Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-10 / 58. szám

1994. március 10., csütörtök Szolnoki Extra 7 Hogyan tovább, MÁV Kórház? Itt a tavasz - a szolnoki „deszkások” nem kis örömére. Az immár klubot alakított fiatalok a vá­rosközpontban kápráztatják el a járókelőket akrobatikus mutatványaikkal. (Fotó: I. L.) Makettbarát űrhajós A szolnoki MÁV Kórház közismert és közmegbecsülés­nek örvendő egészségügyi in­tézmény - jellegéből adódóan megyénkén kívül is. Sokan jön­nek - ha ez egy beteg emberről egyáltalán elmondható - szíve­sen ide, mert az a véleményük, hogy itt kedvezőek az elhelye­zési feltételek, jó az ellátás. A MÁV Kórházban ma is intenzí­ven folyik a gyógyítómunka. Az itt dolgozók tudják, hogy szükség van rájuk. A jövőt mégis többen bizonytalannak érzik. Hogy miért, arról dr. Fa­zekas Jánossal, az intenzív osz­tály vezető főorvosával beszél­gettünk, aki az MSZP egész­ségügyi fórumán adott - az ő ki­fejezésével élve - szubjektív képet a kórház mai gondjairól, amelyek persze nem választha­tók el az intézmény múltjától, sőt a MÁV-egészségügyi ellátás egészének múltjától sem. Vasutasok gyógyítása Megtudhattuk, hogy Szolno­kon a vasutasok beteggondo­zása 1945 után kezdődött. Ek­kor még igazi vasutasvárosnak számított a megyeszékhely, ezt a fontos munkát azonban mind­össze néhány pályaorvos vé­gezte. Ügyelet nem volt, min­denki „saját” rendelőjében ren­delt, egy-egy éjszaka sokszor két-három alkalommal is ki kel­lett menniük beteghez. 1948-ban egy korábbi magán- szanatóriumot államosítottak, itt indult a szakorvosi ellátás. A jelenlegi kórház építése a 60-as években kezdődött, 1967-ben adták át. Ma 300 aktív ággyal működik, de nem teljes profillal (nincs például szülészet, gyer­mek- és elmeosztály). Ezért más egészségügyi intézmé­nyekkel is szorosan együttmű­ködnek városon belül és kívül. Részt vesznek a szolnoki egészségügyi alapellátásban, hetente kétszer van náluk beteg- felvétel. Ez betegforgalmuk 40 százalékát teszi ki. Fő feladatuk természetesen a MÁV-betegek ellátása. Sürgős esetekben bár­mely nap, máskor előjegyzés után vesznek fel vasutas bete­A vélemények erősen meg­oszlanak abban a kérdésben: milyen korban kezdjenek ide­gen nyelvet tanulni a gyerekek? Szolnokon több óvodában fo­lyik idegen nyelvvel való is­merkedés, például a Zengő Óvodában a Széchenyin, ahol Takácsné Rencsár Andrea há­rom év óta tanítja angolul a gye­rekeket.- Miért jó, hogy már óvodás­korban kezdődik az idegen nyelvek tanulása?- A harmadik év végére fan­tasztikus szintre lehet eljutni ezekkel a kicsikkel. Ugyanak­kor nem is nevezném ezt nyelv- tanításnak, inkább a nyelvvel való ismerkedésnek. A gyere­kek nem veszik észre, hogy ta­nulnak, inkább kijátsszák ma­gukból az élményeket. Csak ott érdemes belekezdeni, ahol megvannak a feltételek: a kis csoport (nálam 10-12 fő), a tel­jes csend és az óvónő biztos kö­zépfokú nyelvtudása.- Hallottam olyan véleményt, ami szerint nincs értelme addig idegen nyelvet tanítani, amíg magyarul sem tudnak rendesen.- Pedig az óvodás szellemi és testi fejlettsége alkalmassá teszi erre, a mechanikus emlékezete is jobb, mint a későbbiekben bármikor. Mivel artikulációs bázisa sem zárult le, van még benne természetes utánzóösz­tön, automatikusan mondja, gát­lások nélkül, ezzel szemben aki felnőtt korában kezdi el, meg­próbál a lehető legmagyarosabb akcentussal beszélni. Az óvónőképző főiskolán nyelvi speciális kollégiumot végeztem, de innen kikerülve sehonnan nem kaptam segítsé­get. Nyelviskolák szerveztek ugyan tanfolyamokat, de semmi újat nem kaptam tőlük. Azóta eltelt három év, s úgy néz ki, hogy közben kész programom lett. Hároméves, egymásra épülő ütemtervvel dolgozom. Elkez­dem annál, hogy bemutatko­zunk, és el lehet jutni olyan geket Kelet-Magyarország egész területéről. Ez az igény az utóbbi években csökkenő. Harmadik része az ellátásnak a háziorvosok által beutalt bete­gek fogadása, ami lényegében szabályozatlan. Emellett szak­ambuláns járóbeteg-ellátás is folyik az intézményben. A fé­rőhelyek kihasználtsága 84-86 százalékos. Ez az arány igen jó­nak számít. A kórház műszere­zettsége és gyógyszerellátása ma még kielégítőnek mondható, de évről évre egyre nagyobb gondot jelent az utánpótlás, il­letve az állagmegőrzés. Hogy alakult ki a jelenlegi helyzet? Fazekas doktor el­mondta, hogy a két világháború közti évektől kezdődően a vasút egészén belül országosan egy teljesen zárt és komplex egész­ségügyi hálózatot építettek ki. Ehhez a vasutasok (fizetésük fél százalékával) és a MÁV (mint gazdálkodóegység) is hozzájá­rultak. A rendszer teljes önellá­tásra „állt be”, felszereltsége, munkakörülményei jobbak vol­tak az egészségügy országos át­lagánál. Működési zavarok A hálózat teljes kiépülésével egyidejűleg azonban működési zavarai is nyilvánvalóvá váltak. Ezek fő oka a centralizáció volt. Emiatt a 70-es években már a kihasználatlanság jelei kezdtek mutatkozni, így a zártságot fel kellett oldani, ami a gondokon átmenetileg sokat enyhített. A betegbiztosítási rendszer beve­zetésével azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Ma a szabad kórházválasztás csak a betegtől és háziorvosától függ. A MÁV-egészségügyön be­lül országosan is bizonytalanság uralkodott el: nem tudják, kiket kellene ellátniuk; úgy érzik, „tu­lajdonosukéval de „gazdájuk” nincs. A MÁV általános anyagi gondjai őket is sújtják: Szolno­kon például 120 millió forintra lenne szükségük csak a műkö­dés zavartalan biztosításához. Bérproblémáik -is- vannak (bár ez utóbbi nem számít kurió­zumnak az egészségügyben ál­szintre, hogy magnós meséket hallgatunktés eljátszuk. Mire el­telik a három év, a tehetséges gyerekekkel kötetlenül beszél­getünk. Az első félév végére 90 százalékban nem kell megszó­lalnom magyarul. A dalokra, versekre próbálok koncentrálni. Az is célom, hogy amellett, hogy megszeretik az angol nyelvet, az iskolára is fel­készítsem őket. Ez a program még nincs le­zárva, megpróbálom minden évben új módszerekkel kiegé­szíteni, és felajánlom a szülők­nek, hogy a gyerekeket folya­matosan viszem tovább, akár egy nyelvvizsgáig is. A gyerekek imádják ezt az angol szót: pussycat, ami kisci- cát jelent, ezért lett a nevünk Pussycat Gyermeknyelviskola. Szeptembertől fogom újra kez­deni a csoportokat, s bárkinek a jelentkezését szívesen fogadom. Most a Czakó Elemér út 6.-ban lévő lakásóvodában tartjuk az órákat, minden délután.- Milyennek látja a tovább­képzés lehetőségét?- Fontos, hogy ne legyen vége a nyelvvel való ismerke­dési folyamatnak az óvodáskor végén. A Herman Ottó Általá­nos Iskolát említhetem mint jó példát, ahol felajánlották, hogy folytatják az óvodában kezdett munkát, s olyan csoportot hoz­tak össze, akik előbbre voltak a többieknél. Hiszen átlag feletti képességű gyerekeket vétek be­ültetni szakkörszerű, átlagos angolórára, ahol a kezdetektől indulnak.- Vannak visszajelzések azokról a gyerekekről, akik ovi­ban kezdték az angolt?- Azt mondják, ezeknek a gyerekeknek nincsenek gátlá­saik, kudarcélményük, nem ijednek meg az újtól. Könnyeb­ben, hamarabb sajátítják el az iskolai anyagot. Tapasztalataimra építve mondhatom: ebben a korban a nyelvtanulás játék, nem teher.- em ­tálában sem). Hogyan tovább? Az „állami” kórházak helyzete kritikus ugyan, de bezárni nem lehet őket. Ugyanakkor a MÁV-kórházak szinte a „leve­gőben lebegnek”. A MÁV kere­tein belül jövőjüket maximáli­san bizonytalannak érzik, hi­szen a MÁV fenntartóképes­sége és a MÁV-biztosítottak száma egyaránt csökken. Hogyan tovább? Fazekas doktor szerint két eset lehetséges. Az egyik a fo­kozatos elavulás a működőkép­telenségig. Ekkor az aktív kór­házi működés megszűnik. A MÁV számára ez jelentős költ­ségmegtakarítás, azaz egy gonddal kevesebb. Rosszul (na­gyon rosszul) járnak viszont az itt dolgozók, és még ennél is in­kább a betegek. A másik lehető­ség a jelenlegi városi (és kör­nyékbeli) „szublegitim” ellátó­funkció szentesítése. Ez azon­ban minél később történik meg, annál inkább halad előre az ál­lagleromlás, ezáltal az átadás feltételeinek még kedvezőtle­nebbé válása. A tőkeerős priva­tizáció reménye csak álom, itt egyáltalán nem reális. Azonban az átvétel is csak abban az esetben jelentene megoldást, ha nem integráció útján kerülne rá sor. A szolnoki MÁV Kórház - a mai állapotá­ban - az állami kórházi ellátás (jelen esetben a Hetényi) kiegé­szítőjeként még gazdaságosan lenne üzemeltethető Fazekas doktor szerint. Talpon maradá­sukért azonban maguk is sokat tesznek: igyekeznek elsajátítani például a finanszírozási modell követelményeit. Ez azonban, úgy látszik, kevés, a „külső se­gítség nélküli túlélés” aligha si­kerülhet. A külső segítség pedig nem kevesebbet jelent, mint MÁV, kormányzati és önkor­mányzati összefogást a betegek megfelelő ellátásának biztosí­tása érdekében. Annál is inkább, mert ez a Szolnokon helyinek látszó prob­léma valójában országos’gond. Súlyos gond, amely mielőbbi megoldásra vár. Sz. P. Március 14-én 17 órakor kezdődik a Kossuth-hcl városi ünnepségorozat, a Honvéd együttes férfikórusának dísz- hangversenyével a VMK-ban. A műsorban Kodáiy-Petőfi: Nemzeti dal, Rab hazának fia. Isten csodája; Kodály-Kölcsey: Huszt; Kodály: Népdalfeldol­gozások, Székelyfonó - részle­tek; Liszt: Ha álmom mély, Hungária 1848: Erkel: Névte­len hősök - Takarodó, Bánk Bán - Bordal, Hunyadi László - „Meghalt a cselszövő” és Verdi; Nabucco - Szabadság- kórus című műveket adja elő a kórus. Minden gyerek tudja: a leg­népszerűbb foglalkozás - még a mozdonyvezetőt és a rendőrt is megelőzve - az űrhajós. Sokunk álmát, fiatalkori romantikus áb­rándozásait váltotta valóra Far­kas Bertalan, az első magyar űrhajós, amikor 1980-ban útra kelt a világűrbe. Az múlt hét szombaton Szolnokra látoga­tott, hogy a VMK-ban megren­dezett makettkiállítást meg­nyissa.- A pilótatársadalomban a legelőkelőbb hely a berepülőké. Ön viszont egy űrhajón kelt útra. Nem irigyelték a kollégái?- Bizonyos, hogy volt ben­nük ilyen érzés, de ez csupán egészséges irigység lehetett. A világűr meghódítása, az űrtech­nika elsajátítása tiszteletet jelent mindenki számára. Mai napig büszke vagyok rá, hogy sikerült ez az utazás, és tehettem vala­mit a hazai kutatások eredmé­nyességének a bizonyítására. Egy kis ország részvétele az egyetemes űrkutatásban mindig figyelemre méltó. A tudomá­nyos eredményeink, melyeknek ez is része volt, elismerést adtak mindannyiunknak.- Sokan úgy vélik, az út csu­pán propagandarepülés volt. Igaz viszont, hogy ön fenn járt, bírálói pedig lenn maradtak.- Amíg közelébe sem kerül­tem az űrkutatásnak, magam is misztikus dolognak tekintettem. Most, hogy lassan már tizenha­todik éve művelem ezt a műfajt, látom, mennyire komoly és fon­tos ez a munka. Csak úgy lehet végezni a dolgunkat, hogy a szakma, a hivatás szeretete, tisz­telete, bolygónk megbecsülése legyen a legfontosabb. Ezt kell éreznie mindenkinek, azoknak is, akik nem kerülhetnek fel a világűrbe. Az pedig, hogy ez egy adott történelmi korhoz kapcsolódott, nem lehet akadá­lya a tények és a realitások el­ismerésének. Jártam külföldön, beszéltem kollégáimmal. A francia vagy a német űrhajós köztiszteletnek örvend hazájá­ban, mert az emberek pontosan tudják, amit tettek, az szakma, tudomány és nem politika. Az utóbbi néhány év valóban fel­színre hozott ilyen ellenző han­gokat is. Én viszont repülősként kerültem be ebbe a nagyszerű lehetőségekkel biztató kuta­tásba, s úgy vélem, büszke lehe­tek erre a feladatra.- Említette földünk megbe­csülését, védelmét. Amikor elő­adásokat tart, miről beszél leg­szívesebben?- Azoknak a hallgatóknak, kik akkor voltak tizenévesek, amikor repültem, gyermekkori álmaik megvalósulását jelenti az a beszélgetés. A fiatalabbak­nak pedig egy romantikus fog­lalkozás képviselőjét. Én min­dig arról beszélek, szeressék, becsüljék bolygónkat, óvják, védjék a környezetet. Odafent- ről pontosan látszik, milyen tö­rékeny és’’sebezhető. Amikor a fiatalok tanulják a tankönyvek­ből, akár történelemből vagy fi­zikából, hogy létezik magyar űrkutatás, örömmel fogadnak egy szemtanút, résztvevőt. Sok meghívást kapok, sokfelé járok, de mindig a tudomány szerete- téről, a tanulás fontosságáról beszélek nekik.- Sokak meglepetésére a si­keres utazás után ön nem ült a babérjain, hanem folytatta a ta­nulást. Miért?- Ebben a szakmában az em­ber nem állhat meg. A pilótá­nak, s köztük az űrpilótának is naprakész tudással kell rendel­keznie. Ezért is hangoztatom a fiataloknak, találkozóink során, hogy ők is folyamatosan tanul­janak. Szeressék a sportot, a testedzést. Egy nagyszerű fizi­kai állóképesség komoly mér­tékben segítheti az érvényesü­lést. Tanuljanak nyelveket. Kül­földön járva tapasztalhattam, a nyelveket tudó ember sokkal könnyebben boldogul. Valaki­vel beszélni, szakkönyveket eredetiben olvasni, többet ér minden másodlagos közvetítés­nél. És végül, soha ne feledkez­zenek meg azokról, akik lehe­tővé tették előbbre jutásukat. Szüleik, tanáraik, környezetük szeretete és tisztelete komoly alapot ad további életükhöz. Ez nagyon fontos a tudás megszer­zésének küzdelmes útján.- Miért jött el erre a feszti­válra? Szereti a makettezőket vagy a szolnokiakat?- Ifjúságom legszebb éveinek egy részét itt töltöttem a főisko­lán. Természetes tehát, hogy meleg szeretettel gondolok Szolnokra, a barátaimra, kollé­gáimra, és mindig is szívesen jövök el ide. A modellezők tü­relmét tisztelem, s az, hogy egyre többen ismerkednek a technikával, a gépekkel, min­denképpen elismerésre méltó. Ezért is vállaltam el szívesen a megnyitóbeszéd megtartását.- Ha adódna még egy lehető­ség, mondjuk az űrsiklóval, el­vállalná?- Örömmel és azonnal. Csilléi Béla Kálváriám a műtőben- avagy a főműtősnő ötlete Nem is gondoltam, milyen bonyodalmakat okozok a Hetényi Géza Kórház műtőjében, mikor a minap fényképezni mentem egy műtétre. Tudni kell, hogy ilyenkor az embert gatyára vetkőztetik, és steril nad­rágot, felsőrészt húznak rá. Na, itt kezdődött a bonyodalom. A főmű­tősnő vezetésével nekiláttak, hogy kiválogassák számomra a legna­gyobb méretű ruhadarabokat. A felsőrész még félig feljött rám, de a nadrág szárába legfeljebb az egyik combomat tudtam volna bele- szuszakolni. Két műtősnő segítségével megszabadultam a felsőtől. Rózsa, a főműtősnő közben felhívta a varrodát, hogy megpróbáljon a termetemre való ruhadarabot szerezni. Hogy a telefonba mit mondtak neki, azt nem tudom, de fényképezőgépemmel megörökí­tettem arcának egy-egy reagálását. Mondanom sem kell, a varrodában sem tudtak rajtam segíteni, a főműtős fejéből viszont kipattant az isteni szikra: kaptam egy kö­penyt, amelybe elölről kellett belebújni, s hátul összekötni a ma­dzagokat. Újabb probléma: a köpeny teljesen szabadon hagyta a hátsó felemet, ugyanis ez sem ért össze rajtam. Hogy az operációra váró beteget látványom nehogy felizgassa, a hátsó részemre egy steril lepedőt borítottak, mint egy tógát. Nos, a siker nem maradt el. Én meg elgondolkodtam: egy műtősnőnek milyen sok mindenhez kell értenie ... -nzs­Találkozás A férfi sajnálta kihízott galambszürke öltönyét, kopottas, pepita átmeneti kabátját és a divatjamúlt, keskeny kari­májú velúrkalapját. Az évek során szívéhez nőttek ezek a ruhadarabok. Tudta jól, hogy munkába nem veheti fel többé őket, eljárt fölöttük az idő. Azt is belátta, hogy szűk lakásuk zsúfolt szekrénye nem alkalmas a régiségek tárolására, kell a hely az újonnan vásárolt holmik­nak. De kidobni mégiscsak vétek lenne. Mintha életének kis da­rabját vetné szemétre velük. * * * A legkézenfekvőbb megoldást egy újsághirdetés kínálta: gyűjtést szerveznek a rászorultak megsegítésére. Kérik a lakosságot, hogy feleslegessé vált ruháikat ajánlják fel a szegé­nyek javára. A megjelölt helyen és időpontban lehet jótékony­kodni! A férfi még egyszer végigkutatta a zsebeket, belekukkantott a feslések rejtett zugaiba, hátha véletlenül előkerül valami oda- adhatatlan, apró emlék. Aztán a karjára vette a jókora szövet­kupacot, és kimért léptekkel elindult a gyűjtőhely irányába. Hamar végzett. Visszafelé már sietösebbre fogta. Önmagának is alig merte bevallani, hogy majdnem megkönnyezte adományát. Nehezére esett kimondani a „hálásan köszönjük”-re a szerény nyugtát. jf: :jc ifc űrű tennivalói közepette már éppen elfeledkezett szívfáj­dalmáról, amikor néhány nap múlva a kora esti utcai for­gatagban hirtelen megtorpant. A másik férfi a sarkon ácsorgóit. Rossz arca volt. Galambszürke öltönyt és kopottas, pepita át­meneti kabátot viselt. Keskeny szélű, divatjamúlt velúrkalapjá­ban szaporodott az aprópénz. Miks Mária Az oldalt szerkesztette; Cs. Csáti Réka Az ovisok és az angol kiscica

Next

/
Thumbnails
Contents