Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-12 / 60. szám

1994. március 12., szombat Jegyzet----riport 5 S zombati jegyzet Képesség és vidék Elgondolkoztató jegyzetet olvastam a minap a Pesti Hírlapban Seszták Ágnes tollából, és ma már tudom, hol a helyem. Az írás tulajdonkép­pen a rádiós elbocsátásokkal foglalkozik, és hozzáfűzi: akadnak közöttük igen szerény te­hetségű kollégák és kolléganők is. Olyanok, akikről köztudott a szakmában, hogy képessé­geikből maximum egy vidéki hetilapra futná. A kitétel engem is érint, mert úgymond adottságaimból mindössze egy vidéki heti-, akarom mondani napilapra tellett. Nem, kérem, nem fővárosira! Pedig hívtak több helyre is, de valahogy ez az alföldi tunyaság, a sok szerény adottságú munkatárs, a Jászság meg a Kunság sokkal jobban vonzott, mint a kiművelt fővárosi kékharisnyák, zöldharisnyák, emberfők, zse­niknek kikiáltott törpék. Igen, kedves kollegina, jó volt a cikk, mert fehéren-feketén meg­mondja, kinek hol a helye. Azért arra kíváncsi lennék, ha Kiskegyed mutatná meg nekem itt a poros, saras végeken, milyen az igazi újságírás! Félreértések elkerülése végett nem sértődtem meg, hiszen azok közé tartozom, akik azt vall­ják: az emberi képesség és a hely nagysága kö­zött nincs éles eltérés. A hülye itt is az meg ott is, az okos itt is az meg ott is. Tudom nagy a bűnöm, mert vidéken élek, és ez bizonyos ké­pességeket vagy azok hiányát sejteti, sőt még tetézem is azzal, hogy vidéki egyetemre jártam. Képzelje el ezt az elmaradottságot! Ezért lepőd­tem meg azon, hogy Kegyed imitt-amott átko­zottul töri a magyart! Nem értem, mit keres dolgozatában az akusztika, a manipulativ at­trakció, a pozíció, a letudtam a csúsztatásokat pongyola kitétel? Mert aki ennyire jó képességű vagy leg­alábbis a vidéki toliforgatóknál jobb, ne használjon efféle szavakat! Tudom, ez a műveltség jele meg azé is, hogy já­ratlan a magyar nyelv használatában. Hiszen gyönyörű szavaink, kifejezése­ink vannak mind­erre. Fájdalom, de az én olvasatomban természete­sen nem tartozik közéjük az ön által említett „szarkeverésre” kitétel. Tény, Kosztolányi még nem sorolta a tíz legszebb szavunk közé, de hát ez már régeit volt! És egy kis fekália mit sem von le a cikk értékéből. Még egy szolid, vidéki javaslat: ha már témánál vagyunk, ne használja a köztudott szót vagy szavat. A köztudomású a jobb, elfogadottabb. Bocsásson meg, hogy sze­rény, nem pesti képességeimmel válaszoltam kis fővárosunkban szerkesztett dolgozatára, de a leírtakat el kellett mondanom. Néhány ezer kollégám nevében is. Vidéki lapban, vidéki őszinteséggel egy nem ott élő újságíró hölgy­nek, ha már minket is emlegetett. Kívánom, továbbra is viselje el fővárosi léte nagyságát. Talán, talán sikerülni fog. Bízom benne, hiszen egykoron tanár voltam, és tudom, az ember sírig tanul. Ugye, így tesz Ön is? Mert pótolnivaló azért még adódik, ezt bizonyítják dolgozata magyartalan szavai is. Maradok vi­déki tisztelettel és ahhoz illő valamilyenszerű- seggel. $ £o$c 'Uh Egy csésze kávé Bálint Györggyel „A mezőgazdaság volt az áldozati bárány” Amilyen gyors volt a visszaesés, olyan gyors lehet a felemelkedés Nemrégen szűkebb hazánkba látogatott prof. dr. Bálint György, a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesület elnöke, akit elsősorban a televízióból mint Bálint gazdát ismeri az ország. Mostanában sokak sajnálatára eltűnt a képernyőről, mert a vá­lasztások közeledtével aktív politikai szerepre készül. Mi azon­ban nem ezzel kapcsolatos terveiről kérdeztük, hanem az ag- ' rársaféra helyzetéről kértük ki véleményét./aiuißiisi k> | 1 ••• . • • .........•!•. í, . . . tol M*t e nnek ‘^megvalósítását.'’•'Tlogy i - Gyuri bácsi! A mezőgazda­ság jelenlegi helyzetének meg­ítélésében két táborra szakadt az ország. Az egyik szerint to­vábbra is mélyül az ágazat vál­sága, míg mások szerint elindult egy felfelé ívelő pályán. Hogyan vélekedik erről?- Ha visszatekintünk az el­múlt négy esztendőre, azt kell mondanunk, hogy a jelenlegi kormányzat bizony nagyon sok hibát követett el a mezőgazda­ságban. Az embernek sokszor az az érzése, hogy valamilyen más célok érdekében ez az ága­zat volt az áldozati bárány. Eze­ket a más célokat lehetne ele­mezni, de a lényeg az, hogy az állatállományunk 35-40 száza­lékkal, hogy állítólag majdnem egymillió hektár parlagon he­ver, hogy az agrárexportunk je­lentősen visszaesett - ezek mind olyan fontos jelzőszámok, melyek azt bizonyítják: itt egy zuhanórepülés következett be, és szerintem ez még nem is állt meg. De ha előrenézek - és előre kell tekinteni, mert e nél­kül nem megy - akkor azt kell mondanom: amilyen gyors volt ez a visszaesés, olyan gyors le­het a felemelkedés is.- Mégis mire alapozza ezt a kijelentését?- Teljesen világos, hogy olyan rejtett tartalékok vannak a mezőgazdaságban tevékenyke­dők körében, melyek nyilvánva­lóan nincsenek kiaknázva. Arra gondolok, hogy minden hibás intézkedés ellenére is a gazdál­kodó emberek kezdik megta­lálni, merre és hogyan indulja­nak el.- Ennek lehet az a magyará­zata, hogy a mezőgazdgazda- ságban dolgozó alapvetően olyan embertípus, aki képes agyonhajszolni magát, sokszor a minimális jövedelem remé­nyében is?- Pontosan erről van szó. Ez rossz is meg jó is. Én átéltem azt az időszakot, amikor a párt kézzel-lábbal hadakozott a szö­vetkezeti melléküzemágak és a háztáji ellen. És mégis, akik részt vettek az ágazat irányítá­sában, azok kitartottak ezen el­képzeléseik mellett, és eredmé­nyeket produkáltak. Mindig a kis lépések híve voltam, egy-egy feladat gyors és haté­kony megoldását sokkal többre becsülöm, mint sokszor utó­pista, ködös célok felvetését és Szolnok megyei példát mond­jak, régi vesszőparipám a Tisza: ahogy befolyik az országba, úgy folyik ki a határon. Telje­sen függetlenül attól, mennyi öntözővizet emelünk ki belőle. Hát akkor miért kell a termelő­nek fizetni ezért a vízért? Miért nem lehet az öntözni akarókat azzal segíteni, hogy nem kell a vízért fizetni?- Erre sokan mások sem talál­ják a választ. De visszatérve a mezőgazdaság teljesítőképessé­gének drasztikus csökkenésé­hez, nem gondolja, hogy ha ez­zel a termelési volumennel ülünk az Európai Unió tárgya­lóasztalához, akkor lehet bármi­lyen jó minőségű termékünk, az agrártermelésünk nem növe­kedhet majd, elsősorban fizető­képes piac híján?- Az agrárdiplomáciának ép­pen ezért most az volna a leg­fontosabb feladata, hogy bázis- időszaknak ne a 1993-as évet, hanem az 1989-es esztendőt ve­gyék. Tehát azzal menjenek a tárgyalóasztalhoz, hogy a ma­gyar mezőgazdaság reális pro­duktuma ne a politikai és gaz­dasági átmeneti időszak terme­lése jegyen.- Ón mint a kistermelők, hob­bikertészek százezreinek példa­képe, mit tart a kistermelés leg­nagyobb problémájának? Gon­dolok itt elsősorban a minőségi gondok megoldására, mely azonban óriási összegeket igé­nyelne.- A magyar mezőgazdaság­nak" sakkal színesebb struktú­rája van, mint például az USA-nak vagy Németország­nak. Itt nálunk meg kell férnie egymás mellett. Sőt, jól kiegé­szítik egymást a komplexen gé­pesített, nagy területű gazdasá­gok és a kisebb gazdaságok. Valószínű, hogy a jövőben a családi birtokok fogják adni a termelés zömét, emellett azon­ban szükség lesz a kisterme­lésre, a ház körül nevelt zöld­ségre és állatokra is. Persze az új struktúra kialakulásához pénz kell, de úgy vélem, célravezető intézkedésekkel is elkezdődhet ez a folyamat.