Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-21 / 43. szám
1994. február 21., hétfő Sportextra 13 Régi idők sportvezetője Egy „világcsúcstartó” Szászberekről Szükebb pátriánk labdarűgóéletében aligha van olyan személy, ki ne hallotta volna Laki Imre nevét. A megyei első osztályban játszó szászberkiek „teltkarcsú” mestere nagy valószínűséggel világcsúcstartó lehet az oly ingatag kispadot koptató edzők világában. Idén immár harminchete- dik(!) esztendeje irányítja a település aranylábú focistáit. Akkor, amikor sokszoros válogatottak, világhírű játékosok, mint például Csapó Károly, Bene Ferenc vagy éppen Albert Flórián sem lehetett „próféta” egykori anyaegyesületénél, Laki Imrét mindössze fél évig tudták mellőzni. Decemberben nyugdíjba vonult, ám a kispadhoz változatlanul ragaszkodik. Edzéslesen Túrkevén A kiesést tilos szóba hozni Revansvággyal várják a Füzesabonyt Futás és lövőedzés különféle divat szerint. Egv hónap múlva „egyenruhában” lesz mindenki. (Fotó: Barna) Tősgyökeres szászberki, katonaidejét leszámítva soha nem is élt máshol. Az 1946/47-es bajnokságban jobbszélsőként mutatkozott be a felnőttek közt Tiszasülyön, ám gyorsan hátravonták a védelem tengelyébe. Nem tartozott a technikás, gyors labdarúgók közé, mégis kihagyhatatlan volt csapatából. Remek erőnléte mellett kiválóan helyezkedett, nem ment a szomszédba egy kis keménységért, s a fejét is használta játék közben. Bevonulását követően Komáromba került, ahol abban az időben a helyi (Lokomotív) Dózsa a környék egyik legismertebb csapata volt. Leszereléséig együtt játszott azzal a Gál Istvánnal, aki később az MTK-ban bemutatkozott az első osztályban is. Leszerelése után szíve természetesen visz- szahúzta szülőföldjére, mígnem egy rendkívül kellemetlen hát- csigolya-sérülés miatt fél esztendeig csak a partvonal mellől szurkolhatott társainak. Pedig mint a Messiást, úgy várták Szászberken. Vele kiegészülve sem ment azonban ’57 őszén csapatának, így az akkori vezetők négy fordulót követően feloszlatták az együttest. Egyetlen hét elegendő volt, hogy Tivadar Jánossal (a vasútállomás főnöke volt) és Csajbók Józseffel új gárdát toborozzon, és a szövetség beleegyezésével folytathassa a gárda a bajnokságot. Ettől az időponttól, azaz 1957. szeptember 16-tól Laki Imre neve egybefont a szászberki csapat edzői kispad- jával. Irányításával - pályán és A Szolnoki Cukorgyár kerékpáros-szakosztálya mélyreható változásokon ment keresztül az 1993-as bajnoki szezon befejeztével. A számtalan bajnoki címmel büszkélkedő csapat ugyanis csatlakozott a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Triatlon Szövetséghez. Talán a hárompróbázók nagy családjában végre otthonra találnak, hiszen elég hosszú ideje tartják velük a kapcsolatot. Tavaly már több triatlonversenyen rajthoz álltak, bár a szolnoki krosszke- rékpárversenyen előbb a rossz idő, azután saját versenyeik miatt nem tudtak elindulni. Mint a január eleje óta tartó Laki Imre 37 éve tart eligazí tást a szászberki öltözőben azon kívül is - egyre masszívabb együttes formálódott, s még a generációváltás időszakát is könnyedén átvészelte a gárda. Olyannyira, hogy 1967-ben mindössze egy ponttal szorultak a második helyre Jászkisér mögött. Ennek ellenére a következő őszi szezon idejére félreállították az akkor már a játéktól visszavonult, csupán edzősködő Laki Imrét. Az ok rendkívül prózai volt, nem hagyott beleszólást az állami vezetés, illetve a párt részéről a csapat összeállításába. A berki csapat bukdácsolása viszont ’68 januárjában arra késztette az akkori felelősöket, hogy megkövesse a leváltott trénert. A sebtiben összehívott „közgyűlés” azonban másként döntött, nem edzőnek, hanem egyesületi elnöknek választotta meg, s teljhatalmat adott neki. Azóta egy személyben elnök és edző is Laki Imre. A posztjára visszahelyezett sportvezető lelkesedése mit sem alapozás során kiderült, Haris Károly szakosztályvezető aggodalma alaptalan volt. Egyik legjobb versenyzője, Molnár Péter ugyanis „eltűnt” néhány hétre. Azóta azonban fény derült a titokra, ami valójában nem is rejtély. A kitűnő kerékpáros profilba vágó vállalkozásba kezdett, kerékpárboltot nyitott Szolnok belvárosában. Immár a legeredményesebb kerekessel kiegészülve kezdhette meg tehát a felkészülést a cukorgyári csapat. A kerékpárosidény márciusban kezdődik, év elején így a legkeményebb alapozó edzések vártak a versenyzőkre. Hóban, fagyban is csappant mellőzöttsége miatt, egyszerre két-három csapattal - gyerek, ifjúsági és felnőtt - foglalkozott. Eközben a civil munkájában is egyre feljebb került, tanácsi előadó, vb-titkár, kirendeltségvezető lett, elvégezte az Államigazgatási Főiskolát, és tanácsosi címre jogosult. Kevés szabad idejét a történelemnek, a II. világháború tanulmányozásának szentelte. A nyolcvanas éveket már a megyei első osztályban kezdte csapata, s egyetlen esztendő kivételével azóta is folyamatosan ott játszik. A közel négy évtized alatt majd ötszáz játékos fordult meg keze alatt, közülük Pető Zoli (DVSC) az NB I-ig, Vágó József (Gyöngyös, Lehel) a másodosztályig vitte. Sajnálatára az utóbbi időben egyre kevesebben húznak focicsukát Szászberken, a fiatalok inkább a szórakozást, a diszkót választják a labda helyett. Együttese soha nem játszott szép labdarúgást, a vetélytársak mindig „bunkerfocinak” titulálták a szászberkiek játékát. Nem is titkolja, rendre úgy küldte, küldi pályára fiait, hogy eggyel kevesebbet kapjanak, mit az ellenfél, így nem csoda, hogy rendre a kapusok, védőjátékosok tűntek ki csapatából. Ha nehezen is, de sikerült rábeszélni, hogy az általa valaha irányított berki focistákból egy álomtizenegyet összeállítson (a maiak kivételével), íme: Farkas - Vágó, Göb- lyös, Gyáfrás, Juhász A. - Gara, Laki J. I., Laki J. II. (apa és fia) - Báli, Molnár Gy., Szabó I. (Géléi József) számolatlanul tekerték le a kilométereket, mostani helyzetük így akár idillinek is nevezhető. Edzőtáborba utazott a csapat, az olasz csizma „bokájánál”, Sa- lermóban tölt tíz napot. Valószínűleg mégsem fog a legszebb emlékeik között szerepelni ez a kirándulás. Megszabadultak ugyan az itthoni rossz időtől, ám cserébe napi száz kilométert kell kerekezniük hegyről fel, hegyről le. Ne most irigyelje tehát őket senki, amiért Nápoly mellett töltik a hazai tél legzordabb szakaszát. Inkább majd akkor, ha a rengeteg munka eredményeként sorra gyűjtik be a bajnoki címeket. Nemzeti Sport Alap és a foci A Lillehammerből hazatért Gallov Rezső államtitkár vezetésével ülésezett a Nemzeti Sport Tanács. Napirenden szerepelt egyebek között a Nemzeti Sport Alap pénzügyi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az MLSZ Nemzeti Sport Tanácshoz benyújtott kérésének megvitatása. Ámint ismeretes, a Nemzeti Sport Alapból labdarúgásra elkülönített 