Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-28 / 23. szám
Múltunk------jelenünk 19 94. január 28., péntek Színpadrészlet egy előadásból A „konflis” Sporteredményeink relikviái Terített asztal a Tisza Szálló étterméből Az „üvegbolt” A „ruhásbolt” Fényképészmüterem Szolnok a századelőn A Hol élünk? fesztivál rendezvénysorozata keretében január 22-én nyílt meg a Damjanich János Múzeumban a „Szolnok az 1920/30-as években” című kiállítás, többéves, a múzeum épületének tatarozása és felújítása miatti, kényszerű szünet után. Az új kiállítást, akárcsak a fesztivál egyéb rendezvényeit, anyagilag is támogatta az egy éve létrejött Szemafor Alapítvány, mely Szeredás András, illetve Matuz János vezetésével Szolnok kultúrájának, művelődésének fejlesztésére, különböző rendezvények szponzorálására, a városi társadalmi és kulturális önszerveződésének támogatására, előmozdítására jött létre. A rendező szervek a megyei sajtón, a rádión és televízión keresztül több ízben is felhívták a szolnoki lakosokat a korszakkal kapcsolatosan megmaradt tárgyaik, dokumentumaik kölcsönzésére, esetleges felajánlására, illetve a Damjanich Múzeummal és annak muzeológusaival való szorosabb együttműködésre. Végül ugyan mégis csak a Damjanich János Múzeum anyagából került ki a bemutatása kerülő dokumentumok döntő többsége, de számos magánszemély, illetve intézmény anyaga is bemutatásra került. Ezek közül Kada János művészteleppel, dr. Bedey Endre, Szurmay Emő és dr. Páldy János kultúrával és oktatással, Rideg István iparral, Czeittler Vilmosné Kádár cukrászdával, Kaposvári Géza, Bánfai József, Munkácsy András és Király Sándor sporttal kapcsolatos anyagai emelhetők ki, míg a különböző szervezetek, intézmények közül az egyházak, a Verseghy Ferenc Gimnázium, a Kohói Úti Általános Iskola, a MÁV MTE Sportegyesület, a Gyógyszertári Központ, a Tisza Szálló és a Szigligeti Színház segítsége volt különösen számottevő. Az így összegyűlt anyag végül alkalmassá vált arra, hogy az időszak polgári életvitelét, hangulatát érzékeltesse, s későbbi generációk számára közelebb hozza. A kiállítás a múzeum egykori állandó kiállításának helyén, három földszinti termében tagolja a város korabeli életével kapcsolatos dokumentumokat, s ugyanakkor több tucat felnagyított fotóval mutatja be az adott időszakban a jelentősebb épületeket, utcákat, az egykori városképet s annak esetleges változásait. Az első teremben elhelyezett anyag döntően Szolnok kulturális életére vonatkozik. Egy színpadkép mellett korabeli színházi és moziplakátok, dokumentumok, színpadképi tervek s a régi színház egyes megmaradt építészeti elemei idézik a város színházi életét, míg a művésztelepet jórészt Zombory Lajos festőművész lakásának egy berendezett részletén keresztül mutatja be a kiállítás. Emellett három fali tárlónyi anyag, grafikák és korabeli tablók foglalkoznak a város sajtótörténetével, egyleteivel, társadalmi köreivel, oktatásügyével. Ugyanakkor három másik tárlóban a város kultúrájában jelentősebb szerepet játszó személyek - K. Tóth Lenke, Elek István, Hild Viktor, Kiss Gábor - tevékenységét, emlékét idézik kézirataik, megjelent munkáik, személyes levelezésük alapján. Ugyancsak az első teremben van kiállítva egy régi konfliskocsi, illetve egy korabeli patikarészlet is, a régi, úgynevezett „Öregpatikából”. A második teremben korabeli szolnoki kereskedők és iparosok reklámcédulái, márkás üvegei, egy üveg- és porcelánbolt, valamint két ruházati bolt részlete a város egykori kereskedelmi és ipari életét dokumentálják. Különösen érdekesek, mondhatni unikálisak az egykori Kádár cukrászdát idéző tárgyak. Egy nagy tárló s egy nagy falfelület a város római katolikus, református és zsidó felekezetei- nek egymás mellett létező s egymáshoz is kapcsolódó vallási életét mutatja be, döntően a begyűjtött, illetve kölcsönzött tárgyak, kegytárgyak révén. A terem záró részében berendezett korabeli paraszti szobarészlet található, mely a város külső - paraszti és munkás - kerületeinek s részint a csak nemrégiben eltűnt Tabánnak hangulatát is idézi. A harmadik terem anyaga igen sokrétű. Ide került a korszakban épült Tisza Szálló egy berendezett részlete korabeli berendezéssel, étkészletekkel, terítékkel. A város igazgatásával, hitéletével, a városi vezetés gazdaságszervező, városfejlesztő, valamint gazdaság-, illetve közlekedésfejlesztő tevékenységével kapcsolatos szabályrendeletek, hirdetmények, plakátok, korabeli épülettervek ugyancsak jelentős helyet töltenek ki. Szolnok sportéletével kapcsolatban jórészt kölcsönzött fotóanyag mutatja be a jelentősebb sportágak (atlétika, vízi sportok, labdarúgás, repülés, nehézatlétikai ágazatok) történetét, fejlődését, utalva az egyes sportegyesületekre, azok országosan jelentős eredményeire is. Az utolsó falon a város iparával, ipartestületével és munkásságával kapcsolatos jegyzőkönyvek, tablók, zászlók és egyéb dokumentumok kerültek kiállításra. A kisipar egyik sajátos ágaként került kiállításra egy korabeli fotóműterem részlete is, egy szolnoki parasztpolgári népviseletbe öltözött fiatal pár alakjával, míg a nagyipart a MÁV-jár- műjavító és a cukorgyár történetével kapcsolatos anyag képviseli. Ä Damjanich János Múzeum új kiállítása jelentős anyagot tár a látogatók, a témához értő, a korszakot megért vagy csak érdeklődő ifjabb közönség elé. Ugyanakkor annyiban is érdekes és új az itt megnyilvánuló törekvés, hogy a megyeszékhely történetének egy olyan negyed évszázados időszakát mutatja be, amelyet az élő emberi emlékezet még éppen be tud fogni. Remélhető, hogy a hosszú kényszerszünet után megnyílt történeti kiállítást a közeljövőben újabbak követik majd, s a megyei múzeumi szervezet a megyeszékhelyen is betöltheti valamennyi funkcióját. Ugyanakkor utólagosan is köszönet illeti azokat a szolnoki és nem szolnoki lakosokat, akik az anyag összegyűjtésében, a kiállítás megrendezésében bármilyen módon közreműködtek. Dr. Bagi Gábor történész Egy szolnoki müterem-„enteriőr” Parasztpolgári szobabelső