- Pláne, ha átgondolt támo­gatási rendszer szolgálja ezt a célt.- Az egyik barátom, aki az Európai Unió mezőgazdasági szakembere, azt vallja: nem szeretem a támogatás szót, mert az visszatartja az embereket at­tól, hogy önállóan igyekezze­nek problémáikat megoldani. Igaz, kezdetben nem megy másként, szükség van erre, mert lendületet kell adni a termelés­nek.- Mint az egyik legismertebb „gazdaképző” szakembernek, mi a tapasztalata az új földtu­lajdonosok szakmai felkészült­ségét illetően?- Próbáltuk már ezt a témát elemezni. A legnagyobb mér­tékben az információhiányt a fajtakérdésben, valamint a nö­vényvédelemben tapasztaltuk. Ez utóbbinál én nagyon komoly veszélyeket látok, mert az új termelők nem érzik azt a koc- káztot, amelyek a kémiai nö­vényvédelemben rejlenek. Két­ségtelen, hogy a biogazdálko­dásnak nagy jövője van Kö- zép-Európában, de ettől függet­lenül sokkal több növényegész­ségügyi és növényvédelmi in­formációval kell ellátni a terme­lőket.- Végezetül arra lennék kí­váncsi, hogy mit tanácsolna, mit üzenne legszívesebben a Szol­nok megyei gazdáknak?- Azt üzenném elsősorban, hogy optimizmussal tekintse­nek a jövőbe, és ne veszítsék el azt a kitűnő kezdeményező­készséget, amivel mindig is rendelkeztek. És ami a legfon­tosabb: legyenek hűségesek eh­hez a sokat szenvedett ágazat­hoz... Laczi Zoltán „Róka fogta csuka” helyzetben a szolnoki magániskola Komplett zűrzavar a Komplex Tanoda körül A szovjet katonák kivonulása sem máról holnapra történt a szolnoki Városmajor úti volt lak­tanyából, ám a Komplex Tanoda honfoglalása, a diákok és nevelőik bevonulása a négyes számú épületbe egyre inkább elkeserítő módon összegubancolódott gordiuszi csomónak tűnik jelenleg. Fogyóban a szülők türelme, ezért kevesebb a gyerek, apad a magánszektorba szegődött tanárok bizakodása, s fogyóban a lelkesedése, az optimizmusa az igazgatónőnek, aki ambiciózus iskolave­zetési, -szervezési terveinek megvalósításához egyszerre jár nagyon közel s nagyon távol.- Nem tudunk haladni ötről a hatra. Hogy mi lesz? Nem tu­dom. Ötvennégy gyerekkel kezdtünk szeptemberben itt az ideiglenes helyen, s már tíz gye­rekkel kevesebb van - fakad ki Bokodi Gyuláné, a Komplex Tanoda vezetője a Mártírok úti, parányi szükségiskola parányi nevelői szobájában. (Egy jó ügy mellett zászlót bontott, csügge- teg hadvezér végsőkig való ki­tartása süt ki rezignált mondatai mögül.)- A létszámcsökkenés az'elhe­lyezési körülmények miatt kö­vetkezett be? - viszem tovább megkezdett gondolatát.- Nem volt még ez kitere­getve, na mindegy - sóhajt, s folytatja: - Hát nem ezt ígértük. Beígértük á balettfoglalkozást meg mindent. De képtelenség megtartani, nincsenek meg a feltételek. Szeptember elején három nap alatt elment három gyerek. Égy hónapos munka lenne a Városmajor úti épüle­tünk első két szintjén, hogy be tudjunk költözni. Szeptemberre meg lehetne csinálni az egész iskolát.-Mi az akadálya ennek?- Nem tudunk hozzájutni az építési engedélyhez.- Miért nem adják ki? Meg­indokolták?- Nem rendelkezünk a földte­rület (telek) tulajdonosának - amely a Kincstári Vagyonke­zelő Szervezet (KVSZ) - hozzá­járulásával. * * * Bokodi Gyuláné ’92-ben kö­tött a 2012-ig terjedő időszakra bérleti szerződést Szolnok város önkormányzatával a Városma­jor úti épület használatára. Elvi építési engedélyt kért és kapott az állagmegóvó átalakítási munkálatokra, amit el is kezd­tek, sőt, elismeri, többet dolgoz­tak annál, amit lehetett volna, ezért akár meg is büntethetik. Az épület maga az önkormány­zat tulajdona, az építkezéshez hozzá is járult, a földterület vi­szont az államé. Ezért kellene a KVSZ hozzájárulása is az épí­tési engedély kiadásához, amit viszont e szervezet, hivatkozva az 1023/1991-es kormányhatá­rozatra, nem ad ki. E rendelet szerint az épületet az önkor­mányzatnak egészségügyi célra kellett volna hasznosítani, tehát jelenlegi használatba adása jog­sértő, ily módon nem is lehetett volna bérbe adni. Bokodi Gyuláné sérelmezi:- Senki nem mondta nekem, hogy álljon meg a menet, van egy ilyen kormányrendelet. Er­ről én egy árva szót nem tud­tam. A polgármesteri hivatal tő­lem követeli, hogy a KVSZ-től szerezzem be a tulajdonosi hoz­zájárulást az építési engedély kiadásához, amire én képtelen vagyok. Az önkormányzat va­gyonkezelő szervezetének mint az épület tulajdonosának kel­lene ezt megtennie. Én csak bérlő vagyok, a kincstárral jog­viszonyban nem állok. Úgy gondolom, az önkor­mányzatnak kellett volna funk­cióváltoztatást kérni az épü­letre. Állítólag meg szeretné vá­sárolni a földterületet, de mikor, hogyan? A budapesti alternatív köz- gazdasági gimnázium elfogadta követő iskolának intézményün­ket. Februárban szerettünk volna indítani egy osztályt a nulladik évfolyamon. De így? Lehetetlen. Ugyancsak a buda­pesti Üzleti Akadémia kihelye­zett tagozatot indítana szeptem­bertől nálunk. Intézni kellene a felvételiket. Hogyan? Mire? Tavaly ősszel sokmilliós japán starthiteltől estünk el. * * * Lépteinktől konganak az egykori kaszárnya négyes épü­letének oktatási célra éppen ideálisnak tűnő nagy termei, széles folyosói. A tervrajzon megálmodott biobolt, számító­gép- és konditerem, orvosi szo­bák, öltözők, szertárak, tanter­mek benépesülhetnek, ha ... Ha helyükre kerülhetnek az írólapos Zita székek, bordásfa­lak, a hordozható nyelvi labor és a jobb híján különleges hal­mazt képezve egy-egy terem sarkában szunnyadó taneszkö­zök. A kérdés csupán, mikor? * * * A KVSZ Szolnoki Regionális Kirendeltségének vezetője, Demény György szenvtelen, higgadt nyugalommal fogadja érdeklődésemet:- Kérem, mi lojálisán, ru­galmasan álltunk mindvégig ehhez az ügyhöz, ami döntően a bérlő és az önkormányzat vi­tája. Bennünket az 1023/1991-es kormányrendelet kötelez, miszerint nem járulha­tunk hozzá az építési engedély megadásához az eredetileg en­gedélyezett felhasználási céltól való eltérés miatt. A kusza ügy kapcsán a kö­vetkezőket szerettem volna megkérdezni Szolnok város polgármesteri hivatalának jegy­zőjétől:- Tett-e lépéseket az önkor­mányzat az ominózus kormány- rendelet vagy az épület egész­ségügyi célú hasznosításának módosítása érdekében?- Hol tart a KVSZ és önkor­mányzat között jelenleg is fo­lyamatban lévő - a problémás földterület önkormányzati tu­lajdonba kerülését szolgáló - egyeztetéssorozat?- Miután a köztársasági megbízott területi hivatala a Komplex Tanoda építési enge­délyezési eljárásának Szolnok város jegyzője által elrendelt felfüggesztő határozatát a fel­lebbezést követően semmissé nyilvánította, és utasítást adott az engedélyeztetési eljárás foly­tatására, hol tart az építési en­gedélyezés ügye? A jegyző úr március végén látja elérkezettnek az időt, hogy nyilatkozzon. Ám a magánis­kola beígért szolgáltatásaiért fi­zető szülők türelmetlenek, ezért e riport, szolgálva a tájékozta­tást, ilyen foghíjasán is megíró­dott. ’94. március elején a puszta tényállás: a Komplex Tanoda épülete az önkormányzaté, az alatta lévő földterület a kincs­táré, s a vállalkozói tapasztalat­tal az épületet bérlő Bokodi Gyuláné gazdagodott. Simon Cs. József (Fotó: M. J. és S. CS. J.) Jobb sorsra várva: iskolaszerek egy kupacban. Március végén felcsillan a reménysugár?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents