Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-21 / 17. szám
12 Izraeli képeslapok 1994. január 21., péntek A zsidó hit szerint, amikor időszámítás után 70-ben lerombolták Jeruzsálemben az ősi templomot, a megmaradt falból nem távozott el isten szelleme. Közel kétezer évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a 60 méter hosszú szent imahely, a Siratófal, újra betölthesse szerepét a zsidó vallásban.- Mi késztette az első exponálásra?- Nehéz a válasz, mert megpillantva a falat, cserbenhagyott a fotósösztön. A Siratófalból „készültem", de megdöbbentett az a kavargó élet, amely a történelmi emlékek, a „működő" vallási szent hely és turistalátványosság összefonódásának lenyűgöző élményét jelentette. Az első másodpercben tudtam, sokszor jövök még vissza. Először talán az imádkozok sokszínűsége, a fal felé fordulók változatossága ragadott meg.- Egy átlagos napon mi történik a Siratófalnál?- Nincs átlagos nap. Az ünnep és a hétköznap egybefolyik, fal előtti tér helyet ad nemzeti ünnepeknek, és itt esketik fel a bevonuló fiatalokat is. A turisták állandó külső résztvevői a történéseknek, jelenlétük a zsidók vallási tevékenységét nem zavarja. Az imahelyet elkülönítették, náluk természetes módon kerítés válsztja el a nőket is. Hetente kétszer tartanak felnőtté avató ünnepet, amikor a 13 éves fiúk nagykorúvá válását színes, vidám népünnepély kíséri. Jeruzsálem lakosainak nagy része naponta megfordul az imahelyen. Sokan írják kis papirosra kívánságukat, s azt a fal réseibe tömik, remélve, Isten közelségében előbb meghallgatásra találnak. Kevesen tudják, hogy a 145 méter hosszú falnak van egy zárt folyosószerű része. Itt őrzik a tóratekercseket, vallási könyveket, s a tűző nap elől sokan keresnek menedéket az árnyas átjáróban. Az ortodox zsidók élete a vallás gyakorlása. Megtisztulva léphetnek a szent helyekre, s fő szabály: távozáskor a falnak hátat fordítani nem szabad. Az ezeréves kövek a történelem nehéz éveinek tanúi, s 1967-ben is csak fegyverrel tudták ősi szent helyüket visszaszerezni izrael fiai. Azóta gyakorolhatják naponta vallásukat ott, ahol valamikor őseik elkezdték. A Siratófal volt talán az egyetlen hely, ahol kevésnek bizonyult a fényképezőgép az élmény visszaadására. Az elmúlt évezredek minden ellentéte felrémlik a látogatóban akkor, amikor a fal előtt a zsidók sokasága imádkozik, s hirtelen felhangzik a pár száz méterre lévő mecset müezzi- nének kihangosított éneke. Cs. M. L. Kardos Tamás szolnoki fotóművész 1993 szeptemberében hat héten át járta Izrael tájait, városait. Sorozatunkban személyes élményeiről beszélgetünk. / • V 1 J A Kánaán magyar szemmel (6.)
