Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
1994. február 5., szombat Ha február — áll a bál! 7 MA: MEGYEI ORVOS-FOGORVOSBÁL. Immár tizenegyedik alkalommal tartják ma a szolnoki Tisza Szállóban az időközben megyei jelleget öltött orvos-fogorvosbált. Ez a már hagyományosnak számító rendezvénysorozat szolnoki fogorvosbálként kezdődött, s később lett megyei szintű. Az orvosok-fog- orvosok összevont táncestélyét negyedik alkalommal rendezik most. Az első években a Pelikán Szálló biztosította a helyszínt. A rendezők kezdetben örültek annak, ha százhatvanan-száz- nyolcvanan összegyűltek. A tavalyi bálon viszont átestek a másik végletbe: négyszázharmincan szorongtak a Tisza Szállóban. A zsúfoltság miatti kellemetlenségekből okulva az idén csak háromszázharmincöt jelentkezést fogadtak el. Több mint száz részt venni szándékozót a kései jelentkezés miatt vissza kellett utasítani. A mai orvos-fogorvosbálon a megyei kórház dolgozói lesznek többségben. Az ottani orvosok - baráti körükkel együtt - 212 helyet foglalnak el. Huszonnégyen képviselik a városi egészségügy színeit. A többiek a megyéből, illetve Pestről és Debrecenből érkeznek. Képünk a tavalyi orvos-fogorvosbál „bemelegítő szakaszában” készült. Belépődíj természetben ] Páli nká ta kór házér t? Tánc helyett skandalum Nem lehetett valami rózsás helyzetben 1946-ban sem a megyei kórház - legalábbis erre következtetek a megyebál rendezőségének Kapás Rezső túr- kevei polgármesterhez címzett, 1946. október 21-én kelt leveléből: „A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei közkórház megsegítésére alakult Bizottság a társadalomhoz fordult segítségért, mivelhogy az a veszély fenyegette a'kórházat, hogy hathatós segítség nélkül a működését folytatni képtelenné vált volna. Sajnos, ez a felhívás nem járt kellő eredménnyel, s így a vármegyei Közkórház igen súlyos helyzetbe került. Üres volt a buffet Ezért Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alkalmazottai elhatározták, hogy 1946. évi november hó 16.-án (szombaton) este 8 órakor Szolnokon, a vármegyeháza dísztermében a Vármegyei Közkórház megsegítése javára dr. Kovács Kálmán főispán úr és Horváth Pál alispán úr fővédnöksége, a megyei városok polgármesterei és a járási főjegyzők védnöksége alatt jótékony célú „Megyebált” rendeznek. Ezzel kapcsolatban, hogy a bál anyagi sikere biztosítva legyen, a rendezőség elhatározta, hogy a megyei városok polgár- mestereihez és a járások főjegyzőihez azon kérelemmel fordul, hogy a bál alkalmával felállítandó buffethez a lehetőséghez képest a városok önállóan, a járások a községeken keresztül természetbeli felajánlásokkal hozzájárulni szíveskedjenek.” A Főispán kötözködött A levélben közölték, hogy Túrkevéről 15 kiló nulláslisztre, két kiló vajra és 15 tojásra számítanak. Máshonnan bort és pálinkát is kértek a rendezők. Felhívásuk nem járhatott gyors sikerrel, mert 1947. január 20.-án újabb levelet küldtek a városi-járási vezetőknek: „Múlt év októberében ismertetett „Megyebál” rendezése a vm. szolnoki közkórház segélyezésére február 15.-én lesz megtartva. E célra kért O.-liszt, vaj, tojás, bor, pálinka, stb. felajánlására kérte Polgármester és Járási Főjegyző Urakat a Rendezőség. Minthogy ezen cikkekre most már szükség van, kérem szíveskedjék lehetőleg azonnal közölni, hogy mit sikerült összegyűjteni és a készleteket beküldeni. Zsák, hordó, stb. a Vármegyének nincs, így kérem kölcsön edénybe a beszállítást.” Ez esetben is beigazolódott, hogy a tett halála az okoskodás. Időközben ugyanis Földi István került a főispáni székbe, aki 197/1947. f. i. számon iktatott levelében a következőket közölte az alispánnal: „Az 1947. február hó 15.-én megrendezendő megye bállal kapcsolatban értesítem Alispán Urat, hogy a bál fővédnökségét csak abban az esetben vállalom, ha: 1.) Nem a vármegye dísztermében rendelik.., 2.) Kibo- csájtott meghívók a mai viszonyoknak megfelelő kivitelben kerülnek kiadásra. 3.) A meghívókról „az ételekről és italokról gondoskodás történt” megjegyzést törlik és végül: 4.) Ha a „Megyebál rendezősége” által kibocsájtott felajánlási felhívások keresztülvitelétől Alispán Úr eltekint, illetve közli, hogy ezen terrorisztikus módszerrel nem azonosítja magát. Ellenkező esetben kérem Alispán Urat, szíveskedjék a bál fővédnökségéről való lemondásomat tudomásul venni.” A főispán ezeket a sorokat 1947. január 28-án írta. A bálnak azonban nem ez adta a kegyelemdöfést, hanem a polgár- mestereknek és a járási főjegyzőknek ugyanazon a napon írt levele a megyebálra küldendő természetbeli juttatásokról: A kegyelemdöfés „A magam részéről ezen eljárást helytelenítem és elítélem. Helytelennek tartom a városok Polgármestereinek ily kényes helyzet elé való állítását. Mivel közellátási vonatkozású kérdésről is van szó, mint Közellátási Kormánybiztos ezen kivetett liszt és vaj beszállítását nem engedélyezem. Nem engedélyezem egyrészt azért, mert a liszt és a vaj szállítása külön szállítási engedélyhez van kötve, másrészt azért, mert az előírt lisztmennyiség beszállítását csak úgy képzelem el, hogy az a mennyiség is az ottani ellátatlanok lisztjéből kerülne levonásba, s ennek ellenértéke pedig a városok kasszáját terhelné.” Csoda-e, ha ezek után a megyebeli polgármesterek és főjegyzők a rendezőség 1947. január 30.-án kelt következő levelét vehették kézbe: „A február hó 15-ére tervezett megyebál közbejött akadályok miatt (:hideg, közlekedési akadályok, stb.:) elmarad.” Ilyen tapasztalatok birtokában javaslom a bálozóknak, - főleg a ma dús vacsorával birkózó orvos-fogorvosbál résztvevőinek, - hogy gyorsan, a főispáni választást az istenért sem megvárva fogyasszák el az előttük tornyosuló természetbeli javakat. Biztos, ami biztos! A jász bálok hagyományőrzők Egy hét múlva rendezik Jászberényben a Déryné Művelődési Központban az V. Jász Bált a „városvédők” és a Jászok Egyesülete szervezésében. Ha az előzményeket is figyelembe vesszük, akkor nem az ötödik, hanem a ki tudja hányadik jász bálról van szó. Ezek a rendezvények ugyanis már a múlt század második felében rendkívül közkedveltek voltak a Jászságban. Az 1920-as években a Jászok Egyesületének budapesti központja vette át a szervező munkát. Evenként más-más jászsági településen, a lehető leggazdagabb pompával tartották ezeket a táncmulatságokat, melyek mindegyike - az egykori Jász Hírlap megállapítása szerint - „a jász összetartozandóság jegyében zajlott le, s messze túl emelkedett a közönséges bálok jelentőségén.” Ezt jelképezte a díszes meghívó, s az is, hogy a Pillanatkép egy jász bálról belépőjegyet illett felülfizetni. Erre a szokásra egyébként utalt a meghívó szövege is. A jász bálok rangját több tény bizonyítja - közöttük az, hogy 1926. január 30-án, a Lehel Szállóban megtartott jász bál díszvendége József királyi főherceg volt. Ezeken a rendezvényeken mindig választottak bálanyát is, aki voltaképpen a védnök tisztet töltötte be, s akinek személye záloga volt a bál sikerének. így van ez most is. A köztiszteletben álló jász asszonyok közül a jövő héten Hortiné dr. Bathó Edit lesz a bálanya. A programban szerepel Halmai Katalin operaénekes és Oberfrank Péter zongoraművész fellépése. Közreműködik a Pozsonyi bűvészházaspár is. A nyitótáncot a Jászsági Népi Együttes tagjai lejtik. A zenét a Márka zenekar szolgáltatja. A kiváló hangulat előre is garantált. A szórakozás és a szakma A dolgos hétköznapokból nehezen vált át az ember a bálok gondtalan világába - ez derül ki Lipóczki Jánosnak, a Tisza Szálló ügyvezető-igazgatójának szavaiból is:- Az én első bálom - aminek talán még lesz folytatása - pincérbál volt 1979-ben, a szolnoki Nemzeti étteremben. Felszolgáló tanulóként vettem rajta részt. Idősebb szaktársaim a kezdet után három perccel már a szakmáról vitatkoztak egészen reggel ötig. Ezen a rendezvényen nem csak a pincérek, hanem az egész szakma képviseltette magát. A tanulókorból kikerülve, vendégként én is megpróbáltam a pincérbálokon megváltani a vendéglátást. Sajnos, a pincérbálok öt éve megszűntek. Hogy miért? Közrejátszott az, hogy növekedett a leterheltség. A Tisza Szállóban például korábban huszonkét felszolgáló dolgozott, most meg csak tíz. Gondolnunk kell arra is, hogy a szállóvendéget nem érdekli, hogy van-e pincérbál. Aki manapság meg akar élni, minimális létszámot tart. S nemcsak a vendéglátósak létszáma csökkent. Megszűntek olyan egységek is, mint a Nemzeti Szálló, a Múzeum, illetve a Bástya étterem. A Tisza Szállóban a báli kihasználtság maximumát produkáljuk. Január 7-től április 2-ig minden pénteken és minden szombaton van bál. Ez talán szakmai munkánkat is igazolja a patinás hely mellett. Hagyományos báljaink közé tartozik a közgazdászoké, a mérnököké, a kiskereskedőké és a kisiparosoké, újabban az orvosoké. Meghonosodtak nálunk a szalagavató bálok is. Február 12-én először rendeznek nálunk megyebált. Korábban a megyeházán tartották. Annak az épületnek a patinás szépsége felveszi a versenyt a Tisza Szállóéval, de ott a vendégek színvonalas kiszolgálása nehezen oldható meg. EZT IS MEGÉRTÜK! Dr. Csordás József főorvos, a megyei orvos-fogorvosbá- lok főszervezője kimerültén, de elégedetten ült le a zenekari dobogóra a legutóbbi bál után Gardedám és majomsziget ' Felejthetetlen élmény A karcagi bálok között talán a legrangosabb az 1980 óta hagyományosan megrendezett egészségügyi bál. A Déryné Művelődési Központ báltermében kiváló zenekari kísérettel, több alkalommal rangos előadóművészek felléptével megtartott táncestélyek nevezetesek a város, s mondhatni: az egész Nagykunság életében. A Rátái Gábor Alapítvány javára 1991-ben és 1992-ben került sor ilyen rendezvényre. 1993-ban ezt a jeles társadalmi összejövetelt a kórház fennállásának 25. évfordulójára időzítették. A kórház összes dolgozóját vendégül látta az intézet igazgatói testületé. A városi sportcsarnokban hétszázra rúgott a vendégek száma. Az egészségügyi bálokat szép hagyománynak tekintik és mindig örömmel várják az egészségügyi dolgozók. Mindegyik bál kellemes és felejthetetlen élményt jelentett minden résztvevőnek. Az évek során nyolc alkalommal a budapesti Canada Dry országos hírű tánczenekar, az utóbbi három alkalommal a szolnoki Integrál zenekar húzta a talp alá valót. Az egészségügyi bálok szervezését nagyrészt a kórház szakszervezeti bizottsága vállalta magára. Képünkön: pillanatkép a karcagi egészségügyi bálról. Fényes táncestély - kitűnő banda Dédanyáink idejében, amikor a televízió, s a rádió még nem kínált lehetőséget a szórakozásra, egész évre szóló élményt, megannyi beszédtémát adott egy-egy megyei bál. Lázas készülődés, izgalomtól hevített hetek előzték meg ezeket a vigalmakat. A Jász-Nagykun-Szolnok című lap így írt több mint egy évszázaddal korábban, 1888. február 7-én: „A Jász-Nagykun-Szolnok megyei bál eszmélye, melyről lapunk múlt számában is megemlékeztünk, szépen halad a megvalósítás felé. A szolnoki ifjúság ugyanis megyénk minden szépért és nemesért lelkesedni tudó alispánja elnöklete alatt tartott értekezletén elhatározta, hogy f. hó 27-én a megyeház nagytermében fényes táncmulatságot rendez. Határozatba ment továbbá, hogy a bál sikere érdekében szükséges megbeszélések végett f. hó 9. déli 12-kor rendező gyűlést tart, melyre úgy a helyi mint a megyei ifjúságot meghívta. A fényesnek ígérkező táncestély jövedelme fele részben a vereskereszt helybeli fiókja, fele részben pedig az építendő ref. templom javára fog fordíttatni. A lap 1886. február 14-i száma tovább fokozta az érdeklődést a bál iránt: „A Jász-Nagykun-Szolnok megyei bál, mely f. hó 27-én a megyeszékház nagytermében fog megtartatni, az előkészületekből ítélve rendkívül élvezetesnek és látogatottnak ígérkezik, a mennyiben a megye színe java fog magának ott találkát adni.. . Egyidejűleg elhatároztatott, hogy a táncestélyre Berkes Lajos budapesti népzenész kitűnő bandája fogja a tánckedvelő ifjúságnak a talp alá valót húzni.” Sándor Sanyi zenekara 1953-ban A hetvenes éveit kezdő szolnoki Sándor Sándor sok bálban muzsikált. Emlékeit idézi.- Egymást követték régebben is a bálok. Volt szüreti, álarcos, pettyesbál és sok egyéb. Akkor jószerint csak az jelentett igazi szórakozást a fiataloknak, ha elmentek a bálba. A bálterem szélén körben székek voltak. Oda ültek a mamák és a lányok. Olyan nem volt, hogy egy lány kísérő, vagyis gardedám nélkül menjen szórakozni. A párok körbe táncoltak. A terem közepén pedig a lányokat mustrál- gató fiúk csoportja, a „majomsziget” helyezkedett el. A fiatalok részéről párkeresés, a lányos mamák szempontjából pedig „vőkilesés” is volt a bál, ami mindig ünnepet jelentett. A lányok akkor kaptak új ruhát. Divatbemutatót tartottak, mint a nyári korzón. Az ötvenes évekig tartott ez a szokás. Később a mamák nélkül is eljártak szórakozni a lányok. Érdekes színfoltot jelentettek a parasztbálok. A szolnoki Baross úti gazdakörben, a sarokban álló dobogón játszott a zenekarunk. Évente mindössze egyszer, legfeljebb kétszer volt ilyen rendezvény., mert a parasztember mindig talált magának munkát. Az élelmesebb tanyasi asszonyok odaültek a dobogóra, a zenekar mellé, hogy jobban lássák a táncolókat. Mindig hoztak magukkal sült csirkét, kolbászt, ezt-azt, s nézelődés közben békésen falatoztak. Néha bennünket is megkínáltak. Volt annak a gazdakörnek egy kis része: a dühöngő, ahol inni lehetett. Megfigyeltem, hogy ha a legények kikértek valamit, már akkor elkezdtek énekelni, amikor még egy kortyot sem ittak. Tehát nem a szesz hatására gyújtottak nótára. Eleinte a Járműjavító volt a törzshelyem, később a Tisza, meg a Nemzeti, de időnként máshol is játszottam. Martfűn például volt olyan bál, hogy a mi zenekarunk mellett még másik kettő is játszott. Még zenekari hangversenyt is rendeztek köztük. Természetesen csak szubjektív alapon döntöttek. Megtörtént, hogy akik a bálon ismerkedtek meg, lakodalmukra is meghívtak. „Te muzsikáltál össze bennünket” - mondták. Manapság a bál csupán régi emlék Sándor Sándor számára. Azt mondja erről:- Nem is tudom, mikor muzsikáltam utoljára bálban. Az én hangszerem, a hegedű eleve más, mint ami most kell. Lassan harminc éve már a gitár a domináns. Erről a zenéről nem kívánok nyilatkozni. Mindenkinek megvan erről a maga véleménye. Ez már nem nekem való. Arra a kérdésre, hogy a sok átmuzsikált éjszaka mellett hány bálban táncot, így felel az öreg prímás:- Nem szeretek és nem is tudok táncolni. Olyan ez, mint a futball: van, aki játszik és van, aki dirigál . . . Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Nagy Zsolt és beküldött képek
