Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-02 / 27. szám

1994. február 2., szerda Kerékvilág íi Próbaút: Korando Family RS 4WD Ázsiai harcművész A kimondhatatlan nevű, dél-koreai Ssang Yong cég Ázsia kisebb autógyártói közé tartozik. Termelésének zömét az amerikai Jeepekre megtévesztésig hasonlító te­repjárók adják, melyek tavaly nyár óta Magyarországon is hozzáférhetők. A hazai piacon két, egymástól alapvetően el­térő jellegű „hegymászó” sze­repel a kínálatban. Az egyik sorozatba a ’40-es években vi­lághírűvé vált ősdzsip moder­nizált változatai tartoznak, míg a másik család tagjai mű­szakilag és formailag a Chrysler Cherokee-hez állnak legközelebb. Ez utóbbiak a Korando Family nevet viselik. A Korandók szolnoki keres­kedője, a Gisele Bt. a minap le­hetőséget teremtett számunkra, hogy megyénkben elsőként ki­próbáljuk a Korando Family gazdagon felszerelt változatát. A kocsi messziről nézve nem más, mint egy terepjáró alvá­zára épített kombi. A terepjáró képességről elsősorban a 20 centis szabadmagasság no és a jókora méretű kerekek árulkod­nak. Az ötajtós karosszéria ki­alakítása konzervatív, a mai tömegautóktól rendesen elüt szögletes vonalaival. Ez persze még nem negatív tulajdonság, hisz a Korando Family tervezé­sekor a cél és a funkció szabta meg a külcsínt. A belső tér nem kevés meg­lepetést okoz annak is, akinek már többféle terepjáróhoz volt szerencséje. Személyautós, gazdagon felszerelt műszerfal, célszerűen megformázott ülé­sek, példás helyviszonyok, ízlé­ses kárpitozás - röviden így jel­lemezhető a Korando otthonos utastere. A csomagtér hatalmas, az osztott hátsó üléseknek kö­szönhetően jól variálható, bő­víthető. A műszerfal rengeteg információt szolgáltat, külön említést érdemel a biztonsági övék bekapcsolására figyelmez­tető piros ellenőrző lámpa és a hozzá tartozó akusztikus jelző- berendezés. A kapcsolók, gom­bok jelzései egyértelműek, ke­zelésük nem igényel megszo­kást. Viszonylag drága japán személyautók sajátja a hűtés-fű­tés szabályozására a nyomó­gombos megoldás, melyet a Korandóban is megtalálunk, klímaberendezéssel kiegészítve. Vélhetően ez a részegység is va­lamely japán gyártótól szárma­zik. Ezt bizonyítja az is, hogy míg a műszerfal fehér fénnyel van megvilágítva, addig az ösz- szes többi kapcsoló zöld fény­nyel. Ez a megoldás bizony nem túl szerencsés. No de lás­suk: hogyan megy az autó. A Korando majd 4,5 méteres hossza, 169 centis szélessége és 177 centis magassága ellenére meglepően jól kezelhető, még nagyvárosi forgalomban is. A szervokormány gyerekjátékká teszi a szűk parkolóhelyre való beállást, és az, hogy tolatáskor nagyon jól érezhető a kocsi hátsó része, hála az ötödik aj­tóra rögzített pótkeréknek. A 2238 köbcentis 72 lóerős dízelmotor a japán Isuzutól származik, teljesítmény- és nyomatéklefutása inkább a te­herautókat idézi. Már 2200-as fordulatszámon rendelkezésre áll a maximális, 138 Nm-es nyomaték, ezért például városi forgalomban nem kell olyan sű­rűn megmarkolni a sebesség- váltó karját. Az ötfokozatú váltó könnyen kezelhető, áttéte­leivel jól kihasználható a motor ereje. (Itt megjegyezzük viszont azt, hogy a kocsi rokonának te­kinthető amerikai Chrysler Che­rokee motorjai jóval erősebbek a Korandóénál, igaz az árdiffe­rencia is jelentős.) A „hegymászóknál” meg­szokott módon, a sebességváltó mellett kapott helyet terep-, il­letve felezőváltó, melynek há­rom állása van. Alaphelyzetben az erőátvitel a hátsó kerékre irányítja a motor nyomatékát, lehetőség van azonban kétféle összkerékhajtás kiválasztására is. Ha csúszós, nedves úton vagy földúton közlekedik valaki a Korandóval, célszerű a négy- kerékhajtást bekapcsolni. Ha viszont mondjuk sziklát akar mászni, akkor a felezőváltó közbeiktatása is szükségessé válhat. Nos, valamennyi meg­hajtási módot kipróbáltuk, s a Korando bebizonyította, hogy otthonosan mozog a húszcentis sárban éppúgy, mint laza ho­mokban. A terepjáró képességét jól érzékelteti az is, hogy 42 fo­kos emelkedő sem jelent aka­dályt, 39 fokos oldallejtő tűrő­képességével pedig akár gátol­dalon is közlekedhet. Aki azon­ban tartósan nagy igénybevételt szán a Korandójának, célszerű extraként differenciálzárral megvásárolni. A Korando Family méltán lehet büszke terepjáró tulajdon­ságaira, sőt nem csak arra. Az autó rendkívül nagy erénye még a gazdaságosság és a jóval drá­gább autókat meghazudtoló fel­szereltség. Légkondicionáló, elektromos ablakemelők, metál­fényezés, rádiómagnó elektro­mos antennával, hővédő üvege­zés, ködlámpák, központi zár, szabadonfutó - hogy csak néhá­nyat említsünk a pazar alapfel­szereltségből. És ami a legérde­kesebb: mindez áfa nélkül 1 millió 799 ezer forintot kóstál. Ez az ár, ha figyelembe vesszük azt is, hogy egy rendkívül sok­oldalú autó jár ezért, minden­képpen elismerésre méltó. Nagyon megfontolandó alternatíva minőségi terepjáróra ka­csingatóknak: a fényűzően felszerelt Korando Family RS Próbaút: Tavria Kát. Ukrajnában megállt az idő Az ukrán autóipart álta Iában nem szokták a leg­jobbak között említeni. A ZAZ gyár legalábbis a hetve­nes években az NSU mintá­jára megkonstruált Zaporo- zseceivel istenigazából nem aratott exportsikereket. De ez a korszak már a múlté, mos­tanában már a Tavriákat ontja a gyár. Az autó a közel­múltban megjelent a magyar utakon is az importőr Berti- nus Kft. jóvoltából, mely az Aleko hazai képviseletét is el­látja. A közelmúltban az importőr rendelkezésünkre bocsátott egy tesztautót, melyről több mint két héten át gyűjthettük össze tapasztalatainkat. Kezdjük talán a karosszériá­val. A 370 centi hosszú, 155 centi széles acélruha elegáns vonalvezetésű, igaz, nem éppen a legújabb kori divatirányzatot követi. A karosszéria kidolgo­zása keleti mércével mérve jó, a belső térre azonban ez már nem mondható el. Az első ülések kényelmesek, a hátsó, egyben lehajtható támlájú ülés előtt vi­szont szűkösebb a lábtér. A mű­szerfal kisautóhoz mérten jól felszerelt, áttekinthető, elna­gyolt azonban a kidolgozása. A csomagtartó mérete átlagos, de a hátsó ülések lehajlásával bő­víthető. Kár, hogy, a csomag­tartó alsó pereme magasra ke­rült, mert így a poggyászokat is magasra kell emelni pakolás­kor. A kapcsolók jól kezelhe­tők. A kétfokozatú szellőzőven­tilátor bekapcsolt állapotban jó­kora hangzavart okoz. A kocsi erőforrásául egy 1,1 literes négyhengeres benzinmo­tor szolgál, melynek legna­gyobb teljesítménye 55 lóerő. Ez bőven elegendő a 675 kilo­gramm üres tömegű kisautó mozgatására. A motor pörgő- sebb fajta, élénken reagál a gáz­pedálra. A kormánykerék könnyen elfordítható még par­koláskor is, a sebességváltó működtetéséhez ezzel szemben külön használati utasítás, illetve rutin szükséges. Lehet, hogy ki­zárólag a tesztkocsi hibája, de a sebességváltó nehezen kezel­hető, a fokozatok síkjai ugyanis nem ott vannak, ahol az ember megszokásból is keresi, emel­lett komoly fizikai igénybevé­telt is jelent a sebességváltás. Mint mindent, persze ezt is meg lehet idővel szokni, és az autó kellemes, fürge útitárssá válik. A kocsi rugózása kissé ke­mény, de ez kisebb autóknál szinte általános. A menettulaj­donságok a korszerű felfüggesz­tési rendszernek köszönhetően jók, a Tavria kiszámíthatóan vi­selkedik forszírozott tempónál is. A fékek szintén megfelelően méretezettek, a fékerő jól ada­golható. A Tavria fogyasztása a gyári adat szerint 6 liter, ez azonban számunkra elég nehezen hihető el, hisz vegyes használat során 8,6 literes benzinpusztítást mér­tünk száz kilométerre. Ez bi­zony nem kevés, de a kocsi ára annál inkább. A Tavria jelenleg 419 ezer forintba kerül (nyugati kategóriatársai több mint két­szer ennyibe), tehát az egyik le­golcsóbb autó, melyet forgal­maznak Magyarországon. Ezért a pénzért a vevő egy igénytelen - a kisebb minőségi hibáktól el­tekintve - többféle célnak meg­felelő kisautót kap. Kisautó fél pénzért: a katalizátoros Tavria Készülnek az új Volkswagen minik Elkészült az új Polo - a Polo III, ugyanakkor ezt a kocsit alapul véve terveznek egy még kisebb városi törpeko­csit is. A wolfsburgi hírek sze­rint azonban ez még meglehető­sen kezdeti stádiumban van. Lényegében a Polo III-at alakí­tanák át e célra úgy, hogy a hátsó ülések mögött gyakorlati­lag „levágnák”, mintegy 20 centivel megrövidítenék a ka­rosszériát. Ettől még az utasok kényelmesen elférnének, csu­pán a kocsi raktere szűkülne minimálisra. Szakemberek kö­rében nagy érdeklődést váltott ki a mini-Polo híre, mivel a VW már korábban bejelentette, hogy nem foglalkozik tovább a Swatch autó ötletével. Sokak szerint ez a mini a válasz a ko­rábban érthetetlennek tűnő dön­tésre. Még sok részletkérdés vár eldöntésre: például az, hogy mi­lyen legyen a városi mini mo­torja. Most jó alkalom kínál­kozna arra, hogy nagy lépést te­gyenek a 3 literes fogyasztású benzinmotor vagy egy közvet­len befecskendezésű dízel kifej­lesztése felé. Egy biztos, a VW mérnökei a kényelem és bizton­ság kérdésében a legkisebb csa­ládtag esetében sem akarnak engedményeket tenni. FEB Magától sötétedő autóüveg Tavaszi meglepetés a BMW-től Tüzes kis kupé ünnepi csomagolásban VECC, A VOLVO ÚJ KÖRNYEZETKÍMÉLŐ AUTÓJA. A svéd Volvo gyár Amerikában, a kaliforniai Camarillóban próbálja ki legújabb elektromos meghajtású autóját. Az autó 4 felnőtt és 1 gyerek utas befogadására alkalmas. Négyajtós, 1.580 kg-os, amiben benne van a 315 kg-os akkumulátor is. Végsebessége 175 km/óra, utazási sebe- sége 90 km/óra. A négy akkumulátorral 670 kilométert le­het rnegtenni. (FEB-Foto) Biztonsági karosszéria - alumíniumból Az ember beül az autó­jába és csaknem hőgutát kap, ha a járgány nyáron órákon át védtelenül a napon állt. A kö­zeljövőben ezen a helyzeten se­gíthetnek az úgynevezett elekt- rokróm ablakok, amelyek ma­guktól besötétítenek. Ézeket a freiburgi Frauenhofer Alkalma­zott Szilárdtest-fizikai Intézet kutatói fejlesztették ki. Az elv már 20 éve ismert: a nagyon vékony fémfóliák nem eresztik át a fényt, ha elektromos feszültséget kapcsolnak rájuk. Egy elektrokróm ablak két üveg­ismét egy új márkával ismerkedik az európai au- tóstáradalom. A jövevény a Kia nevet viseli, és mint az utóbbi években megszoktuk már, a Távol-Keletről, pontosabban Dél-Koreából származik. Míg az európai és japán gyárak a pi­aci recesszió hatásait nyögik, és Amerika autóipara most kezd magához térni, addig Délke- let-Ázsia „kistigrisei” évről évre növelik termelésüket. Néhány éve még a Hyundait „kóstolgatta” a világ (sokan még ma sem tudják kiejteni ezt a nevet, ezért egy amerikai ha­zánkfia elkeresztelte a Hyundait „Hunyadisra), majd követke­zett a Daewoo, s most itt van a Kia és a Korando. A Kia, mely pillanatnyilag a Hyundai után a második legna­gyobb autógyártó Dél-Koreá- ban, nem is oly régen még mint kerékpárgyár volt ismert. Aztán a kétkerekűek mellett - licenc­vásárlások révén - hamarosan beindult az autógyártás is. Ta­valy már 90 országba exportál­ták járműveiket, s megkezdték lapból áll, amelyekre több elekt­romosan vezető réteget gőzölög- tetnek fel. Ha erre a rendszerre 1 Volt feszültséget kapcsolnak, akkor a belső rétegekből elekt­ronok áramlanak az elektrokróm fémrétegbe, ami fényt át nem eresztővé válik. Ha pólust válta­nak, akkor az elektronok vissza- áramlanak, és az üveg ismét át­látszó lesz. A fényáteresztés in­tenzitása 20 és 80 százalék kö­zött változtatható. Az ilyen abla­kok gyártásánál a gondot az ez- red-millimétemyi vastag fémré­teg felvitele jelenti. FEB az „oroszlán barlangjának”, Németország autópiacának meghódítását is, a középkategó­riájú Sephia modellel. A kocsi versenytársaihoz ké­pest rendkívül jól felszerelt, 1,6 literes 80 lóerős motorja pedig fürgeséget kölcsönöz a legin­kább egy korábbi Mitsubishi tí­pusra hasonlító autónak. A Sephia példaszerű minőségét érzékelteti a 3 évre vagy 100 ezer kilométerre kiterjedő álta­lános garancia. Legnagyobb előnye azonban az ára, a négyaj­tós limuzinért 21990 márkát kémek a német Lada-kereske- dők, ezzel 1 -3 ezer márkával ol­csóbb, mint hasonló európai vagy japán típusok. A Kia egyébént szorosan együttműködik a Mazdával, ez tükröződik a modellválasztékon is. A palettán megtalálható az egykori Mazda 121 és 626, ter­mészetesen dél-koreai stílus­ban. Ami a márka hazai megje­lenését illeti - nem kell hozzá jóstehetség - elképzelhető, hogy néhány hónapon belül Magyar- országon is megveti lábát a Kia. Mint azt lapunkban már hírül adtuk, a Neményi Rt. helyett ezentúl a Wallis Mo­tor Kft. látja el a BMW hazai vezérképviseletét. Az új impor­tőr bemutatkozása alkalmat adott arra is, hogy megismerjük az 1916-ban alapított, híres ba­jor cég idei újdonságait. A BMW - árgus szemekkel figyelve a legfőbb konkurenst, a Mercedest - az 1994-es modell- évben is tovább bővíti négyke- rekű-plettáját. A tavalyi esz­tendő végén már piacra került 3-as sorozat 325 tds jelű turbó­dízel változata, melynek menet­teljesítményeit sok benzines autó megirigyelheti, miközben az átlagos fogyasztás mindössze 6,7 liter gázolaj száz kilomé­terre. A 3-as sorozat emellett kiegészült a 318is limuzinnal, a 3lói kupéval, és az M3-as kab- rióval. További újdonság az 5-ös sorozat 286 lóerős, 4 lite­res V8-as motorral hajtott kombi változata, melyhez az eddigi automata váltó helyett 6 fokozatú, kézi sebességváltó is rendelhető, akárcsak a 840 Ci jelzésű szuper sportkocsihoz. Az „ötösöknél” az automata változatok ezentúl szériában adaptív sebességváltó vezérlő- rendszerrel kerülnek a vásár­lókhoz, mely lehetővé teszi a sebességfokozat megválasztá­sának és az egyéni vezetési tu­lajdonságoknak az összehango­lását. A legfontosab újdonság a BMW háza táján a kompakt 3-as kupé. A többi 3-asnál 23 centméterrel rövidebb, csapott hátú, fiatalos lendületet sugalló kocsi jellegzetessége a nagy hátsó, harmadik ajtó és az 1600 köbcentiméteres 102 lóerős, négyhengeres motor. A 3-as so­rozat legújabb, sorrendben ne­gyedik karosszériaváltozata ez év tavaszán kerül a vásárlók­hoz. Az Audi mérnökei már régóta dédelgetik az alu­míniumautó tervét. A kutatások célja kézenfekvő, hiszen átlagos használat mellett egy felső ka­tegóriájú autó fogyasztását 70 százalékban a jármű tömege be­folyásolja. A kocsikkal szem­ben támasztott, állandóan nö­vekvő igények kielégítésének, elsősorban a nagyobb fokú biz­tonságra és komfortra való tö­rekvésnek pedig természetes ve­lejárója a tömeg növekedése. De a nagy súly nemcsak maga­sabb' fogyasztást, ezáltal na­gyobb emissziókibocsátást eredményez, hanem például bonyolultabb az autó újrahasz­nosítása is. Az Audi ASF (Audi Space Frame) rendszere forradalma­síthatja a karosszériaépítést. Az ASF másképpen épül fel, mint a hagyományos acéllemez karos­szériák, és teljes egészében alumíniumból áll. A könnyűfém alkalmazásá­val 40 százalékos súlycsökken­tést sikerült elérniük a konstruk­tőröknek, miközben a karosszé­ria, az utascella szilárdsági tu­lajdonságai lényegesen javul­tak. Tízévi kutatómunka eredmé­nyeként az Audi mérnökeinek sikerült kidolgozniuk az ASF technológiai rendszerét. A jö­vőbe mutató karosszéria tehát megszületett, mely a magasabb szintű aktív és passzív bizton­ság mellett további perspektí­vákat rejt a környezeti terhelés jelentős csökkentésére. A hetvenes évek BMW touringját elevenítették fel a bajorok a kompakt 3-as kupé megalkotásával Az oldalt írta és szerkesztette: Laczi Zoltán Kia: a legújabb kistigris

Next

/
Thumbnails
Contents