Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-03 / 28. szám
4 ® A szerkesztőség postájából S 1994. február 3., csütörtök Senki sem tudhatja, mi lehet egy hanyatt esés következménye Gyermekbaleset az iskolaudvaron Tanulságképpen, a gyermekek, tanáraik és a szülők okulására tárom a nyilvánosság elé a kisfiámmal nemrég történt sajnálatos esetet. Az első osztályos Tibor fiamat január 20-án (csütörtökön) délelőtt, körülbelül 11 óra tájban a Tiszapüspöki Általános Iskola betonozott udvarán - játszás közben - fellökték. Hanyatt esett, és beverte a fejét. Az ütés külső jelei nem mutatkoztak rajta (nem repedt meg a fejbőre, nem vérzett), csengetés után még bement az órára, s folytatta volna a tanulást, de nem bírta. Rosszul érezte magát, nagyon fájt a feje, ezért az ugyanoda járó, második osztályos kislányom kíséretében ha- zaküldték. Gyerekeimmel véletlenül, útközben találkoztam, együtt mentünk haza, s ezt követően - miután a falunkban nincs orvos - a postáról telefonon hívtam a törökszentmiklósi orvost, és a segítségét kértem. Szántai Imre főorvos úr azonnal mentőt küldött, s Tibikét, aki időközben az eszméletét is elveszítette, a Hetényi Kórházba szállították. Gyorsan kiderült, hogy az ütés következtében vérömleny keletkezett a gyerek szemfenékén. Csaknem egyhetes kórházi kezelés után, január 26-án vittük haza, s a mai napig is ápolásra szorul, ellenőrző vizsgálatra hordjuk. Reméljük, kisfiúnk mihamarabb és teljesen felépül, de rossz rágondolni, hogy ez a baleset súlyosabban is végződhetett volna . . . Éppen ezért szolgáljon mindenki számára tanulságul. Az ilyen és ehhez hasonló balesethez azonnal orvost kell hívni, mert a végzetessé válható belső vérzést, zúzódást, ami gyors segítségre vár, az orvoson kívül senki sem képes érzékelni, kideríteni! Befejezésül köszönetét mondok a Hetényi Kórház idegsebészeti osztály főorvosának s a gyógyító munkában részt vevő valamennyi munkatársának. Farkas Tibor Tiszapüspöki A könyörtelenül bekasszírozott tv-díjat visszafizetik Közbenjártunk — gyorsan intézkedtek B. I. tiszaroffi olvasónk elkeseredett hangú, segítségre váró levelében többek között ezt írta: Édesapám 1993-ban betöltötte a 70. életévét, augusztus-szeptember hónapokra a posta nem kérte tőlük a tv-díjat, aztán október-novemberre mégis ki kellett fizetniük - annak ellenére, hogy édesapám november 23-án sajnos meghalt. A karcagi kórházból aznap délelőtt 10 órakor érkezett a távirat, melyben tudatták a szomorú tényt, amikor 12 órakor a kézbesítő is megjelent, s bekasszírozta a díjat. Nagy bánatunk, gondunk közepette azt sem tudtuk, mit csináljunk, nem vitatkoztunk, kifizettük, de azóta is úgy érezzük, igazságtalanul jártak el az özvegyen maradt édesanyámmal szemben. Megjegyzem, a nyugdíjfizetés 16-án esedékes, a tv-díjat is ilyenkor szedik, estetünkben nem így volt. Nem szeretnék senkit megbántani, de a történteken túlmenőn felmerült bennünk a kérdés: vajon a postán ki a főnök? A postamester vagy a kézbesítő? Ugyanis ha valamilyen pénz érkezik a postahivatalba, például munkanélküli-segély vagy családi pótlék, a kézbesítő mondja meg, mikor viszi ki. S ha rákérdezünk, mikor számíthatunk a várva várt pénzünkre, az a válasza: de sürgős, majd megkapjátok ... Miután kiderítettük, hogy olvasónk édesapja tavaly szeptember 20-án töltötte be a 70. életévét, és a tévé az ő nevén szerepelt, azt követően nem kellett volna díjat fizetnie. Ám a teljes igazsághoz tartozik, hogy a tv-előfizetési díj elengedését kérni kell, s az ügyintézés a helyi postahivatalra tartozik, saját hatáskörükben intézkednek! (Az esetleg tévesen beszedett díjat is ők fizetik vissza.) A helyi postahivatal tájékoztatása szerint a szóban forgó tévét nem íratták át a még 70 éven aluli feleség nevére, sőt az özvegy - miután a december-január havi díjat is kifizettették vele - végső elkeseredésében üzemen kívül helyezte, leplom- báltatta az egyébként is régi, rossz készüléket! Ezek után - közbenjárásunkra és a Debreceni Posta- igazgatóság távközlési osztályának gyors intézkedésére - az elhunyt idős ember özvegyének (múlt év októberétől számítva) visszautalják az eddig könyörtelenül bekasszírozott pénzt. Reméljük, hogy olvasónk édesanyja ezt hamarosan kézhez kapja. - cs Siralmas látvány Az elkeseredés, felháborodás adta kezembe a tollat, s mint a Néplap régi olvasója, arra kérem Önöket, küldjenek egy fotóriportert a tiszaburai Dankó Pista út által félig határolt területre. Készítsenek és adjanak közre egy képet, hogy mások is lássák, milyen mérhetetlen pusztítást vittek véghez ott az ismeretlen vandálok. Abádszalók felé haladva (a kárpótlásra jogosult személyek gyümölcsösében), mintegy 20 hektárnyi területen kivágták a fákat - írta többek között olvasónk, akinek a neve, címe a szerkesztőségünkben marad. Reméljük, a tettesek kézre kerülnek, s példás büntetést kapnak. (Fotó: N. Zs.) Buszváró híján áznak a gyerekek Segítségre várnak Arra a megállapításra jutottam, hogy gyermekeink egyes helyeken mintha a társadalom számkivetettjei lennének. Történt, hogy a múlt év karácsonyán néhány fiatal márkás gépkocsival pozdorjává zúzta Ti- szavárkony-szőlő fedett buszváróját. Akkor - a szülők nevében - írtam a Jászkun Volán Rt.-nek, melyben kértem, ha lehetséges, az említett megállóba helyezzenek egy fedett várót, hiszen körzetünkben mintegy harminc-harmincöt gyerek jár naponta Jászkarajenőre óvodába, iskolába, buszra várva, és ne legyenek kitéve az időjárás viszontagságainak. A helyzet sajnos azóta is változatlan, aminek az lett a következménye, hogy hetente négy-öt gyerek marad otthon, meghűléses betegséggel. Az önkormányzat előtt is jól ismert a gondunk, csak éppen a fedett buszváróra nem jut pénz. Tessék mondani: legfőbb érték a vagyon? Még egyszer tisztelettel kérjük a társadalom szíves segítségét, mert mi, szülők, önerőből képtelenek vagyunk a gyerekek feje fölé buszvárót építeni. Ifj. Szendi Lajosné Tiszavárkony-szőlő „Tiszta kézzel, forró szívvel és hideg fejjel...” Megfogadta 1/Küldjön egy képet! Édesapám a gyalogezredben -1915-1919 között : ■ A féltve őrzött képen a magyar királyi 19. honvéd gyalogezred egy szakasza látható, köztük édesapám, Varga József (Zagyvarékas-Bogárzó, 1896. november 8. - Újszász 1954. június 7.), aki 1915. július 15-én vonult be, és 1919. február 26-án szerelt le - őrvezetőként. A kép valahol a fronton, az isonzói gyilkos csataterek közelében örökítette meg bajtársaival. Édesapám alulról a második sorban - jobbról az első, pödrött bajusszal. Szeretném hinni, remélni, hogy a képen látható derék bajtársai közül még lesz, aki magára, egykori katonatársaira ismer. Varga Ferenc - Szolnok Kisiskolások csillogtatták tudásukat Mesemondó verseny ■llillllillMlll Abádszalókon ■■■■ Örömmel tudatjuk, hogy iskolánk, az abádszalóki Kovács Mihály Általános Iskola - a magyar kultúra előtti tisztelgés jegyében - január 24-én megyei szintű mesemondó versenyt rendezett. Az eseményt alsó tagozatosok részére hirdettük meg, melyet nagyon nagy érdeklődés fogadott. A megye mintegy 29 településéről kilencvenhat kisiskolás csillogtatta meg tudását, tehetségét, szorgalmát, s a kilenctagú zsűri kötetnyi mesét hallgatott meg ízes, szép előadásban. Gyermek és felnőtt közönségnek egyaránt élmény volt a sok-sok kis tehetséget látni, akik kellő felkészültséggel, szorgalommal s nem kevés izgalommal álltak ki a közönség elé. Az iskola feladata, hogy felkeltse a figyelmet az ember belső értékei iránt. Ez a cél s a hatalmas érdeklődés csak megerősített bennünket abban az elhatározásunkban, hogy évente ezen a napon ha- sonklóképpen ünnepeljünk - hagyományt teremtve. Helyezések, IV. osztály: I. Kocsis László Tiszafüred, Zrínyi Ált. Isk., II. Kun Klaudia Tiszaroff, III. Andrási Tímea Kenderes. Kü- löndíj: Kézér Nikoletta Szolnok, Konstantin Ált. Isk., Máté Mária Abádszalók, Kovács Mihály Ált. Isk., Dégi Virág Szolnok, Abonyi Úti Ált. Isk. III. osztály] I. Csajbók Hajnalka Jászberény, Nagyboldogasszony Katolikus Ált. Isk., II. Pályi Ildikó, III. Szabó Andrea, mindketten Kunszentmártonról, a Széchenyi Ált. Iskolából. Külön- díj: Rácz Edina és Raffael Gyöngyi Jászfényszaru, Ált. Isk., Karap Zoltán Kunhegyes, Kossuth Ált. Isk., Balázs Erika Tiszafüred, Zrínyi Ált. Isk. II. osztály: I. Kovács Nándor Fegyvernek, II. Patócs Milán Kunmadaras, III. Péter Andrea Jászfényszaru Ált. Isk. Kü- löndíj: Kecső Ferenc Besenyszög, Kolozsi Péter Tiszaszentimre Ált. Iskola. I. osztály: I. Szebenyi Melinda Jászberény, Nagyboldogasszony Ált. Isk., II. Csépányi Zsuzsanna Szolnok, Kassai Úti Ált. Isk., III. Ambrus Dóra Tiszagyenda, Ált. Iskola. Az alsós munkaközösség nevében: Kiss Andrásné - Abádszalók Elismerően szólva Az utóbbi években - idős koromnál fogva - sűrűbben járok a temetőbe, s úgy érzem, nem mehetek el észrevétlen az ott tapasztalt változás mellett. A szolnoki, Körösi úti temetőben új ravatalozó létesítése után kijavították a régi kerítést, újat is építettek; rendbe hozták az utakat, s azt is észrevettük, hogy az utak mellé sok-sok facsemetét ültettek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gyász- szertartásokon a temetkezési vállalat dolgozói a végtisztességhez méltó öltözetben jelennek meg, s az utolsó nyugvóhelyig kísérve a megboldogultat, végig tisztelettudó magatartást tanúsítanak. Az Új Néplapon keresztül is elismerésem szeretném kifejezni mindazoknak, akiknek e nagy változás köszönhető. Nem tartozik szorosan az előzőekhez, de mégis e helyen említem, hogy a lapban közölt gyászhíreket olvasva, sokszor találgatjuk, ismertük-e vagy sem az elhunytat. Ezért azt javasolnám, a gyászjelentés lehetőleg tartalmazza a legfontosabb adatokat, közte az elhunyt foglalkozását is. Tudom, hogy ez kizárólag a hozzátartozókon múlik és pénzbe is kerül, de talán sokan utólag veszik csak észre: a gyászjelentést hiányosan adták fel. Id. Sándor János a parancsszót Az Új Néplap rendszeres olvasója vagyok, s különösen jó érzéssel tölt el, amikor ismerős újságíró nevét látom. Köztük D. Szabó Miklósét, aki régen elkerült Tiszafüredről, ahol annak idején közelebbről is megismerhettem. Ugyanis az ottani rendőrkapitányságon teljesítettem szolgálatot, jelenleg nyugdíjas rendőr százados vagyok. Az udóbbi időben sokat olvastam, hallottam a rendőrökről, olykor a törvénysértő intézkedésükről is. Ez indított arra, hogy tollat ragadjak, s a 29 éves rendőri szolgálatomban szerzett tapasztalataimból néhány intelemmel segítsek azon volt kollegáimnak, a fiatal rendőröknek, akik nem minden esetben a részükre előírt és rögzített szabályzat szerint intézkednek. Éiatal rendőr koromban Jászberényben volt egy kapitányom, Bojtos Gyula r. alezredes, aki a szolgálatban lévő rendőröknek - eligazítások alkalmával - mindig azt mondta útravaló- ként: az a jó rendőr, aki tiszta kézzel, forró szívvel és hideg fejjel intézkedik. Tanácsát megfogadtam, és a rendőrségen töltött 29 év alatt - intézkedéseim miatt - semmilyen fegyelmi eljárást nem indítottak ellenem. Úgy vélem, ha az egykori parancsnokom fent említett intelmét a most kötelességüket teljesítő rendőr kollégáim is megszívlelik, intézkedéseik során elkerülhetik a törvénysértést. Minden igyekezetükkel erre törekedjenek, hiszen a törvényesség betartásában is példát kell mutatniuk. Ehhez kívánok nekik sok sikert és erőt, egészséget. Potornai Sándor Tiszaörs A faluképhez tartozik Mindig örömmel vesszük, ha a falunkról, Örményesről adnak hírt, tájékoztatást, de a január 15-i Néplapban közölt egyik képnek cseppet sem örültünk. Ugyanis a használaton kívül álló büfékocsit a falu leggyengébb állagú épületével együtt örökítették meg. Pedig nálunk nagyon sok szép, modem ház található, rendezett, gondozott portával, utcákkal. De különösen nyáron varázslatos, amikor a kertekben, az utcafronton a virágok is nyílnak. S ha mélyebben a lencsevégre kapott büfékocsi mögé néznek, megtudhattuk volna azt is, hogy sajnos egy család újra belebukott az egyéni vállalkozásba; hogy az árusításból nemhogy a család megélhetésére, a költségekre sem futotta. Kellemesebb látvány lenne, ha a falunkban például az új telefonközpont építését, a sütőüzem épületét vagy a presz- szók külső-belső képét mutatnák - írta többek között Imre Sándor olvasónk. Észrevételét köszönjük, s a falu szebbik „arcát” is hamarosan megörökítjük, bemutatjuk, ahogyan ezt eddig is tettük. (A szerk.) Vígan lakmároztak... A nyarat idézték A minap négy kicsike napbarnított „angyalka” útra kélt a megyeszékhelyen, a földi szekér 24-es járatán. Az igazságos Mátyásról elnevezett út megállójában, a tömeg mögött illedelmesen várakoztak. Kissé vacogva, fázva, hiszen öltözékük a nyarat idézte. (Az egyikük mintegy két számmal nagyobb topánkát viselt.) Megérkezett a busz, s mit ad isten, az angyalkák libasorban előretörtek ... De jaj, mit tesz a véletlen. A nagyobb topánkás megbotlott, eközben a keze véletlenül belecsúszott az előtte lévő utas táskájába, ahonnan a pénztárca tapadt a kezéhez. A „véletlen eset” nem maradt észrevétlen, így aztán volt ám sí- rás-rívás. E járat végállomásánál kértük az arkangyali hivatalt, értesítsék a kerubokat... Közölték, ha ragaszkodunk hozzá, teljesítik a kérésünket, de feleslegesnek tartják, hiszen nincs corpus delicti (bűntárgy). Aztán az eset ennyiben maradt. Két nap múlva mit látok, a már jól ismert angyalkák, akik le-fel ugrálnak a földi szekérről, a pályaudvar süteményespavilonjánál - talán egy jól sikerült akció után - ünnepeltek: vígan ettek-ittak. Németh István