50 millió forintból 1993-ban 20 millió forintot fizettek ki. A Nemzeti Sport Tanács biztosította a labdarúgó-szövetség vezérkarát, hogy a további 30 millió forint az olimpiai csapat felkészítésére, valamint az utánpótlás-nevelés támogatására rendelkezésre áll, és ezen felül 1994-re a tanács úgy határozott, hogy további húszmillió forintot biztosít a labdarúgó-utánpótlás nevelésének céljára. Az MLSZ továbbra is fenntartja igényét a totóbevételekre, erre a szerencsejáték-törvény közeljövőben sorra kerülő módosításával lehetőség nyílhat. Szóba került továbbá az az igény, hogy a labdarúgás támogatása mind a Szerencsejáték Rt., mind a Nemzeti Sport Alap részéről a tervezhetőség érdekében váljon folyamatossá. Ezt követően a versenysport, diáksport és szabadidősport normatív támogatási rendszerének elvei és arányai kerültek kidolgozásra. A birkózók szaporán gön- gyölgetik a szőnyegeket, Kiss Kálmán a sarokból irányítja őket. Vége a fülek karfiolosítá- sának, de a parkett nem hűl ki, mert a női kézilabdázók már szállingóznak a „felszabadított” területre. Frissek, fiatalok, jókedvűek. Legalábbis első benyomásra. Edzőjük, Lakatos Tibor szintén kisimultabb, mint az őszi szezon utolsó mérkőzésén. Akkor komoly dilemma előtt állt. Hogyan tovább? - fogalmazódott meg benne a költői kérdés.- Ót kemény évet fektettem ebbe a csapatba - kezdte -, egyszerűen nem bírtam volna nézni, ahogy minden összeomlik. Nem szakmailag voltam_ kétségbe esve, hanem inkább attól féltem, az önkormányzat költségvetéséből nem jut ránk elegendő forint. De miután a szétosztás megtörtént és erre az évre megint biztosított a háttér, nyilván mindany- nyian megkönnyebbültünk, és szívesen dolgozunk tovább. A nyomok megmaradtak- Semmiképpen nem szűnt volna meg a csapat - veti közbe Nagy Edit, a 81 gólos házi „királynő”. Valamit úgyis csináltunk volna, hiszen Túrkevén mindenki szereti a csapatot. Sajnos az ősszel nem úgy sikerült a befejezés, ahogy szerettük volna, jó kezdés után a füzesabonyi csúfos vereség - ahol a játékvezetők nem vezettek, hanem irányítottak - okozott olyan lelki traumát a lányoknál, melynek nyomait a mai napig nem sikerült eltüntetni. Tavasztól nem a bal, hanem a jobb oldalon fogok szerepelni, ami remélem, nem befolyásolja majd az eredményességemet. Ne rohanjunk annyira előre, a felkészülésből még egy hónap hátravan. Január 4-től három hétig az izomzat „ébren” tartása, a következő kettőben a maximális terhelése volt a feladat. Erőgyűjtés minden mennyiségben, heti öt edzésen. A játékelemek a napokban kerültek elő, s bizony le kellett „porolni” a reportoárt. Lakatos edző új formációt álmodott meg a téli szünet alatt. A már említett Nagy Edit-variá- ciót, a mezőny talán leggyorsabb játékosának, Nagy Juditnak a bal kettőbe állítása egészíti ki. A korábbi 4-2-es felállást 5-1-re módosítja a szakvezető, Szécsi Mária irányítóként szerepel a jövőben. Védekezésben nincs ok különösebb változtatásra, a 21-es kapott átlag nem arról tanúskodik, hogy hátul kimondottan gólképes az együtes. Új arcok is feltűntek az „éjszakai” (este 7-kor) foglalkozáson. Földesi Judit, a Mezőtúr megyei csapatának középiskolás beállója volt még az elmúlt héten, a kapusposzton Szabó Tiborné és Bor- bák Andrea lehet a csapat segítségére. Ellentétben Kovács Teréziával, aki váratlanul visszavonult az aktív játéktól. Miközben a lövések zápora zúdult a kapusokra, a