Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-14 / 37. szám

Férfi kosárlabda NBkiemelt csoport ^ 4:2-es győzelmi aránnyal várják a folytatást Szolnoki Olajbányász-Tungsram Honvéd 89-81 (54-40) SCHWECHATER-DOBÓJÁTÉK. A mérkőzés szünetében vállalkozó kedvű fiatalok abban reménykedtek, hogy életük egyik „nagy dobása” után ötvenezer forinttal bélelhetik ki far­zsebüket. A martfűi sörgyár által meghirdetett dobóverseny résztvevőinek a büntetővonalról kellett (volna) betalálni az el­lenkező térfél kosarába az említett összegért. A tíz kísérletező közül még a palánkot is csupán Fehér Lajos (ajándékcsomagot kapott érte) találta el, a többiek kosaras nyelven szólva, ho­mályba vetették a narancsszínű gömböt. Fotó: Barna Férfi kézilabda NB I. Főszerepben a játékvezetők FOTEX Veszprém-Sz. Olajbányász Szolnok, 3600 n., v.: Szabó IV. Gy., Váradi Szolnok: ALEXE 18/6, KNÉZY 10/6, Mérész 4, Góbi 4, IVKOVICS 22. Csere: TÓTH A. 9/9, Hosszú 8/6, TAKÁCS 10/3, Varga 4. Edző: Rasid Abeljanov. Tungsram: NAGY 14/6, Kuzmin 12/3, BOROS 11/3, Dávid 22, MIHÁLY 11. Csere: Sarics 8/3, Heinrich 3. Edző: Mészáros Lajos, Zsol­dos András, Kamarás György. Az eredmény alakulása: 3 p.: 11-11, 8. p: 23-21, 10. p.: 31-27, 12. p.: 33-34, 16. p.: 42-36, 23. p. 60-46, 17. P.: 68-51, 31. p.: 72-56, 36. p.: 80-67. Kipontozódott: Alexe a 36, Sarics a 40. percben. A fővárosiak a sérült Orosz és Mészáros nélkül érkeztek, a Tisza-partra, amely a vendéglá­tók esélyeit jócskán megnö­velte. Az idei rekordközönség előtt lejátszott találkozó első perceiben Dávid büntetőivel vezetett a lámpagyári együttes, ám néhány pillanat múlva, Kuzmin hármasát követően, Alexe kettővel fordított. A pa­rádés kezdés végig meghatá­rozta a legnagyobb magyar rangadó hangulatát. Pergő rit­musban futottak az akciók, s bár néhány technikai hiba is becsú­szott a játékba mindkét oldalon, a színvonalra sem lehetett külö­nösebb panasz. Knézy második hárompontosa után sem tudott megnyugtató előnyt szerezni az Olajbányász, mert egy eladott labdával Boros tartotta a lépést. A hamar kialakult párok - Kuzmint Knézy követte ár­nyékként, Dávidot Ivkovics, a szolnoki idegenlégiós „testőri” szerepét pedig Mihály vállalta a támadások során. Az első játék­rész második felétől zónára tért át a Tungi, ám a szolnokiak higgadtan körbejáratták a lab­dát, bedobóik biztos kézzel ta­láltak a gyűrűbe. Kissé Dá- vid-centrikusnak tűnt a vendég­csapat, és miután Kuzmin kevés levegőhöz jutott, ráadásul a vé­dőlepattanók megszerzésében a hazaiak keveset hibáztak, a szünetig meglógott a piros-fe­kete együttes. Fordulás után megint Dávid kezdte a pontgyártást, a mezőny legjobbját, Alexét- „ipponnal” vitte padlóra Kuzmin. Knézy egyéni szólóval törlesztett egy­kori egyesületének, és kosará­val már 16 pontra nőtt a Szol­nok előnye. Mészáros-mester egész udvartartásával egyetem­ben megpróbálta rendezni együttesének sorait, hiszen félő volt, hogy a bajnok bele­szalad egy nagy „zakóba”. Be­csületükre legyen mondva, talpra tudtak állni, amely egy­ben jelzés is volt a pályaválasz­tók részére, akik mintha-már a találkozó végét várták volna. Igen ám, de az utolsó percekre visszajöttek az ászok mindkét együttesbe, akik közül a haza­iak frissebbeknek tűntek. Külön meg kell említeni a korán ki­pontozódott Alexe helyére be­állt Takács teljesítményét. A fi­atal játékos hosszú idő után most ismét bebizonyította, az irányító szerepkör fekszik neki, és ha a szükség hozza, fel tud nőni a feladathoz.A játékveze­tői páros különösebb megingás nélkül látta el feladatát, mind­végig kézben tudták tartani, az olykor pattanásig feszült hangu­latban zajló eseményeket, kor­rekt döntéseikkel nem befolyá­solták a végeredmény kialaku­lását. A szolnoki gárda nem ját­szotta él esélyét, mi több, a mérkőzés egyes szakaszaiban olyan játékot produkált, amely visszaidézheti a ’92-es év leg­szebb emlékeit. Ezzel a győze­lemmel 4:2-es győzelmi arány­nyal nézhet a folytatás elé, amely mindenképpen arra jogo­síthatja fel a csapat tagjait és vezetőit, hogy konkrét helye­zési célkitűzéseiket mielőbb megfogalmazzák. Rasid Abeljanov: - Végre frissebbek voltunk, védekezés­ben kiváló teljesítményt nyúj­tottunk és a szép sikerhez az is hozzátartozik, hogy lelkesedés­ből is jelesre vizsgáztunk. Mészáros Lajos: - Gratulá­lok a Szolnoknak, mert megér­demelten nyert, de az én csapa­tomnak úgyszintén, mert egy elúszottnak tűnő meccsen talpra tudtunk állni. Orosz és Mészá­ros nélkül is kevesebb ponttal kaptunk ki, mint amennyivel otthonunkban nyertünk, (néder) mmmmm 24-19 Veszprém, 1200 n„ v.: Pass, Vida FOTEX: Perer-Török 2, GULYÁS 3, Sótonyi 2, Sibalin 1, ÉLES 6 (4), ZUBJUK 4. Csere: Svajlen (kapus), Csok- nyai 4 (4), Zsigmond 2, Gyurka, Pásztor. Edző: Joósz Attila. Szolnok: ERDÉLYI-Szép Kiss 1, BENDÓ 7 (3), Woth 1, GOLOVIN 7, Klemán, Bagdi 1. Csere: Szemenov (kapus), Harta, Kende 1, Dávid 1. Edző: Nagy Károly. Kiállítások: 4, ill. 4 perc. Hétméteresek: 8/8, ill. 3/3. Szerdán fejeződött be az őszi forduló, máris folytatódott a ta­vaszi, és mindjárt a listavezető FOTEX Veszprém otthonába utazott a Szolnok. Hazai támadás végén Zubjuk ejtése a felső léc fölött hagyta el a játékteret. Az elmúlt mérkő­zéshez képest változott a Ti- sza-partiak támadósora. Újra Woth irányított, Golovin lett a baloldali átlövő. A kontratáma­dásnál Woth lövése a kapufán csattant. Az első gólt Éles beját­szásából Sibalin szerezte, utána Golovin húzással Bagdit hozta helyzetbe, 1-1. A FOTEX élő falat húzott kapuja elé, csaknem bevehetetlennek tűnt Perger ka­puja. A játékrész első tizenöt perce után a játékvezetők is „bi­zonyították”, nagy tisztelői a Veszprémnek, mivel az elért nyolc gólból négyet büntetőből ért el a hazai csapat. A Szolnok, ritmust váltott és ügyes befutá­sokkal, betörésekkel, elsősor­ban Golovin, Woth és Bendó góljaival megkezdte a felzárkó­(13-8) —IMI— zást, a 20. percben 8-5-öt muta­tott az eredményjelző. A.gO; TEX átlövőit szorosan őrizték az Olaj védői, ha mégis túljutot­tak rajtuk, Erdélyi hárított bra­vúrosan. A félidő hajrájában az éy játékosa, Éles percei, meg­mozdulásai élményszámba mentek, háromszor bombázott védhetetlenül a felső sarokba, és növelte 13-8-ra a FOTEX előnyét. A második játékrészt mind­két oldalon kimaradt ziccerek vezették be. Öt perc után az Olajbányász találta meg a gól­lövés „technikáját”, Kende majd Bendó találataival 13-10-re szépítettek. Érthetetlen és a ritmust teljesen megzavaró játékvezetői „ajándék-ítéletek” történtek a Veszprém javára, két bünetővel 15-10. A vendé­gek bosszankodtak, de újra megpróbálták a felzárkózást. A védekezés összeállt, Erdélyi so­rozatban bravúrosan védett, Bendó dobta a gólokat és 17-15-re feljött a vendégcsapat. A házigazda sűrűn cserélt, egyre nagyobb iramot diktált, hibára késztetve az Olajt. A kí­sérlet eredményes volt, mind Zubjuk, mind Éles újabb gólo­kat hozott össze, 22-17-re nö­velték a hazaiak előnyét. Az utolsó öt percben felváltva estek a gólok mindkét oldalon. A Szolnok jól védekezett és az elmúlt fordulóhoz viszo­nyítva bátrabban és eredménye­sebben támadott. Kár volt, hogy a találkozó főszereplői - az NB I-es mérkőzésre kevésbé alkal­mas - a játékvezetők vol­tak. Horváth Knézy bizonyára Kuzmin ijesztgetésére növesztett borostát. Számítása bevált, mert embere nem sok „olajat” zavart mellette Bendót Zubjuk próbálja megállítani, ám a szolnoki szélső el­húzott (góllövésben is) nagynevű ellenfele mellett Mertcontroll-Autó Agó tehetségkutató raliválogató • V lllilt sí» mm-■ A Mitsubishik bánják az amatőrök vetélkedőjét Mészáros Ivánnak és csapa­tának köszönhetően egyre több autós rendezvény színhelye volt az utóbbi időben Mezőtúr. Kezdve az utcai szlalomver­senytől a túrakocsik viadaláig, az amatőrök az autósport majd minden szakágában próbára te­hették magukat. Tavaly egy ha­sonló viadalon figyelt fel a re­mek szervezőmunkára és terü­letre a Mertcontroll Rt. vezér- igazgatója, Diószegi László és a Profil Kft. ügyvezetője, Bán­kúd Gábor. A Holtág Panzió környezete minden igényt ki­elégít, ezért azonnal egy orszá­gos méretű verseny lebonyolítá­sára tettek ajánlatott. Már két esztendeje, hogy az Autó Ágó tehetségkutató ralifu­tamokat rendez, melyre a négy­kerekűeket a szervezők biztosít­ják. A Budapest centrikus válo­gatókon Mitsubishi Coltokkal mérték össze erejüket a fiatalok, s a végső győztes egy Cordia gépkocsi boldog tulajdonosa lett. Az érdeklődés természete­sen egyre nőtt, így végre elő­térbe kerülhettek a vállalkozó kedvű vidéki városok. Idén ed­dig már Gyöngyösön és Sármel­léken - kétszer is - gyűjtögethet­ték pontjaikat a jelentkezők. Ugyan ebben az esztendőben nem egy Mitsubishiért vetél­kednek a magukban tehetséget érző amatőrök, ám a győztesek­nek így sincs okuk a panaszra. A legjobbak közül huszonnégy fiatal lehetőséget - és ezzel együtt autót - kap arra, hogy az országos ralicross bajnokság be­tétfutamában - melyet a televí­zió közvetít - a nagy közönség­nek is megmutathassa képessé­geit. Hogy milyen jelentős ál­lomása volt az összetett ver­senynek a szombati, mezőtúri futam, talán jól érzékelteti, még Zalaegerszegről is érkezett in­duló. A pontozást a helyezési számok alapján oldották meg a viadal kiötlői, így fordulhatott elő, hogy a képzeletbeli „sárga trikót” az a sátoraljaújhelyi Pető Attila viselhette, aki eddig még egyszer sem nem nyert futamot. A rangos esemény a kedvezőt­len időjárás ellenére kicsalo­gatta a versenyre a környékbeli fiatalokat, Tiszaföldvártól Kis­újszállásig, Jászberénytől Szolnokig érkeztek a rajtra ama­tőrök. A nyolcvankét induló hat, széria Mitsubishi Colton oszto­zott. A teljesen egyforma, első­kerék meghajtású, felezővel el­látott, ötsebességes, 1400 köb­centis japán gépkocsikat nem kímélték a „pilóták” a közel két kilométeres aszfaltpályán. Igaz, a negyven kanyarral nehezített távon szinte alig lehetett a har­madik fokozatnál feljebb kap­csolni. Főleg a rajt utáni méte­rek tették próbára a versenyző­ket. A legjobbak gyorsan rájöt­tek, szerencsés'ebb, ha csak egyesben, kézifékes fordulók­kal jutnak túl a táv legrázósabb részén. Sokan persze folyama­tosan kapcsolgatták a váltót, ennek viszont ők látták kárát, többször meg kellett állniuk, to­latásra kényszerültek, s mindez időveszteséggel járt. A mind­össze tizennyolc esztendős Bú­tor Zsoltnak - a gyöngyösi fu­tam nyertese - jutott a leghálát­lanabb feladat, elsőként elraj­tolva megtenni a távol. A tech­nikás pálya óvatossá tette a fiatalembert, így időeredmé­nye ezúttal elmaradt a várako­zástól. Először indult a tehet­ségkutatón a roncsderbikről is­merős tiszaföldvári Öllé Sándor - az összetettben így nem sok esélye van -, de nem hagyott kétséget a szakemberekben afe­lől, „mocorog” benne valami. A versenyt megtekintő két profi ralis, Gerencsér József és Sza- niszló Imre is elismerően bólin­tott teljesítménye láttán. Termé­szetesen a gyengébbik nem sem maradhatott ki a megmérette­tésből. A szolnoki Vinczéné Kiss Beáta lassan törzsinduló­nak számít a. megyei viadalo­kon, ám ezúttal nem szólhatott bele a győzelem kérdésébe. Hogy az autók mennyire bír­ták a strapát? Általában a hat kocsiból hármat nagy generálra kell vinni a futamok után, s ez alól a Mezőtúron járt Coltok sem voltak kivételek. Az ilyen igénybevételek alaposan pró­bára teszik a féltengelyeket, kuplungokat, sebváltókat, hogy a gumikról ne is beszéljünk. Ennek ellenére a következő ver­senyekre ismét rajtra kész álla­potba kerülnek az autók. A vetélkedő hároméves tör­ténetében azonban még egyet­len töréses, személyi sérüléssel járó baleset sem volt, s mindez a rendezők, a pályaépítők dicsé­rete is egyben. Ä rendkívül költséges technikai sportok sok fiatal számára elérhetetlenek, ezért külön köszönet jár a tehet­ségkutató kiötlőinek, megvaló­sítóinak. (Géléi) Időnként „sírtak” a gumik az élesebb kanyarokban. F.: Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents