Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-25 / 47. szám

12 Az tJj Néplap Jászkiséren 1994. február 25., péntek Az autószervizben több mint húsz fiatal tanulja a szakmát. Havonta mintegy harminc gépkocsi vizsgáztatását, karbantartását, illetve javítását végzik el. Az idei év nehéznek ígérkezik Nincs megállás az üzletben Ahol már a húsvétot várják a sonkák Jászkisér egyik ismert vállal­kozójának boltja, üzeme, háza a piac mellett van. Szabó Sándor arról beszél, hogyan lehet sike­res egy hentes vállalkozása?- Most nem a sertésár ala­csony, hanem az aszály miatt a takarmány ára lett hirtelen ma­gas. Én 100 forint körül vásáro­lom a sertést. A combot 300-ért kínáljuk az üzletben. Ennél töb­bet hiába kérnék, nem tudnák megvenni az emberek. Az ára­ink így szolidak, de van stabil vevőkörünk.- Hogyan alakult ennek a csa­ládi vállalkozásnak a története? + Feleségemmel a korábbi té- esz hentesüzletében dolgoz­tunk. Ezt vettük meg, majd fo­lyamatosan fejlesztettük a vál­lalkozást. Egy húsüzem álma már 1988-ban megvolt, de megvalósításához három év kel­lett. A jászberényi Konkoly Jó­zsef után én voltam a második a Jászságban, akinek saját hús­üzeme lett. Most heti 20-30 ma­lacot vágunk és dolgozunk fel. Hat alkalmazottam, Jászkiséren két, Jászapátin egy üzletem van. Jászapátin, Alsószentgyörgyön az Ozirisz Kft. gyermekélelme­zési konyháinak is én szállítok. Sőt most készül egy újabb meg­állapodás. Jászberényben há­rom Ozirisz-konyhát is elválla­lok. Ez elég kockázatos lehet, de bízom benne, hogy sikerül. A vállalkozást állandóan csi­nálni kell, menni kell előbbre. Az alkalmazottaknak is biztosí­tanom kell a megélhetést. Tehát mindig valami új dologba kell belevágni.- A vállalkozó felelőssége más, mint egy átlagpolgáré?- Természetesen, az egészen más felelősség. Magamért, a családomért, saját üzletemért is felelős vagyok. Meg azért a hat családért, akik bíznak bennem, s akik szintén az én vállalkozá­somra építik a jövőjüket. Most versenyfutást látok a hústerme­lők és a feldolgozók között. Sok, s talán kihasználatlan hús­feldolgozókapacitás épült ki az elmúlt években. Valószínűleg lesznek, akik elhullanak. Nem szeretnék köztük lenni. Az 1994-es esztendőt szeretném túlélni. Ez nehéz évnek ígér­kezik. Az FM szigorú előírásai szerint épp most ellenőriztek, s nem vizsgáztam rosszul. Sok kötelezettség van, amit teljesí­tenünk kell. Ezzel együtt a kis­üzemek szerintem olcsóbbak, nem olyan költségesek, mint egy nagy vágóhíd.- Kiktől vásárolja a malacot?- Több olyan termelőm van, aki száz darabot vagy még töb­bet hizlal. Ekkora méretben már lehet minőségi sertést előállí­tani. Zsíros húst nem szívesen veszek. Ahol néhány malac nő fel, ott kérdéses a minőség, s ezzel együtt az ár is. Az I. és IV. osztály között 20-30 forintos különbség is lehet! Van egy ügyes szerkezet, amivel a malac szalonnavastagságát lehet mérni. Bánom, hogy nem vet­tem meg korábban, most már 80 ezer az ára. Viszont hasznos, mert a minőség meghatározását könnyíti. Szabó Sándor birodalmában már a húsvétot várják a sonkák. A tőkehúson kívül 30-35 féle töltelékárut is készít. A szalá­mit, kolbászt, füstölt fejet meg is kóstoltuk. Bizonyítottan fi­nom. Nemcsak nekünk ízlik. Szabó Peti is szereti, aki igazá­ból nagy vadász lesz. A papa nyomdokain haladva, természe­tesen. A papa a Mátrában vadá­szik leginkább. Vadhúsfeldol­gozást, -árusítást is próbált már, hisz ez is beletartözna vállalko­zásába. Biztos vevőt azonban nem talált. így nem is töri magát a vadhús előteremtéséért. S ez az a pont, ahol sötét úthoz érünk beszélgetésünkben. Mert bi­zony él, virágzik a feketekeres­kedelem a húspiacon. Van hen­tes - bizonyára sokfelé, nem­csak a Jászságban -, akinek csak boltja van, vágni nem tud. Tőle (is) vásárolnak félsertése­ket, amihez számla készül, így bizonyítható a származás. Az­tán elfogy az ilyen üzletben öt­ször annyi hús. Bizonyíthatatlan forrásból. Ez a vadhúsforga­lomban szintén előfordul. Ösz- szességében a feketevágások ár­letörő hatásúak, a keresletet be­folyásolják. Ez létező konku­rencia. Szabó Sándor viszont nyugodtan alszik. Nála minden előírás, szabály be van tartva. A szemlélet változása eredményt hozott 4 Az Agroszövnél minden működik Jászkiséren a földtulajdon rendezése, a szövetkezet átala­kulása érdekesen történt. A ko­rábbi téeszből három lett. A sú­lyosan eladósodott szövetke­zetből két nagyobb egység vált le. Az Agroszöv 2500 hektáron ötvenkét aktív és százharminc nyugdíjas tag üzletrészével ala­kult. A Laktoszöv mintegy ötven aktív és százhúsz nyugdíjas taggal a tehenészeti telepet 386 tehénnel és 520 növendékkel vitte ki. Kevés földterületükön takarmányt termelnek az állatok számára. A maradék, most Jászkiséri Mezőgazdasági Szövetkezet­ként 2520 hektáron gazdálko­dik, jelentős anyagi nehézsé­gekkel küszködve, a korábbi hi­telek miatt. Két új megoldás is létrejött a faluban. Kárpótlási földjeiket „összeadva” alakított meg ti­zenhat gazda egy 326 hektárt művelő új típusú szövetkezetét. Tizenkét fő - hat család - föld­jének megművelésére alakult a Szkorb Kft. A földet ők nem vit­ték be a kft.-be, a földművelést szolgáltatásként végzik eszkö­zeikkel. Az átalakulási folyamatból legsikeresebben az Agroszöv került ki. Sipos Géza elnök sze­rint az 1993-as esztendő meg­forgatta a világot. Igazából az emberek most értették meg, hogy mit jelent a tulajdon. Mit jelent, ha sajátomat herdálom, ha saját zsebemre lazsálok. A szövetkezet 58 ember munkahe­lye, s tulajdona is egyben. Ta­valy mutatkozott meg, hogy a régi szemlélettel nem lehet dol­gozni. Mindenféle szankció nélkül javult a munkafegyelem, a munkamorál. Most már a gazda szemével figyelik dolgokat, s azonnal szóvá teszik, ha egy gép kihasználatlanul áll, vagy ha valamit lehet másként, ol­csóbban is csinálni. Mert értik, tudják, a saját üzletrészük ér­téke nő vagy csökken, ha nem így teszik dolgukat. Az Agroszöv kiválásakor csődhelyzetben volt a téesz. Ezért lehetőségük volt arra, hogy reorganizációs hitellel megvásárolják az üzemi kony­hát. Ezt kiadták a Jojó Bt.-nek, mely színvonalas - és a faluban egyetlen - éttermet, hétvégeken diszkót üzemeltet. Az Agroszöv gazdáinak üzletrésze lett a ben­zinkút s az autójavító műhely. Ezek lakossági szolgáltatást is végeznek. A téglagyár szintén az övék. Ezt a tápiógyörgyei téglagyár vette bérbe. Itt a nyers téglák készülnek, az égetést Tápió- györgyén végzik. Tehát minden olyan egység, ami az Agroszövhöz került. működik. A vagyon a tagoké, s nem hagyják „tönkremenni”. Ezenkívül könyvelési szolgálta­tást is végeznek, hisz van hozzá szakemberük. Alakulásuk óta Alsószentgyörgyön és Kiséren is nyitottak Gazdaboltot. A tavalyi évben elérték, hogy talpon maradtak. A reorganizá­ciós 25 milliós hitel mellett még vettek fel hiteleket, de ezeket mind vissza is fizették, vagy fi­zetik folyamatosan. Az idei ki­látásaik is kedvezőek Sipos Géza szerint. Őszi búzából 1300 hektárt vetettek. A műtrá­gyázást most fejezték be. Cu­korrépából 100 hektárt tervez­nek. Mégpedig úgy, hogy a cu­korgyárak fejlesztési támoga­tást adnak, ha öntözéssel növe­lik a táblák hozamát. Ehhez ál­lami támogatás is kapható. To­vábbá a gyártócégek is szívesen adják az öntözőberendezést hi­telezési konstrukcióban. így csak 40 százalékos saját erő kell a gépek beszerzéséhez. Ezek a lehetőségek elérhetők, s az Ag­roszöv él is vele. Másként nem lehet előbbre jutni. Itt márpedig ezt akarják. S bár földjeik a falu határában több tucat helyen vannak, s művelésük így elég költséges, nem tartják tragikus­nak. Egyszer talán arra is lesz megoldás, értelmes és elérhető lehetőség, hogy egy határrészre „vándoroljanak” ezek. Nem éri meg malacot tartani Az Agroszöv boltjában bő a választék A legnagyobb gond a szegénység Jászkisér takaros falu. Szép utcák, csinos porták, gondozott földek mindenütt. A falunak legnagyobb gondja mégis a munkanélküliség. Mintegy há­romszáz lakosnak adnak a köz­ségházán jövedelempótló tá­mogatást. Szociális segélye­zésre idén közel 21 millió fo­rintjuk van, ami 10 millióval több a tavalyi keretnél. A leg­több öszegnek van biztos helye, mivel sok család egyetlen meg­élhetési forrása a rendszeres se­gély. A községnek idén 140 millióból kell gazdálkodni. A faluban járva tapasztaltam, hogy rengeteg új bolt nyílt. A vállalkozói kedv s erő vegyes­boltot, kocsmát, palackozott ita­lok boltját eredményezett. S megélnek. Virágbolt, zöldség­bolt viszont csak egy van. S hi­ányzik az iparosság. Nincs női szabó, cipész. Kőművest, aszta­lost is csak egyet-egyet találni. Pedig a szolgáltatást az itt lakók igénybe veszik, csak Jászapá­tira, Berénybe mennek érte. Ilyen szolgáltatásban Kiséren senki nem lát üzletet? A vállalkozók nagyon várják a telefont. Ez idén karácsonyra úgy tűnik, meglesz. Sokan sze­retnék a gázt is. Jászapáti és Jászkisér közösen akarja ezt megvalósítani. A hogyanja vi­szont nem látszik tisztán. A többi jász település a Jászgáz Rt.-t létrehozva közel került a megvalósításhoz. Jászdózsán már készül a fogadóállomás. Hogy onnan miként jut el Kis- érig, az kérdés, s a községhá­zán sem tudják. Vannak ajánla­tok, melyek őszre ígérik a gázt, de hát ígérni könnyű. Az Agroszöv Gazdaboltjában szinte egymásnak adják a kilin­cset a vevők. Valaki mindig van az üzletben. Szentpéteri Mihály azért tért ide be, hogy megkér­dezze, van-e takarmánybúza. No, ha van, akkor holnap visz is belőle. Kell a malacoknak. Egy anyakoca mindig van otthon. Lett öt kismalac, hát csak felne­veli, pedig nem éri meg. Tiszta ráfizetés az egész. Miska bácsi igazán jó erőben van, senki sem mondaná, hogy már a 73. tavasz köszönt rá. Csak ő érzi, sok az már. Pláne ami mögötte van. A téeszből lett nyugdíjas. Most az Agroszövben van a vagyona. Ha esetleg 150 forintot adnának a malac kilójáért, akkor talán megérné. Most azonban a ta­karmány nagyon drága. Egy mázsás disznó felneveléséhez 5 mázsa takarmány szükséges. Ez 8 ezer forint. A vágóhídon azonban 100 forintot adnak ki­lójáért. Az oltások, az állator­vos, az energia, a gazda mun­kája - mindez hol térül meg? Mert ez is mind költség. Szóval Misa bácsi a mostani malacokat még felneveli, de többet nem­igen vállal. Sertésátvétel Nehéz év a nyuszik és a vadászok életében A Széchenyi Vadásztársa­ságnak nagy múltja van. A vi­lágranglistán második helyezett őzbakot itt lőtték a ’70-es évek elején. A trófea eredetijét a Nemzeti Múzeum őrzi. Most azonban nem túl fényes korsza­kot él a társaság. Területe 16 ezer 200 hektárnyi. A tulajdo­nosokat viszont nem ismerik. A földtulajdon rendezését köve­tően a vadásztársaságok és az új tulajdonosok viszonyát is tisz­tázni kell majd. Bubori József a vadásztársaság elnöke legalább is így gondolja.- Most negyvennyolc vadász­társunk van. Szigorú egészség- ügyi és vadászvizsgán kell jól „szerepelni”. A felszerelés, a ruházat, a fegyverek kitesznek 100 ezer forintot is. Munkanél­küli-segélyből pedig nem lehet durrogtatni. Egy lövés ma 22 forintba kerül. A fácánnevelő­ben ezer-ezerkétszáz darabos a törzsállományunk. A tojásokat Abádszalókon keltetjük, majd a napos fácánt felneveljük. Nyolc-tíz hetes korban kienged­jük őket a területre, ősszel pedig levadásszuk. Évek óta vissza­térő olasz vadászcsapat jár hoz­zánk. de Ausztriából, Németor­szágból is jönnek. Őz és nyúl van még a területünkön. Nyúl- befogással is foglalkozunk, a tásaság legnagyobb bevétele ebből lenne. Míg korábban átlagosan ezer darabot tudtunk befogni, idén csak négyszázat. Arra gyanak­szunk, hogy a tularémia nevű betegség tizedelte meg az állo­mányt. Tavaly fácán is kevés volt. Itt viszont az aszály a bű­nös. Sajnos a vadorzás sem ritka; parittyával, légpuskával „vadásznak” a gondosan nevelt fácánjainkra. A fácánnevelő Az oldalt írta: Kiss Erika Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents