Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
Tiéd a lekvár Bizony jó dolog tulajdonosnak lenni. Kevésbé jó tu- lajdonostársnak lenni - közös lónak túrós a háta de még mindig jobb a „tulaj- dontalanságnál”, másként mondva, a „tulajdonnal nem rendelkező” létnél. Mert ilyenkor ugyebár az ember óhatatlanul bérlővé válik, rosszabb esetben albérlővé. Ez a típusú létforma pedig, bár a „tulajdontalanságból” fakad, annál még megalá- zóbb és kiszolgáltatottabb. Ráadásul nem kevés macerával jár, egyáltalán eme „nagybecsű” státuszba kerülni. Az első lépés a helyzet logikus és korrekt belátása: nincs mese, (al)bérlővé kell válni. A második, a létező összes lelőhely (tv, rádió, újságok, falragaszok) árgus figyelése, a szerzett információk rendszerezése különböző szempontok szerint: hely, minőség, ár. Mindezek összevetése és kiértékelése után már csak a módszeres feltárás van hátra, azaz a címek végigjárása. Ez a legfáradságosabb és legidegőrlőbb mozzanata a procedúrának. A nap nap utáni terepszemlét követően nem nehéz megállapítani: olybá tűnik, e földön csupa undok, rosszindulatú, rigo- lyás ember létezik. A legtöbb helyen már egy náladnál bizonyosan szebb, okosabb és kedvesebb megelőzött, legalábbis erre következtetsz abból a méla undorból, ahogy a csöngetésedre ajtót nyitók odalökik: „Már nem aktuális”. És örülsz, ha idejében visszarántottad a fejed, mielőtt a takaros nyílászáró az orrodra csapódik. Ahol szerencsésen mégis sikerül beljebb keveredned, kiderül, hogy a kégli koszos, büdös, sötét, és csupán egyetlen előnye van, hogy a tulajdonos nem lakik ott. Viszont valahogy neked sincs kedved elszállásolni magad benne, így aztán zokszó nélkül tovahurcolod a hátadba szúrt megjegyzést: „Mit képzel ez?! Eny- nyi pénzért majd palotát kap!” Igen, a pénz. Bizony a pénz. Az nagyon fontos. Manapság szinte minden megváltható vele: becsület, tisztesség, emberség meg hasonlók. Csak egy lakás nem. Egy ízlésednek, igényeidnek megfelelő beázásmentes fedél a fejed fölé. Mani, mani, mani. .. Mindenkinek kell, egyre több kell. Neked azért, hogy megfizethesd az árát egy odúnak, ahol meghúzhatod magad, másnak azért, hogy havi 10 százalék kamatra kölcsönadjon neked, megint másnak, hogy ne szoruljon ingyenkonyhára, és sokan másoknak sok olyasmire, amiről te és a hozzád hasonlók még csak álmodni sem mernek. Ó, igen. Az álmodozások kora lejárt. Nem nehéz észrevenni, folyik az ádáz ki- szorítócska. Aki elszántabb, barbárabb, gátlástalanabb, azé a vár, tiéd a lekvár. Sose bánd! Tudod, milyen sokféle van? Meggy, szilva, eper, őszibarack, sárgabarack ... Finom, és nem kerül véráldozatba. Tepsilesen Amikor az olimpiai bajnok felesége síit Hogy hány, élő olimpiai bajnokunk akad a megyében? Nem nehéz a kérdés, kettő. Közülük az egyiket, a B. Nagy családot kerestül fel a minap. B. Nagyné Felföldi Ilona párja Mexikóban a párbajtőrcsapattal olimpiai bajnok lett, ezenkívül jó néhány hazai és nemzetközi verseny, bajnokság helyezettje, győztese. Esetleges téveszmék eloszlatása érdekében ezúton adom közre, hogy az olimpiai bajnokok is esznek. Ki többet, ki kevesebbet, bár őszintén bevallva ez az ő kilóin nem látszik meg, hiszen ma is rendszeresen sportol, mozog. Pedig a zagyvaré- kasi születésű nej igazi konyhaművész. Szükség is van a tudományára, hiszen a párja - aki áldott jó ember - kuktajártassága legfeljebb a tea meg a tojás főzéséig terjed. Nem baj, sza- kácskodik helyette a felesége: neki is meg a két nagylányuknak is. Akik közül Rita már a második diplomáját szerzi, Edina pedig ugyancsak kicsiny fővárosunkban másodéves főiskolai hallgató. Mivel arrafelé nemcsak az albérlet, de a koszt sem olcsó, rendszerint édesanyu segít rajtuk. Szerdánként, munka után ha csak teheti, vonatra ül, és rohan a hölgyekhez Szolnokról Pestre, egy-másfél óra múlva vissza. Magától értetődően nem üres kézzel, mindig süt-főz nekik valami finomat, így azután ki lehet bírni a menzai kosztot, a fővárosi létet, vizsgákat, mivel hétvégeken általában ők járnak haza. Talán ezek után mondanom sem kellene, hogy Ica aszonynak, vagy ahogyan ismerősei hívják: Icus- nak az élete a család. Mindig vár valakit. Lányait Pestről, Palit, a férjét a Járműjavítóból, ahová elmondása szerint az óvodás éveit leszámítva jár. Pali ezt hallva csak csendesen mosolyog, és pontosít: negyvennégy éve valóban ott keresi a kenyerét. És hogy milyenek ezek a B. Nagy lányok, egy jellemző eset: a kisebbiknek az évfolyamtársai a négy gimnáziumi év eltelte során sem tudták, hogy az édesapja olimpiai bajnok. Mit tetszenek ehhez szólni? Pedig, ahogy az írást kezdtem, nem éppen sok akad belőlük szűkebb hazánkban. Holott értelmes, jóbeszédű ez a ma már főiskolás hölgy, akinek az édesanyja ezen a napon olyan finomságot készített, amely receptjét ezúton adjuk közre. Tepsis hús A tepsi alját zsírozzuk (olajozzuk). A hosszára kariká- zott krumplit lerakjuk, kissé megsózzuk. Erre a kissé ki- kloffolt sertéscomb- vagy karajszeleteket rárakjuk, megsózzuk (én só helyett Ve- getát használok), pirospaprikával és kevés borssal meghintjük. A hús tetejére ezután karikára szeletelt vöröshagyma kerül, és legfelülre ismét hosszára karikázott krumplit szeljünk. Ismételten hintsük meg (Vegetával), és a mennyiségtől függően kevés olajba kell keverni 1-2 pohár tejfölt és ezzel meglocsolni a krumplit. Lehet „dúsítani” még szép vékonyra vágott, beirdalt császár- vagy füstöltsza- lonna-szeletekkel. Fóliával lefedve először párolni mintegy óráig, majd a fóliát levéve kissé pirítani. Egyszerű, mert gyorsan készíthető, külön köret nem szükséges hozzá, 4 személyre bőven elég. D. Sz. M. (Fotó: Nagy Zsolt) A tálalásban segít a férj is Hihetetlen történet Telefonkálvária Találós kérdés: ha nincs, áhítozunk utána, ha van, szidjuk. Mi az? Bizony, ez a telefon. Munkám kapcsán sokszor használom ezt az áhított és szidott készüléket, de a múltkori eset után elkocogtam a szak- szervezetünkhöz, s a munkaruha mellé kértem egy postagalambot és egy hócipőt, hisz a régi már csordulásig tele. Történt ugyanis, hogy - én, balga - telefonon próbáltam elérni egy emberkét, akinek telefonszámát jó szándékú ismerősöm a fülembe súgta. No, a szám hamiska lehetett, mert hívtam éjjel, hívtam nappal, de csak nem mukkantak a túlfélen. Nosza, elő a telefonkönyvet, a mindentudót. Felütöttem a keresett betűnél, s diadalmasan csaptam le a számra - ami bizony nem egyezett a nekem sú- gottal. Telefon, tárcsázás - s egy mély, tengermély férfihang búg bele, hogy: a hívott szám megváltozott. Az új szám ..., s mondja. Tárcsázom a most már tutira jó számot, amikor egy másik érces férfihang adja tudtomra, hogy: Ez a ... bank üzenetrögzítője. Telefon le, könyv fel. A . .. bank telefonkönyv szerinti száma teljesen más, mint az általam hívott szám. Sebaj, itt van a jól bevált tudakozó. Telefon fel - s máris mondják a jó számot, immár a negyediket. Telefon fel, tárcsázok. Hívom éjjel, hívom nappal, de a túlfélen senki sem mukkan. Kész, kihalt a város. Soha nem fogok beszélni a hőn áhított partnerrel. Bár ..., a szakszervezetisek azt mondják, hogy pár nap, és megérkezik a postagalamb... Cs. Csáti Réka Gyermekekkel egyedül Tudom, hogy nem könnyű három gyermeket egyedül nevelni, sem férfinak, sem nőnek, de talán egy nőnek mégis nehezebb. Eleve a férfiakkal összehasonlítva egy ugyanabba a korosztályba tartozó nő jóval kevesebbet keres, és kevesebb a lehetősége is, hogy többlet- munkát vállaljon. Egy férfi, ha egyedül marad a gyerekeivel, a rokonsága is jobban természetesnek tartja, hogy gondjaiban segítse, édesanyja, lánytestvére, nagynénje magától értetődően vigyáz olykor a gyerekekre, megfőz, kimos, kivasal stb. De egy nő, egy háziasszony! Úgy illik, hogy ezekben a dolgokban maga álljon helyt. így aztán nemigen adódik sem pénze, sem egy-egy gyermekektől szabad estéje, amikor csak magával foglalkozhatna, elmehetne ide-oda kicsit kikapcsolódni. Munka, bevásárlás, gyerekért oviba, gyerekért iskolába, va- csoráztatás, fürdetés, fektetés. Ezek a hétköznapok, és a hétvéMarika néni szomorú történetével kapcsolatosan többen is kifejtették véleményüket. Előző lapszámunkban már olvashatták Bertalan Ilona és Fuchs Géza olvasóink sorait, ma Farkas László levelét tesszük közzé. Néhai Marika néni halála előtt röviddel - néhány hónappal - lányával kötött öröklési szerződést. Megítélésem szerint teljesen mindegy, hány hónap vagy év telt el az öröklési szerződés megkötése és a rendelkező halála között. Az a lényeg, hogy a szerződés - végrendelet- a hatályos jogszabályoknak megfelelően történjen, és mindenben feleljen meg a rendelkező igényeinek, óhajának, vágyának: akaratának. Fontos, hogy a rendelkező - örökhagyó- ne legyen semmilyen külső befolyás, ráhatás alatt, s ezt mind a szerződést aláíró tanúknak is bizonyítani kell. Az is mindegy, hogy a szerződést hol kötötték; ügyvédnél vagy lakáson magánokiratként. Ami a felháborodott testvért illeti. Meglátásomért előre is elnézést kérek. A végakaratot megtámadó testvér miért nem akkor jelentkezett, hogy édesanyját ápolja, amikor betegsége kezdeti stádiumban volt, vagy éppen tudomására jutott. Talán nem volt jó, meghitt és őszinte kapcsolata édesanyjával, talán a házastársa nem vállalta a gondviseléssel, ápolással járó gondokat? Ez eddig még nem derült ki. Netán ők maguk is az idősebbek korosztályához tartoznak és anyagiakban nem bírták volna? Nem tudom. A szívem szerint azt mondom, hogy jogtalan a szerződés megtámadása, de ezt majd a bíróság eldönti. A tény, hogy az örökhagyót lánya gondozta súlyos betegségében, sűrűbben kellett ágyneműt cserélni, mosni - talán naponta. El kellett gék csak némileg módosulnak. Az ember belefárad, belefásul az egészbe, s ez aztán persze a külsején is meglátszik. Az anyagiak nem teszik lehetővé, hogy divatosan öltözzön, fodrászhoz, kozmetikushoz járjon, a taposómalom miatt pedig állandó fáradtság, rosszkedv ül ki az arcára. Ugyan ki keresné a társaságát? Melyik férfi akarna egy ilyen nővel bárhová elmenni, úgy meg különösen, hogy a csemetéit oda is húz- gálná magával. Állítom, hogy ma Magyarországon egy egyedülálló többgyermekes nőnek semmi esélye rá, hogy új társat találjon. Annak ellenére ezt állítom, hogy én még viszonylag fiatal vagyok (32 éves), s csak egy gyermekem van, egy 3 éves kislány. Sohasem voltam férjnél, egy több éven át tartó élettársi kapcsolatból született a gyermekem. Élettársam nem akarta a babát, de én úgy éreztem, négy év után itt az ideje, mikor szüljek, ha nem 30 éves viselni a gondozással járó egyéb teendőket: szellőztetés, fűtés, ételkészítés az orvosi előírás szerint, a beteg etetése, orvos hívása, fogadása, gyógyszerbeszerzés, majd a beteg rendelkezésére történő adagolása, később beadása, az orvosság hatásának megfigyelése. Ezeken túl a látogatók fogadása stb. S ami a legfájóbb, a gondozó leánynak el kellett viselni ép ésszel azt, hogy életét adó édesanyjának betegségén, fájdalmán segíteni nem tud, s mindezt csak emberi szóval, megértéssel, őszinte beszélgetéssel tudja „talán” elviselhetőbbé tenni. Szerintem nemcsak a beteg szenvedett sokat, hanem hűségesen gondozó leánya is. Ezért is érdemel ő többet. Elnézést, de könnyű az örökséget követelni, és azért semmit sem tenni. Most pedig jogászunké a szó! Marika néni által kötött öröklési szerződés érvényesnek tekinthető, annak ellenére, hogy a tartást, gondozást vállaló gyermeke tudatában volt annak, hogy az örökhagyó állapota igen súlyos, és rövidek az életkilátásai. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében leszögezte, hogy a súlyos gyógyíthatatlan betegségben szenvedő örökhagyónak joga van öröklési szerződést kötni bárkivel, aki enyhít szenvedésein, megosztja vele élete utolsó stádiümának fájdalmait. Az a gyermek, aki vállalja ebben a helyzetben az örökhagyó teljes körű gondozását, ápolását, tartását, jogosult az örökhagyó által nyújtott vagyoni szolgáltatásra. Megállapítható esetünkben az, hogy a súlyos beteg örökhagyónak elesett állapota miatt mindenképpen szüksége volt a gondozásra, és ennek a gondozást vállaló örökös eleget is tett. Dr. Mosonyi Csaba korom előtt. Nem gondoltam, hogy beváltja a fenyegetését, hogyha nem vetetem el, elhagy. Öt hónapos terhes voltam, amikor elköltözött. Azt hittem, belehalok a fájdalomba. Csak a gyerek akadályozott meg abban, hogy öngyilkos legyek. Úgy éreztem, őt nincs jogom megölni. Születése után volt élettársam zokszó nélkül a nevére vette, gyerektartást is fizet rendesen, de velünk élni nem hajlandó, s a gyereket is csak ritkán látogatja. Azt mondja, ő nem tud mit kezdeni egy kicsivel, el nem tudná képzelni, hogy egy fedél alatt legyen vele. Idegesítené. Én azért reménykedem, hogy ahogy nő, okosodik a kislányom, mégis csak meghódítja az apját, és egyszer mégis egy család leszünk. Miben is bízhatnék másban, amikor olyan kicsi az esély rá, hogy más férfi mellém szegődjön, meg aztán én még mindig őt szeretem. O. J. Orvosszemmel Gabriella özvegy, középkorú nő, akinek egy terhességéből 25 évvel ezelőtt életképtelen gyermeke született. A történteket még ma is mélyen átéli, gyakran eszébe jut, milyen másként élne, ha nem veszíti el magzatát. Nem lenne magányos, és volna, aki majd idős korában gondját viselje. Egy gyermek elvesztése mindig nagy fájdalmat jelent a szülőknek, különösen megrázó ez az édesanya számára, aki életképtelen gyermeket hoz a világra. A genetikatudomány és a szülészeti gyakorlat legfőbb feladata, hogy megelőzze az ilyen tragédiákat. Kiszűrje, időben felismerje a magzati károsodást, és művi vetéléssel a beteg gyermek születését megakadályozza. A szülészek körében régóta ismert a? olygohyd/'amnion, az átlagnál kevesebb magzatvíz, mely a terhesség végén magzati veszélyállapotra utal. Az utóbbi évek kimutatásai igazolták, hogy az olygohyd- ramnion a terhesség első felében is előfordul, csak korábban ultrahangvizsgálat nélkül általában nem került felismerésre. Gyakorisága a terhesség 16-18. hetében 1-2 százalékra tehető. Lehetőségére akkor kell gondolni, ha a méh a számított hetekhez képest kisebb. Terhesgondozás során szakorvos feladata ennek felismerése, melynek gyanújakor ultrahanggal a terhesség minden időszakában, majd a terhesség végén (mag- zatvízvizsgálat) igazolható vagy zárható ki. Az átlagosnál kevesebb magzatvíz okai szerteágazóak lehetnek: 1. anyai, 2. burokgyengeség, 3. magzati okai. Utóbbi közül a leg- gyakoribbak a magzati vizeletképző és -elvezető készüléknek rendellenességei. Minél korábban jelentkezik az olygohydramnion, annál súlyosabb a prognózis. A magzat méhen belüli fejlődése zavart szenved, komplex fejlődési rendellenesség alakul ki. Azok a magzatok, melyek intrauterin fejlődés hosszabb idejét töltötték kevés magzatvízben, általában lenyomott orral és fejbőrre simuló fülekkel, tipikus arckifejezéssel születnek. Igen gyakran jár együtt tüdőfejlődési rendellenességgel. A magzat kényszertartást vesz fel, melynek következményei a mozgásszervi deformitások. Ha a vese egy- vagy kétoldali hiányával, vagy súlyos fejlődésben való elmaradásával találkozunk, az elváltozás az élettel összeegyeztethetetlen, az újszülöttek néhány napos korukban veseműködés hiányában meghalnak. Születési gyakoriságuk 1/10.000 körül van. Gondos ultrahangvizsgálattal korai időszakban, már a terhesség első felében felismerhető. Genetikailag egyértelmű oka még nem bizonyított. Sok faktor együttes jelenléte, ill. hiánya szükséges hozzá. Szinte kizárólag fiúkban fordul elő. Nem győzzük hangsúlyozni az ultrahang, a 16 hetes AFP-vérvizsgálat szerepét a beteg magzat, illetve terhesség mielőbbi kiszűrésében, hisz az időfaktomak jelen esetben döntő fontossága van. Dr. Mosonyi Attila Jogi jo-jó
