Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
1994. január 5., szerda Kunsági Extra — Kunhegyes 7 A négyszáz személyes kultúrházban ezen az estén hatszázan tapsoltak a kicsiknek /ESTI OVISPARÁDÉ, TELT HÁZ ELŐTT Hát kérem, ez a műsor engem nagyon, de nagyon meghatott... Jelenésre várnak a hópelyhek... írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Szépen, sorban, ahogyan a már rutinos óvodásokhoz illik Tavaszra várva A Barbatus Kft. vasút környéki telepén mezőgazdaságigép-telep várja a tavaszt meg a jobb idő kezdetét. Rajta temérdek, megvásárolható csodamasina. A teljesség igénye nélkül akad itt többféle vetőgép, azután tárcsa, kultivátor, kom- binátor. Ekék két-három vagy éppen ötfejesek. Trágyaszórók, permetezők, szárzúzók, boronák, csőtörők, silózógépek, bálázók, rendsodrók, morzsolok, fűkaszák, talajmarók, az MTZ család tagjai, kistraktorok, azután meg Zetorok. Elöljáróban ennyit a Tomajmonostora felé menő út melletti kínálatról. Aki többet szeretne tudni, teheti. Keresse fel őket lehetőleg reggel hét és délután négy óra között. Ha sok a Szabó Hétfővel a kunhegyesi körzetben is elkezdődött a lap saját terjesztése, kiszállítása. A halom újság hajnali háromnegyed háromra már megérkezett a központba, ahonnan 3 autó repítette a négy világtáj felé. Ötvenhét kézbesítő szedte a talpát, és délig egy reklamáció érkezett Karcagról. Ugyanis az egyik lépcsőházban három Szabó József lakik, és közülük egy nem kapta meg a lapot. Hogy más körzetekben adódott-e gubanc, azt nem tudom, de észrevétel itt is született. Elsősorban a falinaptárra, ami az égvilágon mindent tartalmaz, csak éppen a naptár elenyésző benne. Még ez sem lenne baj, de azok a bolhabetűk! Javaslom: jövőre nagyítót is mellékeljünk hozzá. Legalábbis a gyengébb szeműeknek ... A város erős embere Régen azt mondták, hogy a különböző nagy gazdasági egységek, szövetkezetek irányítói a település erős emberei. Legalábbis gazdasági téren. Nincs ez másképpen most sem. Hegyesen például Kovács Sándor lehet az, aki korábban is a Heves Kereskedőház Kft.-ben dolgozott. Szeptember elsejétől változott az elnevezés, a cég. Rusztikus Bútor Kft. lett, amelynek ő az ügyvezető igazgatója, illetve résztulajdonosa.- Gratulálunk, Kovács úr! Elárulná, hány százalékban vált résztulajdonossá?- Harminc százalék az enyém, ez azt jelenti, 4,5 millió forintot kellett letennem.- Ha nem akar, ne válaszoljon, de honnan volt ennyi pénze? Köztudomású, hogy Ón az MDF helyi elnöke. Csak nem a párt adta?- Jó kérdés, mert efféle kapcsolás több emberben felmerülhet. Nos, a Demokrata Fórum egy petákot sem fizetett. Hitelt vettem fel, mégpedig 3,5 milliót, és ezt törlesztem kamatostul. A többi hányad, részarány a Heves Kereskedőházé volt. Azonban ezt a 70 százalékot november 29-ével eladta, -adja. Hogy kik lesznek az új tulajdonosok, pár hét teltével készséggel tájékoztatom.- Mondják, hogy gazdaságilag most ön az erős ember. Sőt azt is hallottam, kikerülhetetlen.- így igaz, nincsen ebben semmi ördöngösség. Ugyanis a német partnerek a megrendeléseket a személyekhez kötik. Ennek valószínű az az oka, hogy korábban is itt, a jogelőd cégnél dolgoztam. így minden bizonnyal megismertek, és ragaszkodnak hozzá, hogy a tárgyalásokon én képviseljem a káeftét.- Van munkájuk?- Jaj, panaszra semmi okunk, mert 1994. december 31-ig, ha két műszakban menne a termelés, akkor is elkelne az utolsó darab!- Tulajdonképpen mit gyártanak?- Masszív tölgyfából három német partnernek különböző előszoba- és kisegítő kisbútorokat, Franciaországba emeletes gyerekbútorokat.- Hány embert foglalkoztat ebben a munkanélküliektől hemzsegő környezetben?- Jelenleg százat, négyen vagyunk, vannak az irodán, a többi termel. Zömében mintegy hetvenen asztalosok, de akadnak lakatosok, festők és gépkocsivezetők is. Hogy a keresetekről is essék szó, nettóban számítva 15 ezertől 40 ezerig terjednek. Javítani szeretném a béreket, ezért megpályáztam egy 1,5 millió márka értékű német bankhitelt. Tízéves a visszafizetése, és 7-10 százalékos a kamata. Egy hónap múlva többet tudok, megkapom e.- Mire kellene a pénz?- Túlnyomórészt a gépek korszerűsítésére. Egy amerikai partnerünk több tízezres nagyságrendű, kórházi belsőbútorokat rendelne tőlünk, de ehhez másféle gépek szükségesek. Az sem titok, hogy keresem azokat a tőkebefektetőket, akik egy-két évre szeretnék olyan helyre adni a pénzüket, ahol magasabb a hozadék, mint a banki szférában.- Hogy bírják az emberek a gyűrődést? Mondják, nagy a hajtás.- Nem tagadom, tényleg így van. Sok a túlóra, amit csökkenteni akarok. Korábban Deme Pállal pályáztunk a bánhalmai faipari kft.-t megvenni, ami nem sikerült. Tovább szeretnénk bővíteni a telepet, és esetleg szó lehet arról is, hogy a BHG egyik üzemcsarnokára vásárlók leszünk.- Őszintén szólva, Kovács űr, fut a szekér?- Hál’ istennek, nincs benne semmi túlzás. Annyira nem, hogy januárban létszámbővítést tervezek, mintegy húsz-harminc ember kellene még sürgősen. Szakember éppúgy, mint kisegítő segédmunkás. Nekünk szerencsére nincsenek piacgondjaink, de az nem mindegy, hogy mennyiért termelünk. Ezért tartom legfontosabbnak a gépállomány korszerűsítését, hiszen a magasabb keresetnek ez az útja. Egy kiló kenyér: 98 millió Nem, kérem, nem elírás. Ennyi dinárba került Szerbiában egy kilós vekni akkor, amikor a város testvértelepüléséről, Bácsfeketehegyről, vagy ahogyan ma nevezik a Vajdaságban lévő községet: Feketicsről küldöttség érkezett Kunhegyesre. A delegáció egyik sajátosan érdekes tagja a 38 éves Bojtos Béla, aki a feketicsi öttagú iskolaszék elnöke. Megtudtuk róla: földrajztanár, tíz éve lakik ott, a felesége is pedagógus. Szerbül is kiválóan beszél: anyai ágon valahol a múlt ködébe vesző országútjain karcagi ősök sorjáznak, apai ágon zsablyai. Az iskola harminchat tanára közül huszonöt a magyar anyanyelvű. Bojtoséknak egyébként két lányuk van. A keresetük is sajátos: hetente fizetnek nekik dinárban, akkor 38 milliárdot kapott kézhez hét napra, és ha szerencséje van, kellő sorban állás után a banktól adnak érte 15 márkát. De csak akkor, ha minden jól megy, és sikerül beváltaniuk a tengernyi pénzt. Lehet, mire az írás napvilágot lát, a heti fizetség már valahol az 50 milliárd körül vagy felette mozog. Arra a kérdésre, hogy ekkora bérek, árak, a tartós nincstelenség ellenére miből élnek, azt felelte: a földből. Aki kertes házban lakik, és teheti, az ennivalót ily módon legalább biztosítani tudja. Mert kevés ország mondhatja el magáról, hogy a kilós vekni 98 millió. A beszélgetésünk ideje óta eltelt néhány nap, és meglehet, az árát már bőven száz-egyné- hánnyal kellene leírni... Fiú a legelső A kunhegyesi városi, város környéki szülőotthonban összesen 24-en várhatják az anyai örömöket. Mint dr. Ács Miklós főorvos úrtól megtudtuk, 1994 első itteni újszülöttje január 1-jén reggel 8-ra érkezett. Harmadik apróságként a családban: az édesanyja Bari Ilona, az apuci Horváth Ernő. Az illető úr a Horváth Krisztofer Tibor nevet viseli. 53 centivel, 2,75 kilóval született, és szerfölött éhes. Szerencsére az anyukája nem szűkölködik a legfinomabb, neki való ételféleségben, így a dallamos nevű apróság két szopás között jókat szundizik. A fia ötéves, a lánya négy és fél A Kunhegyesre látogató öt- venfőnyi feketicsi küldöttségnek a többsége pedagógus volt, de akadtak közöttük gazdálkodók, vállalkozók, sőt többen jöttek olyanok, akik rokonokhoz érkeztek. Pedig a ki tudja hányadik az a nagyapjuk, aki 1785-ben vándorolt ki a jobb megélhetés reményében. Ez akkor 210 családot jelentett, mintegy 800 kunhegyesit. Hogy mennyire kötődnek akikhez, mi sem bizonyítja jobban, hogy a négy és fél ezer lélekszámú községnek a hetven százaléka magyar. Hogy milyen nevekkel? Kérem szépen, élnek ott Lódik, Kaszák, Szabók, Kissek, Nagyok, Cseték, Koták, Fehérek, Feketék, Juhászok, Kovácsok. Akár Hegyesen! A küldöttség vezetője a 42 éves Pál Károly úr, aki három településnek, így Feketicsnek is a polgármestere. Tősgyökeres odavalósi, és hogy szerethetik, mi sem igazolja jobban, már másodszor választották meg polgármesternek.- Pál úr! Adódnak a különböző nemzetiségiek között helyi konfliktusok?- Hál’ istennek nincsenek. Sajnos a háborút mi is érezzük, hiszen a társközségekben, Kishegyesen és Lovtenacon három magyar és két nem magyar vesztette az életét eddig.- Hogyan élnek most önök?- Rosszul. Pár éve az átlagfizetés ezer márka körüli volt. Most havi 10 márka. Amit korábban félreraktak az emberek, azt élik fel.- Tüzelő van?- Nincs. Villany még igen. A boltokban meg kenyér, más semmi. Az óránkénti infláció tíz százalék, ezért aki teheti, mindenhol márkával fizet. Dinárért a piacon csak savanyúságot adnak, de a forint is keresett pénz.- Milyen a helyi iskolarendszer?- Egy óvodával rendelkePál Károly polgármester úr három falut „dirigál” a Vajdaságban. Bizonyára elfogadható módon, hiszen újraválasztották. zünk, oda százhtavan apróság jár. Az iskolába közel félezer gyerek, és a magyar osztályok vannak többségben.- Sokan visszatelepedtek az anyaországba?- Tőlünk, a mi falvainkból nem, de ha folytatódik a vérontás, és tovább zuhan az élet- színvonal, sajnos, egyre több ember fog a kezébe vándorbotot. Elsősorban magyarok, pedig kint is kellenének.- Mit néztek, néznek meg Kunhegyesen?- Most az óvodások műsorát, azután az iskolákat, és koncert is vár bennünket a nagytemplomban.- Gyűjtöttek is önöknek. Sikeres volt az akció?- Igen, és ezúton köszönjük a mintegy százezer forintot, amelyért csokoládét, narancsokat és cukrot viszünk magunkkal a kintieknek. Külön hálásak vagyunk a segítségért a polgár- mester úrnak, a jegyzőnek, a polgármesteri hivatalnak, a tisztelendő meg az esperes plébános uraknak. És ki ne hagyjam: minden elismerésünk az óvónőké, akik ezt a csodálatos műsort a tiszteletünkre megszervezték.- Evezzünk személyesebb vizekre. Mennyi a polgármesteri fizetése? Hány millió, billió dinár?- Annyi, hogy a három faluba el bírok menni, jutni autóval. ,- Valaki mondta: két gyerekük van. Egy ötéves fiuk meg egy nem egészen négy és fél éves lányuk. Jól hallottam?- Némi pontosítással igen. Pál Károly, a fiunk ötesztendős, Karola lányunk 4,3.- Miképpen lehet ez, polgár- mester úr?- Egyszerű a válaszom. Ha már nekünk nem lehetett kicsink, ezért örökbe fogadtuk őket. Most már a mienk, nevünkre vettük őket, hozzánk tartoznak. így lettem hirtelen kétgyerekes édesapa.