csapatkapitányt, Nagy Juditot, a helyi panzió újdonsült bérlőjét faggattuk. Jutka egy kicsit ludasnak érzi magát- Valahol magamat is hibásnak érzem a vártnál gyengébbre sikeredett őszi befejezés miatt. Sajnos, akkor több edzésről hiányoztam a munkám miatt, de most mint „főbérlő” meg tudom oldani a helyettesítésemet. Eddigi felkészülésünk tűrhetőbb, mint a nyári. Több idő jutott a rávezetésre, nem csaptunk bele a közepébe. Lehet, hogy új helyemen nem tudom majd érvényesíteni annyira a futógyorsa- ságomat, de az biztos, nagyon igyekezni fogok. Végül is a kezdősebesség egy-egy ellen sok előnyt jelenthet. Hangulatunk jó, a kiesésről nem beszéltünk. Ha netán valaki felhozná az öltözőben, nyomban a fejére koppinta- nék. Első mérkőzésünk itthon lesz, éppen a Füzesabony ellen. Szeretnénk nemes „bosszút” állni az ott elszenvedett sérelmekért, de csakis a pályán. Az együttes pénteken Tisza- sason, március 5-6-án Pécsen egy nyolcas tornán vendégszerepei, aztán jöhet a március 19-i nyitómérkőzés otthon. (néder) Földesi Jutka még kissé tartózkodó, de a labda segítségével könnyen feloldódik Budapest. A csepeli kenusok egy csoportja Ludasi Róbert edző vezetésével, a Dél-afrikai Köztársaságba. Johannesburgba utazott háromhetes edzőtáborozásra. A tavalyi világbajnokságon aranyérmet szerzett Kolo- nics György, Horváth Csaba és Takács Tibor mellett Szuszkó László, Hüttner Csaba, Csabai Edvin, Tax Nándor és Halmai Zoltán kapott helyet a küldöttségben. Á túra létrejöttéhez a szövetségen és a klubon kívül szponzorok is anyagi támogatást nyújtottak. Torino. Tizenkilenc országból 90 versenyző indult a női tőrözők hét végi Világ Kupa viadalán. A magyarok közül ketten verekedték be magukat a nyolcas döntőbe, továbblépni azonban már egyikőjük- nek sem sikerült: Mohamed Aida a 7., Jánosi Zsuzsa pedig a 8. helyen fejezte be szereplését. Mincza Ildikó még bejutott a legjobb 16-ba, ott azonban éppen Mohamed Aida állította meg az előbbre jutásban. Lantos Gabriella és Kulcsár Alexa a 32 között vérzett el. A legjobbak sorrendje: 1. Trillini (olasz), 2. Fiehtel (német), 3. Vezzali és Bortolozzi (olaszok). 5. Zalaffi (olasz), 6. Bauer (német), 7. Mohamed Aida, 8. Jánosi Zsuzsa. Berlin. A női többpróbázók hagyományos berlini fedett pályás versenyét a hét végén rendezték meg tizenhetedik alkalommal. A németországi viadalon ezúttal ötpróbában mérték össze erejüket, a sokoldalú atlétanők versengéséből az orosz La- risza Turcsinszkaja-Nyikityina került ki győztesen 4598 ponttal. A magyar színeket képviselő Ináncsi Rita nem sokkal lemaradva mögötte és az amerikai Kym Carter (4558) mögött, a harmadik helyen végzett 4540 pontos összteljesítménnyel. Budapest. A tavaszi futball- rajt előtti előkészületek jegyében a Ferencváros labdarúgócsapata újabb barátságos mérkőzést játszott. A szombati ellenfél a Dinamo Kijev együttese volt, s az ukrán vendégek nem jelentettek komoly akadályt a zöld-fehérek számára. Már a félidőben két góllal vezettek a hazaiak, s ehhez még egyet tettek hozzá a második játékrészben. Ferencváros- Dinamo Kijev (ukrán) 3-0 (2-0). Üllői út, 30Q^néző, góllövők: Lisztes (2), Zavadszky. Auckland. Vasárnap a 4. szakasznak vágtak neki a Whitbread föld körüli vitorlásverseny résztvevői. Ezúttal Aucklandból az uruguayi Punta del Estébe vitorlázik a mezőny. A 14 jachtnak 5914 mérföldet kell teljesítenie, az elsőket március 14-én