Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22 / 18. szám

Tiéd a lekvár Bizony jó dolog tulajdo­nosnak lenni. Kevésbé jó tu- lajdonostársnak lenni - kö­zös lónak túrós a háta de még mindig jobb a „tulaj- dontalanságnál”, másként mondva, a „tulajdonnal nem rendelkező” létnél. Mert ilyenkor ugyebár az ember óhatatlanul bérlővé válik, rosszabb esetben albérlővé. Ez a típusú létforma pedig, bár a „tulajdontalanságból” fakad, annál még megalá- zóbb és kiszolgáltatottabb. Ráadásul nem kevés mace­rával jár, egyáltalán eme „nagybecsű” státuszba ke­rülni. Az első lépés a helyzet logikus és korrekt belátása: nincs mese, (al)bérlővé kell válni. A második, a létező összes lelőhely (tv, rádió, újságok, falragaszok) árgus figyelése, a szerzett infor­mációk rendszerezése kü­lönböző szempontok sze­rint: hely, minőség, ár. Mindezek összevetése és kiértékelése után már csak a módszeres feltárás van hátra, azaz a címek végigjá­rása. Ez a legfáradságosabb és legidegőrlőbb mozzanata a procedúrának. A nap nap utáni terepszemlét követően nem nehéz megállapítani: olybá tűnik, e földön csupa undok, rosszindulatú, rigo- lyás ember létezik. A legtöbb helyen már egy náladnál bizonyosan szebb, okosabb és kedve­sebb megelőzött, legalábbis erre következtetsz abból a méla undorból, ahogy a csöngetésedre ajtót nyitók odalökik: „Már nem aktuá­lis”. És örülsz, ha idejében visszarántottad a fejed, mi­előtt a takaros nyílászáró az orrodra csapódik. Ahol szerencsésen mégis sikerül beljebb keveredned, kiderül, hogy a kégli ko­szos, büdös, sötét, és csupán egyetlen előnye van, hogy a tulajdonos nem lakik ott. Viszont valahogy neked sincs kedved elszállásolni magad benne, így aztán zokszó nélkül tovahurcolod a hátadba szúrt megjegy­zést: „Mit képzel ez?! Eny- nyi pénzért majd palotát kap!” Igen, a pénz. Bizony a pénz. Az nagyon fontos. Manapság szinte minden megváltható vele: becsület, tisztesség, emberség meg hasonlók. Csak egy lakás nem. Egy ízlésednek, igé­nyeidnek megfelelő be­ázásmentes fedél a fejed fölé. Mani, mani, mani. .. Mindenkinek kell, egyre több kell. Neked azért, hogy megfizethesd az árát egy odúnak, ahol meghúzhatod magad, másnak azért, hogy havi 10 százalék kamatra kölcsönadjon neked, me­gint másnak, hogy ne szo­ruljon ingyenkonyhára, és sokan másoknak sok olyasmire, amiről te és a hozzád hasonlók még csak álmodni sem mernek. Ó, igen. Az álmodozások kora lejárt. Nem nehéz ész­revenni, folyik az ádáz ki- szorítócska. Aki elszántabb, barbárabb, gátlástalanabb, azé a vár, tiéd a lekvár. Sose bánd! Tudod, milyen sok­féle van? Meggy, szilva, eper, őszibarack, sárgaba­rack ... Finom, és nem ke­rül véráldozatba. Tepsilesen Amikor az olimpiai bajnok felesége síit Hogy hány, élő olimpiai baj­nokunk akad a megyében? Nem nehéz a kérdés, kettő. Közülük az egyiket, a B. Nagy családot kerestül fel a minap. B. Nagyné Felföldi Ilona párja Mexikóban a párbajtőrcsapattal olimpiai bajnok lett, ezenkívül jó néhány hazai és nemzetközi verseny, bajnokság helyezettje, győz­tese. Esetleges téveszmék elosz­latása érdekében ezúton adom közre, hogy az olimpiai bajno­kok is esznek. Ki többet, ki ke­vesebbet, bár őszintén bevallva ez az ő kilóin nem látszik meg, hiszen ma is rendszeresen spor­tol, mozog. Pedig a zagyvaré- kasi születésű nej igazi kony­haművész. Szükség is van a tu­dományára, hiszen a párja - aki áldott jó ember - kuktajártas­sága legfeljebb a tea meg a tojás főzéséig terjed. Nem baj, sza- kácskodik helyette a felesége: neki is meg a két nagylányuk­nak is. Akik közül Rita már a második diplomáját szerzi, Edina pedig ugyancsak kicsiny fővárosunkban másodéves fő­iskolai hallgató. Mivel arrafelé nemcsak az albérlet, de a koszt sem olcsó, rendszerint édesanyu segít rajtuk. Szerdánként, munka után ha csak teheti, vo­natra ül, és rohan a hölgyekhez Szolnokról Pestre, egy-másfél óra múlva vissza. Magától érte­tődően nem üres kézzel, mindig süt-főz nekik valami finomat, így azután ki lehet bírni a men­zai kosztot, a fővárosi létet, vizsgákat, mivel hétvégeken ál­talában ők járnak haza. Talán ezek után mondanom sem kel­lene, hogy Ica aszonynak, vagy ahogyan ismerősei hívják: Icus- nak az élete a család. Mindig vár valakit. Lányait Pestről, Palit, a férjét a Jármű­javítóból, ahová elmondása sze­rint az óvodás éveit leszámítva jár. Pali ezt hallva csak csende­sen mosolyog, és pontosít: negyvennégy éve valóban ott keresi a kenyerét. És hogy mi­lyenek ezek a B. Nagy lányok, egy jellemző eset: a kisebbik­nek az évfolyamtársai a négy gimnáziumi év eltelte során sem tudták, hogy az édesapja olim­piai bajnok. Mit tetszenek eh­hez szólni? Pedig, ahogy az írást kezdtem, nem éppen sok akad belőlük szűkebb hazánk­ban. Holott értelmes, jóbeszédű ez a ma már főiskolás hölgy, akinek az édesanyja ezen a na­pon olyan finomságot készített, amely receptjét ezúton adjuk közre. Tepsis hús A tepsi alját zsírozzuk (ola­jozzuk). A hosszára kariká- zott krumplit lerakjuk, kissé megsózzuk. Erre a kissé ki- kloffolt sertéscomb- vagy karajszeleteket rárakjuk, megsózzuk (én só helyett Ve- getát használok), pirospapri­kával és kevés borssal meg­hintjük. A hús tetejére ezután karikára szeletelt vörös­hagyma kerül, és legfelülre ismét hosszára karikázott krumplit szeljünk. Ismételten hintsük meg (Vegetával), és a mennyiségtől függően kevés olajba kell keverni 1-2 pohár tejfölt és ezzel meglocsolni a krumplit. Lehet „dúsítani” még szép vékonyra vágott, be­irdalt császár- vagy füstöltsza- lonna-szeletekkel. Fóliával le­fedve először párolni mintegy óráig, majd a fóliát levéve kissé pirítani. Egyszerű, mert gyorsan készíthető, külön kö­ret nem szükséges hozzá, 4 személyre bőven elég. D. Sz. M. (Fotó: Nagy Zsolt) A tálalásban segít a férj is Hihetetlen történet Telefonkálvária Találós kérdés: ha nincs, áhí­tozunk utána, ha van, szidjuk. Mi az? Bizony, ez a telefon. Munkám kapcsán sokszor használom ezt az áhított és szi­dott készüléket, de a múltkori eset után elkocogtam a szak- szervezetünkhöz, s a munka­ruha mellé kértem egy postaga­lambot és egy hócipőt, hisz a régi már csordulásig tele. Történt ugyanis, hogy - én, balga - telefonon próbáltam el­érni egy emberkét, akinek tele­fonszámát jó szándékú ismerő­söm a fülembe súgta. No, a szám hamiska lehetett, mert hívtam éjjel, hívtam nappal, de csak nem mukkantak a túlfélen. Nosza, elő a telefonkönyvet, a mindentudót. Felütöttem a ke­resett betűnél, s diadalmasan csaptam le a számra - ami bi­zony nem egyezett a nekem sú- gottal. Telefon, tárcsázás - s egy mély, tengermély férfihang búg bele, hogy: a hívott szám megváltozott. Az új szám ..., s mondja. Tárcsázom a most már tutira jó számot, amikor egy másik érces férfihang adja tud­tomra, hogy: Ez a ... bank üze­netrögzítője. Telefon le, könyv fel. A . .. bank telefonkönyv szerinti száma teljesen más, mint az általam hívott szám. Sebaj, itt van a jól bevált tu­dakozó. Telefon fel - s máris mondják a jó számot, immár a negyediket. Telefon fel, tárcsázok. Hí­vom éjjel, hívom nappal, de a túlfélen senki sem mukkan. Kész, kihalt a város. Soha nem fogok beszélni a hőn áhí­tott partnerrel. Bár ..., a szak­szervezetisek azt mondják, hogy pár nap, és megérkezik a postagalamb... Cs. Csáti Réka Gyermekekkel egyedül Tudom, hogy nem könnyű három gyermeket egyedül ne­velni, sem férfinak, sem nőnek, de talán egy nőnek mégis nehe­zebb. Eleve a férfiakkal össze­hasonlítva egy ugyanabba a korosztályba tartozó nő jóval kevesebbet keres, és kevesebb a lehetősége is, hogy többlet- munkát vállaljon. Egy férfi, ha egyedül marad a gyerekeivel, a rokonsága is jobban természe­tesnek tartja, hogy gondjaiban segítse, édesanyja, lánytestvére, nagynénje magától értetődően vigyáz olykor a gyerekekre, megfőz, kimos, kivasal stb. De egy nő, egy háziasszony! Úgy illik, hogy ezekben a dolgokban maga álljon helyt. így aztán nemigen adódik sem pénze, sem egy-egy gyermekektől sza­bad estéje, amikor csak magá­val foglalkozhatna, elmehetne ide-oda kicsit kikapcsolódni. Munka, bevásárlás, gyerekért oviba, gyerekért iskolába, va- csoráztatás, fürdetés, fektetés. Ezek a hétköznapok, és a hétvé­Marika néni szomorú tör­ténetével kapcsolatosan töb­ben is kifejtették véleményü­ket. Előző lapszámunkban már olvashatták Bertalan Ilona és Fuchs Géza olvasóink sorait, ma Farkas László leve­lét tesszük közzé. Néhai Marika néni halála előtt röviddel - néhány hónap­pal - lányával kötött öröklési szerződést. Megítélésem szerint teljesen mindegy, hány hónap vagy év telt el az öröklési szer­ződés megkötése és a rendel­kező halála között. Az a lényeg, hogy a szerződés - végrendelet- a hatályos jogszabályoknak megfelelően történjen, és min­denben feleljen meg a rendel­kező igényeinek, óhajának, vá­gyának: akaratának. Fontos, hogy a rendelkező - örökhagyó- ne legyen semmilyen külső befolyás, ráhatás alatt, s ezt mind a szerződést aláíró tanúk­nak is bizonyítani kell. Az is mindegy, hogy a szerződést hol kötötték; ügyvédnél vagy laká­son magánokiratként. Ami a felháborodott testvért illeti. Meglátásomért előre is elnézést kérek. A végakaratot megtámadó testvér miért nem akkor jelentkezett, hogy édes­anyját ápolja, amikor beteg­sége kezdeti stádiumban volt, vagy éppen tudomására jutott. Talán nem volt jó, meghitt és őszinte kapcsolata édesanyjá­val, talán a házastársa nem vál­lalta a gondviseléssel, ápolással járó gondokat? Ez eddig még nem derült ki. Netán ők maguk is az idősebbek korosztályához tartoznak és anyagiakban nem bírták volna? Nem tudom. A szívem szerint azt mon­dom, hogy jogtalan a szerződés megtámadása, de ezt majd a bí­róság eldönti. A tény, hogy az örökhagyót lánya gondozta sú­lyos betegségében, sűrűbben kellett ágyneműt cserélni, mosni - talán naponta. El kellett gék csak némileg módosulnak. Az ember belefárad, belefásul az egészbe, s ez aztán persze a külsején is meglátszik. Az anyagiak nem teszik lehetővé, hogy divatosan öltözzön, fod­rászhoz, kozmetikushoz járjon, a taposómalom miatt pedig ál­landó fáradtság, rosszkedv ül ki az arcára. Ugyan ki keresné a társaságát? Melyik férfi akarna egy ilyen nővel bárhová el­menni, úgy meg különösen, hogy a csemetéit oda is húz- gálná magával. Állítom, hogy ma Magyarországon egy egye­dülálló többgyermekes nőnek semmi esélye rá, hogy új társat találjon. Annak ellenére ezt állí­tom, hogy én még viszonylag fiatal vagyok (32 éves), s csak egy gyermekem van, egy 3 éves kislány. Sohasem voltam férj­nél, egy több éven át tartó élet­társi kapcsolatból született a gyermekem. Élettársam nem akarta a babát, de én úgy érez­tem, négy év után itt az ideje, mikor szüljek, ha nem 30 éves viselni a gondozással járó egyéb teendőket: szellőztetés, fűtés, ételkészítés az orvosi előírás szerint, a beteg etetése, orvos hívása, fogadása, gyógyszerbe­szerzés, majd a beteg rendelke­zésére történő adagolása, ké­sőbb beadása, az orvosság hatá­sának megfigyelése. Ezeken túl a látogatók fogadása stb. S ami a legfájóbb, a gondozó leány­nak el kellett viselni ép ésszel azt, hogy életét adó édesanyjá­nak betegségén, fájdalmán segí­teni nem tud, s mindezt csak emberi szóval, megértéssel, őszinte beszélgetéssel tudja „ta­lán” elviselhetőbbé tenni. Szerintem nemcsak a beteg szenvedett sokat, hanem hűsé­gesen gondozó leánya is. Ezért is érdemel ő többet. Elnézést, de könnyű az örökséget követelni, és azért semmit sem tenni. Most pedig jogászunké a szó! Marika néni által kötött örök­lési szerződés érvényesnek te­kinthető, annak ellenére, hogy a tartást, gondozást vállaló gyer­meke tudatában volt annak, hogy az örökhagyó állapota igen súlyos, és rövidek az élet­kilátásai. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében leszögezte, hogy a súlyos gyógyíthatatlan betegségben szenvedő örökha­gyónak joga van öröklési szer­ződést kötni bárkivel, aki enyhít szenvedésein, megosztja vele élete utolsó stádiümának fáj­dalmait. Az a gyermek, aki vállalja ebben a helyzetben az örökha­gyó teljes körű gondozását, ápo­lását, tartását, jogosult az örök­hagyó által nyújtott vagyoni szolgáltatásra. Megállapítható esetünkben az, hogy a súlyos beteg örökha­gyónak elesett állapota miatt mindenképpen szüksége volt a gondozásra, és ennek a gondo­zást vállaló örökös eleget is tett. Dr. Mosonyi Csaba korom előtt. Nem gondoltam, hogy beváltja a fenyegetését, hogyha nem vetetem el, elhagy. Öt hónapos terhes voltam, ami­kor elköltözött. Azt hittem, be­lehalok a fájdalomba. Csak a gyerek akadályozott meg ab­ban, hogy öngyilkos legyek. Úgy éreztem, őt nincs jogom megölni. Születése után volt élettársam zokszó nélkül a nevére vette, gyerektartást is fizet rendesen, de velünk élni nem hajlandó, s a gyereket is csak ritkán látogatja. Azt mondja, ő nem tud mit kez­deni egy kicsivel, el nem tudná képzelni, hogy egy fedél alatt legyen vele. Idegesítené. Én azért reménykedem, hogy ahogy nő, okosodik a kislá­nyom, mégis csak meghódítja az apját, és egyszer mégis egy család leszünk. Miben is bíz­hatnék másban, amikor olyan kicsi az esély rá, hogy más férfi mellém szegődjön, meg aztán én még mindig őt szeretem. O. J. Orvosszemmel Gabriella özvegy, közép­korú nő, akinek egy terhessé­géből 25 évvel ezelőtt életkép­telen gyermeke született. A tör­ténteket még ma is mélyen át­éli, gyakran eszébe jut, milyen másként élne, ha nem veszíti el magzatát. Nem lenne magá­nyos, és volna, aki majd idős korában gondját viselje. Egy gyermek elvesztése mindig nagy fájdalmat jelent a szülők­nek, különösen megrázó ez az édesanya számára, aki életkép­telen gyermeket hoz a világra. A genetikatudomány és a szülészeti gyakorlat legfőbb feladata, hogy megelőzze az ilyen tragédiákat. Kiszűrje, időben felismerje a magzati ká­rosodást, és művi vetéléssel a beteg gyermek születését meg­akadályozza. A szülészek körében régóta ismert a? olygohyd/'amnion, az átlagnál kevesebb magzatvíz, mely a terhesség végén mag­zati veszélyállapotra utal. Az utóbbi évek kimutatásai igazolták, hogy az olygohyd- ramnion a terhesség első felé­ben is előfordul, csak korábban ultrahangvizsgálat nélkül álta­lában nem került felismerésre. Gyakorisága a terhesség 16-18. hetében 1-2 százalékra tehető. Lehetőségére akkor kell gon­dolni, ha a méh a számított he­tekhez képest kisebb. Terhes­gondozás során szakorvos fel­adata ennek felismerése, mely­nek gyanújakor ultrahanggal a terhesség minden időszakában, majd a terhesség végén (mag- zatvízvizsgálat) igazolható vagy zárható ki. Az átlagosnál kevesebb magzatvíz okai szerteágazóak lehetnek: 1. anyai, 2. burok­gyengeség, 3. magzati okai. Utóbbi közül a leg- gyakorib­bak a magzati vizeletképző és -elvezető készüléknek rendel­lenességei. Minél korábban je­lentkezik az olygohydramnion, annál súlyosabb a prognózis. A magzat méhen belüli fejlődése zavart szenved, komplex fejlő­dési rendellenesség alakul ki. Azok a magzatok, melyek intrauterin fejlődés hosszabb idejét töltötték kevés magzat­vízben, általában lenyomott or­ral és fejbőrre simuló fülekkel, tipikus arckifejezéssel szület­nek. Igen gyakran jár együtt tüdőfejlődési rendellenesség­gel. A magzat kényszertartást vesz fel, melynek következmé­nyei a mozgásszervi deformi­tások. Ha a vese egy- vagy kétol­dali hiányával, vagy súlyos fej­lődésben való elmaradásával találkozunk, az elváltozás az élettel összeegyeztethetetlen, az újszülöttek néhány napos korukban veseműködés hiá­nyában meghalnak. Születési gyakoriságuk 1/10.000 körül van. Gondos ultrahangvizsgá­lattal korai időszakban, már a terhesség első felében felis­merhető. Genetikailag egyér­telmű oka még nem bizonyí­tott. Sok faktor együttes jelen­léte, ill. hiánya szükséges hozzá. Szinte kizárólag fiúkban fordul elő. Nem győzzük hangsúlyozni az ultrahang, a 16 hetes AFP-vérvizsgálat szerepét a beteg magzat, illetve terhesség mielőbbi kiszűrésében, hisz az időfaktomak jelen esetben döntő fontossága van. Dr. Mosonyi Attila Jogi jo-jó

Next

/
Thumbnails
Contents