Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-10 / 58. szám
4 1994. március 10., csütörtök ® A szerkesztőség postájából ® Legyen megfelelő autóparkoló a piac közelében Hatásos rendőri akciót tartottak; A szolnoki lengyel piac közelében lakók március 5-6-án csodálkozva, egyben elismeréssel tapasztalták azt a határozott és gyors intézkedést, amit a közlekedési rendőrök a Nagysándor József út és az Abonyi út gépkocsiforgalmi dugójának megszüntetése érdekében kifejtettek. A figyelmeztető papírok tömkelegé került a tilosban parkoló gépkocsik szélvédőjére, hét végén miközben a rendőrök percek alatt tették folyamatossá a forgalmat. Reméljük, hogy ez a sikeres akció a jövőben rendszeressé válik, és a piacot üzemeltető gondoskodik megfelelő parkolóról. Ismételten köszönjük a városi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályának fáradozását, intézkedését. A körzet lakói nevében: Szamosvári János Szólamokkal, ígérgetésekkel semmire sem megyünk... Az emberek kézzelfogható segítséget várnak Sorozatban olvashatunk a nyugdíjak emeléséről, de keveset hallunk a fiatal családok támogatásáról. Félreértés ne essék, nem sajnálom a nyugdíjasoktól azt a kis pénzt, amit legutóbb kaptak, de az igazsághoz tartozik, hogy nekik már kevesebbre van szükségük, mint azoknak a fiatal házasoknak, akiknek két-három gyermekük van. Nemzeti kédés az adórendszer átalakítása, a népszaporulat csökkenésének megállítása, s ez utóbbi érdekében adtak lehetőséget a főállású anyák támogatására. De miért nem jut senkinek az eszébe, hogy szépen hangzik, de nem sokra megyünk vele. Ha a gyest és a főállású anyaságra adható összeget fölemelnék legalább a legkisebb nyugdíj összegére, lehet, hogy buzdító erejű lenne. De így? Mert ki engedheti meg a mai világban, hogy otthon maradjon, gyerekeket szüljön, neveljen havi 6000 forintért? Akkor, amikor egy liter tej 40 Ft, amikor egy iskolatáska 3000 Ft-ba kerül? Három gyermekem van, és nyugodtabb lennék, ha itthon maradhatnák velük - legalább iskolás korukig -, de sajnos nem tehetem. Vissza kell mennem dolgozni, mert a havi járandóságunkból nem tudunk kijönni. Meghökkenve olvastam a családi pótlék egyszeri kiegészítéséről szóló tájékoztatást. Ebben az áll, hogy azok kérhetik, akiknél az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb ösz- szegének kétszeresét, vagyis a 14.960 forintot. Hihetetlen, hogy ilyen egyáltalán létezik. Mi a férjemmel együtt keresünk 20 ezret, s ehhez jön még 10 ezer forint családi pótlék. Ez utóbbihoz teszek még 3 ezret, és viszem az OTP-be, a hitel törlesztésére. Tehát 17 ezer marad, amire öten vagyunk. Ha a mi családunkban is 14.960 forint jutna egy személyre, hónap végén biztosan nem fájna annyit a fejem, hogy miből veszek kenyeret. Ezért nem is tudok mit mondani, így a választások közeledtével, mint azt: én bizony majd arra szavazok, aki a gyest vagy az anyasági támogatást emeli. Mert nem további szólamokra, ígérgetésekre van szükségünk, hanem végre kézzelfogható segítségre. K. K. I. - Törökszentmiklós Küldjön egy képet! A szolnoki csata 100. évfordulóján Negyvenöt éve, 1949. március 6-án - a szolnoki csata 100. évfordulóján - a város csapatzászlót adományozott az I. Honvéd Repülőkiképző Osztálynak. Ez a zászló volt az 1949 őszén megalakult Repülő Hajózó Tiszti Iskola első csapatzászlaja. (Másolata a reptéri művelődési házban látható, a magyar katonai repüléstörténeti emlékkiállítás gyűjteményében.) Pillanatkép a Kossuth térről, a városháza előtt tartott ünnepségről. Béler Gyula - Szolnok „Kolosszális javaslat, hogy ez eddig nem jutott eszembe” Gügye és gazdag Gügye és gazdag vagyok - ez tükröződik néhány ember megnyilatkozásából. Azt hiszik például, hogy teljes értékűnek veszem a féligazságot. Elhiszem például, hogy csökken a munkanélküli-segélyben részesülők száma -, de miért nem teszik hozzá, hogy növekszik azok aránya, akik ezt a segélyt sem kapják. A rádiótól elbocsátottakról meg azt mondják: na bumm, és akkor mi van? Másokat is elbocsátanak manapság. Ez is féligazság, mert a közvélemény formálásában más szerepet tölt be egy országos hírű rádióriporter, mint egy segédmunkás. Azt meg, hogy gazdag vagyok, a KDNP állásfoglalásából tudom. Az Új Néplap tegnapi számában így fogalmaznak: „... 1995. január elsejétől alapvetően változzék meg a nyugdíjasok gyógyszertámogatása. Az ezen időpontban esedékes nyugdíjemelésből 2-2,5 százaléknak megfelelő összeget a nyugdíjalap közvetlenül juttasson el az egészségbiztosítási pénztárnak. Ez esetben a jövő januárban esedékes nyugdíj- emelés például nem 10, hanem 7,5-8 százalék lenne ..Ezáltal a nyugdíjasok olcsóbban juthatnának gyógyszerhez. Kolosszális javaslat, hogy eddig nem jutott eszembe. Nem kell az államháztartás költségeit lefaragni, lehet növelni a honatyák fizetését, piti ügyeiket egymás között elintézhetik a nyugdíjasok. Bőven van pénzük, csak át kell csoportosítani - legalábbis a Keresztény Demokrata Néppárt állásfoglalása szerint. Igazuk van, hiszen már az „átkos- ban” megmondták: fizessenek a gazdagok. S mivel én is nyugdíjas vagyok, vindikálom magamnak a jogot, hogy új nevet vegyek fel: II. Dárius, az egészségügyi pénztár hű támogatója, a KDNP őszinte híve Hiába minden jó szándék, az EMBER nélkül nem megy Tavasz van - gyönyörű? Az ember vágyik a természetbe. Utunk Abony felé vezet. A határ ígéretes. Itt szépen megmunkált táblák várják a magot, az új élet ígéretét, ott meg már bokrosodni készül a búza. Óvó szemek fürkészik, vizsgálják, mi is a tennivaló, hogy jobb és szebb legyen a termés, mint tavaly volt. Csak a szem az árkok szélére, a kicsi erdők fái, bokrai közé ne tévedjen, mert tehetetlenségében ösz- szeszorul az ember szíve. A fogyasztói társadalom szemete, piszka halmozódik ott: lekopott autógumik, rozsdarágott pléh- edények, félig teli vagy üres gyógyszeres üvegek, soha el nem bomló műanyaghalmaz, háztartási hulladék stb. Falunkban szervezetten gyűjtik, hordják a kommunális szemetet a kijelölt helyre. Mégis kihordjuk az út szélére meg az erdőkre? Vajon kik és miért? Egy kisebb kupac a göbölyi erdőben titkot tárt föl: a villany- számlát is mellékelték névvel, címmel. Ezt a szemetet „importból” kaptuk. Abonyból, a Magyar B. utcából. Engedjék meg, hogy a nevet elhallgassam, hiszen nem egy embert akarok megszégyeníteni. Azt akarom, hogy mindnyájunk arca pírba szökkenjen, mielőtt eldobnánk a legkisebb szemetet: eszünk, szívünk tiltakozzék a természet barbár szennyezése ellen. Emelkedett lélekkel szeretnénk és kívánjuk látni a szépet tágabb környezetünkben, a tájban. Azt a természetet, amit még nem fertőzött meg a környezete, embertársai iránt közömbösök bűne . . . Érthető, ha senki nem szereti a portáján felgyűlt szemetet látni, kerülgetni. De az talán mégsem megoldás, hogy vigyük a szomszédba?! Azon nyilván mindannyian hábor- gunk. ha a gazdag Nyugat kívánja hulladékait kies tájainkra helyezni, és megértéssel figyeljük hazánk településeinek harcát, ha veszélyes hulladék elhelyezése ellen tiltakoznak. De arra már nem gondolunk, hogy a saját szemetünkkel ugynezt a sort szaporítjuk. Boldog büszkeség járja át szívünket, ha településeink tisztán tartott útjain járunk, ha bepillantunk a szépen gondozott kertekbe. Igen, itt igényes emberek laknak. így már nem is kell kirakni a táblát: „európai település”. De a helységnévtáblán túl már megszűnik Európa? A szomszéd már nem európai? Vajon mi vezérel bennünket, embereket, amikor a tájban szerteszórjuk létünk terhessé vált hulladékait? Nem akarom hinni, hogy szándékos környezetkárosítás. Nem akarom hinni, hogy önmagunk szándékos lebecsülése. Talán az a tudatalatti munkál e felelőtlen környezetszennyezőkben, hogy elégedetlenek a kommunális hulladék helyi elhelyezésével, kezelésével? Mégis azt kell mondanom: útjaink, erdeink szennyezése - jóllehet jogilag nem, de - erkölcsileg mindenképp bűn. Reméljük, hogy településeink önkormányzatai a közeljövőben kiemelt feladatként tudnak foglalkozni ezzel a gonddal, az ökológiai katasztrófát sejtető „hulladékproblémával”. De jaj, hiába minden jó szándék: ha az EMBER nélkül nem megy! Tóth Csabáné természetvédő klub Újszász „Adj, hogy örüljenek gyermekeink” Szülők és nevelők találkoztak Együtt a közös célért A törökszentmiklósi Hámán Kató Úti Óvoda nevelőtestülete és szülői munkaközössége által létrehozott „Adj, hogy örüljenek gyermekeink” Alapítvány február huszonhatodikán, immár második alkalommal rendezte meg a szülők és nevelők találkozóját. Örömmel adunk hírt arról, hogy igén jó hangulatban zajlott a bál, melynek teljes bevétele gyermekeink javát szolgálja: az óvodai alapítvány céljainak megvalósítására fordítjuk. Az esemény résztvevőinek, önzetlen támogatóinknak az Új Néplap nyilvánosságán kereszt- tül is köszönetünket fejezzük ki. Segítőink között: a szajoli Béke Vadásztársaság és tagjai, az Alföldi Gabonaipari Rt., a Titász Rt. helyi ki- rendeltsége, a megyei Víz- és Csatornamű Rt. törökszentmiklósi üzemigzgatósága, a városi rendőrkapitányság, az Agronex Rt. műanyagüzeme, az áfész cukrászüzeme, a szajoli Mól Rt., a Taurina Agrár Kft., a „Tisza Mozi" Kft., az OTP Rt. törökszentmiklósi kirendeltsége, a Nóra videotéka, az Ez/az Bt., a Fény diszkont áruház, a Do- nalt butik, a Csupor Bt., az Invesztációs Gmk, a Fényszöv, a Réti presszó és még hosszan sorolhatnánk azokat a vállalatokat, intézményeket, egyéni vállalkozókat, magánszemélyeket, akik az alapítványunkat, bevételünket gyarapították, és számtalan értékkel járultak hozzá a rendezvény sikeréhez. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk. A Hámán Kató Úti Óvoda nevelőtestülete és az alapítvány kuratóriuma névében: Banka Erzsébet vezető óvónő Törökszentmiklós Liba, nyúl a nyeremények között Jól sikerült, örömteli rendezvényt tartott február 27-én (vasárnap) a Rákócziújfaluban nemrég alakult Nagycsaládosok Egyesülete. Nagy lelkesedéssel fogtunk hozzá a télbúcsúztató bál megszervezéséhez, azzal a céllal, hogy a családokat minél közelebb hozzuk egymáshoz. Sajnos anyagiakban vagyunk a legszegényebbek, ezért támogatókat kerestünk. A legtöbb helyi vállalkozó szívesen segített, sőt Martfűről is érkezett felajánlás. A vállalatok közül a Solami Rt.-t. a Növényolajgyárat, a szolnoki tejipart, a martfűi sörgyárat kerestük meg kérésünkkel. Valamennyien segítőkészek voltak. Meghatott bennünket, hogy az áfész 415-ös ABC-jében a dolgozók saját pénzükön állítottak össze ajándékcsomagot. Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik segítettek, akik lehetővé tették a gyerekek megajándékozását. (A szülők süteményt sütöttek, és mindenki kedvére válogathatott a szenvicsek, üdítők között.) A helyi művelődési házban tartott esemény zökkenőmentes sikeréért többek között Theisz Ferenc gondnokot illeti dicséret, aki mindig szívvel-lélekkel foglalkozik a gyerekekkel, s ezt most is bizonyította. Volt vers, ének, tánc, s a helyi Csántbor- gók néptáncegyüttes is remekeit. A jó hangulatot fokozta a érdekességgel tarkított vetélkedő, és a jutalom sem maradt el. Minden gyereknek jutott a csokiból, a gyümölcsből, a különböző finomságból. A felajánlott díjak pedig a tombolahúzáskor találtak gazdára. A szerencsés nyerteseket értékes ajándéktárgy várta - közte volt liba, nyúl stb. Üres kézzel nem távozott senki. A rendezvény bevétele az egyesület számláját gazdagítja, azonban mi nem csak kapni, adni is szeretnénk. Ezért terveink között szerepel, hogy ahol szükség lesz ránk. társadalmi munkát vállalunk. Örömünk sajnos nem felhőtlen. mert a polgármester úr és néhány önkormányzati tag az indulásunkat nem nézte jó szemmel. Érzékenyen érinti a kollektívát, hiszen csaknem kétszáz személyről van szó, s bizony kicsit irigykedve tapasztaljuk, hogy más községekben éppen a polgármesterek a fő támogatói, védnökei a miénkhez hasonló rendezvényeknek. Gálné Hatvani Mária pártoló tag „Nem buzdítottam az egyesülésre” Az Új Néplap március 7-i számában megjelent „Egyesülés az NDSZ-szel című tudósításban nekem tulajdonított „...ezért most a tagokat az NDSZ-szel való egyesülésre szólította fel” kijelentés nem hangzott el. Ez mélyen sértő a Magyar Néppárt, a Nemzeti Parasztpárt szervezeteire, amelyek nem képviseltették magukat a gyűlésen, és olyan információt adott, hogy a megyei elnökük, álláspontjuk ellenére, az átlépésre buzdított. A párt egyesülése elnevezés félrevezető, hiszen az egyesülést csak országos -szerv mondhatja ki. Hogy nem értettem egyet a Paraszt- párt önállósága feladásával, azzal is jeleztem, hogy a megnyitóm után az emelvényről eltávoztam, nem szavaztam, a további munkában nem vettem részt. Megjegyzem, a sajtótájékoztatóra nem is hívtak. - A párt Szolnok megyei szervezete tovább fog élni, jelöltet js állított. Dr. Bor ók. Imre megyei elnök - Kisújszqllás Jásziványon Mérgezik a kutyákat, de már a macskákat is? A kis települések közé tartozunk, ahol az emberek békességben élik hétköznapjaikat. Az utóbbi időben sajnos felborult ez a rend, mert valaki gyorsan ölő méreggel pusztítja a szabadon engedett kutyákat, de már a macskákat is. Nálunk sok az idős ember, akiknek az életéhez úgy hozzátartozik a kutya és. a macska, mint bármi más, és az elvesztése nagy szomorúság. E sorokat azért tárom a nyilvánosság elé, hogy embertársaimat figyelmeztessem: vigyázzanak jobban szeretett állataikra, mert ha az előttünk eddig ismeretlen szadista kezébe kerül, sajnos nem látják többé. Balajti Károly Sísuli a Tátrában Marik Tamás tanár, a szolnoki Herman Ottó Általános Iskola tanulóinak immár harmadik éve szervezte meg a szlovákiai sítúrát. A gyerekek február közepén a megszokott helyükön, a Rackova Dolinában (a Tátra nyugati magaslatán), vadregényes, festői szépségű környezetben hódolhattak a szép téli sportnak, A nyolcnapos kinntartózkodás alatt - szerencsére ragyogyó napsütéses időben és jó hóviszonyok között - mindannyian (negyvenötén voltak) megtanultak síelni. így a táborozás hatodik napján, Tátrafüred 2 km-es csodálatos pályáján a gyerekek át tudták élni a lesiklás felszabadult örömét. Köszönet érte a síelést nagy türelemmel és szeretettel oktatóknak, köztük Ivádi Róbertnek, Telek Erzsébetnek, Marik Tamásnak és Víczián Pálnak. A kedvező részvételi díjért pedig köszönetünket fejezzük ki szponzorainknak: a Producer, a Spentum Kft.-nek, az MSZP megyei szervezetének, Kalmár Ferenc műszaki kereskedőnek, a városi önkormányzatnak, valamint az iskola diák-sportgyesületének, diákönkormányzatának. Romhányi Anna tanító Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
