Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-11 / 35. szám
wzw 1 2 Izraeli képeslapok 1994. február 11., péntek A ÍZ Z ' A Kanaan magyar szemmel (9.) Kardos Tamás szolnoki fotóművész 1993 szeptemberében hat héten át járta Izrael tájait, városait. Sorozatunkban személyes élményeiről mesél.- Sokat beszélgettünk Izrael népéről, az ott élők sokszínűségéről, a zsidó és arab ember békés vagy szélsőséges viselkedéséről, természetéről. Meséljen ma az ország állatairól, növényeiről, tájairól, az ország természetéről.- Meséljenek a fotók az én igazi nyelvemen, hisz a mai téma nem igényel fordítást. Nem volt könnyű kiválogatni a képeket, részben a rengeteg „alapanyag” miatt, részben azért, mert nehéz bármit is kiemelni, s nehéz bármit is kihagyni. Izrael területe nem nagy, nincs harmad magyarországnyi, de ha az itt élő embereket szélsőséges jelzővel illettük, akkor a tájakról sem mondhatunk mást. A sivatagtól a dús termőföldön át a sziklás hegyekig, a napsütéses tengerpartig szinte minden megtalálható. Óriási erőfeszítéssel - és a nagy találmány, a csepegtető öntözés segítségével - nagyon sok területet tudtak termővé varázsolni azok, akik akartak. Jellemző adat, hogy a nagyon száraz éghajlat ellenére is közel ötven százalékkal tudták a vízfelhasználást csökkenteni. Sajnos vannak olyan területek is, amelyeken semmilyen tudomány nem tudott eddig segíteni, de a témát kereső fotóst kevésbé riasztották a vad tájak. Körbejárva az országot értettem meg, miért is harcoltak régen oly sokat ezért a területért, s ha a történelem során nem mindig volt nyugodt, békés élet ezen a vidéken, a természet, a táj valóban kána- áni volt. Látnom kellett Kánaán földjét, s ma már hiszek Mózes kémjeinek, akik szerint „valóban tejjel-mézzel folyó. Csakhogy erős nép lakja azt.” Azt hiszem, ilyesmikről beszélgettünk eddig is. cs. m. I.
