Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-10 / 58. szám
1994. március 10., csütörtök Szolnoki Extra 7 Hogyan tovább, MÁV Kórház? Itt a tavasz - a szolnoki „deszkások” nem kis örömére. Az immár klubot alakított fiatalok a városközpontban kápráztatják el a járókelőket akrobatikus mutatványaikkal. (Fotó: I. L.) Makettbarát űrhajós A szolnoki MÁV Kórház közismert és közmegbecsülésnek örvendő egészségügyi intézmény - jellegéből adódóan megyénkén kívül is. Sokan jönnek - ha ez egy beteg emberről egyáltalán elmondható - szívesen ide, mert az a véleményük, hogy itt kedvezőek az elhelyezési feltételek, jó az ellátás. A MÁV Kórházban ma is intenzíven folyik a gyógyítómunka. Az itt dolgozók tudják, hogy szükség van rájuk. A jövőt mégis többen bizonytalannak érzik. Hogy miért, arról dr. Fazekas Jánossal, az intenzív osztály vezető főorvosával beszélgettünk, aki az MSZP egészségügyi fórumán adott - az ő kifejezésével élve - szubjektív képet a kórház mai gondjairól, amelyek persze nem választhatók el az intézmény múltjától, sőt a MÁV-egészségügyi ellátás egészének múltjától sem. Vasutasok gyógyítása Megtudhattuk, hogy Szolnokon a vasutasok beteggondozása 1945 után kezdődött. Ekkor még igazi vasutasvárosnak számított a megyeszékhely, ezt a fontos munkát azonban mindössze néhány pályaorvos végezte. Ügyelet nem volt, mindenki „saját” rendelőjében rendelt, egy-egy éjszaka sokszor két-három alkalommal is ki kellett menniük beteghez. 1948-ban egy korábbi magán- szanatóriumot államosítottak, itt indult a szakorvosi ellátás. A jelenlegi kórház építése a 60-as években kezdődött, 1967-ben adták át. Ma 300 aktív ággyal működik, de nem teljes profillal (nincs például szülészet, gyermek- és elmeosztály). Ezért más egészségügyi intézményekkel is szorosan együttműködnek városon belül és kívül. Részt vesznek a szolnoki egészségügyi alapellátásban, hetente kétszer van náluk beteg- felvétel. Ez betegforgalmuk 40 százalékát teszi ki. Fő feladatuk természetesen a MÁV-betegek ellátása. Sürgős esetekben bármely nap, máskor előjegyzés után vesznek fel vasutas beteA vélemények erősen megoszlanak abban a kérdésben: milyen korban kezdjenek idegen nyelvet tanulni a gyerekek? Szolnokon több óvodában folyik idegen nyelvvel való ismerkedés, például a Zengő Óvodában a Széchenyin, ahol Takácsné Rencsár Andrea három év óta tanítja angolul a gyerekeket.- Miért jó, hogy már óvodáskorban kezdődik az idegen nyelvek tanulása?- A harmadik év végére fantasztikus szintre lehet eljutni ezekkel a kicsikkel. Ugyanakkor nem is nevezném ezt nyelv- tanításnak, inkább a nyelvvel való ismerkedésnek. A gyerekek nem veszik észre, hogy tanulnak, inkább kijátsszák magukból az élményeket. Csak ott érdemes belekezdeni, ahol megvannak a feltételek: a kis csoport (nálam 10-12 fő), a teljes csend és az óvónő biztos középfokú nyelvtudása.- Hallottam olyan véleményt, ami szerint nincs értelme addig idegen nyelvet tanítani, amíg magyarul sem tudnak rendesen.- Pedig az óvodás szellemi és testi fejlettsége alkalmassá teszi erre, a mechanikus emlékezete is jobb, mint a későbbiekben bármikor. Mivel artikulációs bázisa sem zárult le, van még benne természetes utánzóösztön, automatikusan mondja, gátlások nélkül, ezzel szemben aki felnőtt korában kezdi el, megpróbál a lehető legmagyarosabb akcentussal beszélni. Az óvónőképző főiskolán nyelvi speciális kollégiumot végeztem, de innen kikerülve sehonnan nem kaptam segítséget. Nyelviskolák szerveztek ugyan tanfolyamokat, de semmi újat nem kaptam tőlük. Azóta eltelt három év, s úgy néz ki, hogy közben kész programom lett. Hároméves, egymásra épülő ütemtervvel dolgozom. Elkezdem annál, hogy bemutatkozunk, és el lehet jutni olyan geket Kelet-Magyarország egész területéről. Ez az igény az utóbbi években csökkenő. Harmadik része az ellátásnak a háziorvosok által beutalt betegek fogadása, ami lényegében szabályozatlan. Emellett szakambuláns járóbeteg-ellátás is folyik az intézményben. A férőhelyek kihasználtsága 84-86 százalékos. Ez az arány igen jónak számít. A kórház műszerezettsége és gyógyszerellátása ma még kielégítőnek mondható, de évről évre egyre nagyobb gondot jelent az utánpótlás, illetve az állagmegőrzés. Hogy alakult ki a jelenlegi helyzet? Fazekas doktor elmondta, hogy a két világháború közti évektől kezdődően a vasút egészén belül országosan egy teljesen zárt és komplex egészségügyi hálózatot építettek ki. Ehhez a vasutasok (fizetésük fél százalékával) és a MÁV (mint gazdálkodóegység) is hozzájárultak. A rendszer teljes önellátásra „állt be”, felszereltsége, munkakörülményei jobbak voltak az egészségügy országos átlagánál. Működési zavarok A hálózat teljes kiépülésével egyidejűleg azonban működési zavarai is nyilvánvalóvá váltak. Ezek fő oka a centralizáció volt. Emiatt a 70-es években már a kihasználatlanság jelei kezdtek mutatkozni, így a zártságot fel kellett oldani, ami a gondokon átmenetileg sokat enyhített. A betegbiztosítási rendszer bevezetésével azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Ma a szabad kórházválasztás csak a betegtől és háziorvosától függ. A MÁV-egészségügyön belül országosan is bizonytalanság uralkodott el: nem tudják, kiket kellene ellátniuk; úgy érzik, „tulajdonosukéval de „gazdájuk” nincs. A MÁV általános anyagi gondjai őket is sújtják: Szolnokon például 120 millió forintra lenne szükségük csak a működés zavartalan biztosításához. Bérproblémáik -is- vannak (bár ez utóbbi nem számít kuriózumnak az egészségügyben álszintre, hogy magnós meséket hallgatunktés eljátszuk. Mire eltelik a három év, a tehetséges gyerekekkel kötetlenül beszélgetünk. Az első félév végére 90 százalékban nem kell megszólalnom magyarul. A dalokra, versekre próbálok koncentrálni. Az is célom, hogy amellett, hogy megszeretik az angol nyelvet, az iskolára is felkészítsem őket. Ez a program még nincs lezárva, megpróbálom minden évben új módszerekkel kiegészíteni, és felajánlom a szülőknek, hogy a gyerekeket folyamatosan viszem tovább, akár egy nyelvvizsgáig is. A gyerekek imádják ezt az angol szót: pussycat, ami kisci- cát jelent, ezért lett a nevünk Pussycat Gyermeknyelviskola. Szeptembertől fogom újra kezdeni a csoportokat, s bárkinek a jelentkezését szívesen fogadom. Most a Czakó Elemér út 6.-ban lévő lakásóvodában tartjuk az órákat, minden délután.- Milyennek látja a továbbképzés lehetőségét?