várják az uruguayi kikötőbe. Három szakasz után a versenyben a japán Tokio vezet (63 nap 11:25 ó) az új-zélandi New Zealand Endeavour (63 nap 14:32 ó) és az ugyancsak japán Yamaha (64 nap 5:6 ó) előtt. A negyediken kívül még két szakasz vár a versenyzőkre, Punte del Estéből az amerikai Fort Lauderdale-be, majd onnan a kiindulási helyre, azaz Southamptonba vitorláznak a résztvevők, így teljesítve a 31 875 mérföldet. Budapest. Az Első Szombat FIDE IX. kategóriájú nemzetközi sakknagymesterverseny utolsó fordulójában a szentpétervári sakkiskola tehetsége, a 18 éves Jemelin döntetlent ért el, így egy ponttal túlteljesítve a nagymestéri normát nyerte a viadalt. A 13. utolsó forduló eredményei: Gabriel (német)-Lukács döntetlen. Silman (amerikai)- Grivas (görög) döntetlen, Wells (angol )-Bezold (német) döntetlen, Lingnau (német)-Vajda (román) döntetlen, Jemelin (orosz)-Dao (vietnami) döntetlen, Loginov (üzbég)-Fáncsi 1:0, Kalesis (görög)-Siebrecht (német) 1:0. A végeredmény: 1. Jemelin 10.5 pont. 2. Loginov 9, 3. Lukács Péter 8.5,4. Gabriel 8, 5. Grivas 7.5, 6. Bezold 7, 7. Wells, Fáncsy Imre. Dao 6.5- 6.5, 10. Silman 5.5, 11. Kalesis 5, 12. Vajda, Lingnau 4—4, 14. Siebrecht 2.5. Oldalháló Azok a régi szép idők L assan mintha visszatérnének. Megyénket járva azt tapasztalom, az úgynevezett kis csapatok háza táján elsősorban, hogy a megélhetési nehézségek növelik az együttesek összetartó erejét. A hétköznapi közös sorsok, nehézségek, gondok lassan a pályákon is megmutatkoznak az egymás iránti ragaszkodásban, segítségnyújtásban. A sikerért vívott harcban mind több, ,értékes emberi tulajdonságot sejtető megnyilvánulást tapasztalok. Jóllehet igaz, a sanyarúbb körülmények valósága kevesebb tudást kölcsönöz, mint korábban, ellenben a győzni akarás ezáltal és egyenes arányban növekvő tendenciáról tanúskodik. Mert akik manapság csupán heti egy-két edzésen tudnak részt venni, azok nyilvánvalóan nem tudnak annyit futni, olyan magasra ugrani, mint a korábbi években öt-hat tréninggel a hátuk mögött. Am a sikeréhség egy jottányit nem tompult. Ebből eredően némelyek olyan lelki tartalékok mozgósítására képesek, amelyek kompenzálni ugyan nem tudják a kiesett edzésórákat, viszont a közösség húzóerejét sikeresen megtartják. Ahol ez így történik, az eredményesség vajmi keveset változik. Magam is kergettem a bőrt hasonlóan „lyukas” cipőben. Jól emlékszem arra, amikor a kisváros - ma már nagy csapattal büszkélkedhet - összes gyárudvarából begyűjtöttük a fémhulladékot, és két kölcsön-teherautóval a MEH-be szállítottuk. Azért, hogy vasárnaponként el tudjunk utazni a bajnoki meccsre, utána teljen egy üveg sörre, és ne festett szerelésben kelljen pályára lépnünk. Igaz, volt bennünk jó adag ravaszság is, mert a súlymérésnél az egyik teherkocsi jobb első kerekét rendre a mérlegen felejtette a nekünk így segíteni tudó drukker pilóta. Azt hiszem, jó néhány megyei egyesületünknél eljött a vasgyűjtés - és nem a selyemszövés - időszaka. Súlyos gondokon lehet könnyíteni a mázsás darabokkal. Nem akarom persze, hogy visszajöjjenek a ’60-as évek, de ki-ki saját lakóhelyén körülnézhetne, milyen kallódó értékekből lehetne pénzt „csinálni". Hisz abból van a legkevesebb mostanság. Csupán ötletet szerettem volna adni. van még némi idő a tavaszi rajtig. És talán nosztalgiázni sem haszontalan olykor?! (ni) Salermóba „menekültek” a zord tél elől /
