Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-18 / 14. szám

1994. január 18., kedd Hazai tükör 5 I)r. Seregély István érsek gármestere. Dr. Seregély István a keresztény egység fontosságá­ról szólt. Mint mondotta. Krisz­tus szolgálatra és üdvösségre hív bennünket. Nem küldeni kell, hanem hí­vogatni, „Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk”, a felekezeti különbség nem lehet elválasztó erő - mutatott rá be­szédében dr. Fekete Károly teo­lógiai dékán. Az imatémákat Bollók Emil esperes adta meg, a záróimát, a Miatyánkot Nagy Kálmán re­formátus esperes mondta. Az istentiszteleten a Karcagi Baptista Gyülekezet énekkara két énekkel szolgált. Az alka­lom házigazdája Nagy Kálmán kunhegyesi református lelki- pásztor volt. S/.athmáry Már hosszú évekre vissza­nyúló és hagyományosnak te­kinthető alkalom Magyarorszá­gon az őszi ökumenikus imahét. Ekkor katolikusok, protestán­sok közösen fordulnak az Úrhoz erőt, támogatást kérve a történe­lem viharai során megbomlott keresztény egység helyreállítá­sához. Krisztus urunk annak idején egy egyházat teremtett, melyet emberi gyarlóság szakított ré­szekre. Ma eljutott a keresztény világ odáig, hogy a megosztott­ság átkát egyre jobban érzi, s mindinkább tenni kíván ellene. E szándék látható megnyilvánu­lásai a mind gyakoribb ökume­nikus alkalmak országszerte. Mint arról korábban hírt adtunk, vasárnap Kunhegyesen isten- tisztelettel kezdődött az imahét, melyen a katolikus egyház kép­viseletében részt vett dr. Sere­gély István egri érsek és Bollók Emil esperes, a református egy­ház részéről pedig dr. Fekete Károly, a Debreceni Reformá­tus Teológiai Akadémia dé­kánja és Nagy Kálmán, a Nagy­kunsági Református Egyház­megye esperese. Jelen volt még dr. Szabó Lajos országgyűlési képviselő, továbbá Szele- kovszky István, a város pol­Nagy Kálmán kunhegyesi lelkipásztor szól a hívekhez A keresztény egységért Ökumenikus istentisztelet a kunhegyesi református nagytemplomban Felismerik az elváltozásokat az emberi testben Röntgenszemű gyógyítók Ismereteim szerint a vilá­gon négy olyan személy él, aki röntgenszemével belelát az emberi test bonyolult életrit­musába, és látja a nem szabá­lyosan működő szerveket. Látják a betegeket, mint a természet erőfeszítését, és igyekszenek megszabadítani a testet a bajaitól. Ők a gyógyí­tás és a látás ajándékával megáldott emberek. Alina Jo- gogyina 1994. február 25-ig ismét Kecskeméten, a Budai u. 2. szám alatt rendel. Tele­fon 18 óra után: 76/492-402. A minap lehetőségem volt újra találkozni a röntgenszemű gyógyító asszonnyal, Alina Jo- gogyinával. O az ismereteim szerint olyan képességekkel rendelkezik, hogy megbízható diagnózist ad az emberek beteg­ségeiről. A világon rajta kívül még a Pekingben dolgozó katonaor­vos, Zhen Hsziangling - aki már gyerekkorában látta szülei csontvázát -, az ukrajnai szár­mazású Julia Vorobjana - aki ránézéssel, műszerek nélkül megállapítja az emberek test- hőmérsékletét, pulzusát és vér­nyomását 5 másodperc alatt -, valamint a mexikói Julio Esto- bál rendelkezik olyan képes­séggel, hogy képes felismerni az elváltozásokat az emberi testben annak ellenére, hogy szeme világát már korábban el­vesztette. Alina röntgenszemével látja a belső szervek működését és rendellenességeit. A funkcióza­varokat néhány másodperc le­forgása alatt sorolja. Észleli az ember megbetegedéseit és ösz- szefüggésében vezeti vissza az okokra. Tanácsot ad a gyógyu­lás elősegítése érdekében, és bioenergiával gyógyít. Olyan képessége van, hogy az orvosi műszerek által még nem észlelt betegségeket, sőt egy sejt meg­betegedését, elváltozását is ér­zékelni tudja. A kezdődő rákos elváltozásokat már csírájában képes észrevenni és gyógyítani. Sokan bíznak gyógyítóerejében. Többen évek óta várják, hogy mikor érkezik újra Magyaror­szágra. Jelenleg ismét Kecske­méten tartózkodik. A váróterem reggeltől estig tele gyógyulni vágyókkal. Közülük beszélget­tem egy törökszentmiklósi asz- szonnyal, akit Alina már több betegségéből gyógyított meg:- 1990-ben a rádióban érte­sültem a gyógyító Alináról - kezdi. - Elmentem hozzá Kecs­kemétre, és nagyon meglepőd­tem, mert 18 évvel ezelőtt volt egy hasnyálmirigy-gyulladá­som, amely minden influenza­járvány alkalmából begyulladt. Évente háromszor voltam be­tegállományban, és ez okozta minden bajom. Fantasztikus volt, amikor kezelt, éreztem azt az erőt, ami a kezéből áradt. Egyik kezével fogta a kezem, a másik kezével gyógyított. Ér­dekes bizsergő érzést éreztem, majd egy pár napig olyan volt a bőröm, mintha megpörkölődött volna. Én közvetlenül találkoz­tam az energiával, s engem meggyógyított. Tavaly egy térdízületi cisztám volt, amelyre az orvosok azt mond­ták, hogy meg kell műteni. Ezt követően fél éjszakát nem alud­tam. Eszembe jutott, hogy Alina Kecskeméten van, újból elmen­tem hozzá, és újból meggyógyí­tott. Kondorosról érkezett egy hetvenedik életévét betöltött, munkában megfáradt kezű és tekintetű bácsika, aki elmondta:- Először, amikor Alinával találkoztam, nem is hittem, hogy tud rajtam és a lányomon segíteni. Kettőnk közül ő volt betegebb. Nem tudták korábban meggyógyítani. Amióta a keze­léseket megkapta Alinától, az­óta jól tartja magát. Nekem a vesémmel és a derekammal volt bajom. Én először 1991 január­jában jöttem hozzá kezelésre. Előtte a gyógyszerek szedését abbahagytam, mert nem hasz­náltak. Eddig két alkalommal voltam nála, öt-öt kezelést kap­tam, s jobban érzem magam, tudok dolgozni. E. S. K. Csak egy család ... A 117-2111 számon hívhatják az érdeklődők A Telefondoktor az influenzáról A telefondoktor a január 17-étől 23-áig terjedő héten az influenzáról és a fertőzés megelőzéséről tájékoztatja az érdekéiteket. Elöljáróban arra fi­gyelmezteti ,» hurutus,, köhögő, tüsszögő betege­ket, hogy lehetőleg ne menjenek közösségbe, ha tehetik, otthon is különítsék el magukat egészsé­ges családtagjaiktól, hogy ne fertőzzenek meg másokat. Fontos intelem a betegek számára, hogy orrfú- vás után mossanak kezet. A betegség továbbvitele elkerülése érdekében ne csak a betegekkel történő puszilkodást kerüljék az emberek, hanem a kéz­fogást is. Jó tanács az is, hogy kerülni kell a légu­tak nyálkahártyáinak felesleges leterhelését, te­hát a szokásos párologtatók és légnedvesítők mel­lett még nedves ruhák elhelyezésével is biztosí­tani kell a helyiségekben, elsősorban a hálószo­bákban a megfelelő légnedvességet. Ajánlatos . ilyenkor a dohányzás mérséklése vagy megszün­tetése is, amellyel jelentősen csökkenthető a megbetegedés veszélye. Az influenzásoknak láz- és fájdalomcsillapító­val kell magukat kezelni, jó tudni, hogy a baktéri­umfertőzésekben kedvező hatású antibiotiku­mokra az influenzavírusok nem érzékenyek. így legfeljebb a betegség után szövődményként meg­jelenő egyéb fertőzések felléptekor érdemes ezekhez nyúlni. A Telefondoktort a 117-2111 számon hívhatják fel az érdeklődők. (MTI) Honatyanormák a közelgő választások előtt Ki mit követel a képviselőjelöltektől? A választásra készülő na­gyobb parlamenti pártoknak már majdnem valamennyi vá­lasztási körzetre van képviselő- jelöltjük. Általános gyakorlat, hogy a helyi szervezetek vá­lasztják ki azokat, akiket a párt színeiben indítani kívánnak a következő országgyűlési vá­lasztásokon. A végleges listát azonban a legfelső pártszervek hagyják jóvá. A kiválasztás technikája úgyszólván minde­nütt egyforma, de vajon milyen igényeket támasztanak a jelöl­tekkel szemben? Dr. Ader János (Fidesz):- Azt kértük szervezeteinktől, úgy válasszák ki a jelölteket, hogy a frakció összetétele al­kalmas legyen a parlamenti munkamegosztásra, legyenek közöttük a legfontosabb terüle­tek szakértői. A jelöltek többsé­gét már vagy szakértőnkként, vagy polgármesterként megis­merhettük, meggyőződhettünk képességeikről, politikai alkal­masságukról. Ennek ellenére felkészülési programot szerve­zünk részükre, ahol nemcsak a párt kongresszusi programját ismertetjük, hanem a politikai pályán nélkülözhetetlen retori­kai alapismeretekkel és a médi­ában való szerepléssel is foglal­kozunk. Dr. Torgyán József (FKGP):- A mi képviselőinknek első­sorban istenhívőnek kell len­niük. Volt egy kitűnő jelöltünk, akiről az utolsó pillanatban ki­derült, hogy nem hisz Istenben, lemondtunk róla. A képviselő- csoport összetételére is ügye­lünk, mert a választások meg­nyerése esetén a parlamenti munka szakmai feltételeit is biz­tosítani kell. Emellett gondot fordítunk arra is, hogy a nők és a fiatalok megfelelő súllyal ve­gyenek részt a közéletben. Formai előírásaink vannak. Például arra, hogyan öltözköd­jön egy képviselő. Ha minden követelménynek megfelel va­laki, akkor a jelöltet elküldjük az Echkardt Tibor Politikai Akadémiára. Ezután egy bizott­ság is meghallgatja, és végül a pártelnök is elbeszélget vele. Ha megfelelt a „vizsgán”, két­oldalú szerződést kötünk, amelyben a jelölt vállalja, hogy nem szegül szembe a párttal, s ha kilép, lemond mandátumáról is. Csépc Béla (KNDP):- Helyi szervezeteink egy év óta keresik azokat a jelöltjeiket, akik a keresztény értékrend alapján állnak és politikai alka- túak. Már csaknem teljes a név­sorunk, és rövidesen sor kerül egy szervezett ismerkedésre is. A napokban elkészült a párt­programunk, ebből a jelöltek­nek vizsgázniuk kell. Csak ha megfeleltek, akkor tesszük közzé a nevüket. Megyei és or­szágos listáinkon olyan ismert közéleti személyiségek szere­pelnek majd, akik eddig sokat tettek pártunkért. Dobos Krisztina (MDF):- Olyan jelölteket választot­tunk, akik a Magyar Demokrata Fórum értékrendjét, a nemzeti elkötelezettséget, a demokrácia iránti mindenkori tiszteletet vallják magukénak. Emberi ol­dalról minden körülmények kö­zött elvárjuk, hogy mind a köz­életi munkájukban, mind a csa­ládi életükben tisztességesek legyenek. Harmadikként emlí­tem, de a számunkra egyik leg­fontosabb feltétel, hogy együtt tudjanak dolgozni sok emberrel, közös célunkért. Nagyon lénye­gesnek tartjuk, hogy ne olyan emberek legyenek, aki csak a saját karrierjüket kívánják épí­teni, hanem olyanok, akik a tár­sadalmi érdekeket tartják szem előtt. A napokban találkoztunk először a jelöltekkel, mondha­tom, nagyon szimpatikus höl­gyeket és urakat ismertem meg közöttük. Gál Zoltán (MSZP): Képviselőjelöltjeink két csoportra oszthatók. A kiseb­bikbe az országosan ismertek tartoznak, a nagyobbá a helyi jelöltek. Egyetlen szempont volt, hogy az MSZP-szerveze- tek okvetlenül helyi és népszerű állampolgárt jelöljenek. Pártunk sajátja, hogy az elnök kivételé­vel mindenki egyéni körzetben indul. így jelöltjeink vagy helyi, vagy országos tevékenységük folytán ismertek. Annak elle­nére, hogy szervezeteink köz­pontilag előírt szempont nélkül kerestek jelöltet, jó arány ala­kult ki. A legtöbben 30-45 év között vannak, sok közöttük az agrár szakember, a pedagógus, a közgazdász, a műszaki értel­miségi. Vállalatuknál általában a vezetéshez tartoznak, de nem első számú emberek. Tervünk, hogy akiket a javaslatok alapján végleg képviselőjelöltté foga­dunk, azokkal aláíratunk egy vagyonnyilatkozatot és egy má­sikat arról, hogy eddigi politikai és magánéletük nem támadható, erkölcsileg feddhetetlenek. Vál­lalják az MSZP frakciószabá­lyait, a párt politikáját, hiszen nem mindegyik jelöltünk tagja pártunknak. (koós) Ferenczy Europress Csak egy család, olyan átla­gos, olyan átlagosan magyar, amelyről ez a történet szól. A lány főiskolát végzett, az­tán a szülőfalujában helyezke­dett el, az ottani iskolában taní­tott orosz nyelvet és történel­met. Évekig nem ment férjhez, mindenki azt hitte, vénlány ma­rad már. A fiú a szomszéd faluban la­kott. Jómódú volt a családja, a szülei segítségével telket vett a faluban, házat épített rá, autót vásárolt. Rendészként dolgozott a helyi konzervgyárban. A fiút is elkönyvelték agglegénynek, hiszen elmúlt már harmincéves, és még mindig nem nősült meg. Aztán egyszer csak találkoz­tak. Sokan csak legyintettek, amikor együtt látták őket: ebből se lesz semmi! Ez csak amolyan kalandfélének ígérkezik, hiszen hány hölggyel látták már ezt a fiút kézen fogva, és mégsem nősült meg . . . A jósok azonban rosszul „jö­vendöltek”. Házasság lett a sze­relemből. A fiú hozta a házasságba a házat, a telket, az autót. A lány a tudását, szorgalmát meg némi kelengyét, amit otthonról ka­pott. A fiú szülei jóval tehető­sebbek voltak, mint a lányé, de ezt soha senki nem vetette a lány szemére. Áz újdonsült asszony átköl­tözött a fiúhoz, és az ottani isko­lában kezdett el tanítani. De hamarosan terhes lett. Nem vár­tak sokáig a kis jövevénnyel: hiszen sem a férj, sem a feleség nem volt már húszéves. Az asszony otthon maradt Az újratelepítés 250. évfordulója Újratelepítésének 250. évfor­dulóját ünnepli az idén Oros­háza. A rendezvények sorát - április 10-én a Petőfi Művelő­dési Házban - Szervátiusz Ti­bor szobrászművész tárlata nyitja. Április 16-án az „Oros­háza régen és ma” című fény­képtárlat nyílik meg. Egy nap­pal később az evangélikus templom kertjében az ősök tisz­teletére emlékkövet állítanak, és az egyház gyülekezeti termében az „Akikért a zombai harang szól...” című zenés ifjúsági mű­sor látható. Április 19-én a 2. számú általános iskolában a he­lyi evangélikus népiskolák múltját bemutató kiállítás nyí­lik, s ekkor tartják meg a Justh Zsigmond-szavalóversenyt. Áp­rilis 22-én a Szántó Kovács Já­nos Múzeumban megnyílik „Az újratelepülő Orosháza 250 éve” című kiállítás. (MTI) gyesen, kevés pénzt kapott. De ezt senki nem tette szóvá. A férj türelmes természetű volt. A szü­lei is mindig azt nézték, mit ad­hatnának a fiataloknak, hiszen jól tudták, a fiatalasszony szülei nemcsak szerény körülmények között élnek, de betegek is. Ok viszont még jól bírták magukat, igaz, a férj elmúlt hetvenéves, az asszony is közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Nyaranta hajnalban kelnek, mennek a háztájiba kapálni. Uborka, hagyma, szilva . .. mi­kor mit „fognak”, mikor miben dolgoznak. Megvan mindenük, nincs már miért dolgozzanak, a nyugdíjból, a kertből, a ház kö­rüli állatokból megélnének szé­pen, de hát. . . ott vannak a fia­talok, ott az unokák! Hajtani kell, gyűjteni kell a pénzt, segí­teni őket. Mert közben a fiataloknál még egyszer beköszöntött a gyermekáldás. A második fiú lett, mindenki nagy örömére, mert azért mégiscsak a fiú a „trónörökös” a háznál... Közben a férj egén kezdtek felhők gyűlni... A konzerv­gyárban leépítés volt, munka- nélküli lett belőle. Az asszony visszamehetett volna tanítani, de orosszal? Az iskolában meg­kérték, tanuljon más nyelvet. Nekilátott hát, hogy megsze­rezze a német nyelvvizsgát. Az alapfok már megvolt, a közép- és a felsőfok hiányzott még. Igen ám, de hetente egyszer be kellett járni az 50 kilométerre lévő megyeszékhelyre. Ez min­den héten egy napjába került. Megint elő kellett venni a Komárom-Esztergom me­gyében több egyházi ingatlant korszerűsítenek. A komáromi Jézus Szíve nagytemplomban a felújítás so­rán elsőként annak fűtését ol­dották meg. Ezt követően a belső falakat és a freskókat újít­ják fel a hívek adományaiból és az egyházmegye anyagi segít­ségével. Mivel a templom kulturális célokat is szolgál - hangverse­nyeket tartanak benne -, az ön- kormányzat negyedmillió fo­rintnyi támogatást nyújtott a ta­tarozáshoz. Ugyanekkora ösz- szeget adott a szőnyi városré­szen lévő református templom tetőfelújításához is. A Komáromi Református Egyházközség visszakapta az 1951-ben államosított reformá­szülőket, hogy segítsenek. Ezekre a napokra vállalják az unokákat, mert a férj munka után járt éppen. A nagyszülők vállalták a csöppségeket, sőt a nagymama még meg is főzött, mire a menye hazaért a nyelv- tanfolyamról. Olykor este ké­sőn, fáradtan érkezett csak haza. Mondogatta is mindig: nem tudna tanulni, ha nem volna ennyire mellette a család. Mire levizsgázott, és újra el­kezdte a tanítást az iskolában, kiderült, hogy a férj semmi munkára nem számíthat a kör­nyéken. A konzervgyár volt a legnagyobb munkahely: hétszáz ember dolgozott ott, sokan meg a gyárnak termeltek, abból él­tek. Megszületett a döntés: az asszony visszamegy tanítani, a férj pedig otthon marad gyesen a kisebbik gyerekkel. Felcseré­lődtek a szerepek. Meglehet, de az élethez igazodni kell. Köz­ben a férj azon töri a fejét, hogy gazdálkodó lesz. Kaptak egy kis földet is, még gépeket kellene venni, traktort, hogy el lehessen kezdeni a munkát, hogy meg lehessen tanulni még egyszer a földből megélni. Most kupor- gatják hát a kis pénzüket, és ha egy kicsi összegyűlt, viszik a bankba, ahol azért már gyűlik a gépekre való .. . Eddig a történet. Amelyben nincs semmi rendkívüli. Semmi gyűlölet, semmi irigység, semmi válás... Csak megértés és egymás segítése. Egy átlagos élet. Amely mégis tele van em­bert próbáló küzdelmekkel. Paulina Éva tus óvoda épületét. A romos ál­lapot felújítására elkészültek a tervek. A 4,5 millió forintba kerülő munkálatok költségeinek fede­zésére a presbitérium - Egyhá­zunkért' elnevezéssel - alapít­ványt hozott létre. A renoválás után az ingatlant gyülekezeti házként kívánja használni az egyházközség. Tatán az I. kerületi Plébániai Egyházközség kérte az önkor­mányzattól az elhanyagolt álla­potú Kálvária-kápolna haszná­latba adását. Az önkormányzat a kérésnek - felújítási kötelezettség előírá­sával - eleget tett. Az egyház- község a kápolnát egyházi és kulturális célokra kívánja hasz­nosítani, annak rendbetétele után. (MTI) Felújítások, freskórestaurálások Megszépülő egyházi ingatlanok Adományokból, önkormányzati támogatással

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents