Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-11 / 8. szám

1994. január 11., kedd Sport íi Fórum a futballról Teljes a zűrzavar Jászapátiban Manapság, ha arról hallunk, hogy valahol fórumot rendez­nek, az első reakció: már me­gint baj van. Jászapátiban a futball volt a fórum témája. Másfél évvel ezelőtt nagy volt az öröm a futballbarátok körében, hiszen 35 éves szünet után a labdarúgók felkerültek az NB III-ba. Sokáig azonban nem örvendezhettek a játék hívei, mert a csapat visszaesett a me­gyei I. osztályba, ott pedig az ősz meglehetősen közepesre si­keredett. Alig két év alatt im­már a harmadik edző irányította a csapatot, s Birkás Nándor ép­pen a fórumon jelentette be, hogy nincs tovább. Sűrűn vál­tották egymást a szakosztályve­zetők is, három év alatt most várják a hatodikat. A fórum kezdetén feltűnt, hogy házigazdaként „csak” Kö­kény Gábor, az edzők, valamint a szakosztály intézője jelentek meg. Vajon hol vannak a szak­osztály és az egyesület vezetői? Utóbbiak még 1993 végén le­mondtak, a szakosztályvezető pedig családi elfoglaltsága miatt nem vett részt a fórumon. A mintegy hatvanfős hallgatóság­nak be kellett érnie a szakmai vezetőkkel. Kökény Gábor bevezetőjét követően Birkás Ferenc, a ser­dülők edzője kért szót. - Ha a jelenlegi helyzet marad, tovább romlik a helyi labdarúgás szín­vonala. A város vezetése nem értékeli megfelelően a csapat eredményeit, kisebb települése­ken jobban támogatják a spor­tot - mondta elkeseredetten. Az ifjúságiak edzője, Vígh László csalódottságának adott hangot. Nem így képzelte el a fórumot. - Az egyesület és a szakosztály vezetőinek távolma­radása miatt nem érhetjük el cé­lunkat, mert az itt felmerülő problémákra nekik kellene vá­laszolni -jelentette ki. Túri József, egykor maga is tevékenykedett a szakosztály háza táján, a sport iránti kö­zömbösségről szólt. - A város vezetőit mi választottuk. Köte­lességük lenne a sportot támo­gatni. Ennyire közönyös vezető­séget én még nem láttáin! Nagypál István, az utánpótlás labdarúgás megsegítésére létre­jött alapítvány kuratóriumának elnöke többek között az alapít­vány helyzetéről szólt. Kezde­ményezésük nincs kellőképpen propagálva, de így is összejött több mint 100 ezer forint a la­kossági befizetésekből. Az ön- kormányzat 70 ezer forinttal támogatta az alapítványt. Emlé­keztette a megjelenteket, hogy a polgármester úr mást ígért ak­kor, amikor a csapat az NB III-ba került. -Azóta sem tudtuk meg, miért változott azóta az ál­láspontja, mert nem is jött kö­zénk - jelentette ki. A közeli te­lepülések közül Tenket hozta fel jó példának. Bízunk abban - mondotta -, hogy egy új képvi­selő-testület jobban használja majd fel a város pénzét, amely­nek egy része bankban pihen. Kónya Tibor hiányolta egy független, rátermett sportvezető alkalmazását, aki kezében tudná tartani az egyesület dolgait. A folytatásban aztán kiderült - mert ez felmerült kérdésként -, hogy az egyesület elnöke Török Sándor polgármester volt, no­vemberi lemondásáig. Lóczi Miklós önkormányzati képviselő szerint nem csak anyagi problémák vannak az egyesületnél. A város költség- vetésének tárgyalásakor nem képviselte senki az egyesület érdekeit. Egyetlen költségvetést sem produkáltak a sportveze­tők. Így aztán az éves sporttá­mogatás mértékét az előző évi­hez hasonlítva szavazták meg. Szavai alaposan megdöbbentet­ték a jelenlévőket. A testület nem tudta, mennyi pénz kell a négy szakosztályt működtető egyesületnek? Szinte hihetetlen, hiszen az egyesület elnöke és a polgármester ugyanazon sze­mély volt... Birkás Nándor, a felnőttcsa­pat edzője köztiszteletben álló embereket hiányolt a vezetés­ből. - Csak a szakosztályvezető - Urbán Sándor - baráti kéré­sére vállaltam el az edzöséget, de ebben a helyzetben nem tu­dom tovább edzeni a csapatot - mondta. Az edző bejelentése nem meglepő, mivel semmiféle szerződése sincs. Szólt szakmai gondokról is, de ezek ezúttal másodlagosak voltak. Vezetés nélkül ugyanis elég kilátásta­lannak tűnik a helyzet. Felmerült a fórumon, hogy vannak, akik még ebben a hely­zetben is szívesen tesznek Jász­apátiban a labdarúgásért, min­den ellenszolgáltatás nélkül. Mintegy végszóként Utasi László, a labdarúgók képvisele­tében szólt. - Sok mindenről esett itt ma szó, de a játékosokat az is érdekelné, hogy ki lesz az edző és mikor kezdjük a felké­szülést. Ez a bizonytalanság nem jó, már több játékost meg­kerestek más csapatok. A labdarúgó-szakosztályban uralkodó helyzet ismeretében . nem csoda, hogy kérdéseire nem kapott választ... A több mint háromórás fó­rumon problémák, gondok egész sora felmerült. Talán va­lamiféle megoldást jelenthet majd Lóczi Miklós javaslata. Mivel az önkormányzat január 27-én dönt az idei költségvetés­ről, azt kérte, hogy készítsenek egy részletes költségvetést, és juttassák el a testület pénzügyi bizottságához. Ha pedig lesz pénz, akkor lesznek olyanok is, akik vállalják az egyesület, a szakosztály vezetését. Remélhetőleg így lesz. Mert azt senki sem vitatta, hogy a csapat többre képes annál, mint amit az ősszel produkált. Ilyen körülmények között viszont az is csoda, hogy egyáltalán még van csapat... Szántai Kosárlabda Magyar Kupa Nem látszott az osztálykülönbség Szolnoki TE-Dombóvári VMSE 98-111 (47-63) Szolnok, Tiszaligeti Sport­csarnok, 500 n., v.: Farkas, Mustus Dopping Torvillék Sakk Néhány hete alaposan meg­rendítette az osztrák sportot a volt fedett pályás sprinter Eu- rópa-bajnok Andreas Berger doppingügye. A szomszédos országban most újabb eset vál­tott ki élénk visszhangot, mert a mindössze 21 éves Thomas Et- linger cselgáncsozó - aki 1992-ben junior Európa-baj- noki ezüstérmes volt - az első és második vizsgálaton is „megbukott”. Hans Mül­ler-Deck, az oszrák dzsúdószö- vetség egyik vezetője közölte, hogy Etlinger kétéves eltiltást kapott. Müller-Deck, aki koráb­ban az egykori NDK sportéleté­ben tevékenykedett, elmondta, hogy a cselgáncsban sokkal rit­kábbak a doppingesetek, mint más sportágban, ugyanis a til­tott szerek használata nem je­lent olyan hatalmas előnyt, mint mondjuk a súlyemelésben. Példaként említette, hogy ed­dig két kirívó eset volt, a brit Kerrith Brown az 1988-as szö­uli olimpián, a belga Patrick de Poorter pedig az 1991-es csapat Európa-bajnokságon akadt fenn a rostán. Átütő sikerrel tért vissza a britek olimpiai, négyszeres vi­lág- és háromszoros Eu- rópa-bajnok jégtánckettőse. A 36 éves Jane Torvill és a 35 éves Christopher Dean tízéves szünet után indult először ama­tőr tétversenyen, miután úgy döntöttek, hogy a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség új sza­bálya adta lehetőséggel élve új­ból megpróbálnak világverse­nyen is helytállni. Az olimpiai válogatóként Sheffieldben meg­rendezett brit műkorcsolya- és jégtáncbajnokságon minden vá­rakozást felülmúló sikert aratott a sokszoros bajnok veterán ket­tős. Hetedik országos bajnoki címüket szerezték, de az utolsó még 1983-ból származik. Amel­lett, hogy a telt házat jelentő 8000 néző tapsviharral köszön­tötte Torvillék produkcióját, a sokáig titokban tartott kűrre a világhírű páros tíz maximális értéket, azaz 6.0 pontot kapott. A technikai értékek között nyolc 5.9 pont mellett egy hatos akadt, viszont a művészi hatást mind a kilenc ítész a maximá­lisra értékelte. A megyei férfi egyéni baj­nokság három fordulójára a hét végén került sor..Nyolc egyesü­letből harmincnyolc játékos kezdte el vetélkedését a ponto­kért. Legtöbben - tizenketten - a SZVSE-től és Újszászról - ti­zenegyen - indultak a majdnem egy hónapig tartó versenyen. A tavalyi tizenhatos mezőnyhöz képest az idén indulók száma rekordnak mondható. Az „A” csoportban huszonnégyen, a „B” csoportban tizennégyen ve­télkednek a pontokért. Az első forduló küzdelmes mérkőzéseket és megelepetés nélküli játékot hozott. Kevés döntetlentől eltekintve az esé­lyesek megszerezték a teljes pontot. A további két forduló már békésebben zajlott, a sok remi jellemezte. Pontveszteség nélküli játékos az A csoportban már nincs, a B csoportban is csak egy található. Az élme­zőnyben nagy a tülekedés a mi­nél jobb pozíció megszerzésé­ért. SZTE: Szalay 11/3, MOL­NÁR 25, TÓTH 37/6, dr. Ko­vács 6, PÓR 17/9. Csere: Pór Péter számtalanszor megkeverte a dombóvári védelmet Abonyi 2, Stumpf. Edző: Tóth Zoltán Dombóvár: MARCSENKO 18, EROPKIN 22/9, Bosznai 6, Takács 8, KERENYI 20. Csere: Krasznai 9/6, Janko- vics 13/3, Trupp 8, Jani 7/3, Kontics 2. Edző: Németh Jó­zsef Kipontozódott: Molnár (38. perc), ill. Kontics (17. p.), Krasznai (26. p.), Jani (34. p.), Marcsenko (36. p.). Az NB II-ben szereplő Szol­noki TE az NB I-es Dombóvár együttesét fogadta a Magyar Kupában. Bosznai kezdte a pontgyártást, ám Molnár rögtön válaszolt. Eropkin ismét a ven­dégeknek szerzett minimális előnyt, Szalay triplája viszont azt jelentette, hogy először (és sajnos utoljára) a hazaiak vezet­tek a mérkőzésen. A Tisza-par- tiak pontatlan dobásai következ­tében hamarosan tízpontnyira nőtt a két gárda közötti különb­ség, ez azonban a figyelmetlen­ségnek tudható be. Fordulás után Tóth Zoltán és Pór labda- szerzéseinek köszönhetően egyre olvadt a dunántúliak elő­nye, ám Marcsenko időben éb­redt. Mégsem tudott elhúzni a Dombóvár, a vendéglátók ma­kacsul tartották a csekély kü­lönbséget. A hajrában az egyen­lítés lehetősége is felcsillant előttük. Ettől persze tűzbe jött a szépszámú nézősereg, de a bí­rók által megtizedelt vasutasok már nem engedték ki kezükből a nehezen kicsikart győzelmet. Mai műsor Idegenben szerepelnek a jászberényi Lehel HC jégkorongozói 18 órától Székesfehérváron, az Álba Volán együttese ellen. Vívás Sikeres évadnyitó I. forduló „A” csoport: Ká- das-Dancza 1-0, Kókai-Molnár 0- 1, Varga-Gömöri 1-0, Lő­rinczi-Pallos 1/2-1/2, Barta-Mohácsi 1/2-1/2. „B” csoport: Pápista-Kónya 1- 0, Kaló-Muhari 0-1, Sas-Csábi 0-1. II. forduló „A” csoport: Mol­nár-Kádas 1/2-1/2, Sebők-Rit- novszki 1/2-1/2, Ondok-Varga 1/2-1/2, Hőgye-Balogh 1-0. „B” csoport: Muhari-Pintér 1/2-1/2, Kiss B-Pápista 0-1. III. forduló „A” csoport: Ká- das-Hőgye 1/2-1/2, Varga-Mo­hácsi 1-0, Makula-Ondok 0-1, Ritnovszki-Molnár 1/2-1/2, Kókai S.-Pallos 1/2-1/2. „B” csoport: Pápista-Csábi 1-0, Kardos Szabó-Muhari 0-1, Pintér-Kiss B. 1-0, Káló-Dudás 0-1. Verseny állása: „A” csoport Varga, Ondók, Hőgye 2 1/2 pont Kádas, Ritnovszki, Mol­nár, Dancza, Barta, Sebők 2 pont „B” csoport: Pápista 3, Pin­tér, Muhari 2 pont A hét végén rendezte meg a városi vívószövetség szokásos évadnyitó versenyét, a városi meghívásos általános iskolai egyéni bajnokságot. A verse­nyen meghívottként részt vettek a szentesi és gyöngyösi általá­nos iskolás vívók is, összesen nyolc iskolából. A verseny 3 fegyvernemben, a leány tőr, a fiú tőr és a kard versenyszá­mokban folyt. A fiú tőr volt a legnépesebb, előmérkőzéseket kellett vívni a döntőbe jutásért. Eredmények: Leány tőrben bajnok: Földesig Gabriella (Szentes, Koszta Á. L), 2. Far­kas Orsolya (Szolnok Rákóczi Á. I.), 3. Földesi Marianna (Szentes, Koszta), 4. Lovas Ág­nes (Szolnok Újváros), 5. Pataki Flóra (Szentes Szt. Erzsébet Á. I). Földesi biztosan nyert. Far­kas javuló formát mutatott. Fiú tőrben: bajnok Menyhárt Kristóf (Szolnok Körösi Cs. Á. I.), 2. Nagy Péter (Gyöngyös Berze Á. I.), 3. Dobos Dániel (Szentes Koszta Á. L), 4. Szabó András (Szentes Koszta), 5. Farkas Tamás (Szolnok Belvá­rosi Á. L). Menyhárt az előmérkőzések­ből is veretlenül került a dön­tőbe, ahol szintén nem akadt le­győzője. Farkas Tamásnak több önfegyelemre van szüksége, hogy eredményesebb legyen. Kardban bajnok Menyhárt Kristóf (Szolnok Körösi), 2. Tóth Szabolcs (Gyöngyös Berze), 3. Dobos Dániel (Szen­tes Koszta). Menyhárt itt is kitűnő vívás­sal lett bajnok. A döntőben ösz- szesen 4 találatot kapott. Ha nem száll fejébe a dicsőség, sok szép eredmény várható tőle. Feke Sándor, a városi szövet­ség elnöke, összefoglalójában rámutatott az ifjúság testi neve­lésének fontosságára, sajnálattal állapítva meg, hogy néhány szülő - fegyelmezőeszközként - először a sporttól tiltja el isko­lás gyermekét. A verseny során az eddigi mellékfoglalkozású edző, Póta Iván búcsúzott^miután szemé­lyi körülményei nem teszik le­hetővé további edzői tevékeny­ségét. A MÁV-MTE új vívó­mestere Pákái János edző lett. Ő „háromfegyveres” vívó, így a szakértők eredményes munkát remélnek tőle. Vívó Világ Kupa Havannában Király Hajnalka bronzérmet szerzett A vártnál szerényebb ered­ményekkel térhetnek haza a magyar vívók a Havannában rendezett férfi tőr és női párbaj­tőr Világ Kupa-versenyekről: Király Hajnalka volt az egyet­len éremszerző, aki a harmadik helyen végzett a vasárnap zárult küzdelemben. Mindkét szakágban há­rom-három magyar lépett pástra. A női párbajtőrözők kö­zül Várkonyi Marina csak a se­lejtezőn jutott túl, a 32-es cso­portba már nem került be, mi­után 15:11 arányban veszített a kubai Milagrosszal szemben. Az egyenes kieséses rendszerű kupán Király Hajnalkát és Sza­lay Gyöngyit korábbi eredmé­nyeik alapján kiemelték, így rögtön a 16-ba jutásért harcol­tak. Szalay két győzelmet ara­tott - a spanyol Ruiz és a német Bokel ellen -, a nyolc között azonban a német Funkenhauser- től nehéz csatában 15:13-ra ki­kapott. Király a német Kaiser (15:12), a spanyol Castillejo (15:12) és a svájci Bürki (15:11) legyőzésével jutott a négyes döntőbe. A hajrában ő vívta a legszínvonalasabb és legizgalmasabb csatát: ellen­fele, a holland Osinga már öt tussal vezetett, amikor a magyar vívónőnek sikerült egyenlítenie, majd végig fej fej mellett halad­tak, s végül csupán egy találat­tal diadalmaskodott a holland vívónő. A jelenlévők szinte egyöntetű véleménye szerint va­lójában kettejük között kellett volna eldőlnie az elsőségnek, hiszen ezután Osinga játszi könnyedséggel, 15:5 arányban nyerte meg a döntőt a német Funkenhauserrel vívott mérkő­zésén. A férfi tőrözőknek ennél is kevesebb szerencséjük volt. Kun Csaba a 64-es táblán kapott ki a kubai Pereztől. Kiss Róbert 15:13-ra legyőzte a francia Boi- dint, de a legjobb 16 közé már nem jutott be, miután az olasz Puccini 15:6-ra bizonyult jobb­nak. Érsek Zsolt, a legesélye­sebb magyar induló, aki a ki­emeltek sorában rögtön a 64-es táblán kezdett, ezúttal szintén csak egy akadályon ju­tott túl. A kanadai Soucyt 15:7-re verte, de az olasz Arpi- nótól 15:6-ra kikapott. A Világ Kupát végül nagy csatában az olasz Stefano Cerioni nyerte, 15:11 -es találataránnyal le­győzve a francia Lothelier-t. - A két szakág Világ Kupáján idén először alkalmazott egye­nes kieséses rendszer nem bizo­nyult igazán alkalmasnak a tényleges erőviszonyok felmé­résére, hiszen nagyon sok múlik a párosításban rejlő szerencse­tényezőn, s így egy pillanatnyi rosszabb forma okozta vereség rögtön végleges búcsút jelent - kommentálta a történteket Ko­vács Edit, a magyar vívókül­döttség vezetője. - Azért így is kicsit többre, 2 vagy 3 magyar érmesre számítottunk - tette hozzá. Eredmények, női párbajtőr: 1. Pemette Osinga (holland) 2. Hedwig Funkenhauser (német) 3. Király Hajnalka és Imke Duplitzer (német) ... 6. Szalay Gyöngyi ... 37. Várkonyi Ma­rina. Férfi tőr: 1. Stefano Ceri­oni (olasz) 2. Patrice Lothelier (francia) 3. Elvis Gregory (ku­bai) és Alexander Koch (német) ... 21. Érsek Zsolt ... 25. Kiss Róbert ... 40. Kun Csaba. Érdektelen szövetség Nem igazán értem a Szolnok Városi Labdarúgó Szövetséget. A hét végén bonyolították le a II. Pizzakert-Konstrukció terem­labdarúgó-tornát, melyen az ország legjobb együttesei képvisel­tették magukat. A rendezvényre kiadott műsorfüzetben Varga Jenő, a VESZ elnöke még a következő szavakkal köszöntötte az érdeklődőket: „A szolnoki csapatok részvétele nagyon fontos számunkra, mert így megismerhetjük az országos erőviszonyokat, lemérhet­jük, milyen játékerőt képviselnek a hazaiak mindkét formáció­ban. A torna szervezői felkérésére nagy örömmel elvállaltam a FIFA kispályás teremlabdarúgó-torna védnöke, a hagyomá­nyos kispályás torna fővédnöke megtisztelő tisztséget. Remélem, a csapatok és sportvezetők számára is fontos állomás lesz a torna...” Hát az volt, fontos állomás! Igaz, a VLSZ teljesen kívül ma­radt az érdeklődők körén. Akkor, amikor a Magyar Labdarúgó Szövetség - Czékus Lajos, Csíki Károly -, a megyei labda­rúgó-szövetség - Varga Ferenc -, a városi rendőrkapitányság - Vörös Miklós -, szponzorok, támogatók egész sora segítette a minél gördülékenyebb lebonyolítást, a város kispályás fociját irányító testület egyetlen képviselője sem tartotta fontosnak, hogy megtisztelje jelenlétével a tornát. Az már csak külön érde­kessége a dolgoknak, nyolc szolnoki együttes, azaz közel száz hazai játékos lépett pályára a három nap alatt. Még ez sem volt elegendő ahhoz, hogy a városi bajnokságot megszervező labda­rúgó-szövetség tagjai megtekintsék szereplésüket? Varga Jenő utolsó mondata a következőképpen hangzott: „Bízom abban, hogy a szolnoki csapatok jól szerepelnek, ezzel tovább gyarapítják Szolnok város hírnevét...” A bizakodás meghozta eredményét. Két hazai együttes is - Pizzakert, Aréna - bekerült a legjobb négy közé. Igaz, szereplé­sükkel inkább csapatuk hírnevét öregbítették és nem az érdekte­len városi szövetségét. Géléi

Next

/
Thumbnails
Contents