- Fontos, hogy ne legyen vége a nyelvvel való ismerkedési folyamatnak az óvodáskor végén. A Herman Ottó Általános Iskolát említhetem mint jó példát, ahol felajánlották, hogy folytatják az óvodában kezdett munkát, s olyan csoportot hoztak össze, akik előbbre voltak a többieknél. Hiszen átlag feletti képességű gyerekeket vétek beültetni szakkörszerű, átlagos angolórára, ahol a kezdetektől indulnak.- Vannak visszajelzések azokról a gyerekekről, akik oviban kezdték az angolt?- Azt mondják, ezeknek a gyerekeknek nincsenek gátlásaik, kudarcélményük, nem ijednek meg az újtól. Könnyebben, hamarabb sajátítják el az iskolai anyagot. Tapasztalataimra építve mondhatom: ebben a korban a nyelvtanulás játék, nem teher.- em tálában sem). Hogyan tovább? Az „állami” kórházak helyzete kritikus ugyan, de bezárni nem lehet őket. Ugyanakkor a MÁV-kórházak szinte a „levegőben lebegnek”. A MÁV keretein belül jövőjüket maximálisan bizonytalannak érzik, hiszen a MÁV fenntartóképessége és a MÁV-biztosítottak száma egyaránt csökken. Hogyan tovább? Fazekas doktor szerint két eset lehetséges. Az egyik a fokozatos elavulás a működőképtelenségig. Ekkor az aktív kórházi működés megszűnik. A MÁV számára ez jelentős költségmegtakarítás, azaz egy gonddal kevesebb. Rosszul (nagyon rosszul) járnak viszont az itt dolgozók, és még ennél is inkább a betegek. A másik lehetőség a jelenlegi városi (és környékbeli) „szublegitim” ellátófunkció szentesítése. Ez azonban minél később történik meg, annál inkább halad előre az állagleromlás, ezáltal az átadás feltételeinek még kedvezőtlenebbé válása. A tőkeerős privatizáció reménye csak álom, itt egyáltalán nem reális. Azonban az átvétel is csak abban az esetben jelentene megoldást, ha nem integráció útján kerülne rá sor. A szolnoki MÁV Kórház - a mai állapotában - az állami kórházi ellátás (jelen esetben a Hetényi) kiegészítőjeként még gazdaságosan lenne üzemeltethető Fazekas doktor szerint. Talpon maradásukért azonban maguk is sokat tesznek: igyekeznek elsajátítani például a finanszírozási modell követelményeit. Ez azonban, úgy látszik, kevés, a „külső segítség nélküli túlélés” aligha sikerülhet. A külső segítség pedig nem kevesebbet jelent, mint MÁV, kormányzati és önkormányzati összefogást a betegek megfelelő ellátásának biztosítása érdekében. Annál is inkább, mert ez a Szolnokon helyinek látszó probléma valójában országos’gond. Súlyos gond, amely mielőbbi megoldásra vár. Sz. P. Március 14-én 17 órakor kezdődik a Kossuth-hcl városi ünnepségorozat, a Honvéd együttes férfikórusának dísz- hangversenyével a VMK-ban. A műsorban Kodáiy-Petőfi: Nemzeti dal, Rab hazának fia. Isten csodája; Kodály-Kölcsey: Huszt; Kodály: Népdalfeldolgozások, Székelyfonó - részletek; Liszt: Ha álmom mély, Hungária 1848: Erkel: Névtelen hősök - Takarodó, Bánk Bán - Bordal, Hunyadi László - „Meghalt a cselszövő” és Verdi; Nabucco - Szabadság- kórus című műveket adja elő a kórus. Minden gyerek tudja: a legnépszerűbb foglalkozás - még a mozdonyvezetőt és a rendőrt is megelőzve - az űrhajós. Sokunk álmát, fiatalkori romantikus ábrándozásait váltotta valóra Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, amikor 1980-ban útra kelt a világűrbe. Az múlt hét szombaton Szolnokra látogatott, hogy a VMK-ban megrendezett makettkiállítást megnyissa.- A pilótatársadalomban a legelőkelőbb hely a berepülőké. Ön viszont egy űrhajón kelt útra. Nem irigyelték a kollégái?