Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22 / 18. szám

1994. január 22., szombat Jegyzet — riport 5 Szombati jegyzet Mi lesz veletek, nyolcadikosok? Ha hinni lehet a statisztikának, az 1993/94-es tanévre kis megyénkben 6 ezer 92 fiú és leány iratkozott be a falvakban, a községekben, meg a városokban valamelyik nyolcadik osztályba. Vajon milyenek ezek a gyerekek? Mi vár, vár­hat rájuk folyton változó, bizonytalan világunk­ban? Kezdjük a krémmel: az ember azt gondolná, hogy velük van a legkevesebb baj. A kitűnők­kel. Pedig, aki mindenben ötös, meglehet ennek a szintnek az elérése annyi energiát igényel tőle, hogy talán semmiből sem kiváló. Ennek elle­nére őket csak-csak felveszik valahová, noha nekem az a tapasztalatom, hogy ezek a színjeles bizonyítványok sokszor léggömbszerűek, fel­fújtak, és eltérő, vagy más erőviszonyok között kipukkadnak. A valóságban rendkívül kevés az a nebuló, aki mind a tízegynéhány, egymástól olykor alapjaiban, másféle jártasságokat, kész­ségeket, ismereteket igénylő tantárgyat hibátla­nul tudja. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy-két jegyet olykor hozzá kell „igazítani”, emelni a jeleshez, így semmi akadálya a dögunalmas értesítőnek, amelyik ötössel kezdődik, így folytatódik, sőt fejeződik be. Teszik ezt azért, mert egyébként rendes, udvarias a fiú, szolgálatkész, kedves, bájos a kislány, szóval megérdemli. A bökkenő az egészben az, hogy egy erős középiskolában mindenki tiszta lappal indul, és bizony akad példa nem is kevés, hogy az efféle kitűnőkből végül is közepesek, alignégyesek lesznek. Mondom, nem ellenük körmölöm ezen sorokat, inkább értük, hiszen jobb egy megérdemelt né­gyes, mint két „kiigazított” ötös. Valószínű felveszik a jeleseket, erős négye­seket is. Ha nem is azokba a gimnáziumokba, amelyekbe többszörös a túljelentkezés, de azért bejuthatnak jónak ítélt intézményekbe. Ezek a gyerekek többé-kevésbé végigtanulták, hajtot­ták a hét egész, meg egy félévet. Ki lazán, a lá­bát lóbálva, ki naponta órákat tanulva lett kis- négyes, négyes, jó négyes, erős négyes, majd­nem jeles. A magasabb szintű iskolákat is álta­lában így veszik, ki könnyebben, ki félnapokat tanulva, ki különórákra, különtanárokhoz járva. Ők is valahogyan előbb-utóbb beilleszked­nek a magyar oktatási rendszer egyéniségeket még mindig kevésszer vállaló rendszerébe. Sze­rencséjük, ha szabadabb szellemű iskolába ke­rülnek, ahol nem egyformára igyekeznek for­málni őket, mint a fűnyíró a gyepet, hanem ahány ember, annyi személyiség szellemében foglalkoznak velük. A legtöbb baj mégis azokkal az eleven eszű lurkókkal lesz, akik hármassal, négyessel, jeles­sel is rendelkeznek, sőt egy-egy tárgyból, rész­területről arcpirítóan sokat tudnak. Olykor töb­bet, mint az általános iskolai tanár néni, vagy bácsi. Ismerek srácot, aki „csak” négyes, de olyan maggyűjteménnyel, növénytani ismere­tekkel rendelkezik, hogy messzeföldön ismerik. A másik kis földrajztudor, hiszen 102(!) ország levelezőlapját gyűjtötte eddig össze: az illető nemzetek érdekességeivel, legfőbb jellegzetes­ségeivel együtt. Egy nyolcadikos, szemüveges szolnoki ifjú „hölgy” több tucatnyi történelmi könyvet tanulmányozott át egyetlen helytörté­neti dolgozatért! Ezek a gyerekek egy tárgyból szuperjók, de meglehet tesiórákon nem megy az előrebukfenc, vagy rajzból csak akkor tűnnek ki sajátos színkeverésükkel, ha alkotásukra dől a teli ecsettál. Szerencséjük, ha a tanár bácsi, néni partner, de mi van akkor, amikor riválisnak számíta­nak, és szinte üldö­zik őket? Mert mégis, ciki, hogy a kölyöknek sikerült a nyelvvizsgája, aki pedig tanítja őt... Ráadásul ezek a gyerekek kérdeznek, sőt belekérdeznek az el­hangzottakba. Nem bólogató kiválóak, csak egy-két tárgyból remekek, és náluk nem isten­csapás, ha a magatartás példás helyett jó, neta- lántán ennél is szolidabb érdemjegyű. Mégis sokszor belőlük lesznek a legszínesebb, legér­dekesebb egyéniségek, olykor sikeres vállalko­zók. Miért, miért? Mert ők nem akarnak min­denkinek, mindenből kiválóan megfelelni, de amit tudnak, abban nagyon járatosak. Gyaní­tom, az első nagy pofont majd akkor kapják, ha 3,9-es vagy 4,2-es átlaguk miatt nem kerülnek be az áhított középiskolába, így tovább küldik a lapjukat. Nem kellenek, mert a hármas magatar­tás jegy elrettentő, egyébként is akadnak jobb átlagúak. Tévedések elkerülése végett a világért sem azt akarom mondani, hogy a kitűnők, jelesek kevesebbet érnek, vagy tudnak. Nem erről van szó, hanem csupán azt bizonygatom: az emberi ismeret véges, és aki mindent tud, azt hiszem, tulajdonképpen mélységeiben semmihez sem ért. Sajnálom ezeket a megszállott gyerekeket, mert ők kitűnők ugyan soha nem lesznek, de ha szerencséjük van, remek szakemberekké vál­hatnak. Ölykor kitérőkkel, sokéves késéssel, ahogy a közmondás vallja: türelem valamit te­rem. Kimaradtak a sorból a gyenge hármasok, elégségesek. Bizony, ők sincsenek kevesen, akik szerény osztályzatokkal vették az eddigi tizenöt félév akadályait. Hogy miért? Azért, mert a képességükből ennyire futotta. Mert a szülők a teli borosüvegeket helyezték a gyerek elé, azért mert észre sem vették, ha nem otthon aludtak, azért mert se szeretetet, se gondosko­dást, se ellenőrzést nem kaptak hazulról. Nem sorolom tovább, mert akad még egy réteg, akik­hez vigasztaló szavam most nincs. Ők az elégte­lenek. Pedig, aki épeszű, egészséges, aligha ez illik hozzá. Nem veszett el a világ, legfeljebb egy év. Jobb kétszer járni az utolsót, mint be sem fejezni az általánost. Elvégre az egyes bi­zonyítvány még az álmokhoz is kevés. Szóval nem irigylem a 6 ezer 92 nyolcadi­kost, mert életükben először nagyon komolyan kell dönteniük. Kívánom nekik, szüleiknek, ta­lálják meg a boldogulásuk további útját. Azt az iskolát, szakmát, intézményt, amely segítségé­vel úgy érzik, jól választottak. Nem utolsósor­ban olyan tanárokat, akik szeretik őket, és aki­ket ők is tisztelnek valamiért. A tudásukért, az emberségükért, a szigorúságukért, a humoru­kért, mit tudom én mimindenért. És akkor há­rom, négy, vagy öt tanév múlva ismét cikk szü­lethet róluk. Valahogyan ilyen címmel: hogyan tovább szakmunkások, érettségizettek, techni­kusok? Hiszen ez a kérdés; a hogyan tovább ta­lán mindaddig időszerű, amíg él az ember. Higgyétek el kedves nyolcadikosok ... Q-oJh Léleksebészetről röviden A gyógyító, titokzatos energia Vizsgáznak a kocsik és az emberek Sokat ütött a taxióra Egy kis karcolás az ablakon, festékhiba a karosszérián, és „elúszott” a vizsga. Együttérzően csóválja a fejét a taxi utasa, ha szóba kerülnek a szigorú követelmények. Márpedig szóba ke­rülnek. December 31-ig kellett túljutni az akadályokon, hogy az idén utasokat szállíthassanak a fuvarozók. Nem kis bizonyta­lanságot okoztak az új előírások. S nem mindenki tudja, véget értek-e a „megpróbáltatások”. Száznegyven szolnoki újította meg taxisengedélyét; múlt év­ben még dolgozó kollégáik közül minden negyedik visszaadta. A megyében kétszázzal csökken a szolgáltatók száma. Úgy mondják, a szolgáltatás színvonalát tekintve, mi utasok jól jártunk. Nemrégiben Kecskeméten tar­tottak a természetgyógyászok magas szintű tanfolyamot és konzultációt a léleksebészet lehe­tőségéről. A kurzust az egyik legnagyobb természetgyógyász szaktekintély, a nagy tapasztala­tokkal rendelkező ifjú Csontos Vilmos vezette. A napirenden szerepelt a helyzet értékelése, meditációs gyakorlatok, és ta­pasztalatcsere. Tulajdonképpen mit is jelent a léleksebészet, a pszichotronika? A megfogalmazás mögött levő tartalmat úgy kell értelmezni, hogy az emberek információhor­dozó rezgéseket tudnak leadni és felfogni, de finom ráhangolódás kell ahhoz, hogy a számunkra ér­kező rezgéseket felfogják. A test a lélek és a szellemből álló em­berre ez egy alkalmazott lelki ra- diesztézia, másképpen: pszichot­ronika. A léleksebészek gyógyító tárgy nélkül, tisztán szel­lemi-lelki finom ráhangolással dolgoznak. Vizsgálják az ember szellemi életét és mindazon je­lenségeket, amelyek az ember „hatodik érzékével” kapcsolato­sak. A lelki gyógyításnál a tudat­alatti játszik döntő szerepet. A tudatalatti összegyűjti az energi­ánkat, erőnket, külső behatáso­kat, a szavakat, a gondolatokat, és mint fénysugár úgy halad át a lét három szintjén - a fizikai, az éteri és a szellemi szinten. így megy végbe a gyógyítás, az em­ber minden szintje energiát ad le, így a rezgő energiamező teljesen körbeveszi a testet. Ez alkotja az emberi szivárványt, az aurát. Minden, ami az emberre jel­lemző - beleértve az élettapasz­talatot is -, az energiamezőben tárolódik. Hiszen, mi mint szel­lemi lények az univerzális ener­gia mezejében vagyunk. Az anyagok rezgése teljesen körbe­vesz minket, az emberi szellem mindenre reagál, amit érzeteink­kel, érzéseinkkel, értelmünkkel észlel, azokat elraktározza emlé­kezetébe. Majd, amikor ki­mondja, megnevezi, ezt egy nem ismert erő végzi. A gondolt, be­vésődött szónak teremtő ereje van. A biológusok, fizikusok, orvo­sok kutatásainak máig megoldat­lan célpontja az agy, hiszen pre­cizitásával, bonyolult összetéte­lével számtalan meglepetést okozott. Többféle tanulmány arra enged következtetni, hogy agyunkat csak kis százalékban használjuk ki. A pszichotronika éppen arra hivatott, hogy e ki- használtsági fokot növelje kon­centrált gondolkodással. A szel­lemi gyógyítás nem más, mint a szellemi forrásból származó gyógyító energiák átadása. A lé­leksebészet ráébreszti az embert a magasabb énjének létezésére, amelyet úgy is mondhatunk, hogy bennünk rejlő teremtő erő. Ez az erő megmutatja, ha tudatá­ban vagyunk szellemiségünknek, megerősít bennünket és kapaci­tásunkat arra használja, hogy energiával lásson el. A léleksebész, a lélek orvosa számára az élet legfontosabb fel­adata az, hogy enyhítse a körü­lötte levők fájdalmát úgy, hogy kapcsolatot teremt a magasabbik énnel, vagyis a lélekkel. Ekkor a betegek többsége lelki szemei előtt tisztán megjelenő képet lát. Ezután a beteg érzi magában az energia áramlását. Melege van, bizsereg vagy éppen fázik, amit ellazulás és nagy megnyugvás követ.Hihetetlen, hogy ezek az energiák milyen óriási dolgokra képesek. Többek között - lélek- szinten - az összes szervnek, csontoknak, ízületeknek a mé­regtelenítésére, vértisztításra, daganatok, ciszták kezelésére, negatív gondolkodás átprogra­mozására és a beteg lelki gyógyí­tására. A gyógyító erő úgy hat, hogy az ember mindhárom szint­jén keresztülhalad, így indítja be a test természetes gyógyító fo­lyamatait. Átírja a gyógyítást a testre. A szellemi gyógyítás a daganatokat olyan vegyületekké változtatja, amelyek természetes módon kiürülnek a beteg szerve­zetből. Manapság egyre többen fede­zik fel a szellemgyógyítás szük­ségszerűségét, és nem mint utolsó lehetőséget, hanem mint első lépést a harmónia és az egészség visszanyeréséhez. Ez nem alternatíva, hanem önálló te­rápia. A pszichotronika rávilágít, hogy legnagyobb szükségünk arra van: megtudjuk, kik va­gyunk. Hiszen, szellemünk ál­landóan rendelkezésünkre áll az egyetemes energiamezőben, amelynek részei vagyunk. ESK Három éve még 450-500 taxi körözött a szolnoki utcákon. Mintegy ötven kontár és bejáró „segített be”. A szakmabeliek nem fogalmaznak ilyen árnyal­tan. Az első nagyobb létszám- csökkenés 1992-ben volt, ami­kor a társadalombiztosítási járu­lékot négy és félszeresére emel­ték. Vállalkozói körökben ez övön aluli ütésnek számított. Akkor még 380 fuvarozó sem volt sok. Ilyen jól éltünk volna? 1992. novemberétől 1993. február 28-ig nem adtak ki új taxiengedélyt, fokozatosan szi­gorodtak a működés feltételei. Első lépésként elrendelték a sárga rendszám használatát. Jól látható jele volt ez a változá­soknak. Az új szabályok szigorították a műszaki vizsga követelmé­nyeit: az öt évnél idősebb jár­művek megbontásos műszaki vizsgán mérettetnek meg. Az 1986 előtt gyártott taxik pedig csak katalizátorral felszerelve vehetnek részt a forgalomban. Ez is sok taxist meghátrálásra kényszerített. Elszalasztott fuvarok Jött az adattárolós óra, a százezer forint biztosíték. A vállalkozási igazolvánnyal és a taxiengedéllyel is rendelkező fuvarozónak, tanfolyamokon kellett rész venniük, vizsgát tet­tek. Az újév nagy vízválasztó volt. A munkanélküliség növeke­désével nőtt a személyszállítók száma is. Ha volt a családnak egy járműve, akkor már bele­vághattak a vállalkozásba. Kü­lönösebb területi korlátozás nem volt, a műszaki állapotot sem ellenőrizték olyan szigo­rúan mint manapság. Akik korábban kezdtek, nem nézték mindig jó szemmel, hogy az újak csak feltették a jelzőt és már dolgozhattak, „ka­szálhattak”.- Január 1-jéig kellett letenni a vizsgákat, kocsik műszaki ál­lapotára különösen kiemelt fi­gyelmet fordítottak az ellenő­rök. Okozott-e az Ön számára ez valamilyen gondot? - kérdez­tük Seller Jánostól, a Tisza taxi­sától.- Van aki még most vizsgá­zik - veti közbe.-A követelmények miatt ad­ták vissza az engedélyeket?- Sokat költöttünk az au­tókra. Akik nyugdíjasként vagy másodállásban dolgoztak, in­kább visszaléptek.- Ugyanannyit kell dolgozni a pénzéért mint tavaly?- Én ugyanannyit vezetek.- A bevétel sem változott?- Nem. Igaz, a január nagyon gyenge hónap. A decemberi vizsga érintett hátrányosan minket. Az év utolsó hónapjá­ban a legnagyobb a forgalom. Nekem például két hét kiesett. Ez pedig nemcsak nekem, de másnak sem mindegy.- Miért nem készítette fel ko­rábban a kocsit?- Mert nem volt miből meg­csináltatni.- Milyen most taxizni?- Van némi feszültség. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Ez olyan szolgáltatás, amely a la­kosság jövedelmétől függ. Az pedig nem nő, hanem csökken. De nemcsak nálunk van ez így, hanem például a vendéglátás­ban is. Guruló tőke- A borravalóban is észreve­hető ez?- A két-három évvel ezelőtti­hez viszonyítva, igen. A járművek számát korlátozó szolnoki önkormányzati rende­let a közúti közlekedést szabá­lyozó törvényen nyugszik. So­kan félreértik a helyi jogsza­bályt. Csak ez alapján nem vonnak be engedélyt: a kocsik mennyiségét korlátozzák. Van olyan taxi, melynek vo­lánjánál apa és fia váltja egy­mást. Úgy tervezték, három év alatt törlesztik a részleteket, ak­kor vehetnek egy új autót. A Fuvarozók Országos Szö­vetségét felkérték, adjon szakvé­Polónyi Géza a droszt előtt leményt arról, hogy Szolnokon hány kocsira lenne szükség. Fi­gyelembe vették, hogy a megye- székhelyen nyolcvanezren él­nek, mintegy húszer a bejáró. A város tömegközlekedését átla­gosnak véve, a település területe és a magángépkocsik becsült száma alapján a FUVOSZ száz­tizenöt járművet javasolt. A szolnoki személyszállító társa­ságok ajánlata hasonló volt. Úgy vélték, százhúsz autó elegendő. Polónyi Géza magányosan rója az utat, nem tartozik egyik szervezethez sem. Nem számít­hat arra, hogy egy központból, vagy azon keresztül kap fuvart. Rengeteget kell várakozni. Olykor egy-két órát is ül az álló járműben, ami talán még fárasz­tóbb, mintha utast szállítana.- Töröm én is a fejemet, mi­hez kezdhetnék? Három gyer­mekem van, pillanatnyilag nem találok jobb munkát: egysze­rűen nincs. Minden tőkémet a taxizásba fektettem. Itt az óra - a régit akár el is dobhatom -, felújítottam a kocsit. A helyzet nem sokat javult annak ellenére, hogy kevesebben vagyunk. Be­szélgettünk a kollegákkal, ugyan melyik az a bűncselek­mény vagy szabálysértés, ame­lyért százezer forint pénzbírsá­got szabnak ki - ennyit kell ugyanis fizetnünk, ha szabályta­lanságot követünk el számlá­záskor. Úgy érezzük, még a bű­nözőket sem büntetik így. Mintha szándékosan ránk száll­tak volna, mintha szándékosan „tolnának” ki velünk.- Jónéhány kollégája vissza­adta az engedélyt.- Én is gondolkodtam ezen. Érthetetlennek tartom a szigort. Túlzásnak tartom például, hogy katalizátort kell beszerelni a gépkocsiba. Sokkal rosszabb műszaki állapotú járművek köz­lekednek a városban.- Fel tudja venni a versenyt a többiekkel?- Alig érezni, hogy kevesebb kollega dolgozik. Talán keve­sebbet kell várakozni. Ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok, 24 órát kellene itt tölteni. Egyéb­ként pedig, itt nincsenek nagy távolságok. Nem is tudom, mi­kor mentem utoljára vidékre. Ha háztartási gépet vásárolnak - lakjanak akár egy közeli falu­ban -, nem szállítják egyenesen haza, csak a vasútállomásig. Most ez a legfontosabb, hogy én blokkot adjak? Itt nagy pén­zek „szálltak” el. Mindenki tudja, hogy karácsony előtt a legnagyobb a forgalom. Ekkor kellett felkészíteni a kocsit. So­kunknak azonban nics fűtött műhelye; az utcán kell javítani az autót, festeni pedig nem lehet ilyenkor. A taxik csökkenésének van egy másik oldala is. Engedé­lyek, kaució, környezetbarát jármű híján a munkanélküliek népes táborát gyarapítják. Ne­kik azonban nem jár segély. Aki nem tőkeerős, az feléli jármű­vét. Többek szerint új autót eb­ből a munkából nem lehet vásá­rolni. Kijár jól? Ha nem mozdulunk ki a me­gyéből vagy az országból, könnyen tévedésbe eshetünk a járművek korát, műszaki állapo­tát illetően. Első ránézésre jól mutat a kocsi, de a gazdája és a család jól tudja, mennyi min­dent kell vagy kellene cserélni és javítani rajta.- Aki tavaly meg sem kísé­relte letenni a vizsgákat, arról már tudtuk, hogy 1994-ben már más munka után néz - mondja Juhász József, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Közúti Közlekedési Szolgálta­tók Kamarájának vezetője. - Akinek nem sikerült a vizsga, az január 31-ig újból próbál­kozhat. A kocsi műszaki hibái­nak kijavítására is a hónap vé­géig van lehetőség.- Szerintem nem voltak ne­hezek a vizsgák - mondja a Gábriel fuvarozó Vidéki László, aki 1963-óta dolgozik a szak­mában. Az általános műveltség kellett hozzá. A közlekedésren- dészettant tudni kell, nincs mese. Vállalkozói ismeretek nélkül sem lehet megélni.- Korábban a Volánnál dol­gozott, most nyugdíjas. Ezek szerint megéri.- Most több időt kell a kocsi­ban tölteni ahhoz, hogy anyagi­lag megérje. Ez nálam körülbe­lül tíz munkával töltött órát je­lent. A másik lényeges dolog, hogy kilométerenként 8 forintot félre kell tenni ahhoz, hogy ha amortizálódik a jelenlegi autó, újat lehessen venni. Vannak más gazdaságossági számítási módszerek is. Mond­ják, az alapdíjnak annyinak kel­lene lenni, hogy abból egy liter benzint meg lehessen vásárolni. Az országos érdekvédelmi szervezet szerint hetven forint az ajánlott tarifa kilométeren­ként, ezzel szemben negy­ven-negyvenöt a „városi gu­ruló”; harminc forint alatt van a vidéki fuvar. Nekünk utasok­nak, ha családostól rövid távol­ságra megyünk gyakran célsze­rűbb taxival menni mint autó­busszal.Ha változatlan marad a szolgáltatást igénybevevők száma, akkor előreláthatóan nem lesz gond a megélhetéssel. A fizetőképes kereslet csökken. Ma nincs több munkája a más­félszáz taxisnak, mint két évvel ezelőtt a háromszázötvennek. Szurmav Zoltán Ötszáz helyett százötven taxi várható (Fotó: Nzs)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents