Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-22 / 44. szám
1994. február 22., kedd Jászsági Extra 7 Itt minden évben vetni: kötelezettség Samsung minden mennyiségben fajtákhoz képest mit tud a „jelölt”. A kísérletre szánt növényt több állomáson is elvetették, más klímaviszonyok között vizsgálták, hogy mit „tud”. De ez csak volt. Ma már az állomáson csak a jászsági klímához idomuló növényeket ültetnek: búzát, cukorrépát, napraforgót, kukoricát, olajlent, szu- dáni füvet és cirokféléket. A költségtakarékosság miatt ez utóbbi három idén elmarad, sőt, búzából is csak a már minősített fajták sora marad, ami nem igazán jelent nagy fajtaszámot: az eddigi 80-100-hoz képest (amiben volt fajtajelölt is) csak huszonnégyet. A kertészeti kultúrák közül étkezési és fűszerpaprikát, étkezési és konzervparadi- csomot, vörös- és lilahagymát, tökféléket, csemege- és pattogatni való kukoricát, zöldborsót vizsgálnak. Ennyi a dolguk, bár igazán a lényeget még mindig nem árultuk el: az állomáson tulajdonképpen minden évben elültetik a fenti növényeket, hogy mit proJászboldogháza szélén egy különleges létesítmény található. Már a neve sem mindennapi: Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) Jászboldogházi Fajtakísérleti Állomás. Rózsa István Ennek tíz éve vezetője Rózsa István. Tőle tudjuk, hogy a településen az állomás 1968 óta létezik. Akkor még Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet volt központjuk neve. Aztán 1983-ban az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőséggel egyesültek. Akkor a vállalat neve Növénytermesztési és Minősítő Intézetre változott. 1988-ban ez megszűnt, a jogutód a Mezőgazdasági Minősítő Intézet lett. Ez annyi változást is jelentett, hogy az állattenyésztési és -takarmányozási intézetek is hozzákerültek. A központban és a vidéki hálózatban dolgozók létszáma ekkor meghaladta az ezret. Idén aztán neve elé került az „országos” szó, de csak azért, hogy a külföldiek előtt tudatosuljon: egyetlen, országos szervezettel van dolguk. Hogy ne legyen még elég a névváltásból, most azon gondolkodnak, hogy nevükbe belekerül a „növény” megnevezés. Vagyis OMMI Jászboldogházi Növény Fajtakísérleti Állomásnak hívnák a telepet. Ebből, mármint csak növényekkel foglalkozóból egyébként 17 állomás található az országban. No, ennyi előtörténet után nézzük, mit is csinálnak itt. Nevük - hát még ha kiteljesedik - már sejteti teendőiket: növényekkel foglalkoznak. A jelenleg nyolc dolgozó - korábban többen voltak - szántóföldi és kertészeti kultúrák fajtakísérleteivel foglalkozik. Eddig teljesítményvizsgálatok is teendőik közé számítottak, de ez mára elmaradt. Ez abból állt, hogy amikor egy nemesítő új fajtát akart elismertetni az intézet által, akkor ők azt vizsgálják, hogy az úgynevezett standard Minivetőgép; a magvakat tölcsérről töltik bele dukáltak abban az évben. Ezt „hivatalos eredménynek” fogadják el. Ehhez az alaphoz lehet viszonyítani, hogy más, környékbeli tájakon milyen az adott termés: jó-e vagy rosszabb az állomási mintánál. A különbség csak annyi, hogy itt kis parcellákba vetnek. Durván 10 négyzetméter egy-egy parcella. Nagy megközelítésben tehát ezeszere- sen kell megszorozni a terület termését ahhoz, hogy egy hektárra vetítődjön az eredmény. Az intézet eredményeit minden külföldi és hazai nemesítőintézet és magánnemesítő elfogadja. Az állomás egyébként nyitott: bárki bemehet, és megkérdezheti, hogy a rájuk jellemző viszonyok között - vagyis ha a termelőnek is hasonló a föld-, klíma- és