- Bizonyos, hogy volt bennük ilyen érzés, de ez csupán egészséges irigység lehetett. A világűr meghódítása, az űrtechnika elsajátítása tiszteletet jelent mindenki számára. Mai napig büszke vagyok rá, hogy sikerült ez az utazás, és tehettem valamit a hazai kutatások eredményességének a bizonyítására. Egy kis ország részvétele az egyetemes űrkutatásban mindig figyelemre méltó. A tudományos eredményeink, melyeknek ez is része volt, elismerést adtak mindannyiunknak.- Sokan úgy vélik, az út csupán propagandarepülés volt. Igaz viszont, hogy ön fenn járt, bírálói pedig lenn maradtak.- Amíg közelébe sem kerültem az űrkutatásnak, magam is misztikus dolognak tekintettem. Most, hogy lassan már tizenhatodik éve művelem ezt a műfajt, látom, mennyire komoly és fontos ez a munka. Csak úgy lehet végezni a dolgunkat, hogy a szakma, a hivatás szeretete, tisztelete, bolygónk megbecsülése legyen a legfontosabb. Ezt kell éreznie mindenkinek, azoknak is, akik nem kerülhetnek fel a világűrbe. Az pedig, hogy ez egy adott történelmi korhoz kapcsolódott, nem lehet akadálya a tények és a realitások elismerésének. Jártam külföldön, beszéltem kollégáimmal. A francia vagy a német űrhajós köztiszteletnek örvend hazájában, mert az emberek pontosan tudják, amit tettek, az szakma, tudomány és nem politika. Az utóbbi néhány év valóban felszínre hozott ilyen ellenző hangokat is. Én viszont repülősként kerültem be ebbe a nagyszerű lehetőségekkel biztató kutatásba, s úgy vélem, büszke lehetek erre a feladatra.- Említette földünk megbecsülését, védelmét. Amikor előadásokat tart, miről beszél legszívesebben?- Azoknak a hallgatóknak, kik akkor voltak tizenévesek, amikor repültem, gyermekkori álmaik megvalósulását jelenti az a beszélgetés. A fiatalabbaknak pedig egy romantikus foglalkozás képviselőjét. Én mindig arról beszélek, szeressék, becsüljék bolygónkat, óvják, védjék a környezetet. Odafent- ről pontosan látszik, milyen törékeny és’’sebezhető. Amikor a fiatalok tanulják a tankönyvekből, akár történelemből vagy fizikából, hogy létezik magyar űrkutatás, örömmel fogadnak egy szemtanút, résztvevőt. Sok meghívást kapok, sokfelé járok, de mindig a tudomány szerete- téről, a tanulás fontosságáról beszélek nekik.- Sokak meglepetésére a sikeres utazás után ön nem ült a babérjain, hanem folytatta a tanulást. Miért?- Ebben a szakmában az ember nem állhat meg. A pilótának, s köztük az űrpilótának is naprakész tudással kell rendelkeznie. Ezért is hangoztatom a fiataloknak, találkozóink során, hogy ők is folyamatosan tanuljanak. Szeressék a sportot, a testedzést. Egy nagyszerű fizikai állóképesség komoly mértékben segítheti az érvényesülést. Tanuljanak nyelveket. Külföldön járva tapasztalhattam, a nyelveket tudó ember sokkal könnyebben boldogul. Valakivel beszélni, szakkönyveket eredetiben olvasni, többet ér minden másodlagos közvetítésnél. És végül, soha ne feledkezzenek meg azokról, akik lehetővé tették előbbre jutásukat. Szüleik, tanáraik, környezetük szeretete és tisztelete komoly alapot ad további életükhöz. Ez nagyon fontos a tudás megszerzésének küzdelmes útján.- Miért jött el erre a fesztiválra? Szereti a makettezőket vagy a szolnokiakat?- Ifjúságom legszebb éveinek egy részét itt töltöttem a főiskolán. Természetes tehát, hogy meleg szeretettel gondolok Szolnokra, a barátaimra, kollégáimra, és mindig is szívesen jövök el ide. A modellezők türelmét tisztelem, s az, hogy egyre többen ismerkednek a technikával, a gépekkel, mindenképpen elismerésre méltó. Ezért is vállaltam el szívesen a megnyitóbeszéd megtartását.- Ha adódna még egy lehetőség, mondjuk az űrsiklóval, elvállalná?- Örömmel és azonnal. Csilléi Béla Kálváriám a műtőben- avagy a főműtősnő ötlete Nem is gondoltam, milyen bonyodalmakat okozok a Hetényi Géza Kórház műtőjében, mikor a minap fényképezni mentem egy műtétre. Tudni kell, hogy ilyenkor az embert gatyára vetkőztetik, és steril nadrágot, felsőrészt húznak rá. Na, itt kezdődött a bonyodalom. A főműtősnő vezetésével nekiláttak, hogy kiválogassák számomra a legnagyobb méretű ruhadarabokat. A felsőrész még félig feljött rám, de a nadrág szárába legfeljebb az egyik combomat tudtam volna bele- szuszakolni. Két műtősnő segítségével megszabadultam a felsőtől. Rózsa, a főműtősnő közben felhívta a varrodát, hogy megpróbáljon a termetemre való ruhadarabot szerezni. Hogy a telefonba mit mondtak neki, azt nem tudom, de fényképezőgépemmel megörökítettem arcának egy-egy reagálását. Mondanom sem kell, a varrodában sem tudtak rajtam segíteni, a főműtős fejéből viszont kipattant az isteni szikra: kaptam egy köpenyt, amelybe elölről kellett belebújni, s hátul összekötni a madzagokat. Újabb probléma: a köpeny teljesen szabadon hagyta a hátsó felemet, ugyanis ez sem ért össze rajtam. Hogy az operációra váró beteget látványom nehogy felizgassa, a hátsó részemre egy steril lepedőt borítottak, mint egy tógát. Nos, a siker nem maradt el. Én meg elgondolkodtam: egy műtősnőnek milyen sok mindenhez kell értenie ... -nzsTalálkozás A férfi sajnálta kihízott galambszürke öltönyét, kopottas, pepita átmeneti kabátját és a divatjamúlt, keskeny karimájú velúrkalapját. Az évek során szívéhez nőttek ezek a ruhadarabok. Tudta jól, hogy munkába nem veheti fel többé őket, eljárt fölöttük az idő. Azt is belátta, hogy szűk lakásuk zsúfolt szekrénye nem alkalmas a régiségek tárolására, kell a hely az újonnan vásárolt holmiknak. De kidobni mégiscsak vétek lenne. Mintha életének kis darabját vetné szemétre velük. * * * A legkézenfekvőbb megoldást egy újsághirdetés kínálta: gyűjtést szerveznek a rászorultak megsegítésére. Kérik a lakosságot, hogy feleslegessé vált ruháikat ajánlják fel a szegények javára. A megjelölt helyen és időpontban lehet jótékonykodni! A férfi még egyszer végigkutatta a zsebeket, belekukkantott a feslések rejtett zugaiba, hátha véletlenül előkerül valami oda- adhatatlan, apró emlék. Aztán a karjára vette a jókora szövetkupacot, és kimért léptekkel elindult a gyűjtőhely irányába. Hamar végzett. Visszafelé már sietösebbre fogta. Önmagának is alig merte bevallani, hogy majdnem megkönnyezte adományát. Nehezére esett kimondani a „hálásan köszönjük”-re a szerény nyugtát. jf: :jc ifc űrű tennivalói közepette már éppen elfeledkezett szívfájdalmáról, amikor néhány nap múlva a kora esti utcai forgatagban hirtelen megtorpant. A másik férfi a sarkon ácsorgóit. Rossz arca volt. Galambszürke öltönyt és kopottas, pepita átmeneti kabátot viselt. Keskeny szélű, divatjamúlt velúrkalapjában szaporodott az aprópénz. Miks Mária Az oldalt szerkesztette; Cs. Csáti Réka Az ovisok és az angol kiscica