Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
4 1994. január 6., csütörtök A szerkesztőség postájából „Úgy érezzük, nagy árat fizettünk és fizetünk .. Hiteles levelekkel, rendeletekkel tudjuk bizonyítani, hogy a szolnoki Szolnok Ispán krt. 3. számú tanácsi bérlakás lakóit igazságtalanság érte, s hogy a problémánk évek óta megoldásra vár. Azzal kezdődött, hogy a város önkormányzata - az országban először - nyugat-európai módszerrel felemelte a lakások bérleti díját. Szektorokra, kiemelt övezetekre osztotta a várost, melynek következtében 150-200 százalékkal emelte a lakbért. Ezzel az intézkedéssel az egyébként is agyonsanyargatott nyugdíjasokat, munkanélkülieket, a munkában megrokkant embereket még mélyebbre taszították. Mintegy előre számolva azzal, hogy a múlt év július 30-án megjelent rendelkezés (Magyar Közlöny) erre majd nem ad lehetőséget. Az Új Néplap jóvoltából (1992. dec. 7.) a nyilvánosság elé tártuk azt a sérelmünket, hogy repedeznek a főfalak, az ablakszerkezeteknél befolyik az esővíz; hogy az éghajlati viszonyoktól függően szél, meleg, hideg áramlik a lakószobákba. A polgármester úr a december 27-i válaszlevelében arról értesített bennünket, hogy a hibákat majd egy vállalkozóval kijavíttatják. Ez a mai napig sem történt meg. Azóta is újabb panaszok érkeznek a lakóbizottsághoz. Köztük, hogy az épület teteje, valamint a közmű, a csőhálózat rohad, a lakóhelyiségek továbbra is beáznak. De nem is csoda, hiszen az épületet 1973 óta sem kívül, sem belül nem újították fel. A lakbér pedig fo- lyamtosan vándorol a nagy kalapba. Az igazsághoz tartozik még, hogy múlt év február 19-én arról tájékoztatott a polgármester úr, hogy az építkezés hiányosságainak megállapítására vizsgálatot rendelt el; az épület s a megadott nyolc lakás felülvizsgálatára dr. Polónyi Szűcs Lajosné igazságügyi építész szakértőt kéri fel. A vizsgálatot április 23-26. között elvégezték (a 22 oldalas szakértői vélemény egy példánya a birtokomban). Most a május 10-én átvett (16 oldal) szakértői jegyzőkönyvből idézek: „szakszerűtlen gyártás; beépítéskor gondatlan hanyag munka; anyagel- fáradás-elöregedés, illetve bérbeadói gondoskodás elmulasztása; a tetőszerkezet műszaki állapota a tűrés határán van; a teljes felület megérett a felújításra, a 700 m2 tetőfelületből a 20 év alatt csupán 140 m2-t javítgattak; a szükséges szerkezetjaví- tások-felújítások és azok becsült költsége - az igazságügyi építésszakértő szerint - kb. 16,5 millió forint.” Hiába kértük levélben, hogy a vizsgálat befejezéséig tekintsenek el a lakbérek emelésétől, nem így történt. Tehát velünk szemben nem jártak el becsületesen, ezért 216 család nevében kérjük, a befizetett lakbéreket szíveskedjenek visszamenőleg korrigálni. Mert mindannyian úgy érezzük, nagy árat fizettünk és fizetünk azért, hogy Nyu- gat-Európába tartunk. Bánvölgyi Tibor lakóbizottsági elnök Éjszakai „vadászat” Kunmadarastól Zagyvarékasig Reggelre eltűnnek a hízók A múlt hónapban, az ünnepek előtt sem pihentek a tisza- bői cigányok. Ami csak mozgatható volt, mindent vittek. Talán szerencsének számít, hogy a tulajdonos nem vette észre a működésüket, mert a tolvajlás- nak súlyosabb következménye is lehetett volna. Sajnos az egyedül élő, idős emberek ilyen esetben teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Már ismert, hogy előzetes terepszemle után, kora éjszaka felbőgnek az autók, összeszedik a „vállalkozókat”, s indul a „vadászat”, mégpedig Kunmadarastól Zagyvarékasig. A fiatalabbak előbb a hazai pályán gyakorolnak, csak ezután ülnek az autóba, a profik közé. Evek óta folyik ez a rablás és szinte mindennap; több hízó, baromfi tűnik el reggelre az ólakból, az éléskamrák kifosztva, de a hatóság tehetetlen a tettesekkel szemben. Egy-egy lopás után a a nyomozók kimennek ugyan a helyszínre, de ezzel az ügy el is van intézve. Tiszasülyön az önkormányzatnak és a rendőrségnek személycserével már sikerült visz- szaszorítania a bűnözést. Szeretnénk, ha Tiszabőn, ahol szinte mindennaposak a bűncselekmények, mielőbb kedvező változást tapasztalhatnánk; ha az illetékesek ennek érdekében végre cselekednének. „Gyökereink” ma is ebben a faluban élnek, ezért kérjük, nevünk, címünk maradjon a szerkesztőségben. Véradónapi tombolahúzás Az Uj Néplapban közzétették a véradások alkalmával adott tombola nyerőszámait. S amiért tollat fogtam, az az, hogy minden nyertes szám négymillió-ki- lencszázezerrel kezdődik. Mivel én is véradó vagyok, tudom, hogy ilyen sorszámú tombolát régen adtak a donoroknak, legalábbis a mezőtúri véradó állomás illetékesei. 1992. május 6-án 5124019 számú tombolajegyet, 1993. november 17-én pedig 5128881 számút kaptam. Kívülállónak úgy tűnik, mintha bunda volna a sorsolás körül; mintha csak egy bizonyos területen kiadott tombolajegyek kerültek volna a szerencsekerékbe. Kérdezem, hogy lehet az, hogy a mezőtúri véradó állomás jegyei közül egyet sem húztak ki. Az újságban közölt (XI. 30.) százkét nyertes szám ugyanis kb. a 4998094-gyel fejeződik be. Szeretném tisztázni, nem magam miatt írok, hiszen én már sok elismerésben részesültem eddig, hanem azok nevében, akik még nem, és bizony örültek volna egy kis ajándéknak. Jó lenne, ha valaki megmagyarázná, az egyes területeken kiadott tombolaszámok miért maradtak ki a sorsolásból? Farkas László Kisújszállás * Kedves Olvasóinkat arról tájékoztatjuk, hogy a megyében területenként tartották a sorsolást, s az erről szóló eredményeken lapunkban külön-külön közhíreltük. A mezőtúri vértranszjuziós állomás körzetéhez tartozó véradók sorszámát, ami ötmillióval kezdődött (!), november 27-én jelentettük meg. Ebből azt is megtudhatták, hogy náluk ösz- szesen öt\’enkilencen nyertek, és a szerencsés véradók a területi vöröskeresztes titkároknál vehették át az ajándékot. Azóta valamennyi nyeremény gazdára lelt. (A szerk.) „Kérem, adják tudtomra, mint a traffipaxot...” Egy rabló panasza Kérem tisztelettel, én rabló vagyok. No, nem azért ragadtam tollat, hogy ezzel dicsekedjek. Nem vagyok hős! Sőt, amikor a kihalt utcán bandukoló öregeknek meg a nőknek a könnyebb szót értés végett lekeverek egy-két fülest, meg beléjük rúgok, a hideg is kiver arra a gondolatra, hogy jön a rendőr. Pedig több évtizedes tapasztalatom alapján tudhatnám, hogy sötét utcán nincs zsaru. Megértem, ő is ember, ő is fél. Meg aztán inkább hazaadja azt a kis zsoldot, mintsem hogy véletlenül elvegyem tőle. Ezért inkább autóval, párosával jár a főútvonalakon. S ott sem mindig akarja elvinni a balhét. Olvasom az újságban, hogy a múltkor kirabolták a szolnoki főutcán lévő vasboltot, pedig veszettül szólt a vészjelző. S ha már az szól, akkor ott baj van. Okos ember nem megy oda. Különben is privatizációs időket élünk. Egyébként mik nem történnek! Olvasom a Telegráf című lap karácsonyi mutatványszámában, hogy a szolnoki rendőr- kapitány „ ... hajdan igencsak rabló hírében állt”. Bizonyára megunhatta, ezért ment el rendőrnek. Persze az is lehet, hogy jól konspirált. Ebben is lehet valami, mert a riporter kérdésére, hogy „ ... volt-e olyan „gaztetted”, amire soha nem derült fény?”, azt felelte: „Volt, de néhány évig hadd csigáz- zam az olvasók kíváncsiságát, és ígérem, ezt a vallomást csak a Telegráf csikarhatja ki belőlem.” Ezek szerint én nem zsarolhatom vele, nem csikarhatom ki titkát, hiába nyalatnám besózott talpát a kecskével. Persze lehet, hogy csak trükk az egész, és ahogy az újságok teszik, ezzel is az olvasótábort szeretnék növelni. Nincs más hátra, mint jogrendszerünkre apellálni. Azt hirdetik, hogy mindenkit egyenlő jogok illetnek meg. Kérdem én: az autóval közlekedő, tehát nálam jóval módosabb haramiáknak miért adják a lapokban hírül, hogy hol van nagyobb ellenőrzés, hol van traffipax, s következésképpen, hol nem kell vigyázni. Pedig, a vadul száguldozás is okozhat nagy bajt, nagyobbat, mint az én füleseim. Tudom, nem olyan könnyű elütni a gyalogost, mert ugrál. De mi van akkor, ha egy kutya ijedtében beugrik a kocsiba, megharapja a sofőrt meg az utasokat, s aztán cserbenhagyja áldozatait? Jogosan kérem tehát én is, adják tudtomra - mint a traffipaxot -, hogy hol ellenőriznek, s hol van olyan pénzeszsák, amit nem őriznek sem a zsaruk, sem a Testőr Kft. emberei, mert már az utcai rablásból nem lehet megélni. Tessék elhinni, közös érdek ez. Én nyugodtan dolgozhatok, ők pedig békésen szunyálhatnak. S. B. (Teljes név, cím a szerk.-ben) Gyermekeink örömére A törökszentmiklósi Hámán Kató Úti Óvoda gyermek- és felnőttközösségének régi álma teljesült karácsonykor, ami nem valósulhatott volna meg támogatóink odaadó segítsége nélkül. Az óvoda szülői munkaközössége és nevelőtestülete által létrehozott, „Adj, hogy örüljenek gyermekeink” óvodai alapítvány számlájára a városi önkormányzat 50 ezer forintot nyújtott. Elhatároztuk, hogy ebből a pénzből színes televíziót és videolejátszót vásárolunk a gyerekeknek. Örömünket tovább fokozta, hogy vásárlásunkhoz az Ideál Miklós Kereskedelmi Kft. 337. számú műszaki boltjától is jelentős támogatást kaptunk. Köszönjük, hogy önzetlen gyermekszeretetükkel emlékezetesebbé tették e szép ünnepet. Minden segítőnknek sikeres, boldog új évet kívánunk. Az óvoda dolgozói és az alapítvány kuratóriuma Boldogság Az ünnepekre készülődve, lakásunkat szerettük volna szebbé varázsolni azzal, hogy a konyhába új PVC-t veszünk. Szolnokon, a Baross úti Bon Marché üzletében találtunk is olyant, ami megfelel, de arra nem gondoltunk, hogy a lányommal ketten sem bírjuk hazavinni. Az eladó, Fehérné látta a vívódást, és kedvesen azt mondta: nyugodtan menjünk haza, majd ő a saját gépkocsijával a lakásunkra hozza. így is volt, de a szállítási díjat nem fogadta el - mondván, legyen az az ő karácsonyi ajándéka. A meghatódástól elérzékenyül- tem, s ezúton is köszönöm a segítségét, kedvességéért, amivel boldogabbá tette a családunk ünnepét. Rácz Sándorné Rákóczifalva Kőszegen... A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola 170 diákja a múlt hónapban egy hetet Kőszegen és Mátraalmáson töltött. E programjukhoz az iskola alapítványából, a pályázatokon nyert pénzből, valamint a polgár- mesteri hivatal szociálpolitkai osztályától, a Centrum Áruháztól, a Tisza Cooptól, a MÉH Vállalattól kaptak segítséget. A támogatásért, a tanárok fáradságos gondoskodásáért a szülői munkaközösség nevében mondok köszönetét: Huri Ferencné A lányok megálmodták, ki lesz a jövendőbelijük Népszokásainkból Szilveszter ma városon és falun egyaránt a hangos, vidám évbúcsúztatás, az önfeledt mulatozás, szórakozás ideje. S azok, akik trombitaszóval, petárdával búcsúztatják az óesztendőt, talán nem is gondolnak arra, milyen ősi gonoszűző, bőségvarázsló, mágikus eljárások emlékeit elevenítik fel. A népi kalendárium szerint az új esztendő első napjával összefüggő szilveszterkor - akárcsak az év más jeles ünnepnapjain - a szokások és hiedelmek az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoznak. A népszokás szerint szilveszter éjjelén a lányok gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak jövendőbelijük neve és foglalkozása után, de ezenkívül más praktikát is alkalmaztak. Például: ha a lány szilveszter estéjén olyan ablak alá állt, ahol sok gyerek hallgatózott, s azt mondták neki, menjen el onnan, az a bukovinai magyarok szerint azt jelentette, még abban az esztendőben férjhez megy. A jászdózsai lányok pedig férfinadrágot tettek a párnájuk alá, s megálmondták, hogy ki lesz a jövendőbelijük. Szilveszter napján különösen éjfélkor volt fontos szerepe a zajkeltésnek, amit kongózásnak, csergetésnek, pergőzésnek neveztek. A gonoszűző zajcsapás Erdély falvaiban is szokás volt. Magyarlapádon a serdülő fiúk kolomppal, csengővel, ostorral lármáztak az éjféli harangszókor; Hajdúdorogon a pásztorfiúk kongatással kergették az óesztendőt; az udvarokban engedélykérés után a dudás fújta az ”Ó szép Jézus” kezdetű éneket, mialatt a többiek karikás ostorral pattogtatva csengővel, kolomppal és egyéb lárzámó eszközökkel szaladgáltak. A háziaktól mindezért pénzt vagy kalácsot kaptak. Berettyóújfalun azt tartották: ha az év utolsó napján szép, tiszta az idő, boldog új esztendőre, jó időre számíthatunk. Reméljük, így is lesz, de ami az időjárást illeti, azt tanácsolom, kövessük figyelemmel a meteorológiai előrejelzést. Papp Zsolt Szolnok Küldjön egy képet! A szentkúti fogadalmi búcsún Ez a kép arra a felejthetetlen eseményre emlékeztet, amikor 1992-ben az alsó-jászsági fogadalmi búcsúra mentünk. Négy községből több mint kétezer hívő zarándokolt Mátravere- bély-Szentkútra, a vallási szertartás színhelyére. Ide, a csodálatos környezetbe kora tavasztól késő őszig várják a hívőket. (Sokan ittak és vittek a szentkúti forrásvízből.)G. O. - Jászladány Szembenézve a kilátástalan helyzettel Olvastam az Új Néplap múlt év december 15-i számában a Karcagi Faker - hitel nélkül című cikket, amit az alábbiakkal szeretnék kiegészíteni: A Kátiszból 1992. december 23-án kivált asztaloscsoport által tartott gyűlésünkön engem nemkívánatos személynek nyilvánítottak. Azért, mert néhány alapvető kérdést tettem fel a cég működésével kapcsolatban. (A tulajdonhányadról, a pénzügyi helyzetről, a benn maradó tagok felelősségéről szóltam.) Akkor - az érdemi válasz helyett - azt tették szavazásra, hogy a jelenlévők hajlandóak-e velem egy társaságban dolgozni. A szavazás után el kellett hagynom a helyiséget, szembenézve a kilátástalanság- gal. Ma is úgy ítélem meg, hogy akkor azok a kérdések, amiket feltettem, sarkalatosak voltak, el kellett mondanom. A kft. megbízottjaival az elmúlt évben több mint fél éven át tárgyaltam a saját részarányomról, hiszen most az én vagyonrészem is a kft. használatában van. Azért nem tudtunk megegyezni, mert méltánytalanul hátrányos helyzetbe kerültem volna, ha elfogadom az ő feltételeiket. A cikk nyilatkozóit etikátlannak tartom, mert én 1993. július 12-én keresetet nyújtottam be a Karcag Városi Bírósághoz - a részarányom (ingatlan, gépek, fogyóeszközök) tekintetében. Ezen dolgokban eddig még nem született jogerős határozat, így indokolatlannak tartom az ő nyilatkozatukat. Nagy István Karcag Köszönet az orvosoknak, nővéreknek Drága kisfiúnkat, Tamáskát, aki születése pillanatától szinte állandó orvosi kezelésre, felügyeletre szorult, 12 évesen temettük - december 29-én. Az Új Néplapon keresztül is hálás szívvel mondunk köszönetét a szolnoki Hetényi Géza Kórház gyermekosztályán dolgozó orvosoknak, nővéreknek, akik mindig szeretettel, féltő gondoskodással vették körül gyermekünket, s lelkiismeretesen gyógyították, ápolták. Külön kiemeljük dr. Nemes András főorvos úr és Simon Magdolna főnövér nevét, akik oly sokat fáradoztak, gyógyítómunkájuk során mindent megtettek érte. Valamennyiüknek még egyszer köszönjük, és a további gyógyítómunkájukhoz erőt, egészséget kívánunk. Farkas András és felesége Jászapáti Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné r —'
