Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-17 / 40. szám

■ 6 Szolnoki Extra 1994. február 17., csütörtök ÚJ ÜZLET SZANDÁN. Új egységgel nyitott a lakosság felé a Szász és Társa Bt. a Molnár F. 2. szám alatt. Megnyitották ugyanis a Szász iparcikküzletházát, ahol elsősorban festékárut, PVC padlóburkolót, élő és művirágokat, virágápolási kellékeket, fából ké­szült lakásdíszítő elemeket, falambériákat és mennyezetburkolókat árulnak. -nzs-) Idősek otthona Több férőhely - több remény Bővül-e a Városi Szociális Intézmény? A december 14-i önkor­mányzati ülésen elhangzott, hogy a szolnoki magán-szo- ciálisotthon - a Gondosko­dás Háza - tulajdonos igaz­gatója az otthont az önkor­mányzatnak ajánlotta fel megvételre. Tette ezt azért, mert egy megkezdett munka folytatását, amely már 25 idős ember sorsát is érinti, leginkább egy már a köztudatban is elfogadott, a városi önkormányzat által működtetett intézmény ke­retei között látná biztosí­tottnak. Ez Szolnokon nem más, mint a Városi Szociális Intéz­mény. Vajon lesz-e az adásvé­telből valami, s ha igen, hol tart most az ügy? Amely két­ségkívül közügy. Aligha vitat­ható ugyanis, hogy az idősko­rúak szociális otthoni ellátásá­nak legakutabb problémája or­szágosan a férőhelyhiány. Nincs ez másképp Szolno­kon sem. Ha az ügylet létre­jönne, akkor viszont a Városi Szociális Intézmény nagy­számú új férőhellyel bővül­hetne (az összesen 90 férőhe­lyes Gondoskodás Házában je­lenleg huszonötén laknak). Minderről Molnárné dr. Szabó Julianna igazgató főorvos asz- szonyt kérdeztük.- Valóban Szolnokon is tény, hogy évek óta szaporodik a vá­rakozók száma, és a Kaán Ká­roly úti otthon átadását köve­tően már 120 körülire nőtt az érvényes határozattal rendelke­zők száma. Ez a lehetőség jelen­tős férőhelybővítést jelentene, másrészt az eladásra kínált léte­sítmény a meglévő minőségi igények kielégítését is lehetővé tenné.- Ez nyilván többe kerül. Ké­pesek ezt az idős emberek meg­fizetni?- Tapasztalatom szerint na­gyon sokan. Mind az idős em­berek. mind családtagjaik gyak­ran keresnek meg bennünket ezzel az igénnyel, kijelentvén, hogy szívesen áldoznának erre többet. Sajnos a Kaán Károly úti otthonunkban is csak néhány egy-két ágyas szoba van - rá­adásul fürdőszoba nélküliek -, s ez nagyon kevésnek bizonyul. A Gondoskodás Házában ezzel szemben két-három ágyas, önálló fürdőszobás lakrészek vannak.-Ha ez tényleg ekkora segít­ség lenne az ellátásban, az ön- kormányzatnak nyilván érdeké­ben áll a vásárlás.- Sajnos, ez azért nem eny- nyire egyszerű. Aligha nekem kell részleteznem a közgyűlés sokirányú költségvetési felada­tait, ennek ellenére a decemberi ülésen érdemesnek találták megvizsgálni a vétel lehetősé­gét. Ugyancsak tudomásom van a szakmai vonal és a szociális bizottság támogató javaslatáról, és jólesően tapasztaltam, hogy a fraikciók is komolyan foglal­koznak a pozitív döntés hozata­lának előkészítésével.- Mi van akkor, ha mégsem sikerül megteremteni a vásárlás feltételeit?- Akkor a férőhelybővítés és az ellátás minőségének javítása helyett számunkra marad a ma­gyarázkodás, az, hogy a jogos igénnyel elhelyezést sürgetők döntő többségétől - miközben ismerjük helyzetüket - további türelmet kérjünk. Ennél már csak az a nehe­zebb, amikor - az érvekből ki­fogyva - végül meg kell mon­danunk: csak akkor tudjuk őket elhelyezni, ha itt valaki meghal. Azonban munkatársaimmal együtt arra esküdtünk, hogy a gondozottakat minél jobb egészségben és az „otthont” leginkább megközelítő kör­nyezetben lássuk el. Gondolni sem merek egy ilyen kedvező lehetőség - 90 férőhely azon­nal, működőképesen - elsza­lasztására, amikor tudom, hogy egy hasonló új intézmény fel­építése és berendezése nagyság­rendileg többe kerül. Sz. P. Agykontroll gyerekeknek - Szolnokon is Egy „zseniképző” tanfolyamról „Az agykontroll olyan, mint a mágnes: összehúzza az embe­reket” - mondja Bakos Kornél oktató, aki feleségével, Magda Katalinnal együtt már majdnem két éve vezet tanfolyamokat szerte az országban 9-14 éves fiatalok részére. Gyakran ta­pasztalják, hogy a gyerekektől a szülők is kedvet kapnak az agy­kontroll megismeréséhez, s amikor gyerekek látják a szülők pozitív változásait - a türelmet, a nyugodtságot - igen elégedet­tek, hogy „beíratták” őket. Magda Katalin és Bakos Kornél az egyetlen házaspár az országban működő huszonegy gyerekoktató között. Nevük jól ismert, a mintegy háromezer agy kontrollt végzett gyerek kö­zül több mint ezer hozzájuk járt. A pedagógus házaspár, miután megismerkedett az agykontrol­lal, és próbálta használni a munkahelyén, kidolgozott egy tervezetet, hogyan lehet azt a gyerekek fejlődésének elősegí­tésére használni. Amikor a szervezet gyerek- oktató-képzést kezdett, őket is meghívták, a tanfolyam elvég­zése óta pedig főállásban vég­zik, az életüket tették rá erre a dologra. Szolnokon háromhavonta összejön egy csoport, mintegy 20-25 fővel. Szeretnék a me­gyében kisebb helyekre is el­vinni az agykontrollt. bár prob­lémák vannak a szervezéssel - néhol nem veszik elég komo­lyan -, a kis településeken gon­dot jelent a fizetendő díj ösz- szege. Jánoshidán például a sikert a könyvtárnak köszönhették, ahol alapítványból finanszírozták a költségek felét. Az egyébként Szolnokon élő oktatók vezettek már tanfolya­mot Nyíregyházán, Kecskemé­ten, Békéscsabán, Debrecenben is. A kilencéves alsó korhatárt tartják be inkább - az ennél fia­talabbak „még mindent tudnak, nem tört le gyermeki zsenialitá­suk” - mondta Bakos Kornél. A különbség, amitől gyere­keknek szól a dolog, abban áll, hogy súlyponteltolódások van­nak a tanulás javára, melynek kedvéért még gimnazisták is járnak hozzájuk. Egyébként a felnőtt-tréning első 20 óráját ta­nítják, kötetlenebb, játékosabb, tevékenyebb formában. Magyarországon a tanfolya­mok a spanyol mintára működ­nek - építve a külföldi tapaszta­latokra -, s felkészült emberek dolgoznak vele (pszichológu­sok, orvosok, pedagógusok). A gyerekek olyan techniká­kat tanulnak, melyeket az élet minden területén lehet hasz­nálni: hogyan tudja bizonyos helyzetek (pl. vizsga) előtt megnyugtatni magát, hatéko­nyan előszedni a fejéből, amit megtanult, s azt, hogy rövidebb idő alatt legyen képes tanulni. Önbizalmuk, kreativitásuk megnő, önállóbbak lesznek. „Ez zseniképző tanfolyam” - így szól Bakos Kornél kedvenc mondása, s azt tartja, hogy a módszerrel megismerkedni az egyik legnagyszerűbb dolog.- Bizonyos egészségkároso­dást is meg tudnak szüntetni - teszi hozzá Magda Katalin -, önmagukat, de mást is tudnak gyógyítani, pillanatnyi fájdal­mat elmulasztani, s akad. aki a látását 2-3 dioptriával is képes javítani. A problémákat nem tudjuk megszüntetni, de mindegyiket lehet kezelni, megkeresve a leg­jobb megoldást. Fontos a pozitív gondolkodás - mondják. Sokan leélik az éle­tüket, s van, aki rájön, van, aki nem, hogy a dolgokhoz lehet hozzáállni pozitívan is. A szü­lők, pedagógusok olykor nega­tív dolgokat mondanak, ame­lyek „programozó” hatásúak, és nincsenek építő hatással a gye­rekekre, akik ebben a korban a legfogékonyabb állapotban vannak. Az agykontroll nagy segít­ség, ha az embernek szép vá­gyai és céljai vannak, hogy azt elérje - foglalják össze -, de a módszer csak annak működik, aki használja! -em­Beszélgetés Mihály Ottóval / „Gettósodás” az oktatásban Rosszkedvű pedagógustársa­dalom és bizonytalan oktatás­ügy jellemzi napjaink közálla­potát, melyet a felülről jövő, egymásnak ellentmondó intéz­kedések csak tovább bonyolíta­nak. A nehezen megszületett közoktatási törvény és a fe­lemás Nemzeti Alaptanterv nem hozott megnyugvást a köz­alkalmazotti besoroláson és az alacsony béreken elkedvetlene­dett pedagógusoknak. A Ma­gyar Pedagógiai Társaság Jász-Nagykun-Szolnok megyei tagozata vendégeként szombat délelőtt Mihály Ottó, az Orszá­gos Közoktatási Intézet Iskola- fejlesztési Központjának igaz­gatója mondta el gondolatait az egybegyűlteknek. A tájékoztató után válaszolt lapunk kérdése­ire.- Elkészült az oly régen beha­rangozott Nemzeti Alaptanterv. Megváltja-e a hazai oktatás­ügyet ez a rendelet?- Ami most elkészült, az a tel­jes NAT egyik eleme, az „alap­elvek”. A közoktatási törvény ételmében követnie kell ezt egy követelményrendszernek is, ami azonban még várat magára. Ennek kellene megalapoznia a követelmény-vizsga együttest, és segítséget nyújtania a keret- tantervek elkészítéséhez. Gya­korlatilag ami most közreada­tott, az egy olyan együttes, melyben keverednek az alapel­vek, a követelmények, de még a módszertani ajánlások is. Nyil­vánvalóan bizarr dolog, hogy egy kormány fogadjon el peda­gógiai-szakmai elveket. Ugyan­akkor ez magával hozza annak veszélyét, egy kormányváltás esetén a következő és az azt kö­vető folyamatosan módosítani fogja az egységesnek és sért­hetetlennek hitt összeállí­tást. Úgy tűnik, igaz az a véle­mény, mely szerint vajúdtak a hegyek, s egeret szültek. Hosz- szas viták, próbálkozások, felül­ről történő beavatkozások után készült el a NAT sokadik válto­zata, melynek bemutatott for­máját pedagógiai szakemberek helyett minisztériumi tisztvise­lők hozták létre. A szakma nem érzi magáénak, így nehezen képzelhető el, hogy alkalmazha­tósága kiállja a próbát.- A Nemzeti Alaptanterv érte­lemszerűen valamennyi isko­lára érvényes. Ugyanakkor a sokszínűség, az iskolák számta­lan formája ezt kétségessé teszi. Mi a megoldás?- Alapvetően minden iskola­típusra kötelező közöset szabá­lyozza, de megfogalmazza azt is, valójában ez csak az általá­nos iskolára vonatkozik. Aki hosszabb ideig van benne az is­kolarendszerben, annak nem kell eleget tennie a NAT-ban lévő követelményeknek. Nem határozza meg az időt sem, aminek következtében egymás­tól független kerettantervek ké­szülhetnek különböző iskolatí­pusokra, tovább fokozva a ma­gyar iskolarendszer széthullá­sát. A kialakuló hat- és nyolc- osztályos gimnáziumok nem a legjobb iskolákból jönnek létre, hanem a kényszer szüli őket. Szabályszerű gyermekrablás fo­lyik, s az ide bekerülő gyere­keknek végérvényesen el van döntve a sorsa. Növeli a prob­lémát az is, hogy a bejutás, az esély oly mértékben különbözik és a szociális, valamint a telepü­lésviszonyok által determinált, hogy felveti a társadalom to- vábbtagozódásának veszélyét. A szegényebb, hátrányos hely­zetű gyerekeknek marad a tíz- osztályos iskola, melegedő, ami csak arra jó, ne az utcán csatan­goljanak. Ez egy tipikus gettó- sodási folyamat, mely a tör­vényt látva megállíthatatlannak tűnik. Azok a gerekek marad­nak itt, akiknek már semmi esé­lyük sincs a kitörésre, s bizo­nyos, nem tanulmányi eredmé­nyeik okozzák ezt a lemaradást.- Ott a másik véglet, a ma­gániskola. Miért adja bárki is ide a gyerekét, ha ugyanazt kell tanulni itt is, mint a többi isko­lában?- Napjainkban, a magánisko­lák nem azzal a céllal alakulnak, hogy többet, mást adjanak a gyerekeknek. A tapasztalatok azt mutatják, ide azoknak a szü­lőknek a csemetéi kerülnek, akik havi félmilliónál nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, így nyíltan, bevallottan elkerül­hetik a keveredést a szegényebb körülmények közt élőkkel. A je­lenlegi szabályozás valóban túl­szabályozás. Központilag ki­adott kerettantervekkel ismét előjön a régi, hasznavehetetlen rendszer, nem lesz értelme a he­lyi tanterveknek. Látható, a központ minimális befektetés­sel maximális irányítási ha­szonra kíván szert tenni. Mi­közben a vonóba egyre keve­sebbet tud"tűzni, változatlanul úgy gondolja, hogy az egész es­tére ő rendeli a zenét. S miköz­ben azt hirdetik, sokszínű, el­térő muzsikát kellene játszani, ellehetetlenülnek az önkor­mányzatok, csődbe mennek az iskolák, s megszűnik minden iskolafejlesztés.- Mit tehet ebben a helyzet­ben a pedagógus?- A tanárok közalkalmazotti státusa új helyzetet teremtett. A besorolások egyértelműen bi­zonyítják, nincs értéke a minő­ségi munkának. Munkában el­töltött idő, iskolai végzettség, ez az, ami behatárolja a béreket. Még a legjobb indulatú iskola- vezetés, önkormányzat sem tud változtatni ezen. így talán nem is olyan meghökkentő az az első hallásra elképesztő ötlet, hogy ezentúl az OTP fizesse a peda­gógusokat, akik a kategóriájuk­nak megfelelően kaphatják a pénzt. Ezek konkrét elképzelé­sek, mindössze reménykedhe­tünk abban, valami csoda foly­tán mégsem valósul meg. Csak a pedagógus tisztességén múlik, mit tesz, mit valósít meg. A gyerekek érdekében kell ezt megtenni, bármennyire is nem érzi a pedagógustársadalom a biztonságot.- A szülőket valójában hide­gen hagyja ez a vita, csupán az érdekli őket, megkapja-e gyer­meke a szükséges tudnivalókat a továbblépéshez. Megkapja-e?- Az informális hálózaton ke­resztül a szülők mindig is tud­ják, melyek azok az iskolák, ahová érdemes beadni a gyere­ket. És maguk a tanulók is to­vábbtanulás előtt komolyan sze­lektálnak a tanulnivalók között. Aki előrébb akar lépni, megta­lálja az ehhez vezető utat. Kü­lönösen most, amikor az érett­ségi vizsga már idejétmúlt kö­lönccé változott. Az egyetemek nem vesznek róla tudomást, maguk döntik el, kit vesznek fel. A társadalmi beilleszkedés­nél pedig nincs meghatározó szerepe. Az oktatás tömegessé válásával ez csupán kiindulási helyzetté változott, melynek csak hiánya érezhető. Nem vé­letlen, hogy már a középiskolák harmadik osztályában megkez­dődik a polarizálódás. Aki to­vább akar jutni, keményen küz­denie kell. És itt a pedagógusok felelőssége, képesek-e meg­adni azt a többletet, amiért a gyerek annak idején hozzájuk ment.- Ön most a Pedagógiai Tár­saság meghívására jött el Szol­nokra. Mi a szerepe ezeknek a civil szerveződéseknek a peda­gógusszakma megújításában?- Egyre több ilyen szervező­dés jön létre, magam is többnek a megalapításában vettem részt, s várható további előrelépés. Csak támogatni tudom ezeket a szakmai szervezeteket, amik öntudatosabbá, harcosabbá, megfontoltabbá teszik a peda­gógusokat. Sajnos még nem alakult ki a kölcsönös érdekfel­ismerés, s gyakorta egymás el­len vívnak harcot. A kormány pedig, nevető harmadikként, szemezget belőlük, csak a neki tetszőt fogadva el partnerül. Még embrionális állapotban van ez a folyamat, de a jelzések re­ményt keltők. Meg kell talál­niuk a pontos szerepüket, fel­adatukat, akkor közösen vállal­hatják fel a szakmát, a képvise­letet. Csak akkor fog a rendszer hatékonyan működni, ha össz­pontosítjuk erőinket. Ez az egyetlen út. Csilléi Béla Látogatás a lakásszövetkezeteknél / Együttélésünk ára Aggasztó a fizetési morál Bálványok Most, a XX. század végén szűkebb és tágabb hazánkat kezdik - de mit kezdik!.foly­tatják - elönteni a bóvlik, a kutatok. Színes, tört ma- gyarságú katalógusokat küldözgetnek szét a világba- hogy a címünket, nevünket honnan tudják, azt már ne is firtassuk -, hogy vegyünk vi­lágító Buddhát, zenélő mű­rózsát, mert világító Buddha és zenélő műrózsa nélkül nem lehet élni. Az emberek egy része két ujjal, óvatosan - nehogy fertőzzön- f°kja meg a lapot, s dobja a kukába, mások viszont szépnek találják, vagy leg­alábbis szépnek akarják látni ezeket a tárgyakat. El akarják hinni, hogy a színe- változó medaliontól tudják meg, boldogok-e vagy ép­pen szomorúak. Horoszkó- pusokat keresnek föl: ugyan árulják már el a jövőt, a múltat. Adjanak reményt. Ha maguktól nem tudják a választ, legalább valaki mondja meg. Mint valami bálványba kapaszkodnak: legyen valami kézzelfog­ható, valami igazi. Akkor is, ha az szemet szúróan mű és ál. Akkor is el akarják hinni, hogy az az igazi. Mert hinni akarnak, mert valami hi­ányzik az életükből. Talán a bizonyosság... Közös panasz a lakók anyagi helyzetének romlása, az elsze­gényedés, a munkanélküliség hatásai. Annak ellenére, hogy a szövetkezetek igyekeznek segí­teni az „ellehetetlenült” csalá­dokon, nem vállalhatnak ma­gukra mindent, hiszen a költsé­geket valakinek meg kell fizet­nie. A hátralékok mindenhol emelkedtek, de a kiugró tarto­zások nem minden esetben a kis jövedelmű tagoknál jelentkez­nek. A szövetkezeteknek felszólí­tással, letiltással kell élniük, sőt előfordulnak peres ügyek is. A legnehezebb helyzetben a Szé­Február 24-én - immár ha­gyományosan - rendezik meg a szandaszőlősi művelődési ház­ban a borversenyt, amelyre a verseny napján, tehát 24-én 12-től 16 óráig lehet nevezni a helyszínen fajtánként 2 liter borral. A délután 17 órakor kezdődő mulatságon a tréfás chenyi Lakásszövetkezet van, ahol a kintlévőség mintegy 25 százalék körül mozog. A fokozatosan romló anyagi körülmények között dolgozó négy lakásszövetkezet mind­ezek ellenére fizetőképes. Lehe­tőségeikhez mérten igyekeznek úgy gazdálkodni, hogy a la­kókra háruló terheket elvisel­hető szinten tartsák. S hogy vannak örökös elégedetlenke­dők, jogos és vélt sérelmeikkel - ez mindenütt így van. Segíte­nek, ahol tudnak, de azt is ta­pasztalnunk kell, hogy az együttélésnek (is) ára van.- em ­borászati vetélkedő, a tombola­húzás, a Szandai Néptánc Egye­sület műsora melett az is kide­rül, ki süti a legfinomabb pogá­csát, s hogy ki kapja meg az előkelő „bortábomok” címet. A házigazda, Bindics István min­den érdeklődőt szerettei vár Má­tyás-napkor, a borversenyen. Mátyás-napi mulatság Szandán Ismét lesz borverseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents