Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-03 / 28. szám
6 Szolnoki Extra 1994. február 3., csütörtök V Szolnokon a Hídépítő Rt. 82-es építésvezetősége építi a 4. számú főút déli elkerülő szakaszát, az alcsiszigetl Holt-Tisza hídját. A négynyílású, vasbeton szerkezetű hídból három nyílás fémszerkezete szakaszosan előretolt technológiával készül. Képünkön a vasbetonszerelők a hídpillérek betonjának vasszerkezetét készítik. -nzs„Bizakodó a légkör a csapatban” Trükkös ember Csendes fejes Hányat pattan a labda egy évben? Nem tudni. Az bizonyos, most egyet sem. Polonkai Zoltán a szökőkutak tövében. (B. S.) Fodor Tivadart bizonyára sokan ismerik Szolnokon. Különösen azok, akik gyakran kilátogatnak a Véső úti futballpá- lyára. Ő ugyanis a Szolnoki MÁV MTE labdarúgócsapatának középpályása. Személyes ismeretségünk évekre nyúlik vissza: nem is olyan régen ugyanis még együtt koptattuk a Varga Katalin Gimnázium padjait.- Titi, az érettségi óta két és fél év telt el. Mi történt veled azóta?- Érettségi után felvételiztem Pestre, a jogi egyetemre, ami azonban nem sikerült, így Szolnokon maradtam, és ’91. ősztől egy éven át profiként, azaz főállásban a MÁV MTÉ labdarúgója lettem.- A csapat akkor még az NB II-ben szerepelt...- Igen. 1991 októberében játszottam az első csapatban először, és az év folyamán összesen tizenegyszer szerepeltem az NB II-ben. Sajnos nem tartott sokáig. Kiestünk, és ezzel a profistátus is megszűnt. 1992. ősztől már az NB Ill-ban, amatőrként játszottam tovább. Ugyanakkor kezdtem meg az úgynevezett „nulladik” évfolyamot a Külkereskedelmi Főiskola Szolnoki Tagozatán. Ez annyit jelentett, hogy aki teljesít bizonyos feltételeket, az a következő tanévtől már elsőévesként kezdheti meg a főiskolát, s ez QÍlcpríilt- Az 1992-93-as év tehát felemás lett a számodra. Már álA Vélemény Klub vendége volt hétfőn, az induló dzsessz- klub első összejövetelén a neves zongorista, Bori Viktor. A rendezvény a „Hol élünk?” fesztivál egyik programja volt.- A fesztiválon kívül van-e más kapcsolata Szolnok városával?- Ceglédi vagyok. Az első koncertjeim egyikét, ami nem a szülővárosomban volt, Szolnokon tartottam. Ennek már 15 éve. Ezután részt vettem a művelődési központ nemzetközi dzsesszfesztiváljain is. Évekig külföldön éltem. Egy évvel ezelőtt azonban ismét hívtak a VMK-ba; az In Line-nal többször felléptünk.- Intellektuális műfajnak tartják a dzsesszt. Milyen ma az érdeklődés iránta?- Valóban szokták mondani, hogy szűk réteget érdekel, de mára egészen mást jelent a dzsessz Magyarországon, mint 10-15 évvel ezelőtt. Vannak előadók, akik nagy közönséget vonzanak. Itt megint csak az In Line-t tudom említeni példaként Csepregi Gyulával és Solti Jánossal. Olyan zenét kell játszani, amely nem csak tíz embert érdekel. Tudomásul kell venni, mi szól az MTV-n, élni kell a mai hangszerek, az elektronika adta lehetőségekkel. landó játékosként szerepeltél a MÁV MTE-ben, bekerültél a főiskolára, ugyanakkor nem sikerült a visszajutás az NB II-be.- Bár a vezetőség akkor nem fogalmazta meg egyértelműen azt a célt, hogy vissza akarunk jutni, ám a cáapaton belül valamennyien nagyon szerettünk volna felkerülni újra a másod- osztályba. Sajnos, nem jött ösz- sze.- Jött az idei, új szezon. Milyen várakozással néztetek az új idény elé?- Mi, a játékosok és az új vezetőség is azt tűzte ki célul, hogy visszakerüljünk az NB II-be. A bajjiokság rajtja.azonban nem úgy sikerült, ahogy szerettiHcvolna. Néhány-héttel a bajnoki nyitány előtt jött új edzőként Vígh Tibor, aki a korábbitól eltérő stílust kezdett el velünk játszatni. Mivel a nyári alapozást még Lódi Lászlóval csináltuk végig, ez az új az elején még nagyon szokatlan volt, nemigen akart összeállni a csapat. A kezdeti nehézségek miatt augusztus és szeptember hónapokban fontos pontokat vesztettünk.- Közben elkezdted a főiskolát. Milyen szakon tanulsz?- A Gazdasági Főiskolán vagyok elsőéves, a külgazdasági szakon. Emellett még - ugyancsak a főiskolán - angolul és franciául tanulok.- Az ősszel azonban belendült a MÁV MTE gépezete...- Igen, végre belejöttünk a játékba, és sorra szereztük meg a- Milyen közönség előtt szólalnak meg a dalok?- A mai közönség inkább fiatalokból áll, és a mai fiatalok mások, mint mi voltunk. Jól akarják magukat érezni.- Hol és milyen módon nyílik lehetőség az élő zene hallgatására, megismerésére?- Talán zsákutca volt az a rendszer, hogy összejövünk páran és lemezt hallgatunk. Ez ma már kevés. Jó zenekarok kellenek - van is néhány -, meghatározott stílussal. Nem árt ha lemezt adnak ki, annak alapján jönnek az emberek a koncertre győzelmeket, a baj csak ott volt, hogy közben a Salgótarján „nem tudott” hibázni, és zsinórban nyerte a meccseit. Ekkor jött az a bizonyos novemberi mérkőzés ellenük a Véső úton, ahol végül is a Salgótarján egy perccel az összecsapás vége előtt rúgott egy gólt, és megnyerte a találkozót.- Milyen volt az a meccs „belülről"?- Mindenki tudta, hogy ez a mérkőzés sorsdöntő lehet, és így nagyon ideges volt mind a két csapat. Ha nekünk több önbizalmunk van, és bátrabban játszunk, megnyerhettük volna az összecsapást, és akkor a,Salgótarján és a MÁV MTE között nem öt; hanem csupán egy pont lenne a különbség.- Az őszi[ szezont végül a Szolnoki MÁV MTE a tabella második helyén zárta, öt ponttal lemaradva az éllovas mögött. Milyen folytatásban reménykedtek?- Bizakodó a légkör a csapaton belül. Az öt pont soknak tűnhet, de nem lehetetlen behozni. Bár elterjedt a híre, hogy a Salgótarján esetleg nem vállalja az NB Il-t, mi nem ebben bízunk, és nem így szeretnénk őket megelőzni. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de optimistán nézek a tavasz elé.- Személy szerint mit szeretnél most leginkább?- Ugyanazt, mint a többiek a csapatban... vagyis újra az NB II-ben-futballozni. A lehető leghamarabb. Benedek Szabolcs is. Jó, ha hallják a zenét a rádióban, produktumok kellenek.- Ehhez persze sok pénz kell.- így van, de meg lehet találni a szponzorokat.- Mi foglalkoztatja manapság?- Elsősorban a CD-nket bemutató tűmé köt le. Minden módon szeretném terjeszteni a diszket. Magyarul önmenedzseléssel foglalkozom, most ez a legfontosabb. El kell juttatni a zenét a közönséghez, s így lehet rá igény. Ha valóban így lesz, nem marad el a folytatás.-abaElkel egy ember, mert el tudja adni magát. Mondjuk árnyaltabban: elfogadtatja a tudását. Ezért nem kell megváltoznia, nem szabadul korábbi önmagától, mint egy izzadt trikótól. Ennek van egy trükkje. Csak igazi énjét, a színtiszta igazit adja, mert ha Polonkai Zoltán leejti a labdát, akkor nem okolhatja munkatársát, főnökét vagy beosztottját. Csak a levegőbe rúghat. Nála nincs helye a magyarázkodásnak. Amikor a labda leesik, a pénz elszáll. Azért mégiscsak megnyugtató, hogy a történések között lehet ilyen egyszerű kapcsolat is. A Hajdú-Bihar megyei Polgáron született harmincegy éves fiatalember annyit dekázik, amennyit akar. Egyszer tizenkétezerszer fejelte, rúgta, ütötte a levegőbe a labdát anélkül, hogy az földet ért volna. Övé a pálya.- Ismertem korábban egy embert, aki trükkösködött, de ő már jó ideje eltűnt - válaszol, amikor lehetséges vetélytársai felől érdeklődöm. A Népstadionban, komolyabb hazai, nemzetközi mérkőzéseken lép fel. Egyszerre több dolgot mutat be. Először is azt, hogy mit kell tudnia annak, aki ötperces produkciókkal keresi a pénzét. Bebizonyítja továbbá, a reklám- költség nem mindig kidobott pénz. A múlt évben is a Solami támogatta. - Nekik köszönhetem, hogy talpon maradhattam - fűzi hozzá a volt fuvarozó. - Évekkel ezelőtt még „csálinger” voltam. Ahogy a maszeknál lenni szokott, minden energiámat kifacsarta. Egy újságot tele lehetne írni arról, miken mentem keresztül - mondja megbékélt mosollyal. Erről eszembe jut a cirkusz. Egyébként oda is hívták.. Kosár- és jégkorongmérkőzésekre is. Az utóbbi' helyszín illet» volna egyik mutatványához. Mint a sarki fóka, úgy gurítja homlokáról tarkójára a bőrgolyót. A ^Anekdotapályázat A pályamunkák forrása, vélhetően, elsősorban a szeretet lesz. Szeretet egy város iránt, amely olykor rút arcát mutatja felénk, máskor pedig meglepően szép. Forrása lehet persze a történeteknek a mérge- lődés, a harag - valamiért, a városért, örömeink, bánataink színteréért, Szolnokért. * * * A megyeszékhely régi és mostani lakóinak, a környékén és a Jász-Nagykun-Szolnok megyében élőknek hirdetünk anekdotapályázatot. Tőlük várunk rövid (maximum három gépelt oldalas), csattanóval végződő történeteket, amelyek az elmúlt fél évszázad történetéből merítik tárgyukat. Pályázni bárkinek lehet színesen megfogalmazott, közszájon forgó anekdotákkal vagy az életből vett történetekkel. A legértékesebb művek, anekdoták számára a díjazás mellett publicitást is biztosítunk. (Értékes pályázati anyag beérkezése esetén azt önálló kiadványként megjelentetjük.) A pályázaton az első helyezett alkotás húszezer, a második tizenöt-, harmadik tízezer forintos jutalomban részesül. * * * Pályázni jeligével ellátott pályaművekkel lehet, kérjük, a jeligét a pályamű mellé, zárt borítékban elhelyezni szíveskedjenek! A pályázat határideje 1994. február 15-e. A pályázatokat a Szemafor Álapítvány címére (Szolnok, Városi Művelődési Központ, Hild tér 1.) kérjük elküldeni! gyakorlat nagy figyelmet, ügyességet kíván. Az ötletet a feleségétől kapta. Később a teherfuvarozás is csak arra késztette, hogy odébbálljon. Ahogy fogalmaz, most otthon ülhetne, és azon gondolkodhatna, hogy mit egyen, ha nem készít ismerőse otthonába egy párologtató dísztárgyat. S becsületére legyen mondva, elsősorban a kis kő- és műanyag alkotások hasznosságát dicséri. A ritka szakma gyümölcsöz. Érdemes figyelni az arányokra: most már a szabadban, a kertben készít vízesést, zuhatagot. Zoli, úgy tűnik, tényleg el -tudta adni «magát. Ezzel együtt tekintetkerülő szerény zsonglőr maradt. Ahogy nyolcvanezer ember nem hallja a fején patKevés olyan kulturált ügyintézéssel találkoztam még, mint a szolnoki önkormányzat lakásügyeket intéző hivatalában. Éppen ezért csodálkoztam, amikor az ottani bejárati ajtó előtt megláttam Donkó Józsefet, a Secab Vagyonvédelmi és Kármegelőzési Rt. biztonsági őrét, aki posztjáról a következőket mondja:- Egy ideig a lakáshivatal intézte - bírósági ítélet alapján - a kilakoltatásokat is. Nyilvánvaló, hogy többnyire nem a legtisztességesebb, legkulturáltabb • emberek körében kerül sor ilyen intézkedésekre. Az érintettek nemhogy magukba szálltak volna, hanem magukból kikelve rontottak be a lakáshivatalba. Az ott dolgozókat - főleg nőkről van szó - durva, trágár szavakkal illették, s fenyegették. Ezért kellett ide biztonsági őr.- S ön nem fél a fenyegetőzőktől?- Megedződtem. A megyei kórház pszichológiai osztályán általános asszisztens és betegápolóként, majd taxisként, később pedig a Pelikán Szálló őreként sok alkohol által befolyásolt emberrel volt dolgom.- Tettlegességre került-e sor a lakáshivatalnál?- Szerencsére nem. Az utóbbi időkben az emberek belátják, hogy csak értelmes szóval boldogulhatnak. Aki mostanában tér be, azt hiszi, mindig minden ügyfél ilyen kulturáltan viselkedett.- Sok embert kell eligazíta- nia?- Ügyfélfogadási időben átlag százat. Azon kívül pedig togó a labda hangját, úgy erősít meg régi hitemben a szolnoki fiatalember: a vállon fölül ügyes emberek csendesek. Kamatozó tudása nem újkeletű. 1983-ban lépett fel először. Három éven keresztül rendszeresen bűvölte a labdát. Korábban csak reklámfelirat nélkül léphetett pályára, a házigazdák honorolták labdaművészetét. Most már több neves, sportszereket gyártó céggel vette fel a kapcsolatot. A játék kezd komolyabbá válni. Ha egyszer ejti le a labdát, azt kétezer forintja bánja; ha másodjára, akkor ő. Egy fi- tyinget sem kap. Megfontolandó, megéri-e szélben a közönség elé állni. Igen. Ezt érdemes a széllel szemben is csinálni. Szurmay Z. mintegy harmincat. Az emberek nem mindig nézik, mikor van ügyfélfogadás.- Csak lakásügyben jönnek ide az emberek?- Hát, van olyan is, aki a szomszédját akarja kilakoltatni.- Közismert, hogy sok lakásigénylő van Szolnokon. Milyen érzéssel tekint rájuk?- Kicsit mellbe vágja az embert az a felismerés, hogy a mai fiataloknak nincs lehetőségük arra, hogy önerőből lakáshoz jussanak.- Szóval mostanában semmi rendbontás nem volt?- Nem volt semmilyen. Ezek szerint a lakásügyi hivatal dolgozói zavartalanul dolgozhatnak - hacsak az a tudat nem zavarja őket, hogy több ezerre rúg a lakásigénylők száma. Ezen viszont ők a legnagyobb jóindulattal sem segíthetnek ... S. B. Buszra várva Sötét van. Sötét és hideg. Toporgok a buszpályaudvaron. Mellém lép egy sötét kabátos féifi. Nem túl bizalomgerjesztő, sőt. Lopva körülnézek, de hiába, ettől nem lesz több a potenciális segítségnyújtó körülöttem. Talán napjaink horrorisztikus volta teszi, de a futás gondolata merül fel bennem . Ideges ujjakkal túrok a táskámba, cigaretta után tapogatózom. A férfi felém fordul, szájában cigi, kezében gyufa. „Elnézést, kisasszony, figyelmetlen voltam" - s meggyújtja a cigarettámat. Megdermedek. „Én sajnálom" - motyogom. „Hol élünk?” fesztivál A dzsessz más, mint tizenöt éve Biztos, ami biztos