Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-11 / 59. szám
1994. március 11., péntek / Falunézőben 7 A szülők után mentek, a gyerek után jöttek Nagyréven a révhez vezető aszfaltozott!) út mellett a bozótot nyesi Szatmári László. A 75 éves férfi nevét régebben th-y-nal írták, nemesi származása miatt, de ez már „kihalt” belőle - fogalmaz Laci bácsi. Családjának teljes nevét valamikor Szelevényfalvi Szatai Szathmárynak írták. Nagyszülei Erdélyből jöttek át. Az ő ereiben - édesanyja származása révén - még osztrák vér is csörgedez. De hiába volt nemes, az 1945-ben beköszöntött új rend elejét vette a további „mókának”. Hat évet volt fogságban a „paradicsomban” - ő mondta így, talán van is oka rá -, vagyis a Szovjetunióban. Kilencvenöt kiló volt, amikor kivitték, és kintléte alatt volt úgy, hogy betyár világ 43-at mutatott a mérleg, ha rálépett. - Miért volt fogságban, a származása miatt? - kérdezzük. - Meg a foglalkozásom végett - feleli. - Miért, mi volt? - Amit ma is kérnek vissza, de nem jön vissza - mondja. - Csak nem csendőr volt? - De, az - és már zárná is le a beszélgetést. De nem tágítunk. így megtudhatjuk, hogy osztályidegen származása miatt még az AVÓ-val is sokszor meggyűlt a baja. Fogságából hazaérve csak éhezett és éhezett, mert nem volt munkája. Ennek ellenére még békekölcsönt is akartak vele jegyeztetni, de azt mondta, adjanak neki egy százforintos munkát, azt befizeti. Hát nem adtak, így nem fizetett. Csak úgy volt munkája, hogy ásta a kerteket krumpliért, babért, borsóért, amit adtak, azért. Aztán elment napszámba, így élt szerényen feleségével, aki már meghalt. Két lányuk születeti. Húsz éve vágja a gallyakat hűvös halomba. Övé ez a két és fél kilométeres rész a falutól a Tiszáig. Földje volt valamicske szikes, de nem tudja visszaszerezni a kárpótlás során. Bement a kunszenti földhivatalba, de onnan elzavarták. - Még a kommunizmus alatt sem kaptam ilyet, akárhova behívtak - keseredik meg.- Milyen volt a csendőrvilág?- szegezzük Laci bácsinak a kérdést. - Azt nem lehet elmagyarázni. Nem olyan volt, mint most - mondja. - Volt még rend?- piszkálódunk.- Rend? - kérdezi vissza. - Lenne csak! - vágja ki keményen .. . Konzerválva jó! Vállalkozó könyvtár A vezetőnő két kis olvasónak ad ki könyveket Tiszaföldvárt elhagyva, Kurázsi-szőlő elnevezésű részen - ami jobbra látható a főút mellett hosszan elnyúlva - a szőlőt „bogarássza” Gilán Gyula és felesége. Nem a sajátjuk a fél hold terület, hanem egy rokoné. Most nyitják, ha pedig megszikkad a talaj, metszik az ízletes bort adó tőkéket. A 63 éves férfi családjával 26 évnyi távoliét után tavaly ősszel költözött vissza Földvárra Lábatlanról. Idevalósiak ők, de elmentek a szülők után, akik ott találtak pénzes munkát, meg a földet is elvették, akkor miért maradtak volna. Persze ők is ott Farkas István sütőmester műhelyének ajtaján belépve mennyei illattal szívhatjuk tüdőnket teli. Cibakháza legszélén levő pékséget 15 éve építette a pék, de a szakmát 31 éve csinálja. A saját készítésű kemencében naponta 3-4 mázsa, szombatonként 5 mázsa csodálatos illatú és ízű kenyeret süt ki. Családi a vállalkozás, felesége a társa, csak egy hónapja van egy segédjük. Ezt a napi mennyiséget igen kevésnek mondja a mester, de csak ennyi kell, mert a környéVezseny és Tiszaföldvár között hosszú-hosszú évek óta működik a komp a Tiszán. Két éve két vezsenyi vállalkozó, Szabó László és Pleskó Mihály üzemelteti. Most nagyon gyenge a forgalom. Az volna a jó, ha egy-két kocsi helyett hat állna a kompon. Mindent szállítanak, buszt, de még teherautót is. hiszen 20 tonna a teherbírása a vízi járműnek. Mostanában reggel 7-től délután 5-ig ingáznak a két part dolgoztak, jó munkájuk volt, legalábbis ami a fizetést jelenti. Most az egyik gyerek után visz- szajöttek, vettek egy házat. A ház körül jókora földjük van, 1200 négyszögöl, azon termesztenek babot, krumplit, egyebet. A szőlőműveléstől sem szoktak el annak ellenére, hogy elköltöztek, mert Lábatlanon is volt szőlőjük. Vitték magukkal a földvári szőlőszerete- tet. Most, hogy hazajöttek, már nem mennek sehova. - Innen már csak oda - mondja nevetve Gyula bácsi, célozva egy „állandó” helyre. De legyen az minél később! két „megrohanta” a konkurencia. Korábban még Martfűre is szállított, akkor 8-10 mázsa meleg bélű, ropogós hátú hagyta el a sütőteret. Ma már csak a faluban és Tiszaföldváron kaphatók házi jellegű, 1-2 kilós kenyerei. - Ezt igénylik, ezt szeretik a szalonnával - mondja. Ismerik kenyerét a faluban, 200 család hordja tőle a finom ennivalót. Amikor beszélgettünk, akkor is egymás kezébe adták a vásárlók a kilincset. Akinek ilyen jó híre van, nem is csoda! között, de ha később sötétedik, a „nyitva tartás” is hosszabbodik. Mindössze öt perc alatt átviszik a szőke folyamon az utazót a túlpartra. Folyamatos az üzem, nincs megállás télen sem, csak ha a jég vagy a víz beleszól, akkor tartanak kényszerpihenőt. Májusban alapos felújítás alá veszik a kompot, megújul mindene. Akkor rövid időre leállnak, hogy megújulva ismét nekifeszülhessenek a kötélnek. Cibakháza egyik jelentős üzeme a tartósítóüzem. Baksa István a vezetője a Cibakházi Mezőgazdasági Szövetkezet létesítményének, amely 1987-ben épült. Mivel nagy hagyománya volt a szövetkezetben a kertészkedésnek, kifizetődőnek látták ezt az üzemet létrehozni. Addig nem volt a feldolgozás megoldva, mindent elszállítottak. Régen és ma is a fő feldolgozandó növény az uborka és a paprika. Ez időközben bővült bizonyos befőttfajtákkal, leginkább a meggyel. A feldolgozott mennyiség 70-80 százaléka itt terem meg a szövetkezetben. Sok éven át szoros kapcsolatban álltak a Békéscsabai Konzervgyárral, velük volt egy együttműködési szerződésük. Akkoriban elsősorban ide szállítottak. illetve a szolnoki Kunság Füszértnek. Ezek a kapcsolatok tavaly megszűntek, ami teljesen új piacokkal is járt. Igaz, régen Cibakházán nem lehet megkerülni a polgármesteri hivatalt. Igaz, nem lenne nehéz, hiszen az egyik utcában szinte megbújik a hivatal, de ebben a faluban annyi minden fejlődik, hogy nem lehet mellőzni a dr. Őze Sándor polgármesterrel való beszélgetést. Nem is bántuk meg, mert éppen akkor lépünk be hozzá, amikor a Kötivízig munkatársai „átadták” a polgármesternek a korábban állami tulajdonú Holt-Tisza-ágat. Megtudtuk, hogy az önkormányzat a törvény adta jogával élt, amikor igényt tartott a holtágra. Ezt egy képviselő-testületi ülésen döntötték el, ami után megkezdődhetett a tulajdonosokkal az egyeztetés a vagyonátadásról. Az eljárás végeztével az illetékes bizottság az önkormányzat tulajdonába adta a holtágat. A megszerzett tulajdont még birtokba is kellett venni; ennek a „történelmi” ténynek lehettünk tanúi. A 16 kilométer hosszú holtág közigazgatásilag két települést, Cibakot és Nagyrévet érinti, de leginkább az előzőt. A cibaki- aknak rengeteg tervük van a vízzel. Hasznosítására elsősorban az öntözés merül fel - hogy ezért viszont ki kapja a pénzt, még nem tudni -, de természetesen más is szóba került. Ahhoz azonban, hogy sportolásra, nagyobb horgászatra is lehetőség legyen, előbb ki kellene kotor- tatni a medret, és a nádat is meg kellene „regulázni”. A halászati jog még nem az önkormányzaté, ez újabb törvényi szabályozást igényel. Egy részen azonban előbb helyi, majd fokozatosan szélesedve, később akár nemzetközi horgászásra is is exportra ment az üvegekbe zárt vitamin zöme, de jelentősen fordult a kormánykerék. Eddig leginkább a német piacon csettintettek termékeik elfogyasztása után a vevők, ma már egyre inkább lengyel és orosz boltok pultjain kelletik magukat gusztusos kinézetű áruik. Egy budapesti káeftén keresztül forgalmazzák konzerveiket. Tavalyi árbevételük 36 millió forint volt, idén 70 millió a tervezet. Piacuk biztosan van, úgyhogy a május végén kezdődő szezonban lesz munkája a 60 dolgozónak. Igazából akkor lenne komplett ez az egység - mondja az üzemvezető -, ha mellettük egy hűtőház is lenne. Mert akkor a zöldbabot, zöldborsót és csemegekukoricát sem kellene máshova elvinni a szövetkezetből. Csakhogy ehhez óriási ösz- szegre lenne szükség. alkalmas helyet szeretnének kijelölni. Mást is megtudunk a hivatalban. A faluban jól haladnak a szennyvízkezelés európai módja