Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-10 / 34. szám

4 1994. február 10., csütörtök A szerkesztőség postájából Nem tudták, milyen vizet fakasztottak? Válaszolt a Szolnoktej Részvénytársaság A kölcsönös, jogos elvárásokról Küldjön egy képet! „Megmentették a fiamat” A Hozzáértés és csoda cím alatt február 3-án megjelent né­hány sorhoz - mint az abban szereplő, 42 éves fiatalember édesanyja - a következőket sze­retném hozzátenni. A fiam életének megmenté­séért a rendelőben aznap dél­előtt műszakban lévő orvosok, ápolónők, asszisztensek, a helyi mentőállomás dolgozói, vala­mint a karcagi kórház roham­mentőkocsi orvosa, személy­zete emberfeletti, önzetlen munkát végzett. Hálás szívvel mondunk kö­szönetét mindazoknak, akik a fiam megmentéséért fáradoztak. Oláh Tiborné és családja Kisújszállás A község lakossága nevében Köszönjük, doktor úr! Huszonkét éve, hogy nálunk a Néplap családtagnak számít, és akármilyen kísértéssel, agitá- lással próbálkoztak is mások, mi maradtunk, s maradunk en­nél a lapnál. Mert szeretjük, szívesen olvassuk, és valahány­szor gondjainkkal vagy egyéb kérdésben a szerkesztőséghez fordultunk, minden esetben megértésre találtunk, segítettek. Külön örömünkre szolgál, hogy január elsejétől - saját ter­jesztésükkel - már kora reggel a kezünkben lehet az újság. Es az ajándéknak, a naptárnak is na­gyon örültünk, amivel a „hű ol­vasóiknak” kedveskedtek. Kö­szönjük. Egyben megragadom az al­kalmat, hogy elismerően szól­jak a község lakosságának egészségügyi ellátásáról. Zagyvarékason két orvos látja el a betegeket: dr. Porosz- lay Yvette és dr. Simon Ist­ván. A doktornő sajnos hosz- szabb ideje beteg - ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki - , így mind a két körzetet dr. Simon István látja el. Erejét nem kímélve, becsületesen, emberségesen helytáll. Lelki- ismeretes munkájában sokat se­gítenek az asszisztensnők, ami mellett ugyancsak nem mehe­tünk el szó nélkül. Elmondhatjuk, hogy a mi or­vosunk nem ideges, ha tele is a váró betegekkel, mindenkit ba­rátságosan, nyugodtan fogad. Fáradozását köszönjük, és a to­vábbi gyógyítómunkájához sok sikert, nagyon jó egészséget kí­vánunk. A falu lakossága nevében: Kókai Mihály és családja Zagyvarékas A Beke-dombot hagyják meg a teheneknek és a méhecskéknek A „Gördögök” és mások figyelmébe Az Új Néplap január 31-i számában, a Sportextra-oldalon olvastam a „Színre léptek a Gördögök” című írást, melyhez hozzászólásként a következőket fűzöm. Bizony, emlékezetes marad Szandaszőlős lakosságának a tavaly tavasszal rendezett első hegyikerékpár-futam, amikor az Alföld közepén lévő Beke-dombhoz kerekeztek a mountain bike szerelmesei. Mert azok, akik a verseny után ide látogattak, kirándultak, Szolnok határában tapasztalhat­ták, milyen szemét maradt úton-útfélen az esemény után, amit hetekig senki nem takarí­tott össze. A pályára irányító, papírból készült táblák az or­szágút melletti árokban hever­tek; a pályát jelölő műanyag szalagokat még ősszel is a Beke-dombon lobogtatta a szél. Nem tudom, kié a szóban forgó terület, ki adta az enge­délyt ahhoz, hogy ezen a helyen rendezzék meg a versenyt. Mindenesetre most az ebben il­letékeshez és a tisztelt Gördö- gökhöz szólók. Jó versenyzést kívánok, de kérem, hogy a Beke-dombot hagyják meg úgy, ahogy eddig volt, mégpedig, ,a legelésző teheneknek és a mé­hecskéknek! Matyók Istvánná Mintegy tíz hónapja, hogy a szolnoki volt Tisza-malommal szemben átadták közkifolyót. (Mellette a játszótér.) Örültünk neki, sokan hordtuk innen a vizet. Aztán január 27-én egy jókora tábla fogadott a kútnál, rajta: „Nem ivóvíz. A kút vizének magas arzéntartalma egészségi kockázatot jelent, emberi fo­gyasztása mellőzendő.” Ezek után felmerült a kérdés: mielőtt megépítették a kutat, s adták hozzá, a sok pénzt, nem győződtek meg arról, hogy ott milyen minőségű víz fakad? A kút megnyitásához ki adta az „áldását”, s ha már az abból folyó víz árt az egészségünknek, miért nem zárják le?! És ki a felelős azért, hogy több hónapon keresztül nagyon sok család naponta gyanútlanul ezzel a vízzel oltotta a szomját? Akadnak, akik a mai napig is hordják, isszák - fütyülve a tiltó táblára. Talán célszerű lenne mélyebbre fúrni, hátha tisztább vizet kapnának - írta többek között Patai Árpád. Észrevétele nyomán a kép, és az illetékes válaszáig olvasóinkat szeretnék megnyugtatni: aggoda­lomra semmi ok, hiszen a kút vizének arzéntartalma literenként 0,05 milligramm, nem haladja meg a veszélyes határértéket. A kút oldalára szögeit táblán erről részletesen tájékoztatnak. Egyébként a víz­hordók között akadt, aki így vélekedett: „Nem foglalkozunk az intelemmel, a nagyapa ezt a vizet sze­reti, jót tesz neki. .És ezen ne csodálkozzunk, hiszen tudjuk, az arzént kis mennyiségben használják a gyógyászatban, így bizonyos betegségben szenvedő idős embernek, a „nagyapának” egy-egy pohár innen fogyasztott víz javíthat a közérzetén. Tény, az arzén ebben a kútban meghaladja a szabványivóvíz határértékét, de nem olyan mértékben, ami indokolná, hogy azonnal zárják le. (A szerk. - Fotó: Imre Lajos) Az Új Néplapban megjelent „Ellentmondásos tendenciák az állattenyésztésben” című cikk­hez, melybe sajnálatos módon több hiba csúszott, a Szolnoktej Rt. nevében az alábbi nyilatko­zat közlését kérjük: A népfőiskola meghívásának azért nem tettünk eleget, mert a meghívót az értekezlet napján kaptuk meg, így már nem volt kit elküldeni. (Egyébként pén­tek János lett vplna az illeté­kes.) Megyénk tejfelvásárlásra, tejtermékellátásra vonatkozó kérdéseiben mi vagyunk az ille­tékesek vagy a megyében lévő kisebb tejfeldolgozók. Kissé szerencsétlennek tűnik az újságban közzétett megfo­galmazás, miszerint „a tejipar képviselői” nyilatkoztak az extra minőségű tejjel kapcsolat­ban. Jó lenne, ha a megyei új­ságban a Szolnok megyében ér­dekelt tejfeldolgozók nyilat­koznának. Semmiképpen nem szeretnénk ezzel a cikkel táma­dóállásba helyezkedni, a he­lyesbítés és a megyei érdekek védelme a célunk. Mindenesetre az erkölcsi tisz­taság miatt és az etika szabályai szerint úgy gondoljuk, annyi elmondható, hogy a BTV. veze­tőinek leváltása után a vissza­maradt kft.-k ügyét - súlyossá­gára való tekintettel - az ÁVÜ átadta egyéb hatóságoknak, és az ügyek intézése folyamatban van. Ez akkor is igaz, ha a kft.-k nevét a mai tulajdonosok már nem említik, vagy éppen átke­resztelték. A Szolnoktej Rt. részéről bármilyen fórumra, bármikor elmegyünk, azonban továbbra is kérjük: a megyei tejipart il­lető kérdésekben kapjuk meg a lehetőséget, hogy mi nyilatkoz­A gépek makettje a kezem munkája Mindig örömmel nézegetem az Új Néplapban megjelent, a régi időkre emlékeztető képeket, köztük volt olyan felvétel is, ami 1925-ben. készült az egyik cséplőgépes brigádról. (Akkor még ökrök húzták egyik helyről a másikra a gépet, aminek hátul volt a gőzhengere.) Mint nyugdíjas kőműves, 1992-93-ban hobbiból készítettem el a gépek hasonmását, kis makettjét. A felvételen gőzkazán, cséplőgép, szerszámoskocsi (bódé) és kéziszivattyú látható, összecsatolva. Hogy mi indított erre a nagy türelmet igénylő munkára? A masinák szeretete. Kruzsicz Pál - Rákóczifalva zunk. Legyünk ennyire patrió­ták. Kérünk minden illetékest, a Szolnoktej Rt. munkatársait ide­jében keressék, és mi - a Nép­lap tudósítóinak is - minden ki­adható információt megadunk, azonban jogosan elvárjuk, hogy a közölt információ igaz legyen. Sajnálatos módon a február 4-i számban is, Tejipari privati­záció cím alatt néhány valótlan adat jelent meg. Köszönjük azt a megjegyzést, hogy csak azok a társaságok képesek eredmé­nyesen tevékenykedni, amelyek a nyugat-európaihoz hasonlóan minőségen túl, a marketingre, a reklámra és a csomagolásra is figyelmet fordítanak - noha nem ránk vonatkoztatták, ma­gunkra értjük. Amivel kapcsolatban magya­rázatot kérünk: a szolnoki tej­ipar alaptőke és jegyzett tőke mértékéről mi nem nyilatkoz­tunk, hiszen vállalati titkot ké­pez. Amennyiben Önök a Tej­ipari Hírlap 1993. decemberi száma alapján adták ki az in­formációt, kérjük, ezt utólag közöljék. Az adatok kiadásához ugyanis az ÁVÜ engedélyét kellett volna kérni, de legalább a szolnoki tejipart megkérdezni, hogy a Néplapban ilyen adatok megjelenhetnek-e. Az adatok pontatlanok. Kérem, hogy a he­lyesbítést a helytelen adatokat adó Tejipari Hírlap főszerkesz­tőjétől kérjék, illetve az ÁVÜ-től (a referens Vész Zsó­fia), mert a Szolnoktej Rt. ré­széről a privatizációra vonat­kozó bárminemű adat kiadása megsérti a fennálló rendelkezé­seket. Dr. Petri Tibor vezérigazgató * A szerzők megjegyzése. A gazdatovábbképző tanfolyam vezetője a február 2-i, Előtérben az állattenyésztés című prog­ramhoz kérte a tejipari rt. segít­ségét. Telefonon többször kereste a vezérigazgatót, aki egyik alka­lommal bent is volt, de „tár­gyal” megjegyzéssel nem kap­csolta a titkárnő. Ezek után a felvásárlási osz­tály vezetőjével beszélt, aki azt mondta, hogy csak a vezérigaz- gatató engedélyével tarthat a gazdáknak tájékoztatót. Az idő sürgette, így január 27-én kézzel írt levelet, meghí­vót küldött a vezérigazgató cí­mére, azonban az rt.-től ennek ellenére senki nem ment el a gazdaképző említett program­jára. Nem kívánunk vitatkozni az­zal a megnyilatkozással, hogy a megye tejfelvásárlásában és tej­termékellátásában ki az illeté­kes, de úgy gondoljuk, hogy a piac nyitottsága miatt ma már nemigen lehet kizárólagosság­ról, illetékességről beszélni. A Szolnoktej távolmaradását egyébként a foglalkozáson részt vevők is igyekeztek megmagya­rázni. Egyikőjük így fogalma­zott: „Biztos azért nem mert el­jönni a vezérigazgató úr, mert több hónapja nem fizette ki a tejpénzemet.” A Tejipari privatizáció című cikkben közölt adatokat a kéthe­tente megjelenő „Privinfó” tar­talmazta, mely tudomásunk sze­rint nyilvános (megvásárolható, megtekinthető az AVÜ ügyfél- szolgálati irodájában). Ha a közölt adatok pontatla­nok, akkor az nem csak feltétle­nül lapunknak és az ÁVÜ hibá­jának róható fel. Laczi Zoltán, Vági E. Zoltán Bábelőadáson az ovisok Kuncsorbai óvodánk: csalor gató prospektust kapott nemrég a szolnoki Napsugár Gyermek­házból. A bérlet három elő­adásból álló bábszínházba invi­tált. Kaptunk az alkalmon, hi­szen ritkán juthatunk el egy-egy színvonalas előadásra. Köszön­jük a lehetőséget, és külön kö­szönet Ábrahám Sándornak, a Csomez Kft. vezetőjének, aki az első előadásra kis közössé­günknek,ingyen adta a buszt. Oláh Éva, az óvoda vezetője Szerkesztői üzenet M.-né B. I. - Mezőtúr: A le­velében felsorolt adatok szerint úgy látjuk, nincs akadálya an­nak, hogy Ön megkaphassa a gyermeknevelési támogatást. Azt tanácsoljuk, mielőbb ke­resse meg a helyi polgármesteri hivatalt, ahol a kérelem benyúj­tásához formanyomtatványt kap, és részletesen tájékoztatják a szükséges igazolások meg­szerzéséről, a teendőkről. Elöl­járóban a jogosultság alapvető követelményéről annyit, hogy a családban az egy főre eső havi Somogyvári József olva­sónk hívta fel a figyelmünket a képen látható épületre, ami a szolnoki Fiumei úti iskolával szemben „díszeleg”. A valaha szebb napokat látott vályogvis­kóról már mindent elvittek, ami csak mozdítható (ajtót, ablakot, villanykapcsolót stb.), a terület nincs bekerítve, így a gyerekek jövedelem nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének három­szorosát -jelenleg a 6800 forin­tot; az anyának valamelyik gyermeke születése előtt leg­alább 180 nap munkában töltött idővel kell rendelkeznie. Ez utóbbira nem tért ki soraiban, de reméljük, szerzett ennyi biz­tosítási időt, mert ennek hiá­nyában kivételes méltányos­ságból sem adják meg az úgy­nevezett főhivatású anyasági segélyt. zavartalanul ki-be szaladgál­hatnak. Pedig a ház bármelyik pillanatban engedhet a kénysze­rítő gravitációnak. A kérdés csak az: lesz-e benne valaki abban a pillanat­ban, mikor - elunva a száz-egy- néhány éves álldogálást - vég­képp összeomlik? (Fotó: Imre Lajos) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné c

Next

/
Thumbnails
Contents