talajadottsága - milyennek kellett igazán a termésnek lennie. Javasolni is tudnak fajtákat, hogy mit kell vetni, ültetni. És ezt ingyen! Új feladatuk az, hogy kihelyezett kísérleteket fognak végezni. Ez azt jelenti, hogy eljárnak az ország bizonyos részeibe, ahol kérik a munkájukat, és ott ugyan úgy, mintha „odahaza”, Boldogházán lennének, kis parcellákon elvetik, és be is takarítják a vizsgálni kívánt növényt. Ez már a jövő irányát is mutatja, hiszen ez tűnik az olcsóbb megoldásnak: helybe menni. Már voltak is ősszel búzát vetni Me- zőhéken és Mezőhegyesen. Összesen 80 hektáron gazdálkodnak: ebből csak tízet tartanak fenn kísérletekre, amit minigépekkel művelnek meg. A többin nagyban gazdálkodnak: nagy gépekkel és komoly pénzügyi szándékkal. Az itt megtermelt növényeket bárkinek eladják, kiegészítendő a költségvetésüket; elvégre valamiből nekik is meg kell élni. 1/ Ebből nem lehet nyugdíjba menni Régi órák mestere Ha valaki tud valamit a régi órákról Jászjákóhalmán, akkor az Fejes József. Számtalan régi szerkezete van, egyik szebb a másiknál. A molnár egy régi órával Tóth László 41 éves jászfel- sőszentgvörgyi fiatalember kereken 25 éve foglalkozik rádió- és1 tévéSzéreléssél. Eleinte a jászberényi Műszerész Ktsz-ben dolgozott. A szövetkezet ezen részlege azonban 1981-ben megszűnt, így azóta maszek idehaza. Munkája egyre kevesebb, mert az új berendezések kevésbé „romlandók”, másrészt olyan korszerű az új technika, hogy csak nehezen tud lépést tartani vele, így bizony könnyen lemaradhat. Őszintén szólva nem is nagyon akarja magát képezni. Ügy érzi, ebből a szakmából nem lehet nyugdíjba menni faluhelyen. Lényegében nem is ebből él. Gazdálkodik: fóliázik a ház körül. Ez még megy, bár hogy most a fűtött fóliáknál a tüzelőolaj használatát államilag megtiltották, nem biztos, hogy túl rózsás lesz a helyzet. Márpedig neki fűtött fóliája van. Neki is át kellett állnia kokszos tüzelésre, ami nem kevésbe került. Jön ugyan a gáz, de annak bevezetése is 300 ezer forint lenne. Egyébként úgy tudja, ahogy neki is, nagyon sok más fóliásnak van a Jászságban (is) el nem tüzelhető, betárolt tüzelőolaja, amit ki nem lehet engedni, eltüzelni nem lehet, és mindössze 3 forintos áron veszik vissza. Korábban pedig 22 forintét vették meg. Jó rendelet! Ha valaki megpróbálná elégetni a fóliában, és rájönnek, égőfejenként 50 ezer forintos bírságot fizethet. És ha mindennap kimennek, mindennap 50 ezer forint. Felesége bedolgozó egy helybeli műanyagfröccsöntőnél, ahol hol van munka, hol nincs. Lányuk 12 éves. De visszatérve a szakmára, a legrosszabb készülékeknek a lengyel piacon vettek számítanak. Ezek adják a legtöbb munkát. Az orosz Junoszty pedig a kedvence, amit elég jól megtervezett készüléknek tart, bár ha nyugati alkatrészek lennének benne, még jobb is lenne. A faluban máskülönben még mindig sok fekete-fehér tévé van. Csak amit már végérvényesen nem lehet megjavítani, a helyett vesznek színeset. Ha van rá pénze az illetőnek. Fantasztikus tempóban sorolja az órák jellemzőit. Az egyik háromsúlyos, negyedütős szecessziós, a másik 14 napos Junghans óra. Ez annyit jelent, hogy egyszer felhúzza, és 14 napig jár. De van olyan mechanikus órája is, amely egy felhúzással elmegy egy évig is. Aztán: múlt század végi ónémet óra, majd egy Napóleon korabeli szerkezet alabástromoszlopok- kal, három kerékrendszerrel, negyedütős. Ezt úgy lehet tekinteni, mintha egy órában három óra lenne. Aztán van egy nem szép órája is - így mondta -, de a legnagyobb becsben tartott tárgya. Orsójáratú, ami talán sokaknak nem mond semmit. Az már biztosan többet, hogy nagyon régi. Életkorát pontosan nem tudja, de azt mondja, hogy akinek ilyen órája van, az már dicsekedhet. Egyébként minden órája jár, mert mindegyiket megjavította. A Napóleon korabelit is egyszer szétszerelte. Délután két órakor kezdett neki, és éjjelre lett kész. Már majdnem sírva fakadt a reménytelennek vélt munkától. Volt úgy, hogy egy évig bütykölt egy órát! Az órákat hol innen, hol onnan szerezte be. Egy részét bizományiban vette, más részét családoktól vásárolta meg. Az órákon kívül más egyebe is van. Például egy olyan tálalátétje, amit úgy kapott ajándékba. Ezüst, kora legalább 200 év. Dublinban készült. Óragyűjtési szenvedélye úgy kezdődött, hogy egy másik műgyűjtőnek szerzett be órákat. Történt, hogy egyszer az illető nem tudta megjavítani az egyik szerzeményt, és azt mondta, vigye el. Hát elvitte, és megjavította. Ez hozta meg a kedvét a gyűjtéshez 15 éve. Magát az 51 éves molnár tanulatlannak tartja. Pedig csak néztük, hogy mi mindent tud - csak úgy az órákkal kapcsolatban. Szerelés alatt egy Junoszty Jászfényszaru egyik gyárára igen büszke lehet, hiszen világhírű, és ráadásul csak kettő van belőle Európában. Igen, a Sam- sungról van szó. A világhírű dél-koreai cég hazai vegyes vállalatát 1989 szeptemberében hozta létre, míg a gyár 1990 májusától működik. A kezdetek óta sok minden megváltozott itt. Tavaly ősszel például elkezdték, idén pedig nagy ütemben folytatják az Európai Unió országaiba a szállításokat. A magyar piac bizonytalansága miatt ez még jó is a gyárSzász Gerö nak - mondja Szász Gerő, a Samsung Electronics Magyar Rt. fényszarui gyárának termelési igazgatója. Igaz, az elmúlt évben még csak elenyésző mennyiséget indítottak útnak, idén azonban - ha a tervek valóra válnak - 70 ezer tévé „megy” nyugatra. A magyar piac ehhez képest kissé lemarad, mert idehaza „csak” 60 ezer tévé értékesítésére számítanak. A többi exportpiacra 20-40 ezer tévét szánnak. így együttesen 150-170 ezer tévét kívánnak gyártani és eladni. 1993 nem volt jó éve a gyárnak, főleg a magyar piac teljes csődje miatt, ami a feketekereskedelemnek „köszönhető”. Úgy tudják, hogy illegálisan 80 ezer tévé is bejöhetett az országba! Ha vesszük hazánkban a 3-3 és fél millió tévé-előfizetőt és a készülékek átlagélettartamát, kiszámítható, hogy 300-350 ezer tévét lehet eladni évente. Ehhez képest bizony óriásit tarolt a feketekereskedelem. A gyár egyébként jelenleg 120 ezer tévére van „beállva”, vagyis ha el akarnak adni 170 ezret, év közben kell „felfutniuk”. A cél az évi 440 ezer tévé lesz, igaz, csak 1996-ra, bár már az idei évre is 200 ezer készülék előállítását tervezték. Sajnos az Európai Unióba kontingenst írtak elő - azt az említett 70 ezret -, így nincs értelme azt túllépni, csak majd ha jövőre lebomlik a vámhatár. A fényszaruin kívül Angliában létező összeszerelő gyárral együtt 1996-ban 1 millió készüléket kívánnak előállítani - és persze eladni! A nagyobb mennyiséghez nem akarnak jelentősen létszámot bővíteni. Megoldják takarékos gépi beruházással és minimális létszámfejlesztéssel a dolgokat. Jelenleg a gyártószalagon 60 ember dolgozik, legfeljebb ha 70-75-ös létszámra számítanak.- Hogy vannak megelégedve a koreaiak a termelékenységgel és a minőséggel? - kérdeztük. Ezekkel még meg lennének elégedve, de már nemigen elégedettek az instabil magyar gazdasággal. Nem lehet ugyanis a bizonytalanságban tartani egy - de több - céget sem azzal, hogy holnap vagy holnapután hoznak egy újabb adót. így nem lehet biztonsággal tervezni a jövőt. Pedig a Samsung (is) hozza a tőkét: most 25 millió dollárral szállt be a Dunaferrbe. A Samsung Electronics egyébként a szórakoztatóelektronika számtalan termékét, felszerelését forgalmazza: audiotechnikai rádiókat, hifitornyokat, CD-lejátszókat, videokamerákat, -magnetofonokat, valamint fényképezőgépeket, porszívókat és hűtőszekrényeket, irodatechnikai gépeket, faxokat, számító- és pénztárgépeket is kínál. A Samsung mindig újít: a fényszarui gyár már a negyedik variánsát gyártja a tévéknek. A külcsínt pedig minden évben változtatták. Csak így lehet megmaradni a piacon. A Samsung tévéket megbízhatóság szempontjából a legjobbak közé lehet helyezni, míg a technikai jellemzők esetében a középkategória tetején találhatók. A gyárban most ez utóbbinak a fejlesztését ígérik. Árban szintén kedvezőek, persze, ha nem lesz minden hónapban forintleértékelés. A gyárban már most alkatrészeket is szerelnek: vettek egy igen komoly automata gépet 1,8 millió dollárért. A fő szerelvények jönnek külföldről. A káva magyar gyártmány. Ezen és a csomagolóanyagon kívül nincs versenyképes magyar áru a tévéhez. Hogy mit fejlődött a gyár a kezdet óta? Amikor majdnem kész állapotban kaptak mindent, akkor 45-48 emberrel sikerült napi 300-350 tévét összeszerelni, ma pedig, amikor jó napja van a 60 dolgozónak, hatszázat. Mindent szigorúan ellenőriznek. A munka minden egyes fázisában tisztában vannak, hogy ki mit csinált esetleg rosszul, és azzal elbeszélgetnek. Most a minőség-ellenőrzésen még jobban szigorítanak. Ez annyit jelent, hogy másodpercre pontosan adminisztrálnak minden munkafolyamatot végzőt, és a hibát elkövetőt bármikor vissza tudják keresni. A cég összesen 160 embert foglalkoztat, tavaly több mint 4 milliárd forintot forgalmazott. Ez már nem rossz - summázza az igazgató. Szalagon a Samsung Az oldalt Tóth András és Mészáros János készítette Hús helyett gázkészülékek Jászfelsőszentgyörgyön a gázvezetés előretolt „helyőrsége” Horti István kiskereskedő gázkészülék- és szerelvény- cikkboltja. A volt hentesüzlet helyén a napokban nyílt üzletben olyan áruk is kaphatók, amelyek eddig hiánycikknek számítottak a faluban. Fűtéshez és vízvezetéshez való holmik is megtalálhatók a polcokon. A kiskereskedőnek már jól „bevált” boltja van Nagykátán, ott is hasonló áruválasztékkal. A két üzletben összesen 5 millió forintos az árukészlet. Mivel a környéken mindenhol jönnek létre hasonló üzletek, áraikat úgy alakították ki, hogy ne maradjon nyakukon a termék. Az üzletben eddig egyébként egy cipőjavító vette át a megjavítandó lábbeliket. Attól, hogy az új üzlet lett a meghatározó, még szombatonként megmaradt a cipők átvétele. Rendületlenül varrnak / Jánoshida kevésnek mondható munkahelyei közül az egyik a Dáma Ruházati Szövetkezet. Központja Budapesten található, és a cég korábban több telephelye közül csak ez maradt meg. A varroda a faluban 1974 óta létezik, és - kis túlzással - ontja magából a ruhákat, mégpedig jó minőségben. Éppen a jó munka miatt vették fel a Dáma nevet 5-6 éve. Női szoknyákat, nadrágokat készít negyven leány és asszony, kizárólag Németországba. Korábban két műszakban ötvenen is varrtak itt, de a piac egy része, a belföldi és a szovjet, odalett. Szerencsére jó a nyugati megrendelés, mert ez legalább biztos, és fizetnek is a megrendelők. A jó nevű Hucke és az Erka cégnek gyártják a ruhákat. A további munkaerő-utánpótlás érdekében húsz tanulót is képeznek a varrodában.
