Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-11 / 59. szám

1994. március 11., péntek / Falunézőben 7 A szülők után mentek, a gyerek után jöttek Nagyréven a révhez vezető aszfaltozott!) út mellett a bozó­tot nyesi Szatmári László. A 75 éves férfi nevét régebben th-y-nal írták, nemesi szárma­zása miatt, de ez már „kihalt” belőle - fogalmaz Laci bácsi. Családjának teljes nevét vala­mikor Szelevényfalvi Szatai Szathmárynak írták. Nagyszülei Erdélyből jöttek át. Az ő erei­ben - édesanyja származása ré­vén - még osztrák vér is csörge­dez. De hiába volt nemes, az 1945-ben beköszöntött új rend elejét vette a további „móká­nak”. Hat évet volt fogságban a „paradicsomban” - ő mondta így, talán van is oka rá -, vagyis a Szovjetunióban. Kilencvenöt kiló volt, amikor kivitték, és kintléte alatt volt úgy, hogy betyár világ 43-at mutatott a mérleg, ha rá­lépett. - Miért volt fogságban, a származása miatt? - kérdezzük. - Meg a foglalkozásom végett - feleli. - Miért, mi volt? - Amit ma is kérnek vissza, de nem jön vissza - mondja. - Csak nem csendőr volt? - De, az - és már zárná is le a beszélgetést. De nem tágítunk. így megtudhat­juk, hogy osztályidegen szár­mazása miatt még az AVÓ-val is sokszor meggyűlt a baja. Fogságából hazaérve csak éhezett és éhezett, mert nem volt munkája. Ennek ellenére még békekölcsönt is akartak vele jegyeztetni, de azt mondta, adjanak neki egy százforintos munkát, azt befizeti. Hát nem adtak, így nem fizetett. Csak úgy volt munkája, hogy ásta a kerteket krumpliért, babért, bor­sóért, amit adtak, azért. Aztán elment napszámba, így élt sze­rényen feleségével, aki már meghalt. Két lányuk születeti. Húsz éve vágja a gallyakat hűvös halomba. Övé ez a két és fél kilométeres rész a falutól a Tiszáig. Földje volt valamicske szikes, de nem tudja visszasze­rezni a kárpótlás során. Bement a kunszenti földhivatalba, de onnan elzavarták. - Még a kommunizmus alatt sem kaptam ilyet, akárhova behívtak - kese­redik meg.- Milyen volt a csendőrvilág?- szegezzük Laci bácsinak a kérdést. - Azt nem lehet elma­gyarázni. Nem olyan volt, mint most - mondja. - Volt még rend?- piszkálódunk.- Rend? - kér­dezi vissza. - Lenne csak! - vágja ki keményen .. . Konzerválva jó! Vállalkozó könyvtár A vezetőnő két kis olvasónak ad ki könyveket Tiszaföldvárt elhagyva, Kurázsi-szőlő elnevezésű ré­szen - ami jobbra látható a főút mellett hosszan elnyúlva - a szőlőt „bogarássza” Gilán Gyula és felesége. Nem a saját­juk a fél hold terület, hanem egy rokoné. Most nyitják, ha pedig megszikkad a talaj, metszik az ízletes bort adó tőkéket. A 63 éves férfi családjával 26 évnyi távoliét után tavaly ősszel költözött vissza Földvárra Lá­batlanról. Idevalósiak ők, de elmentek a szülők után, akik ott találtak pénzes munkát, meg a földet is elvették, akkor miért maradtak volna. Persze ők is ott Farkas István sütőmester műhelyének ajtaján belépve mennyei illattal szívhatjuk tü­dőnket teli. Cibakháza legszé­lén levő pékséget 15 éve épí­tette a pék, de a szakmát 31 éve csinálja. A saját készítésű ke­mencében naponta 3-4 mázsa, szombatonként 5 mázsa csodá­latos illatú és ízű kenyeret süt ki. Családi a vállalkozás, fe­lesége a társa, csak egy hó­napja van egy segédjük. Ezt a napi mennyiséget igen kevésnek mondja a mester, de csak ennyi kell, mert a környé­Vezseny és Tiszaföldvár kö­zött hosszú-hosszú évek óta működik a komp a Tiszán. Két éve két vezsenyi vállalkozó, Szabó László és Pleskó Mihály üzemelteti. Most nagyon gyenge a forgalom. Az volna a jó, ha egy-két kocsi helyett hat állna a kompon. Mindent szállí­tanak, buszt, de még teherautót is. hiszen 20 tonna a teherbírása a vízi járműnek. Mostanában reggel 7-től dél­után 5-ig ingáznak a két part dolgoztak, jó munkájuk volt, legalábbis ami a fizetést jelenti. Most az egyik gyerek után visz- szajöttek, vettek egy házat. A ház körül jókora földjük van, 1200 négyszögöl, azon termesztenek babot, krumplit, egyebet. A szőlőműveléstől sem szoktak el annak ellenére, hogy elköltöztek, mert Lábatla­non is volt szőlőjük. Vitték ma­gukkal a földvári szőlőszerete- tet. Most, hogy hazajöttek, már nem mennek sehova. - Innen már csak oda - mondja nevetve Gyula bácsi, célozva egy „ál­landó” helyre. De legyen az mi­nél később! két „megrohanta” a konkuren­cia. Korábban még Martfűre is szállított, akkor 8-10 mázsa me­leg bélű, ropogós hátú hagyta el a sütőteret. Ma már csak a falu­ban és Tiszaföldváron kaphatók házi jellegű, 1-2 kilós kenyerei. - Ezt igénylik, ezt szeretik a sza­lonnával - mondja. Ismerik kenyerét a faluban, 200 család hordja tőle a finom ennivalót. Amikor beszélget­tünk, akkor is egymás kezébe adták a vásárlók a kilincset. Akinek ilyen jó híre van, nem is csoda! között, de ha később sötétedik, a „nyitva tartás” is hosszabbo­dik. Mindössze öt perc alatt át­viszik a szőke folyamon az uta­zót a túlpartra. Folyamatos az üzem, nincs megállás télen sem, csak ha a jég vagy a víz beleszól, akkor tartanak kényszerpihenőt. Má­jusban alapos felújítás alá ve­szik a kompot, megújul min­dene. Akkor rövid időre leáll­nak, hogy megújulva ismét ne­kifeszülhessenek a kötélnek. Cibakháza egyik jelentős üzeme a tartósítóüzem. Baksa István a vezetője a Cibakházi Mezőgazdasági Szövetkezet lé­tesítményének, amely 1987-ben épült. Mivel nagy hagyománya volt a szövetkezetben a kertész­kedésnek, kifizetődőnek látták ezt az üzemet létrehozni. Addig nem volt a feldolgozás meg­oldva, mindent elszállítottak. Régen és ma is a fő feldolgo­zandó növény az uborka és a paprika. Ez időközben bővült bizonyos befőttfajtákkal, legin­kább a meggyel. A feldolgozott mennyiség 70-80 százaléka itt terem meg a szövetkezetben. Sok éven át szoros kapcso­latban álltak a Békéscsabai Konzervgyárral, velük volt egy együttműködési szerződésük. Akkoriban elsősorban ide szállí­tottak. illetve a szolnoki Kunság Füszértnek. Ezek a kapcsolatok tavaly megszűntek, ami teljesen új piacokkal is járt. Igaz, régen Cibakházán nem lehet meg­kerülni a polgármesteri hivatalt. Igaz, nem lenne nehéz, hiszen az egyik utcában szinte megbú­jik a hivatal, de ebben a faluban annyi minden fejlődik, hogy nem lehet mellőzni a dr. Őze Sándor polgármesterrel való beszélgetést. Nem is bántuk meg, mert éppen akkor lépünk be hozzá, amikor a Kötivízig munkatársai „átadták” a pol­gármesternek a korábban állami tulajdonú Holt-Tisza-ágat. Megtudtuk, hogy az önkor­mányzat a törvény adta jogával élt, amikor igényt tartott a holt­ágra. Ezt egy képviselő-testü­leti ülésen döntötték el, ami után megkezdődhetett a tulaj­donosokkal az egyeztetés a va­gyonátadásról. Az eljárás vé­geztével az illetékes bizottság az önkormányzat tulajdonába adta a holtágat. A megszerzett tulajdont még birtokba is kellett venni; ennek a „történelmi” ténynek lehettünk tanúi. A 16 kilométer hosszú holtág közigazgatásilag két települést, Cibakot és Nagyrévet érinti, de leginkább az előzőt. A cibaki- aknak rengeteg tervük van a vízzel. Hasznosítására elsősor­ban az öntözés merül fel - hogy ezért viszont ki kapja a pénzt, még nem tudni -, de természete­sen más is szóba került. Ahhoz azonban, hogy sportolásra, na­gyobb horgászatra is lehetőség legyen, előbb ki kellene kotor- tatni a medret, és a nádat is meg kellene „regulázni”. A halászati jog még nem az önkormány­zaté, ez újabb törvényi szabá­lyozást igényel. Egy részen azonban előbb helyi, majd fo­kozatosan szélesedve, később akár nemzetközi horgászásra is is exportra ment az üvegekbe zárt vitamin zöme, de jelentő­sen fordult a kormánykerék. Eddig leginkább a német piacon csettintettek termékeik elfo­gyasztása után a vevők, ma már egyre inkább lengyel és orosz boltok pultjain kelletik magukat gusztusos kinézetű áruik. Egy budapesti káeftén keresztül for­galmazzák konzerveiket. Tava­lyi árbevételük 36 millió forint volt, idén 70 millió a tervezet. Piacuk biztosan van, úgy­hogy a május végén kezdődő szezonban lesz munkája a 60 dolgozónak. Igazából akkor lenne komp­lett ez az egység - mondja az üzemvezető -, ha mellettük egy hűtőház is lenne. Mert akkor a zöldbabot, zöldborsót és cse­megekukoricát sem kellene máshova elvinni a szövetkezet­ből. Csakhogy ehhez óriási ösz- szegre lenne szükség. alkalmas helyet szeretnének ki­jelölni. Mást is megtudunk a hivatal­ban. A faluban jól haladnak a szennyvízkezelés európai módja felé. Még 1992-ben na­gyon kedvező feltételekkel pá­lyázatot nyertek meg, amihez nekik 40 százalék részesedést kellett biztosítani. Mivel a víz­bázis az emésztőgödröktől már nagyon veszélyeztetett, ennek feljavítására is nyertek idén 5 millió forintot, amit a szenny­vízkezelés megvalósítására for­dítanak. Tavaly a falu egy sűrűn lakott részén már meg is épült körülbelül 8 kilométernyi veze­tékhálózat; a lakóknak csak annyi a dolguk, hogy a telekha­tárig húzódó csonkra rákösse­nek. A település többi részén még két lépcsőben lenne ki­építve a hálózat az ezredfordu­lóig. Az idei év feladata a szennyvíztisztító megépítése, Köztudott, hogy nehéz hely­zetben vannak a könyvtárak, nincs elég pénzük nagyon nyúj­tózkodni. A cibakházi könyv­tárban azonban szembeszállnak a tehetetlenséggel, és vállalkoz­nak. Miklós Andrásné vezető - aki tavaly vette át az irányítást nyugdíjba ment elődjétől - örömmel meséli, hogy a 20 ezer kötetes könyvtárban önkor­mányzati pénzt kímélő videoté­kát nyitottak, amely a klubtag­sági pénzből bővül és tartja fenn magát. Kétnapi kölcsönzés díja mindössze 50 forint. További újdonság az, hogy mivel a nagyközségben nincs könyves­bolt, hát ők árulnak könyveket. A könyvtári napok idején kez­dett vállakózás révén újabb könyvekkel bővítik a könyvtár könyvállományát, ami kell is, hiszen egy-egy lexikon ára már a csillagos eget veri, nem is be­szélve a lexikonsorozatokról. Bizony nem elvetendő szem­ami október végén készen lesz. Az egész szennyvízprogram megvalósítása mintegy 100 mil­lió forintba kerül. A falu szá­mára a szennyvízkezelés kor­szerű módja egy lépést jelent a városi színvonalat jelentő szol­gáltatások felé. A másik lépés a távközlés fej­lesztése. A telefonközpontot most építi a Matáv a faluprog­ram keretében, melyet április végén adnak át. A befejezést követő 60 napon belül a jelen­legi 50 előfizetőt rákötik az új, modern központra, ami a vilá­got hozza közelebb a faluhoz. Az első lépcsőben 690 állomá­sos központ kettőezresre is nö­velhető. A jelenlegi telefonra várók számával a polgármester elégedetlen, ami érthető is, hi­szen mindössze százötvenen kémek telefont. Ők várhatóan legrosszabb esetben 1995 első felében jutnak vonalhoz. pont ez akkor, amikor egy év­ben 80 ezer forintból tudnak csak könyvet venni. Emellett foglalkoznak fotó­albumok. füzetek, ceruzák áru­sításával is. De ha valaki meg­unt könyvét beviszi, azt is elad­ják. Sőt, testőrtanfolyamot szervezetek, aminek terembér­letéből is származik némi bevé­telük. Hogy ez még ne legyen elég, a nyári szünetben gyerekeknek sokszínű, gazdag programsorral tarkított tábort szerveznek, amire szintén nem volt még példa. Lám, mire nem képes az em­beri lelemény? És még biztos van a tarsolyban néhány megva­lósításra váró ötlet. Éltető napsugár A tavaszi napsütésben sütké­rezik Cibakháza egyik utcájában Gazdag István. A 82 éves férfi 16 éves kora óta borbélykodik, és még ma is megnyírja az idős is­merősöket. Saját maga építette házában volt a műhelye, de meg kellett szüntetni, mert belépett a szövetkezetbe. Ott dolgozott 20 évig, onnan ment nyugdíjba. Édesapja vasutas volt Szolnokon, ő is ott született, ott is laktak egy darabig, de 1926-ban kijöttek ide, miután a családfőt leszázalé­kolták. Balogh Sándornál volt inas, 1929-ben szabadult. Dolgo­zott Tiszakécskén, Tiszaföldvá­ron meg sokfelé. Budapesten is nyírta a fejeket, 1931-ben ment fel. Jó világ volt akkor, aki akart dolgozni, annak volt pénze, és ő mindig kapott munkát. Hosszú életét, mai napig tartó szellemi frissességét elmondása szerint annak köszönheti, hogy nem ivott, nem dohányzott, enni vi­szont jókat evett. Felesége pár éve meghalt, gye­rekek nincsenek, így egyedül éli napjait, csak kiskutyája nyújt szórakozást számára. No meg ki­áll a sarokra, élvezni az éltető nap sugarát. A komp egész évben üzemel írta és szerkesztette Tóth András; fotók: Mészáros János A polgármester (jobbról) aláírja a birtokbavételi iratot Huszonhat év után újra itthon a A finom kenyér és illata Ennek a kenyérnek nemcsak az illata, de íze is csodás Nem pihen a komp Szállításra készítik elő a teli üvegeket Az önkormányzat birtokba vette a holtágat

Next

/
Thumbnails
Contents