felé. Még 1992-ben nagyon kedvező feltételekkel pályázatot nyertek meg, amihez nekik 40 százalék részesedést kellett biztosítani. Mivel a vízbázis az emésztőgödröktől már nagyon veszélyeztetett, ennek feljavítására is nyertek idén 5 millió forintot, amit a szennyvízkezelés megvalósítására fordítanak. Tavaly a falu egy sűrűn lakott részén már meg is épült körülbelül 8 kilométernyi vezetékhálózat; a lakóknak csak annyi a dolguk, hogy a telekhatárig húzódó csonkra rákössenek. A település többi részén még két lépcsőben lenne kiépítve a hálózat az ezredfordulóig. Az idei év feladata a szennyvíztisztító megépítése, Köztudott, hogy nehéz helyzetben vannak a könyvtárak, nincs elég pénzük nagyon nyújtózkodni. A cibakházi könyvtárban azonban szembeszállnak a tehetetlenséggel, és vállalkoznak. Miklós Andrásné vezető - aki tavaly vette át az irányítást nyugdíjba ment elődjétől - örömmel meséli, hogy a 20 ezer kötetes könyvtárban önkormányzati pénzt kímélő videotékát nyitottak, amely a klubtagsági pénzből bővül és tartja fenn magát. Kétnapi kölcsönzés díja mindössze 50 forint. További újdonság az, hogy mivel a nagyközségben nincs könyvesbolt, hát ők árulnak könyveket. A könyvtári napok idején kezdett vállakózás révén újabb könyvekkel bővítik a könyvtár könyvállományát, ami kell is, hiszen egy-egy lexikon ára már a csillagos eget veri, nem is beszélve a lexikonsorozatokról. Bizony nem elvetendő szemami október végén készen lesz. Az egész szennyvízprogram megvalósítása mintegy 100 millió forintba kerül. A falu számára a szennyvízkezelés korszerű módja egy lépést jelent a városi színvonalat jelentő szolgáltatások felé. A másik lépés a távközlés fejlesztése. A telefonközpontot most építi a Matáv a faluprogram keretében, melyet április végén adnak át. A befejezést követő 60 napon belül a jelenlegi 50 előfizetőt rákötik az új, modern központra, ami a világot hozza közelebb a faluhoz. Az első lépcsőben 690 állomásos központ kettőezresre is növelhető. A jelenlegi telefonra várók számával a polgármester elégedetlen, ami érthető is, hiszen mindössze százötvenen kémek telefont. Ők várhatóan legrosszabb esetben 1995 első felében jutnak vonalhoz. pont ez akkor, amikor egy évben 80 ezer forintból tudnak csak könyvet venni. Emellett foglalkoznak fotóalbumok. füzetek, ceruzák árusításával is. De ha valaki megunt könyvét beviszi, azt is eladják. Sőt, testőrtanfolyamot szervezetek, aminek terembérletéből is származik némi bevételük. Hogy ez még ne legyen elég, a nyári szünetben gyerekeknek sokszínű, gazdag programsorral tarkított tábort szerveznek, amire szintén nem volt még példa. Lám, mire nem képes az emberi lelemény? És még biztos van a tarsolyban néhány megvalósításra váró ötlet. Éltető napsugár A tavaszi napsütésben sütkérezik Cibakháza egyik utcájában Gazdag István. A 82 éves férfi 16 éves kora óta borbélykodik, és még ma is megnyírja az idős ismerősöket. Saját maga építette házában volt a műhelye, de meg kellett szüntetni, mert belépett a szövetkezetbe. Ott dolgozott 20 évig, onnan ment nyugdíjba. Édesapja vasutas volt Szolnokon, ő is ott született, ott is laktak egy darabig, de 1926-ban kijöttek ide, miután a családfőt leszázalékolták. Balogh Sándornál volt inas, 1929-ben szabadult. Dolgozott Tiszakécskén, Tiszaföldváron meg sokfelé. Budapesten is nyírta a fejeket, 1931-ben ment fel. Jó világ volt akkor, aki akart dolgozni, annak volt pénze, és ő mindig kapott munkát. Hosszú életét, mai napig tartó szellemi frissességét elmondása szerint annak köszönheti, hogy nem ivott, nem dohányzott, enni viszont jókat evett. Felesége pár éve meghalt, gyerekek nincsenek, így egyedül éli napjait, csak kiskutyája nyújt szórakozást számára. No meg kiáll a sarokra, élvezni az éltető nap sugarát. A komp egész évben üzemel írta és szerkesztette Tóth András; fotók: Mészáros János A polgármester (jobbról) aláírja a birtokbavételi iratot Huszonhat év után újra itthon a A finom kenyér és illata Ennek a kenyérnek nemcsak az illata, de íze is csodás Nem pihen a komp Szállításra készítik elő a teli üvegeket Az önkormányzat birtokba vette a holtágat
