Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

1994. január 21., péntek 13 Sorstársaink Nem a mozgássérültek éltek vissza Ez elfogadhatatlan A mozgáskorlátozottak köz­lekedési támogatását szabá­lyozó kormányrendelet igen nagy vitákat váltott ki. Ugyanis jelentősen csökkenti a támoga­tás összegét és a jogosultak kö­rét. De mit gondolnak erről azok, akikre a rendelet vonat­kozik? Akiknek nagyon nehéz kimozdulniuk otthonról, vagy akik gondozóként, családtag­ként segítik a sérült embert? íme néhány vélemény: „A változás rendkívül hátrá­nyosan érinti az intézményünk­ben foglalkoztatott (értelmi fo­gyatékosok napközi othona) 3-18 év közötti, halmozottan sé­rült gondozottakat és családjai­kat. Ezeket a gyerekeket szüleik a gyógyulás és a gyógypedagó­giai fejlesztés érdekében nap mint nap, fáradtságot nem kí­mélve hordják orvoshoz, gyógypedagógushoz, konduk­torhoz, gyógytornászhoz, gyógy masszőrhöz, természet­gyógyászhoz, a városon, a me­gyén, az országon belül minden lehetséges helyre. A részükre eddig folyósított közlekedési támogatás is csak részben fe­dezte a valós kiadásokat. Most azonban az új rendelkezéssel minden reményüktől és lehető­ségüktől megfosztják ezeket a valóban rászorult családokat. Képtelenség még egészséges szülőnek is egy súlyosan moz­gássérült, magatehetetlen, a mozgás hiánya miatt túlsúlyos gyermek utaztatása bármilyen közlekedési eszközön.” „Arra hivatkoznak, hogy há­roméves korig lehet vinni a gye­reket karon is. De elfelejtik, hogy egy mozgássérült gyerek­hez ruhát, pelenkát, sokszor ba­bakocsit is kell még vinni. Mi­ért csak 6 ezer forintot kapnak évente éppen abban a korban (3-18 éves korig), amikor, ha a gyerek rehabilitációját veszem figyelembe, a legtöbbet kellene vele menni? Azt mondták, azért kell így szabályozni, mert sok vissza­élés történt. Nem a mozgássé­rültek éltek vissza a közlekedési támogatással! Eddig háromtagú orvosi bizottság állapította meg azt, hogy ki jogosult a támoga­tásra, most a háziorvos fogja. Minek alapján? Egy csípőproté- zises beteg fel sem tud szállni a buszra, pedig nem látszik sú­lyosan mozgássérültnek.” „A módosítás anyagilag érint bennünket. A szülők többsége kis fizetésű, munkanélküli vagy nagycsaládos. Tömegközleke­dési járművön nem megoldható sok gyerek szállítása. Van, aki csak fekve szállítható. A tömeg­ben ki vannak téve a fertőzésnek és a „közcsodálatnak”. „A korábbi jogszabály vég­rehajtásával szemben többször elhangzott kritikaként, hogy: az orvosszakértői bizottságok álta­lában liberálisak a mozgáskorlá­tozottság igazolásakor. Miből gondolja bárki is, hogy a házi­orvosok, akik közvetlenül isme­rik a mozgáskorlátozottak élet- körülményeit, nem lesznek ugyanilyenek? A jelenlegi szabályozásban a legfájóbb, hogy a mozgáskorlá­tozott személynek a 18. életéve alatt a többletköltségeinek mér­sékléséhez nyújtott közlekedési támogatás mértéke korlátozott, a harmadik év betöltéséig pedig nincs is. A családom, illetve a magam példáján is tudom, hogy egy mozgáskorlátozott fiatal a csa­ládjának 18-20 éves koráig je­lent a legtöbb pluszköltséget. A szülők ebben az időszakban hordják orvostól orvosig a gyermeket. A szülők bizakod­nak, és adott esetben a gyógy­kezelések is ebben az életkor­ban túdnak a legtöbbet hasz­nálni. Aztán ott vannak az isko­láztatás évei... A gépkocsi-felelősségbiztosí­tási díjhoz nyújtott kedvezmény megszüntetése a lehető legrosz- szabbkor történt. Pont akkor, amikor a biztosítási díjak emel­kedtek. Daganatos betegeknek Segítség a műtét után Bővült a Napforduló Szolgá­lat (Szolnok, Irgalmas u. 5. tel: 377-043) szolgáltatása. A szol­gálat már korábban megnyitott egy gyógyászati segédeszközö­ket forgalmazó boltot, amely­ben melltartókat, protéziseket és ruhákat árultak. (A szolgálat a daganatos betegeknek és hoz­zátartozóiknak nyújt segítsé­get.) Amikor a bolt megnyílt, akkor még nem volt társada­lombiztosítási támogatás a gyó­gyászati segédeszközökön, és a legolcsóbb melltartó is 2 ezer 600 forintba került. Október óta bővültek a lehe­tőségek: ezek a gyógyászati se­gédeszközök társadalombiztosí­tási támogatást kaptak (amely egy aláírásgyűjtéssel egybekö­tött akció eredménye volt), és a bolt a daganatos betegek ki­szolgálását segítő gyógyászati segédeszközök teljes választé­kát kínálja. Lehet kapni többek között vizeletgyűjtő zacskókat, bélsártartót, parókát. Ezek or­vosi vényre válthatók, így lé­nyegesebben olcsóbba kerül­nek. Bővült a közgyógyellátásra való felírás köre is. A bolt vevőköre nemcsak Szolnokra terjed ki, hanem Kunszentmártontól Szentesig, Siófokig vannak vásárlóik. Azért jönnek szívesen, mert mindent egy helyen meg lehet kapni. Az volna az ideális, ha a be­teg a kórházi műtét után már úgy mehetne haza, hogy a gyó­gyászati segédeszközt is magá­val vihetné, hiszen az meg­könnyítené az életét. Ez azon­ban sok esetben nincs még így. Nehéz kapcsolatot találniuk a szolgálatban dolgozóknak a kórházban tartózkodó operált betegekkel. Bár próbálnak az egészségügyi intézményekhez közeledni, úgy tűnik, ez a köze­ledés egyoldalú. Az egészség­ügy nem nagyon akarja vállalni ezt az együttműködést. Olykor még a szolgálat létezéséről sem tud az egészségügyi dolgozó. Együttműködni csak úgy le­het, ha azt mindkét fél akarja. A kórházi osztályon megműtött beteg, alig túl az első riadalmán, azt sem tudja, hová, kihez for­dulhat. Azt sem tudja, hogyan folytatja az életét. Mi lesz vele ezután? Milyen ruhákban jár­hat? Hogyan étkezzen, hogy az egészségének ne ártson, hanem lehetőség szerint segítse elő a gyógyulását? Jó volna, ha tudná, hogy ha problémái adód­nak, kihez, hová kell fordulnia. Mindebben segít, segíthetne a Napforduló Szolgálat, hiszen minderről felvilágosítást adna, sőt a gyógyászati segédeszközt a szolgálat segítői elvihetnék a kórházba, és a beteg már úgy mehetne haza, hogy minden szükséges segítséget megka­pott. Ehhez azonban tudni kellene, hogy kik a segítségre szoruló betegek egy-egy osztályon. És itt ütközik nehézségbe a szolgá­lat. Hogy mennyire szükség van erre a munkára, azt mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy a klubjaiknak egyre több tagja van. Létrehoztak klubot Mező­túron, Törökszentmiklóson, és most szerveződik Túrkevén. Akik szeretnének bekapcso­lódni a klubok tevékenységébe, a következő módon tehetik: Mezőtúron Szilágyi Gyulánénál (Kálvin tér 1.) lehet jelentkezni. A törökszentmiklósi klub tagjai minden hónap utolsó szerdáján 14 órától találkoznak a művelő­dési központ 22-es szobájában. A Túrkevén lakók klubja min­den hétfőn 14 órától működik az ifjúsági házban. Homokon járt a Nevesincs Színház Sok-sok ajándék és nevetés A „Gyertek velünk Betlehembe” című játék egyik jelenete Örömteli kikapcsolódást nyújtó, személyiségfejlesztő igazi missziót vállalt a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapít­vány, amikor a városligeti Neve­sincs Színházzal és két gitá­ros-humoristával karöltve 1992 karácsonya előtt elhatározták, nyakukba veszik az országot. Miután egy év alatt a gyer­mekek Nemzeti Színházává lett, tavaly októberben a közvéle­mény segítségét kérte életben maradásáért. Egyenlőre játszik a társulat. Vezetője Rencz An­tal, a Nemzeti Színház drama­turgja.-Tavaly tizenöt helyre jutot­Kókai Nagy István, a homoki diákotthon igazgatója Gergely Amáliától vette át a nemzeti alapítvány ajándékait A döntést az a felismerés előzte meg, hogy nem egy köz­ponti rendezvényt szerveznek, hanem nevelőotthonokba láto­gatva varázsolnak műsorukkal és ajándékaikkal ünnepnapokat a leginkább rászorult gyerekek életébe. Ki is az a Nevesincs? Első bemutatója, 1992. június óta 400 előadást tartott, csak egy év alatt több mint másfél százat tel­jesen ingyen, hogy azok a gye­rekek is láthassanak színházat, akiknek a szülei már a belépődí­jat sem tudják megfizetni. A színház semmiféle állami, ön- kormányzati támogatásban nem részesül. tunk el a betlehemes énekes ka­rácsonyi játékkal - mondta el az előadókkal együtt turnézó Ger­gely Amália, az alapítvány fő­munkatársa -, ez év decemberé­ben, január elején szintén ti­zenöt gyermekintézményt keres­tünk fel Lentitől Mátészalkáig, szerte az országban. Megyénkből a Homoki Álta­lános Iskola, Speciális Szakis­kola és Diákotthon lakói tapsol­hattak a sok humorral párosuló műsornak és vehették át az ala­pítvány által átadott színes tele­víziót, videomagnót, édességet és egyéb ajándékokat. Kép-szöveg: Simon Cs. József A gyerekek nagv élvezettel nézték órákon át a műsort Köszönőlevél Az egyesületek, szervezetek olykor munkájukat megkö­szönő levelet is kapnak. Az alábbi levelet a Kézenfogva ÉFÉE vezetőségének címezték: „Örömmel és nagy szeretettel értesítjük Önöket, hogy meg­kaptuk tájékoztató soraikat. Megérkezett a Télapó karácso­nyi csomagja, amelyben igen értékes és szép sapka, sál, azon­kívül édesség is volt, és nagy örömöt okozott. Fáradságos munkájukért hálás köszönetét küldünk. További erőt, egész­séget kívánunk a vezetőség minden tagjának, valamint bé­kés, boldog, örömökben, sike­rekben gazdag új esztendőt. Nagy kitartás, segíteni akarás következtében szépen alakul a jól megszervezett ügy. Aminek be is érik a termése. Azoknak a nevében is hálámat küldöm, akik érzik, hogy van már olyan szervezkedés, amely segít a fájó siívű, fogyatékos gyerekkel küszködő szülőknek, hogy ők is beilleszkedhessenek, ne érezzék fölöslegesnek az életüket. Min­den jót kívánva: Berkes Béláné” Munkaerő kerestetik Megváltozott munkaképes­ségű nem dohányzó munkavál­lalókat alkalmaz a Kézenfogva Bt. - raktárosnak, gyermekfel­ügyelőnek, varrónőnek, gépi kötéshez. Jelentkezni a Kézen­fogva ÉFÉE Szolnok, Móra Fe­renc u. 15. szám alatti irodájá­ban lehet. Vezetők tanácsa Ma rendkívüli ülést tart a Mozgáskorlátozottak Egyesüle­teinek Országos Szövetsége. Téma: teendők a mozgáskorlá­tozottak közlekedési támogatá­sát szabályzó kormányrendelet megváltoztatása érdekében. A tanácskozásra meghívót küldtek dr. Surján László népjóléti és dr. Kónya Imre belügyminisz­ternek. Az oldalt írta: Paulina Éva és Simon Cs. József „Mert tele vagyunk félelemmel” • • Örökbe fogadni? Nem egyszerű Az örökbefogadás soha nem volt egyszerű dolog. Nemcsak az ügy hivatalos részét tekintve, hanem az érzelmek szempont­jából sem. Számtalan konflik­tus, esetleges későbbi kudarc forrása lehet az örökbefogadás. És ott a dilemma is: megmon­dani vagy eltitkolni a gyerek elől az igazságot? És ha úgy döntöttek, hogy megmondják: mikor tegyék meg? Hogy ne le­gyen se túl későn, se túl korán? Az örökbefogadás dilemmái­ról, nehézségeiről hallgassák meg egy nevelőszülő gondola­tait. E gondolatokkal kapcsolatos észrevételeiket, véleményüket a Contact Mentálhigiénés Kon­zultációs Szolgálat címén (Szolnok, Postafiók 31. 5005) várják. * „Az örökbefogadás nehézsé­geinek, intézetből kikerült kis­gyermek nevelésének, ha van is szakirodalma, legtöbb szülő nem alkalmazza azt a gyakor­latban. Jómagam is ezt tettem. Úgy gondolom, lehet ez előny is, ha időközben az embernek keserves tapasztalat szüli e té­mabeli gondolatait. Miért olyan nehéz róla be­szélnünk? Mert tele vagyunk félelem­mel. Az örökbe fogadó édesanya rendkívül sérülékeny ember. Mire eljut élete legszebb dönté­séig, az örökbefogadás gondo­latáig, már régesrég megjárta a maga kálváriáját. Bizalmatlan, hiszen nagyon sok a vesztesége. Védi féltve őrzött titkát, így sok esetben az örökbefogadás ténye nem kerül nyilvánosságra. A téma tabu, mert úgy gon­dolja, valamiféle testi-lelki fo­gyatékosság az, hogy nem ho­zott világra gyermeket. Az örökbefogadást pedig e fogya­tékosság „produktumá” -nak véli. Természetesen nem mindenki gondolkodik így, hiszen ahhoz nem férhet semmi kétség, hogy nagyon nemes feladat vállalni egy anyára váró kisgyermeket. Az anya-gyerek kapcsolat mély­sége, kölcsönös öröme pedig nem vérségi kapcsolat függvé­nye. Mégis meg kell értenünk eze­ket az édesanyákat, hisz nagyon nehéz nyíltan fölfedni sok évig őrzött titkokat. Ehhez segítő, fo­lyamatos odafigyelés kell. So­kan tudjuk, hogy a gyermekne­velésben tökéletes szülő nincs. Szülő van. Természetesen töre­kedni kell a tökéletességre, de annak legelső lépése az őszinte­ség. Úgy gondolom, a titkukat magukban hordozó édesanyák szándékosan mondanak le a hála nem várt, de törvénysze­rűen bekövetkező szép pillana­tairól. Elkerülhetetlen, hogy életük valamely időszakában a titok feszítő problémává alakul, és azt jelzik is környezetüknek. Ezekre a jelzésekre kellene fi­gyelnünk. Az a tapasztalatom, hogy az örökbe fogadott gyermeket ne­velő szülők többsége elszigetel­ten él. Ezért -és a gondok, a he­lyes életvezetés tapintatos, se­gítő megoldása miatt - szükség lenne olyan hatékonyan működő szervezetre, amelyek ezeket a szülőket nem elriasztanák, ha­nem összefognák. Hiszem, hogy gondolataim­mal nem vagyok egyedül!” Törökszentmiklósról, a mozgássérültek egyesülete által szervezett közös ebédről kaptunk fotót. Több mint százan jöttek el, a résztvevőket a Tiszatáj citerazenekar szórakoz­tatta. A rendezvényt anyagilag támogatta a polgármester is. Fájlalom... Amit fájlalok az egészben, az az, hogy tudomásul veszik, vele élnek az emberek, mégis sok­szor úgy tűnik, közömbösek - mondja egy édesanya, aki moz­gássérült gyermeket nevel. A gyerek sérültsége végleges, ez nem olyan betegség, amelyet gyógyítani lehetne. A gyerek születése óta moz­gássérült, néhány éve tolókocsis lett. Az édesanya azt fájlalja, hogy mindennek utána kell járni. Nem elég baj és fájdalom, hogy a gyerek ilyen állapotban van, ezt újra és újra bizonyítani kell. Az orvosi zárójelentésén hiába szerepel, hogy: állapota végleges. Ha ápolási díjat kap, ha közlekedési támogatást, mindig újra és újra be kell sze­reznie a papírt, hogy a gyereke mozgássérült. És a bizonyítás mindig utána­járást jelent. Pedig a családot eléggé leköti a gyerek nevelése, hiszen sokat kell segíteni neki, odafigyelni rá. Nemrég segélyt is kapott a család az önkormányzattól. Azt mondták, vigyen blokkot róla, hogy a gyerekre költötte a pénzt. Megérti ő, hogy ez a sza­bály, és a szabály nem ismer embereket és érzelmeket... De hát ugyan, kire költhetné azt a pénzt? A szándék talán segítő, de a valóság megalázó ... A hátrányos helyzetű emberek közül sokan pró­bálják megfogalmazni gon­dolataikat. A világnak va­lami módon tudtára adni lé­tezésüket, problémáikat. A világnak, amely sokszor nem vagy nem kellőképpen figyel oda rájuk. Sokan le is írják azokat az érzéseket, amelyekkel át­élik helyzetüket, azokat a gondolatokat, amelyek a vi­lágról születnek bennük. Szerkesztőségünkhöz el­juttatta a verseit, írásait Ur- bán Szabó Béla, aki moz­gássérült. Önemésztö Elgurult egy könnycsepp. Ha föl bírod venni, legyen tiéd. de mire e sorok végére érsz, nyomában elveszett. Kezdő pillanat Csendes éj, mind között a legcsendesebb meggyötört arcok a jászol felett S ott lent egy arc fénye szomorú szemekben a mégis reménye

Next

/
Thumbnails
Contents