Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

1994. január 13., csütörtök Szolnoki Extra 7 Óvjuk műemlékeinket! Az átköltöztetett szobor A mellékelt metszet az Illust­rierte Zeitung 1851. évfolya­mában jelent meg. Azt a jelene­tet ábrázolja, amikor egy gőz­hajó úszik át a szolnoki Ti- sza-híd alatt. A Tiszáról víz­hordó lány érkezik, előtte pedig beszélgető emberek csoportja látható. Az előteret Nepomuki Szent János szobra uralja. A klasszicizáló késő barokk stílusban, 1804-ben, Győrffy Pál sóhivatalnok adományából készült szobor ma már műem­lék jellegű. Eredeti helyéről 1910-ben került a vártemplom mögé. Mint fotónkon is látható, a főalak két oldalán eredetileg álló angyalszobrok ma már hiá­nyoznak. Valószínűleg tönkre­mentek. Nem a legjobb állapot­ban van a szobor talapzatán lévő, a tűzvészektől óvó Szt. Flóriánt ábrázoló dombormű sem. Pedig megszívlelendő mementó ez még ma is. S főleg az volt megalkotása idején, szörnyű katasztrófák után. Az 1700-as években ugyanis a szalma- vagy nádfedelű házak könnyen lángra lobbantak. Gyakoriak voltak a tűzesetek. 1739 márciusában az egész vá­ros leégett. 1742-ben az ezeröt­száz lakosú Szolnokot újabb tűzvész pusztította. Százhet­venöt lakóház vált a lángok martalékává. Nepomuki Szent János szob­rának megalkotása idején is meglehetősen lehangoló volt Szolnok képe. Gorove László leírása szerint: „Az egész vá­ros... a sós tisztek csinosabb quartély és tulajdonházaikat, azok melett 2-3 utcákat kivévén alábbvalóak, mint akármelyik hitvány falunak kunyhói, a mel­lett pedig udvar nélkül valók, nagy részbe össze-vissza fe- küsznek, s nagy szűkölködésre mutatnak.” Ma már nem lehet ilyen sommásan megítélni Szolnokot, s a korábbi évtizedeit sem. Mindenesetre elgondolkodtató mindaz, amit Szt. János szobra néma tanúként átélt 1804 óta. Szolnokon a Nagykereszt (a mai Ady Endre) utcán lehetett eljutni a múlt században a Xa- véria Szt. Ferenc - ma már mű­emlék jellegűnek tekintett - ba­rokk stílusú kápolnáig. Onnan a Rékasi út vezetett tovább, melynek keleti oldalán volt a város kertje és istállója. A város még az 1800-as évek elején is csak a kápolnáig terjedt. Mocsaraktól övezett, malac - és libalegelő volt korábban ez a környék. Az 1700-as években pláne messze esett a városmag­tól. Nem véletlenül választották akkor, amikor az 1743-ban dúló, a város lakóinak egyhar- madát elpusztító pestisjárvány áldozatainak kellett nyughelyét keresni. Az elsődleges cél az volt, hogy a várostól minél messzebb temessék el őket. S erre a kápolna körüli rész tűnt legalkalmasabbnak. Ma már a városközpont szer­ves része ez a terület. Az Ady Endre és a Kápolna út sarkán levő kis kápolna a maga szerény egyszerűségében húzódik meg az egyre magasabbra épített há­zak szomszédságában. 1749-ben emelték a pestisjár­vány áldozatainak emlékére. A főhomlokzat előtt álló torony, parányi szentély és dongabolto­zatos hajó jellemző rá. Az 1760-as években elenyé­sző számban cigányok teleped­tek meg a kápolna közelében. Muzsikálással, vályogvetéssel foglalkoztak leginkább. Időn­ként a város hivatalos levelei­nek kézbesítésére is felhasznál­ták őket. A mindinkább benépe­sülő Cigányváros a kápolna vé­dőszentjéről, Xavéri Szt. Fe­rencről kapta a Ferencváros el­nevezést. A pestisjárvány áldozataira való emlékezés mellett a gyó­gyító oltalom hiánya és az isten büntetésétől való félelem is bi­zonyára közrejátszott a kápolna építésében. S nem is alaptala­nul. Szolnokon az első orvos csak 1797-ben telepedett meg. Korábban a borbélyok gyógyí­tottak. Vályi András 1799-ben említi a város első ispotályát. Szolnokon csak 1833-tól van folyamatosan orvos. Ez is köz­Hol élünk? fesztivál január 22. -február 26. Országos kezdeményezés Szolnokról A Xavéri Szt. Ferenc-kápolna ma a belvárosban van rejátszott abban, hogy az 1831-i kolerajárványban 1048-an be­tegedtek meg, 596-an meg is haltak. 1892-ben és 1893-ban is pusztított Szolnokon a kolera, leginkább az Újvároson. Ott naponta fetőtlenítettek, speciá­lis intézkedéseket foganatosítot­tak. A fertőzött házakat például csendőrökkel őriztették. A fer­tőzött városrészbe külön orvost fogadtak - mégis százhuszonki- lencen meghaltak. Ezt követően inkább a tbc szedte áldozatait, de nagyobb méretű járvány nem volt. Tudja ezt be mindenki világnézete szerint az Isten kegyelmének, az egészségügyi ellátás javulá­sának - avagy mind a kettőnek. Simon Béla (Fotók: Mészáros János) Farkasházy Istvánt, a Városi Művelődési Központ munkatár­sát mint a Hol élünk? fesztivál egyik szervezőjét kerestem meg, hogy a január 22-től február 26-ig tartó rendezvény program­járól beszéljen. Farkasházy István- A dolog ott kezdődik, ami­kor a Szemafor Alapítvány meghirdette a Hol élünk? feszti­vált. Az elképzeléseknek Matuz János adott keretet és „fazont”. Az ebben a városban született, itt élő fiatal értelmiségnek a töp­rengéséből született meg a kér­dés: mit lehetne tenni jövőnk ér­dekében? Az elképzelés néhány alap- gondolata: ez a program az egészséges lokálpatriatizmusra épül - amely, meglátásom sze­rint, az elmúlt időkben csorbát szenvedett politikai és gazdasági okok miatt egyaránt. A fesztivál célja bemutatni, szintetizálni a már működő civil szervezetek kulturális értékeit. Képekben gondolkodva: egymagában egy bizonyos dolog, előadás, műsor öncélú lehet (sikerorientált), éppen ezért a fesztivál csokorba gyűjtve kívánja bemutatni az ér­tékeket. Mindennek országos nyilvá­nosságot szeretnénk biztosítani, amellyel kulturális értékeinket megismernék, s bekapcsolód­nánk az országos vérkeringésbe is. Azt gondolom, nagyon fontos megemlíteni, hogy mindezt a vá­lasztások előestéjén tesszük - vállalva a politikamentességet. Tesszük mindezt azért, hogy megmutassuk: a kultúra köz­ponti helyet foglal el életünkben, s hogy részesei legyünk a jövő polgári kultúrája kialakításának.- Mi a szerepe a Városi Műve­lődési Központnak - azon kívül, hogy fellépési lehetőséget bizto­sít?- A VMK igazgatója, Kiss Györgyi egyrészt mint az alapít­vány kibővített kuratóriumának tagja, másrészt mint kulturális intézmény vezetője támogatja a fesztivált. Hiszen a Szemafor Alapítvány nem kereste meg az intézményeket, magánszemé­lyeket, hanem közzétett egy fel­hívást, amelyre akárki jelent­kezhetett, aki magáénak érzi tö­rekvéseit. A fesztivál során lehe­tőség nyílik kísérletezésekre, új rendezvények bemutatására. Az egyik legalapvetőbb kérdés, hogy milyen műfajok képviselte­tik magukat a programon. Lesz helytörténeti kiállítás, amelyen a város polgárainak tárgyi emlé­keit mutatják be. Kardos Tamás fotóművész a régi Szolnokot, a szolnoki hangulatot szeretné megidézni fotókiállításán, de a mai Szolnokot is megismerhet­jük a három meghívott fotómű­vész szemével nézve. A város- történeti kiállításon a város épí­tészeti terveit lehet megtekin­teni: azt, hogy századunk eleje óta milyennek szerették volna látni elődeink városunkat? Az egyik legfontosabb szem­pont, amely alapján ez a feszti­vál egyáltalán megrendezésre kerül, az a lakosság tevőleges bevonása a programok alakítá­sába. Éppen ezért több pályáza­tot írtak ki, amelyekre bárki ad­hat be pályamunkát. így például: anekdotapályázatot vagy Csoda­bogarak címmel riportpályáza­tot, amelyben olyan érdekes életű, személyiségű vagy mun- kásságú embereket lehet meg­szólaltatni, akik valamilyen mó­don kapcsolódnak Szolnokhoz. A szolnoki televízió a város­ban élő, itt alkotó képző- és iparművészek portréjával szere­pel a rendezvénysorozatban. De lesz komolyzenei gálaest a szol­noki szimfonikusokkal, irodalmi est, író-olvasó találkozók. CD-lemez élő bemutatására is sor kerül: Bari Viktor dzsessz-zongorista és zene­szerző (aki „civilben” a szolnoki Szolnoki részlet 1851-ből A hely szelleme - szolnokiság Mostanában sokat foglalkoztat - a Hol élünk? fesztivál kap­csán - a szolnokiság fogalma. Az év első Tabáni disputájának egyik meghívott előadója, Hidy Péter szociológus éppen erre a kérdésre kereste a választ, amikor „A város polgára, a polgár városa” című előadását tartotta. Ahogyan ez az értekezés, úgy egyre több tanulmány, egyre több intézményi és magánbeszélgetés boncolgatja a kultúra és a demokrácia kapcsolatát. Ahhoz, hogy valakire azt mondjuk: polgár - valamilyen normáknak meg kell felelnie. De vajon van-e jogunk normákat állítani? Mondhatjuk - ahogyan az előadás is tette normák nélkül nem lehet viszonyítani, rangsorolni, nem lehet élni - tehát kel­lenek a normák, szükség van rájuk. Különösen fontos szerep jut ezek megteremtésében a kisebb, a nagyobb közösségeknek. így egyebek között a városnak, ahol élünk, a város lakóinak. De mi a hely szelleme? Mi például a szolnokiság? Egyebek között az a MÓD, ahogyan a lakosok élik az életüket, ahogyan e városban laknak. Az igazi polgár „szervesen” él a városban, s nem azt mondja, ha városáról van szó, hogy ők, hanem azt mondja: MI. A szolnokiság: vélekedés a dolgok mikéntjéről, az a szemlélet, ahogyan á szolnokiak nézik Szolnokot. E fogalom mögött természetesen ott van az a mindennapi és esetenként ta­lán a nem mindennapi jelzőt is kiérdemlő tevékenység, amellyel arculatot kap a város. A város formálja ugyanis polgárait, s a polgárok formálják a várost. Az előadást hallgatva olyan érzésem támadt: a fesztiválról beszél. Mert ez a fesztivál ezért jön létre: megmutatni, mi is a szolnokiság - a kultúra tükrében.-csr­Felhívás A Hol élünk? fesztivál egyik programja a szintén Hol élünk? címet viselő városi szavalóver­seny, amelyen minden 14 éves­nél idősebb pályázó indulhat. Lehetőség szerint szolnoki vagy Szolnokhoz valamilyen módon kötődő író, költő művét válasz­szák az előadók, hiszen a feszti­vál célja a szolnoki kulturális értékek bemutatása. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Anekdotapályázat A pályamunkák forrása, vél­hetően, elsősorban a szeretet lesz. Szeretet egy város iránt, amely olykor rút arcát mutatja felénk, máskor pedig megle­pően szép. Forrása lehet persze a történeteknek a mérgelődés, a harag - valamiért, a városért, örömeink, bánataink színteréért, Szolnokért. A megyeszékhely régi és mostani lakóinak, a kör­nyékén és a Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében élőknek hirdetünk anekdotapályázatot. Tőlük várunk rövid (maximum három gépelt oldalas), csattanó­val végződő történeteket, ame­lyek az elmúlt fél évszázad tör­ténetéből merítik tárgyukat. Pá­lyázni lehet bárkinek színesen megfogalmazott, közszájon forgó anekdotákkal vagy az életből vett történetekkel. A legértékesebbek számára a dí­jazás mellett publicitást is bizto­sítunk. (Értékes pályázatai anyag beérkezése esetén azt önálló kiadványként megjelen­tetjük.) A pályázaton az első he­lyezett alkotás húszezer, a má­sodik tizenöt-, harmadik tízezer forintos jutalomban részesül. Pályázni jeligével ellátott pá­lyaművekkel lehet, kérjük, a jeligét a pályamű mellé, zárt borítékban elhelyezni szíves­kedjenek! A pályázat határideje 1994. február 15-e. A pályáza­tokat a Szemafor Alapítvány címére (Szolnok, Városi Műve­lődési Központ, Hild tér 1.) kér­jük elküldeni! zeneiskola tanára) Better Times című CD-jének bemutatására. A fesztivál január 22-én, a magyar kultúra napján kezdődik. Ezen az országosan elismert na­pon országos kezdeményezés ki­indulópontja lehet a fesztivál. A január 22-i rendezvény díszven­dége Göncz Árpád köztársasági elnök lesz. A fesztivál nyitónap­jának első rendezvénye a Dam­janich Múzeum helytörténeti ki­állítása lesz 17 órakor. A folyta­tás a VMK-ban történik, ahol Mihályi Gábor, a Tisza Tánc- együttes koreográfusa és jóma­gam egy egész estét betöltő mű­sort állítunk színpadra. A mű­sorban népszokásainkat mutat­juk be. Ez a műsor a születéssel és a halállal foglalkozik (teme­tési szokások), vagyis a termé­szetes körforgás törvényszerű­ségeivel. Ez a nyitórendezvény bizo­nyos értelemben véve rendhagyó lesz, hiszen a műsor után „foga­dást” tartunk, ami annyit jelent, hogy a lehetőség lesz beszélge­tésre, kapcsolatteremtésre, sőt a Tisza Táncegyüttes táncházat tart. A fesztivál emblémája De nem csak a VMK ad lehe­tőséget a fellépésre, szereplésre, hanem - többek között - a Vá­rosi Sportcentrum is. Február 5-én, reggel 8-kor Hol élünk? Kupát, városi parkett-ball ver­senyt szerveznek. Február 6-án Hol élünk? sza­valóverseny lesz, ahol minden 14. életévét betöltött jelentkező felléphet. Ennek a programnak a célja a tehetséggondozáson túl az, hogy bemutassa Szolnok iro­dalmi értékeit. A fesztivál idején képzőmű­vészek is bemutatkoznak. Január 22-én Szávai István metszőkö­rének kiállítását lehet megtekin­teni a II. emeleti gyermekgaléri­ában. Február 4-től 26-ig pedig Opus és Vera Icon kiállítása lesz látható. Február 7-én egy szolnoki művész, Bozsik Yvette tánc­háza várja az érdeklődőket a Szigligeti Színházban. A feszti­vál utolsó hete a színjátszás je­gyében telik el: február 12-én Sartre: Zárt tárgyalás című mű­vét mutatja be a szolnoki Híd Színház, utána Mrozek: Károly című darabját adja elő a szolnoki kőolaj színjátszó társulat. Egy nappal később, 13-án a Széche­nyi Gimnázium színjátszó cso­portja tart bemutatót, őket követi Váry Károly önálló előadóestje. A fesztivál legutolsó napjain a muzsikáé lesz a szó: 19-én szim­fonikus gálaestet tart a Szolnoki Szimfonikus Zenekar - Szolnok­ról elszármazott neves művészek közreműködésével. Akihez az alternatív zene áll közelebb, a Pro Sectura koncertjét hallgat­hatja meg. 22-én a Budapesti Harlequin Gyermekszínpad elő­adásában a Kincskereső Kis- ködmön látható. A Honvéd Egy­üttes farsangi koncertjére 25-én kerül sor, 26-án pedig a Szolnoki Olajbányász Fúvószenekar jubi- lumi előadására. A Hol élünk? fesztivál záró­rendezvénye a Bál a kultúráért nevet viseli, ahol a rendezőgárda a klasszikus szórakozási hagyo­mányokat kívánja feleleveníteni: lesz táncrend, hopmester, masz­kabál stb. A legvégén pedig hadd említ­sem meg, hogy ez a rendezvény már nem csak Szolnokot érinti, hanem országos méretűvé nőtt. Minden város jogú önkormány­zat polgármestere megkapta fel­hívásunkat (melynek egyetlen kikötése az, hogy a Hol élünk? nevet kell viselnie a rendez­vénynek). Örömmel mondha­tom, hogy máris van egy kisvá­ros, amelyet érdekel az ötlet. Úgy látszik, nem hiába próbál­kozunk, lesz eredménye.” Csáti Réka / Megmutatni értékeinket „A Szemafor Alapítvány nemcsak régiónk zenei életét, hanem minden egyéb kulturális tevékenység felkarolását segíti, amelyekre büszkék lehetünk” - mondta Báli József, a szolnoki szimfonikusok karnagya be­szélgetésünk elején.- Ón szerint milyen eredmé­nyeket érhet el a fesztivál?- Ez lesz az első ilyen jellegű rendezvény Szolnokon. Úgy gondolom, hogy nem tudja majd felölelni teljes mélységé­ben és - időbeli - hosszúságban azoknak a személyeknek a meghívását, akik az elmúlt évti­zedek alapján erre igazán érde­mesek volnának. Ez a próbál­kozás arra is jó lesz, hogy le­vonjuk a tanulságot, s a későb­biekben- a hasonló rendezvé­nyeké) még átfogóbbá tegyük.- A fesztivál beharangozójá- ból tudom, hogy a rendezvény­ből a szolnoki szimfonikusok is kiveszik a részüket, sőt, a Szol­nokhoz valamilyen módon kö­tődő zenészek közreműködésé­vel tartanak hangversenyt.- Az első zenei rendezvé­nyünk február 19-én lesz. A fesztivál színvonalát szeretnénk emelni Szolnokról elszármazott vagy itt élő művészek közre­működésével. A zeneiskola igazgatójával konzultáltam, s az ő javaslatai alapján a következő ének- és hangszeres művé­szekre gondoltunk: Kelemen Csaba, trombita, aki jelenleg a Drezdai Filharmonikusok első trombitása és szólistája. Hamar Gergő, oboa, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarából. Aszódi Mária, ének. Szűcs Ma­riann a szolnoki zeneiskolában tanult; jelenleg a Zeneművé­szeti Főiskola hegedű tanszaká­nak növendéke. Bánffy Richárd, zongora', a debreceni Zenemű­vészeti Főiskolán végzett. Báli Gábor szintén a Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakának hallgatója. Somos Csaba a Ze­neművészeti Főiskola karmes­terképzőjébe jár - ő is vezé­nyelni fog ezen a koncerten. Szerepel még Szűcs Attila (kürt); Agócs Márta (cselló), a Kecskeméti Zeneművészeti Szakközépiskola tanára; Peták Ágnes (hárfa), a Magyar Állami Operaház művésze és Szabó Csaba (trombita), a Budapesti MÁV Szimfonikusok tagja.- Ha erre a rendezvényre ilyen nagynevű - a világ más ré­szein is helytálló - művészeket tudtak meghívni, mi lehet az oka annak, hogy korábban nem volt ilyen jellegű kezdeményezés?- Véleményem szerint a lo­kálpatriotizmus ebben a régió­ban gyönge lábakon áll. Okát ugyan nem tudom, de csodálko­zom rajta. A város csodálatos helyen épült, a fekvése ideális. Elég messze van Budapesttől az önálló kezdeményezésekhez, és elég közel van ahhoz, hogy a meghívott művészek hosszabb utazás nélkül eljussanak ide. Nagyon örülök a fesztivál meg­rendezésének. Én a zenéhez ér­tek, így ezzel kapcsolatban em­líteném meg, hogy a Szolnoki Szimfonikus Zenekar milyen sok elismeréssel találkozott a megyében, Budapesten és a vi­lágon mindenütt, ahol csak fel­léptünk. Egy példát hadd említ­sek: néhány évvel ezelőtt az ausztriai Éinz európai hírű hangversenytermében, a Brücknerhausban játszottunk. Sikerünket az is igazolja, hogy ’95 tavaszára újabb meghívást kaptunk. Azt hiszem, ideje, hogy a szolnoki értékeket helyben is megmutassuk - és ha lehet - rendszeresen. Cs. Cs. R.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents