Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
4 1994. január 24., hétfő ® A szerkesztőség postájából ® „A másik egymilliót Szandaszőlősön ektessék fontos beruházásba” Példátlanul példás összefogás Polgármester Úr! Elnök-vezérigazgató Úr! Nagy örömmel, végtelen megnyugvással olvastam a hírt, miszerint egy példátlanul példás összefogás eredményeként új, színes folttal szaggatják fel azt a szemnek riasztó sivárságot, amit többen többször próbáltunk már béke-foltosítani: a Széchenyi városrészt. Ezen a lakóterületen sok ezer ember él, s bizony szükség van azokra a nagylelkű kezdeményezésekre, amelyek alapjául szolgálhatnak egy emberibb élet megteremtésének. A városrészben lakók többször bizonyították tenni akarásukat, többször vettek részt környezetszépítési, fásítási akcióban. Nagy megnyugvás számomra, hogy az eddigi hibákból tanulva, a lakótelepi Zöld Iskola nem csak alkotótársa, gazdája is kíván lenni a leendő játszótérnek. A munkanélküliekből toborzott kutyás őrjárat ráadásul nemcsak a terület háborítatlanságát tudja biztosítani, de jó példa lehet a Szolnokon egyre inkább jellemző foglalkoztatási gondok átmeneti kezelésére is. A játszótér tervezett létrehozása ékes bizonyítéka annak is, hogyan lehet - párthovatartozásból származtatható nézetkülönbségeket abszolút félretéve - együttműködni egy nemes cél érdekében. Örömömre nem példa nélküli ez a dolog a megyeszékhelyen, hiszen a nyáron megvalósulhatott a Szolnoki Nemzetközi Vásár. Ez reményeim szerint egyben hagyományt is teremtett - annak ellenére, hogy a főszervező számára üzleti szempontból nem hozott sikert. Gyönyörű folytatását láthatjuk ennek a játszótér kapcsán is, hiszen itt is a város és egy vállalkozó szerződéses kapcsolatából nőhet ki egy új virág. Elnök-vezérigazgató úr, az Elektrosoft a nyomda kivásárlása kapcsán olyan megállapodást kötött polgármester úrral, hogy kétmillió forintnyi közhasznú felajánlást vállal a készpénzben megajánlott összegen felül. Egymilliót máris nemes célra fordítottak. Nagy Gábor úr, javaslom, hogy a másik egymilliót még május előtt Szandaszőlősön fektessék hasonló fontos beruházásba! Nem azért, mert Szandasző- lős is része a hármas számú választókerületnek, melyben elnök-vezérigazgató úr és jómagam is indulunk az országgyűlési választásokon, hanem azért, mert az ottani közösség is érdemes erre. Azért, mert alkalmas a létrehozott értékek megóvására; mert a többi városrészhez hasonlóan becsületes polgárok lakják, akik teremtő fantáziájukkal és áldozatos hozzájárulásukkal eddig is rengeteget tettek környezetük jobbításáért. Meg azért is, mert végül is a város pénzét költik. További jó munkálkodást kívánva, nagy tisztelettel: Fodor György Küldjön egy képet! A Dnyeper partján 1942-ben Katonatársaimmal - 1942. június 6-án, a Dnyeper partján, pihenőidőben. Mint repülő tizedes, a felső sorban katonaruhában állok, előttem Szentesi Győző, repülő szakaszvezető, akivel Szolnokról - az 1/1-es honvéd repülő osztályától - 1942. május 29-én indultunk a frontra. A hajózó állománnyal Újszászi százados, volt parancsnokunk kísért bennünket. Simon Ferenc - Szolnok Farsangi bálon - 1965-ben Már benne vagyunk a farsangi báli szezonban, és erről jutott eszembe, hogy emlékeim között őrzök egy olyan felvételt is, ami 1965. március 27-én készült a jászjákóhalmi művelődési házban. Ekkor rendeztük meg azt a találkozót, melyen a nálunk két évig élt gimnázium és a jászapáti gimnázium egyik osztálya jött össze. A kép bal oldalán táncoló pár: Borics Gyuláné, a helyi gimnázium énektanára és Farkas Ferenc (becenevén Guli- ver), aki akkor vendégtanárként járt hozzánk Jászapátiról, s németet tanított. (Szigorú volt, de következetes, ezért szerettük.) Jelenleg a Jászberényi Tanítóképző Főiskola tanára. Megemlítem, a tanár úr jóvoltából, szervezésében rendezhettük meg az emlékezetes eseményt. A kép beküldője akkor a jászjákóhalmi gimnázium másodéves tanulója volt. megszűntével a jászberényi Kállai Éva Gimnáziumba került. Fodor István - Jászjákóhalma A tárolóból csordogál a víz Az öcsödi nyárfás védelmében A múlt év áprilisában az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség helyszíni szemlét tartott Öcsödön, a 3-as jelű termálkútnál. Megállapították, hogy a termálkutat üzemeltető Szabadság Termelőszövetkezet a csurga- lékvizet átmeneti tárolóba vezeti, ahonnan az átszivárog a mellette lévő, mélyebben fekvő nyárfás területre. Ezért felszólították a szövetkezetét, hogy mindaddig, míg nem dolgoz ki elfogadható megoldást, zárja el a kutat. Am a csurgalékvíz azóta is a nyárfás területre szivárog - posványosítva, szeny- nyezve a területet. Az öcsödi helyzet kapcsán talán érdemes megemlíteni, hogy az idén, január 2-án Csikai Márton helyi lakos 6 éves kisfiával az árverezésen szerzett földjére ment nyárfát ültetni, ahova a gyerek kutyáját is magukkal vitték. Az odaérkező vadászok azonban pár óra múlva lelőtték a kutyát. A kisgyereket lelkileg any- nyira megviselte az eset, sajnálja az ártatlan állatot, hogy idegileg azóta sem jött teljesen rendbe. De nem tudjuk, mi lett az ügyben folytatott vizsgálat végeredménye. Csak nem az árverezésen szerzett föld tulajdonosa iránt táplált harag következménye volt egy békés állat ledurrantása? Sok keserű tapasztalatból ítélve, megjegyezzük, hogy a felszín alatt lappangó indulatok, gyűlöletek, ellentétes érzelmek megkadályozása, „a turáni átok” megsemmisítése ebben a válságos időszakban minden igaz magyar ember érdeke. Aponyi István FKGP öcsödi elnök Guth Sándor FKGP megyei alelnök Az őrző-védő szolgálatról Családom régóta előfizetője a Néplapnak, és remélhetőleg az is marad. így naponta végigolvassuk - különös figyelmet fordítva azokra a cikkekre, olvasói levelekre, amelyek olyan vitára, a vélemény nyílt színen egyeztetésére invitálnak, mint például a V. K. tollából származó, „A védelem-biztonság tudomány” című (január 3.) írás. Ehhez - az érem másik oldalát is láttatva - az alábbi gondolatokat fűzöm: Nem tudom, V. K. következtetéseit milyen forrásból származtatja, de amikor a közbiztonság romlását és a bűncselekmények növekedését „de facto” arra vezeti vissza, hogy megemelték a szabálysértési értékhatárt, hozzá nem értéséről tesz bizonyságot. Ne keverjük össze a Büntető törvénykönyvet és a szabálysértési kódexet. (Különbséget kell tennünk olyan kategóriák között is, mint például a vétség, a szabálysértés, a bűnügy.) Abban egyetértek a cikk szerzőjével, hogy a közrend, közbiztonság milyensége nagymértékben befolyásolja a lakosság hangulatát, csak azt nem értem, hogy írásában, amiből sugárzik a nem rendőrségi biztonsági, őrző-védő szervezetekkel szembeni ellenszenve, miért nem ad megoldást, javaslatot; s hogy az őrző-védő szolgálatokkal szembeni negatív tapasztalatait vajon hol szerezte? Tudja-e, hogy nemcsak az őrző-védő szervezetek jogkörét - munkavégzését - veszi körül bizonytalanság, hanem a rendőrségét is? Leáldozóban lévő tisztelt honatyáink felelőtlensége, flegmatikája, hogy nem értek rá a legfontosabb társadalmi törvényiek megújítására, megalkotására. Egy percig sem vehetjük komolyan V. K. azop kijelentését, miszerint Isiért mentsen meg bennünket a'rendőrség és a biztonsági őrök kettős, egyben rivalizáló biztonságától. Az őrző-védő szolgálatosok hatáskörét firtató kérdésére azt mondhatom, hogy törvényességi keretek szabályozzák. Ami a magánvállalkozói „birtokon belüli” hatáskörre vonatkozik, az összes tulajdonosi jog megilleti azt, akit a tulajdonos megbízott, akire jogainak egy részét vagy egészét átruházta. Pl. ha egy vendéglátóhelyen valaki nem kívánatos, a tulajdonos zokszó nélkül megtagadhatja a szolgáltatását, a helyiség elhagyására kérheti, végső esetben teremőreivel - kerülve az udvariatlanságot, tettlegességet - ki is vezettetheti. Az intézkedésnek jogszabályban foglalt korláta nincs, kizárólag etikai. Az őrző-védő szolgálatot fenntartó szervezetekhez egyébként nem lehet az utcáról bekerülni. Az érdeklődők országosan elismert és a BM által ellenőrzött tematikával rendelkező képzésen vesznek részt; a működést érintő jogi ismereteket, védel- met-önvédelmet, fegyverviseletet, alapvetően a hatósági jogkört gyakorló rendőri szervekkel történő együttműködést stb. oktatják, és a sikeres befejezés az alkalmassági feltétel. Tény, hogy az őrző-védő szolgálatoknál is működik egy szervezeti hierarchia, ahol a vezetők rendelkeznek annyi szakmai-jogi ismerettel, amely alapján a szolgálatot teljesítő beosztottaknak megfelelő eligazítással adják ki a feladatot. Ha tetszik, ha nem, barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy vannak és lesznek őrző-védő szervek, hiszen alig két éve helyet kaptak a gazdasági tevékenységek körében; bejegyezhetők a cégbíróságon, és olyan társadalmi igényt elégítenek ki, melyre nincs másfajta szervezet. És nem költségvetésből támogatják őket! Abban egyetértünk, hogy az e területen foglalkoztatottak minden irányú képzettségét, kvalitását növelni kell. M. R. - Szolnok „Hol van már a szép világ?” Sok fiatal számára már csak ez a mondat maradt meg a szolnoki Szabadtéri Színpadról, hiszen a január 6-i, a „Lelki központ a sétány mellett” című írásából egyértelműen kitűnik: többet itt fiatalok nem „tombolnak” a zene hallatán, diáklányok nem törölgetik könnyes szemeiket egy-egy romantikus szám hallatán. De ne csak a fiatalokról essen szó, hanem az idősebb generációról is, akik szívesen hallgatták a dübürgő hangfalakból felcsendülő nosztalgikus zenét. Az egyház kárpótlása megtörtént (jogosan), de ki vagy kik kárpótolják Tisza-parti városunk emberét, amikor így is igen szerény kulturált szórakozási lehetőség biztosított számukra? Netalán aki érintett ebben a kérdésben, elegendő szolgáltatásnak érzi, ha a művelődési házakba bepréselik a nyár hevében így is heves fiatalokat? Igaz, erre könnyen lehet mondani: a Tiszaligetben felállított színpadon voltak koncertek, de ők sem gondolhatják komolyan, hogy az kárpótlásnak neveznék a Szabadtéri Színpadért? Bennem pedig, aki a harmadik X-hez közeledem, az elmúlt időből a Rapülők nagyszabású szabadtéri koncertje maradt meg. Nem állítom, hogy nem voltak neves együttesek, hogy mást ne említsek: a Pa Dö Dö vagy a Széchenyi István Gimnázium lelkes fiataljai által meghívott EDDA. Vagy úgy vannak ezzel a kérdéssel, hogy aki ilyen szórakozásra vágyik, utazzon át a turistákról hemzsegő Abádszalókra vagy ha pénztárcája megengedi, csillogó fővárosunkba? Kíváncsi lennék, vajon mi lenne az eredmény, ha szúrópróbaszerűen megkérdeznénk szolnoki honfitársainkat, hogy mi a véleményük a kérdésről. A szúrópróbát feltétlenül kiemelném, mivel egy átfogó közvélemény-kutatás igen költséges lenne a nem éppen gazdag városunknak. Ha mégis lenne egy új szabadtéri színpadra vonatkozó elképzelés, csak én nem tudok róla, úgy fejet hajtok, és elnézést kérek az érintettekről.- ot Expressz - ajánlva Tárcsahangra várva A hallottakról ezúttal jót vagy semmit. Szerencsére csak jót hallottam Szolnok telefonhálózatának fejlesztéséről. Nem tudom, sikerül-e megnyugtatni a várakozókat. Stílusosan telefonon beszéltünk e témáról D. Kovács Lászlóval, a Matáv Rt. szolnoki üzemvezetőjével. Ám ez eddig csak annyit bizonyít, hogy mindkettőnk munkahelyén működik készülék, szabadok a vonalak. Nem így a Széchenyi-lakótelepi olvasónknál, aki többek között ezt írta: „Azt szeretném tudni, hogy akik már régóta várnak telefonra, mikor kaphatják meg a készüléket, mert úgy tudom, 1993-ra ígérték.” Á kérdés burkoltan sejteti, hogy ő is azok közé az igénylők közé tartozik, akik már régebben benyújtották kérelmüket a távközlési részvénytársasághoz. A visszafogott hangvételű levél türelmes polgárra vall, de olvasónk a telefonra várás miatt mégsem tudta magában tartani az emiatt érzett bosszúságát. Egyébként a levelet az Orosz György út egyik lakásában fogalmazták meg. Kérdésére válaszolva megtudtuk, hogy az idén, a második negyedévben a városrész Orosz Gy. úttól nyugatra lévő épületeiben, lakásaiban négyszáz új telefonvonal lesz, és ha minden igaz, nyáron már telefonszámlát is fizethetnek az érintettek. A kisebb, szórványos bekötések addig is folytatódnak. A fejlesztés feltétele, hogy üzembe helyezzék azt a kihelyezett központot - amit találóan „kis házikóként” jelölt meg olvasónk -, ahonnan kiindulnak az épületekhez vezető kábelek. Ezt a létesítményt a tervek szerint februárban, legkésőbb márciusban kapcsolják a hálózatra. A szerelők áprilisban keresik fel az igénylőket. Az egész várost érintő hálózatépítés még az idén megkezdődik, addig is el kell dönteni, hogy a kivitelezésre benyújtott, tíznél is több pályázat közül melyik a legkedvezőbb. A levél tulajdonképpen a város más körzetéből is érkezhetett volna, jelesül a „Sheftsik-telepről”, hiszen telefonügyben már onnan is megkerestek minket. Arról tájékoztathatjuk olvasóinkat, hogy a város négy pontján építenek kihelyezett központot: a Széchenyi-lakótelen, Szandaszőlősön, a déli ipartelepen (közelebbről a temető környékén) és a Verseghy út térségében érdeklődőknek reményt nyújtva, valamint a a Zagyva-hídon túli családiházas övezetben. A fejlesztés ütemét a távközlési törvény szabja meg. Ez legalább tizenöt százalékos szaporulatot - telefonvonal-növekedést - ír elő. A megyeszékhelyen ennek kétszeresére lehet számítani. Mi tagadás, van mit pótolni. A távközlési szakemberek a hálózatfejlesztés után, lehetőleg még az idén minden igénylő kérelmének szeretnének eleget tenni. Nem kizárt - fűzik hozzá -, hogy néhány bekötésre csak 1995-ben kerül sor. Az Orosz György úton lakó levélírónk - a Matáv tájékoztatása szerint - ennél kedvezőbb helyzetben van, a második negyedévben már otthonából tárcsázhat. Q rVüur „Életem legszebb napja volt”-2. Kunhegyesre látogattunk Kunhegyes, 9 óra. A város közepén zászlók, ünnepi ruhába öltözött felnőttek, gyerekek sejtették, megérkeztünk a Kossuth Úti Általános Iskolához. A szabad téren gyülekeztek a tanulók, tanáraik, a szülők; a városlakók boldog kört alkottak a bejárat előtt, és az énekkar ünnepélyes csendje ölelte magába a hallgatóságot; a közelben Kossuth Lajost sejtető emléktábla várta méltó leleplezését, aztán nem messze gyülekezett az iskolában 50 éve végzett „felnőttek” csoportja. Lángoló szeretető, meleg hang szólított meg minket: „Móriak! Kis időtök van, az iskolában igyatok, egyetek egy falatot!” Aztán ünnepi beszéd, kórus, emlék- tábla-avató, régi diákok köszön-- tése, dísztáviratok sorát hallgattam; az iskola zászlajával fiúk, lányok 1848-as öltözetben álltak előttünk... Móriaknak így örülni még embert nem láttam, ahogy az iskola igazgatónőjének arcát átfutotta a meleg hála. Janival együtt meghatódtunk. Esőben is végigültem volna a napot, ezért, Kunhegyesen! De többről volt szó! A kivillanó napsugár szárította az embert, a várost, az utakat, másokat is csalogatva az ünneplők közé. A városvezetők szép szavaira, Ju- hászné mondataira figyeltünk, és valamit, 43 évesen, ott értettem meg; a fogadtatás gyönyörűségében éreztem, hogy az ismeretlen móri asszony leikébe szeretett bele néhány kunhe- gyesi tanár, diák! A program a művelődési házban folytatódott, melynek része volt a Kossuth Lajos és családjának törökországi emig- rációs életét felvillantó történelmi játékom bemutatása. Hogy Kunhegyesre került, nagyban köszönhetem M. Pásztor József professzor úrnak és azoknak a pedagógusoknak, diákoknak, akik összefogásából színre vitték. És ahogy ..„ az volt nekem a kunhegyesi csoda, életem legszebb napja! A darabhoz gyönyörű jelmezeket, kiváló díszletet, kitűnő szereplőgárdát találtak. Török zeneszó után kezdődött az előadás, és úgy érzem, mindenkit lekötött. Soha nem felejthető pillanatok következtek életemben: megha- tódottságtól könnyes szemek, taps, taps, majd színpadra hívtak, és gyönyörű virágcsokrot kaptam, amit a színpadra „rálehelő” Kossuth Lajos arcképe fölé helyeztem - emlékül születésnapjára, az iskola névadó ünnepségére és a Kossuth-darab ősbemutatójára. Drága szereplők, tisztelt rendező asszony, kedves igazgatónő, kedves Lengyelné Marika és a többiek! Kérem, hogy az idén, a gyermeknapon Móron mutassátok be e darabot. Szeretném, ha Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján ezzel ünnepelne együtt Mór és Kunhegyes. Meleg kézfogások, gratulációk követték egymást. Mosolyogtam, sírtam, és nem hittem a fogadtatás nagyszerűségében, pedig benne voltunk. Szólt az ünneplés minden mórinak, minden kollégámnak. Majd ünnepi ebédre kaptunk meghívást, ahol egy mesevilágból léptek elő tarka színpompájával a megterített asztalok. Időnként lopva néztünk férjemmel egymásra, és lelki szemeim előtt megjelent nemrég elhunyt apám arca: - Látod, kislányom, érdemes... és a valóság: Juhászné átkarolt, „köszönjük neked, nektek...”, mire halkan válaszoltam, és nektek is, kunhegyesi barátaim! Köszönöm a kunhegyesi csodát! Tudjátok, a vidámságot, a melegséget, a jó szíveket keresem mindig és mindenhol. Bennetek megtaláltam! Klein Magda Mór Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
