Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-27 / 22. szám

1994. január 27., .csütörtök Hazai körkép----útleírás 5 N agy siker volt Hangversenyt adott a Szolnoki Szimfonikus Zenekar A jászberényi Palotás János Zeneiskola ifjúsági fúvószenekara 1978-ban alakult. Ab­ban az időben Czeglédi Zoltán és Hernádi András zenekarvezetők vitték sikerre az egy­üttest. Czeglédi Zoltán tragikus halála után Hernádi András és Bernhardt András kar­nagyok dirigálják a 27 tagú zenekart. Képeink az egyik próbán készültek. -nzs­Motorkerékpárból traktor Bizonyára a jól ismert és kedvelt előadógárda csalogatott az elsőnél jóval nagyobb számú érdeklődőt a Nemzeti Filhar­mónia második bérleti koncert­jére hétfőn este a Szigligeti Színházba: a Szolnoki Szimfo­nikus Zenekar és karmestere, Báli József igencsak vonzó mű­sorral kívánta megörvendez­tetni kedves közönségét. A hangversny szólistája: Onczay Csaba gordonkaművész interjút adott lapunk olvasói­nak.- Művész úr! Szeretettel kö­szöntőm rövid idő elteltével is­mét Szolnokon. Legutóbb az or­szágos zeneiskolai gordonka- verseny zsűrijének elnökeként járt nálunk decemberben. Egyike azon tanároknak, akik a verseny névadója, Friss Antal szellemét éltetik tovább. Mek­kora szerepet tölt be életében a tanítás, az utánpótlás-nevelés a koncertezés mellett?- Arányaiban nem tudom, mekkorát, de mindenesetre nagy szerepet játszik a tanítás mindennapjaimban, mert - bár igen sokat koncertezem - min­dig is kiemelt fontosságot tulaj­donítottam ennek a tevékeny­ségnek. Osztályom van a Zene- akadémián; s nyaranta külföl­dön is vezetek kurzusokat, s en­nek eredményeként gyakorta kérik felvételüket ezek résztve­vői is tanítványaim sorába. Úgy érzem, magam is sokat tanulok a növendékekkel tör­ténő foglalkozások során, de őszintén bízom abban is, hogy a felnövekvő csellistanemzedék bőven profitál mindabból, amit én a pódiumon „kipróbálok”.- Tudjuk - s ezt nem minden Aki visszaemlékezik iskolai éveire, tudja, milyen megterhe­léssel jár a komolyan vett tanú- fás! Hogy ríé (egyen a tanuló és a tanító/tanár se kifacsarva, né­hány iskola újítást vezetett be az idei tanévben. Mint Botka Lajosnétól, a szolnoki Varga Katalin Gimná­zium igazgatónőjétől megtud­tuk, az oktatási intézmények azt használják ki, amit miniszterük biztosított. A tárca vezetője minden év elején rendelkezést ad ki ugyanis, ami a tanévben szabadon felhasználható na­pokra vonatkozik. Idén 10 taní­tási napot kapott az iskola tan­testülete, amit pedagógiai to­vábbképzésre, értekezlettar­tásra, osztálykirándulásra és még sok egyébre lehet fordítani. Miután évek óta azt tapasztal­ják a Vargában - is -, hogy a két részre osztott tanév egyik és másik fele is nagyon megter­helő - hiszen az első félév szep­tember elejétől január 31-ig, a második félév pedig február 1-jétől június közepéig tart -, ezért külön szünetet iktattak be a saját hatáskörű napokból az első félévet lezárandó. A téli - és még a tavaszi - szünet nem elég a fárasztó tanmenetben, igazából egy november és egy február eleji kikapcsolódás is kellene a feltöltődéshez. Mivel az első félévet lezáró januári hajtás különösen meg­terhelő, ezért a Varga tantestü­lete úgy döntött - információk szerint más iskolákkal egye­temben -, hogy a bizonyítvá­nyosztást követően pihenőt előadóművész mondhatja el magáról -, gyakorta tűzi műso­rára kortárs zeneszerzők darab­jait. Mint vélekedik korunk ze­néjéről?- Egész egyszerűen felada­tomként tekintem azt, hogy szá­zadunk hangszeremre írott iro­dalma elhangozzék, elhangoz­hassák. A teljesség igénye nél­kül megemlítem Lendvay Ka- milló, Szokolay Sándor, Kocsár Miklós, Decsényi János, Durkó Zsolt és szeretett tanárom: Mi­hály András nevét, kiknek mű­vei repertoárom valóban gyak­ran játszott darabjai. Nem kis büszkeséggel újságolhatom, hogy jelenleg is születőben van egy nagyszabású csellóverseny, melynek szerzője a francia kor­társ zene reprezentáns kompo­nistája, Landowski, s aki e mű­vét nekem ajánlja, számomra írja. A versenymű bemutatójára előreláthatólag 1996-ban kerül majd sor.- Bátran állíthatjuk, hogy a nagyvilág szinte minden jelen­tős koncerttermében otthonos. Hogy van az, hogy mégis szem­mel látható örömmel lép fel - nem is először! - Szolnokon?- Nem találok ebben semmi különöset; a szolnoki zenekar és Báli József régi kedves ismerő­seim, és izgatottan várom, mi­lyen érzés lesz ebben a gyö­nyörű épületben első ízben mu­zsikálni. Nemes feladatomnak érzem, hogy Magyarországon minél több helyre eljuthassak koncertezni. * A hangverseny első felében két Csajkovszkij-mű hangzott el, elsőként a zeneszerző Dió- törő-szvitje, mely az azonos „fújnak”. Ez a Varga esetében azt jelenti, hogy február 1-jén kiosztják a félévi értesítőt, és az azt követő napok - a hét végével együtt - már jelentenek annyi időt, hogy kikapcsolódhassanak a pedagógusok és a diákok is. A második félév tehát február 7-én kezdődik. Ez a szünet egyben jelzés is az oktatás rendjét alakítóknak. Jó lenne ugyanis, ha az iskolai szünetek beosztásánál a termé­szetes fáradtsági ütemet figye­lembe vennék. Megfigyelések szerint ugyanis nagyon sokat je­lentene, ha másfél-két hóna­ponként rövid szüneteket iktat­nának be. Nyugaton már bevált az az iskolai filozófia, miszerint 6-8 hetente egy-egy hét szünetet vagy olyan programot tartanak, ami nem jelent szokásos szel­lemi leterhelést (például sport­tábor). Nyilván ez önmagában nem lehet ilyen adminisztratív fo­lyamat - mondta az igazgatónő. Az lenne a jó, ha maga a tanu­lási folyamat is a gyakoribb szünetekkel együtt úgymond egységekre tervezhető lenne. A nyugati példánál maradva, ott rövidebb is a nyári szünet, már augusztus 20-a után megkezdik a tanítást, sőt, lehet, csak július­ban fejezik be, vagyis tényleg belefér több szünet a „lazább” tanévbe. Mindenképpen jó lenne tehát a természetes kimerültséghez méretezni az oktatás menetét, ami oktatónak és diáknak egy­aránt érdeke, sőt, a szülőnek is. című balett talán legszebb rész­leteinek füzére, ezt követően a Rokokó-variációk, melynek szólistájaként Onczay Csabát ünnepelhette tapsával a koncert közönsége. A szünet után Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című ze­nekari darabja hangzott el, majd pedig - befejezésül - Gounod Faust című operájának negye­dik felvonásából a balettzene következett. A Szolnoki Szimfonikus Ze­nekar gyakori szereplője a me­gye zenei életének, bízvást el­mondható, hogy az igazi meg­mérettetés mindig a Nemzeti Filharmónia koncertsorozatán való fellépés, hiszen itt az ösz- szevetés lehetősége kézenfekvő a hírnevesebb, többnyire pro­fesszionista zenekarokkal. Ezen a forró sikerű koncerten a kitűnő szólistákat és szép hangú vonós szólamokat „felvo­nultató” zenekar jelesen vizsgá­zott. Interpretációik közül feltét­lenül kiemelendő a Faust-balett- zene érett szépségű tolmácso­lása. Báli József karmester - aki mindenekelőtt kitűnő műsorvá­lasztásáért érdemel elismerést - mindvégig jó koordinátora volt a hangversenynek, s bár eseten­ként az általa választott tempók vitathatóaknak bizonyultak, bíz­vást osztozhatott a valóban nagy sikeren és a vastapson zenekará­val és Onczay Csaba gordonka- művésszel. A közönség elragad­tatását mi sem fémjelezhetné jobban annál, mint hogy az utol­sóként elhangzott Gounod-mű- vet követően, annak három téte­lét is meg kellett ismételjék az előadóművészek. Szathmáry Judit Bemutató Békés Pál A női partőrség szeme láttára című darabját mu­tatja be a Corbeil-Essonnes-i Théatre du Campagnol társu­lata. A darabot Laurent Serrano állítja színpadra a Párizstól délre fekvő városkában. Békés Pál jelen lesz művének francia- országi premierjén. (MTI) Fokváros felé tartok, az előt­tem álló néhány száz kilométer számos látnivalót kínál: ez a vadregényes Garden Route vagy Kert Útvonal. Bebarango­lása kocsi használata nélkül ne­hézségekbe ütközik, ezért foga­dom örömmel annak a német társaságnak a meghívását, melynek tagjai szintén a konti­nens délnyugati sarka felé igye­keznek. Emellett az sem mellé­kes, hogy így sem élményeimet, sem csalódásaimat nem kell magamba fojtanom. A Garden Route az In­diai-óceán partvidékének Mos- sel-öböl és Storms folyó kö­zötti, mintegy kétszáz kilométe­res szakasza. Ezen a parton vannak a Dél-afrikai Köztársa­ság legszebb és legelegánsabb üdülőkörzetei. Több kis meg­álló után határozunk úgy, hogy éjszakánkat Knysnában (ejtsd: nájzna) töltjük. Ez a lagúna menti kisváros arról a néhány afrikai elefántról híres, amelyek a környező erdőségekben élték túl a civilizáció terjedésének „áldásos” következményeit. „Valaha”, századunk elején a Szaharától délre sokfelé talál­Magyar művek franciául A magyar irodalom fran­ciaországi „nagykövetei” kö­zül ismerhetnek meg többeket az érdeklődők ma a budapesti Francia Intézetben. A beszélgetéssel egybekö­tött előadás címe: Kosztolányi Dezső kapcsán, a magyar iro­dalom fordítása és kiadása Franciaországban. A rendezvény 19 órakor kezdődik a Fő utcai intéz­ményben. Az est vendége lesz többek között: Virág Ibolya, aki Krúdy Gyula, Weöres Sándor, Esterházy Péter és Nádas Pé­ter műveit ismertette meg a francia olvasókkal. Viviane Hamy nevéhez fő­ként Kosztolányi Dezső kis­regényeinek fordítása fűződik. Sophie Kepes Babits Mihály, Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc műveit ültette át fran­cia nyelvre. Szende Tamás pá­rizsi egyetemi professzor, az In Fine kiadó magyar részle­gének igazgatójaként tevé­kenykedik irodalmunk fran­ciaországi népszerűsítésén. kozhatott az utazó kószáló ele- fántcsordákkal, magányosan kóborló bikákkal. A szerencsét­lenebbek elefántcsontja azóta apró ékszerként, megmunkálva, egy fiók mélyén porosodva várja, hogy gazdája eldicseked­hessen vele. A maradék, a sze­rencsésebbek - de nem a sze­rencsések - pedig valamilyen távoli kontinens állatkertjében vagy cirkuszában élik biztonsá­gos életüket, és szomorúan, tü­relemmel néznek korántsem biztató jövőjük elé. A Knysná­ban megmaradt elefántok ma a kontinens déli csücskének egyetlen természetes körülmé­nyek között élő elefántpoluláci- ójának tagjai. Rejtett életmód­juk miatt pontos számuk isme­retlen. Becslések szerint mind­össze négy-hat elefántról van csak szó. Északnak fordulunk, a Gar­den Route egy másik nevezetes­sége, Oudtshoom irányába. A város éghajlata alapvetően eltér a partvidékétől, bár tőle alig száz kilométerre fekszik. Ko- pársága, sivársága kísértetiesen hasonlít földünk ma élő legna­gyobb madarának élőhelyéhez. Élni kell, de miből? - ezt a kérdést bizonyára sokszor fel­tette magának Laczkó László, a tiszakürti általános iskola, felté­telezhetően nem túlfizetett ka­zánfűtője. S a maga módján ke­resi is a kérdésre a választ. Bir­tokába jutott egy 2.700 négy­zetméteres terület, amin ugyan nagyobb méretű gazdálkodás nem valósítható meg, de vete­ményesnek kiválóan alkalmas. Persze csak akkor, ha megtrá­A struccról van szó, amelyet - elsősorban tolláért -, már régóta tenyésztenek Oudtshoomban. Bár a farmok aranykora leáldo­zott, ma is gyakorta látni még ezeket a hatalmas madarakat. Tolla mellett húsát is hasznosít­ják, és a helyi szokásoknak megfelelően biltong formájában kerül a kereskedőkhöz. Ez nem más, mint csíkokra vagy kisebb darabokra vágott, majd speciá­lisan fűszerezett és megszárított — így tartósított - hús. (Biltong tehát nemcsak struccból, hanem más házi, illetve vadon élő em­lős állatból is készülhet.) Elő­ször idegenkedve fogadtam, most már egészen megkedvel­tem, és szerintem kár kihagyni ezt a „gasztronómiai” érdekes­séget. Eszembe jut viszont, hogy én, mint turista különlegesség­ként eszegetem, az itt élő embe­rek egy részének azonban még ma is ez az egyetlen hústartósí­tási lehetősége. Zsebükben mindig tartanak egy-egy darab biltongot, hogy kéznél legyen valami egyszerűen és gyorsan gyázzák a földet. A trágya ki­szállítására viszont szállítóesz­köz kell. Ha nincs, az sem gond Laczkó László számára. Gé- pészkedő ember lévén egy Pan- nónia-motor felhasználásával munkagépet szerkesztett, s az­után - mint képünkön is látható - irány a határ, kezdődhet a trá­gya kihordása. Ez esetben egy közmondás találó. Nevezetesen: segíts ma­gadon, s az isten is megsegít. fogyasztható, tápláló étel. Oudtshoom másik nevezetes­sége a várostól kissé északra, a föld alatt található: itt van Dél-Afrika egyik legnagyobb cseppkőbarlangja. A Cango bar­lang mintegy egy kilométeres, a nagyközönség számára is nyi­tott szakasza csoportosan, szak­képzett vezető társaságában lá­togatható. Megvárjuk hát a kö­vetkező csoportot. Az első mé­tereken még könnyedén hala­dunk a hatalmas, kivilágított termeken keresztül, később egyre többen maradnak le tő­lünk. Jó, hogy még kint megtudtuk, hogy a barlang hőmérséklete ritkán csökken 18 fok alá, és ez ráadásul igen magas páratarta­lommal párosul. Meleg holmin­kat így hátrahagytuk, de most már ez sem sokat segít. Aki a barlang végében található Pos­taládába vagy az Ördög kémé­nyébe is el szeretne jutni, annak fel kell készülnie, hogy nem csak a látványtól marad majd tátva a szája. (Folytatjuk) Sulyok Attila Februári téli szünet (MTI) ÉHMÉHÉIHIIIHHI Diákszemmel Dél-Afrikáról (3.) mmm--------^71 Utón a Garden Route-on A divat átka Az élelmes oudtshoorniak a múlt században jöttek rá, hogy a struccot jól lehet tenyészteni. A környéken ekkor még szabadon éltek ezek az állatok. A körülmények tehát kedvezőek voltak, Oudtshoom polgárai pedig jól bántak e 75-80 kg-os madarakkal, amelyek kellő óvatosság hiányá­ban még saját gondozóikra is életveszélyt jelenthettek. Nem véletlenül vállalták a kockázatot. A kor divatjának megfele­lően a hölgyek az egész világon sóvárogva keresték a lehető­séget, hogy akár egyetlenegy strucctollhoz is hozzájussanak. Ettől a szándékuktól borsos áruk sem riasztotta el őket. A tenyésztett állatok tollainak így nem volt nehéz piacot ta­lálni, az állatok tartása kezdett nagyüzemi méreteket ölteni. 1914-ben például 750 ezer darabot számláltak össze. A divat átka azonban, hogy képes hirtelen megváltozni. Amikor ez századunk első évtizedeiben bekövetkezett, több tízezer megrendeléstől estek el a tenyésztők. Ezrével mészárolták le az állatokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents