Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-21 / 297. szám

1993. december 21., kedd Hazai tükör 3 Tanulmányúton: a szolnoki „zöldek” Reutlingenben Igazgató nélkül is lehet irányítani A tanulók németül leveleztek, a tanárnő pályázott. Az ön­­kormányzat ötvenezer forinttal megtoldotta az ezer dollárt. A reutlingeni Waldorf-iskolában nincs igazgató, és szombaton is tanítanak. Hiába kerestek, nem találtak szemetet. Van család, ahol úgy gondolják: egészségtelen a tévé, ezért nincs a lakásban. Veszprémi Sándorné, a szol­noki Zöld Iskola pedagógusa szeptember közepén adott be egy pályázatot a Soros Alapít­ványhoz, amire október elején már jött is a kedvező válasz a felhasználás megjelölésével: az elnyert ezer dollárt - mintegy 95 ezer forintot - a német ökológia megismerésére, külföldi útra lehet fordítani. Gyors szervezés kezdődött, amit így mesél el a német­­nyelv-szakos tanárnő: - Segít­ségemmel tanítványaim már két éve leveleztek reutlingeni gye­rekekkel, míg én, a Waldorf-is­kolában tanító egyik kolléganő­vel. Kérésemre beleegyezett, hogy egy kis csoporttal elme­hessünk tanulmányozni a német környezetvédelmet, gyakoroljuk a német nyelvet, ismerkedjünk az iskolájukkal. Tanítványain­kat német családok látták ven­dégül. A tíznapos útról decem­ber ötödikén érkeztünk vissza. Újabb hetven, levelezni kívánó német gyerek címét hoztam. Örömömre, tavasszal már mi fogadhatjuk a német gyereke­ket, akik szolnoki levelezőpart­nereik családjánál kapnak vi­­szontelhelyezést. A hetedikes tanulók nagyon sok programon vettek részt. A legérdekesebb talán - mint el­mondták - a tübingeni volt. Megnézték a Hohenzollerek vá­rát, kincstárát. Fogadáson ve­hettek részt a reutlingeni pol­gármesteri hivatalban, s igazi kuriózum, megtiszteltetés volt számukra, hogy az egykori, ma nyolcvanéves építészeti pol­gármester mutatta be nekik a várost. Órákat látogatva ismer­kedtek a tizenhárom évfolya­mos waldorfi iskolával, ahol nincs igazgató, helyette minden csütörtökön este nyolcig, közös konferencián vesznek részt a nevelők. A hetedikes tanulók közül így összegezték ketten az utazás élményeit, tapasztalatait: Banczik Emília: - Én koráb­ban már tizennyolc levelet írtam Andreának. A családjánál, hét­szobás kertes házban laktam. Nagyon jó volt. A szemetet ott­hon is kétfelé rakják. Külön gyűjtik a természetes eredetű papírhulladékot, gyümölcsfélé­ket és külön a műanyagot. Az utcán is két kuka van. Adám Csaba: - Róbert címét a tanárnőtől kaptam. Én is náluk laktam. Az apa a Siemens cég­nél dolgozik, az anya háztartás­beli. A családnál nincs tévé, mert azt tartják, hogy egészség­telen. Szeretik viszont a művé­szetet, a zenét. Zongorájuk van. Az újságpapírt, az üvegeket pe­dig szín szerint külön válogat­ják. Étkezéseknél mindig gyer­tyát gyújtottak, az advent elter­jedtebb ünnep náluk. A város nagyon szép, nagyon tiszta. Simon Cs. József A környezetvédelmi szövetség irodájában a helyi területi ve­zető, Thilo Schäfer (a kép jobb oldalán) tartott diavetítéses elő­adást a német iskolákban végzett környezetvédelmi munkáról A Tiszaparti Gimnázium leány kara Galántán A kultúra ifjú követei Kodály Zoltán gyermek­kora egy részét a felvidéki Ga­lántán töltötte. Születésnapja táján minden év decemberé­ben hangversenysorozatot tartanak a Galántai Járás fal­vaiban. A karácsonyi Ko­dály-emlékhangversenyre kapott meghívót ezúttal a Ti­szaparti Gimnázium leány­kara dr. Bartáné Góhér Edit karnagy vezetésével. Az elmúlt hét péntek reggelén indult a 36 leány, két tanárnő, Góhér Edit, dr. Horváth Fe­­rencné, valamint Baloghné Szabó Tímea zongorakísérő a Volán Rt. 48 személyes büfével, WC-vel felszerelt Volvo buszá­val a Tisza-partról. Lelkes osz­tálytársak és dr. Pataki Mihály igazgató integetése közepette 8 órakor iramodott neki a nagy busz a szlovákiai Galántára Hangya László buszvezetővel, aki utolsó percekig sikeres veze­tésével tanárok, diákok elisme­rését vívta ki. Kevéssel fél kettő előtt kanya­rodott be a hatalmas busz a Szolnoktól 270 kilométerre levő Galántára a gimnázium elé, ahol déli 12 óra óta várták a kórus ér­kezését. Hogy mire képes egy összeszokott kórus, azt csak az látja, aki velük tart. A gyors ebéd után még gyorsabb átöltö­zés, rövid beéneklés, és a két órára tervezett iskolai karácso­nyi ünnepségen egyik legszebb ruhájában (vajsárga blúz, fekete szoknya) ott állt a Tiszaparti Gimnázium leánykara úgy, mintha most lépett volna ki a dobozból. Alkalmazkodóképes­ségük, összeszedettségük le­győzte a terem akusztikai hibáit: hangerőben, hangszínben a kö­rülményekhez képest a legjobbat hozták, mert akarták és mert sze­retettel csinálták. Ezt a fellépést követően a kö­zeli termálfürdő szállójába hajta­tott a kultúra ifjú követeit szál­lító Volán-busz. Itt volt a há­romnapos szállás és pihenőhely. A pihenések viszont legtöbbször rövid lélegzetűek voltak. Pénte­ken is csak egy rövid szusszanás, és lehetett készülődni a délutáni sókszelőcei templomi hangver­senyre. Sókszelőce templomában a körülmények sokkal jobbak vol­tak, mint a délelőttiek, hiszen a jó akusztikai viszonyok a fellé­pés eredményességét segítették. És az a tény is, hogy használhat­ták a templom orgonáját, melyen Baloghné Szabó Tímea orgona­kísérete a kórussal összhangban szólt. A hálás közönséggel együtt a dalos leányok forróvá tették a hideg templomi levegőt is. Azt a szeretetet, azt a kedves­séget, amellyel a vendéglátók a kórus iránt viseltettek, megint­­csak azok tudják igazán, akik jártak már határainkon túli hon­fitársainknál vendégségben. A gimnázium tanára, Bartalos Ottmár vendégszeretete, ember­sége nemcsak számunkra volt fantasztikus, de úgy mondják, a tanár úr személyisége fogalom a környéken. Azt mondták egy hi­bája van: kevés van belőle. A vendégszeretetről, határa­inkon túl élő magyarok életéről - ahogyan mi láttuk, tapasztal­tuk - , a kórus további szlová­kiai sikereiről szóló tudósítá­sunkat holnap folytatjuk. Kátai Szilvia Első fellépés a galántai gimnáziumban Az autóklub három éve Az autósokat sújtó terhek mi­att 1991-től folyamatosan csök­ken a Magyar Autóklub (MÁK) taglétszáma: az 1990. évi 654 ezerről az idén várhatóan 370 ezerre esik vissza. Az utóbbi hónapokban a zuhanásszerű csökkenés megállt. Ma a sze­mélygépkocsi-tulajdonosok 16,7 százaléka tagja a Magyar Autóklubnak. A csökkenő tag­létszám ellenére a MÁK sikeres gazdálkodást folytatott: bevéte­lei 1990-től folyamatosan nö­vekedtek, idén várhatóan eléri a az 1,245 milliárd forintot. Az elmúlt három év alatt 300 millió forintot fordítottak a fejlesz­tésre, amit saját erőből, hitel felvétele nélkül teremtettek elő. A pénzből műszaki állomások épültek Balassagyarmaton, Esz­tergomban, Nagykátán, Kunhe­gyesen és Nagykanizsán. Év végéig a segélyszolgálat 50 „sárga angyalos” kocsiját cseré­lik ki korszerűbbre, miközben modernizálták a segélyszolgá­lati hírhálózatot. A MAK-szer­­vezetet számítógéppekkel látták el, és elkészült a hegyeshalmi határállomáson működő szol­gáltatóiroda. A gazdálkodási önállóságnak a szervezetek nem mindenütt tudtak egyformán megfelelni, ezért pénzügyi és vagyoni helyzetük differenciált. (MTI) Keddi jegyzet * - S Testvéri kapcsolat Divat a testvérvárosi kapcsolat. A magukra valamit adó tele­pülések testvérvárosokat keresnek külföldön. Vannak azonban olyan kapcsolatok, amelyeket nem kell keresni, születnek ma­guktól. Ilyen Kunhegyes és Feketics kapcsolata. Kunhegyesről 208 évvel ezelőtt több száz család vándorolt ki a Vajdaságba, ahol létrehozták a „második Kunhegyest” Feke­tics néven. Feketics lakosságának túlnyomó része magyar anyanyelvű. A Feketicsen élő leszármazottak máig is őrzik a nyelvet, a hagyományokat és még az arckaraktert is: fel lehet ismerni bennük a kunhegyesieket. A kunhegyesiek jártak kint, meglátogatták a most ott élő ro­konságot. Mindennek vége van egyszer, a háborúnak is - ilyen meggondolások alapján szeretnék előkészíteni a jövendő gaz­dasági kapcsolatokat. Az itteniek élelmiszert tudnának adni, on­nan pedig lehetne behozni olyan gépsorokat, amelyek igencsak jól használhatók a kialakuló farmergazdaságokban. A kunhegyesi látogatók megdöbbenve vették tudomásul az ottani helyzetet, az üres üzleteket, a „nincs”-et. Elhatározták, hogy segítenek a rokonságon: gyűjtési akciót kezdeményeztek, aminek eredménye pillanatok alatt 100 ezer forint lett. Az ál­lami gazdaság tíz mázsa lisztet, rizst adományozott, az áfész pedig cukorkát, engedményes élelmiszert biztosított. Korábban a gyerekeknek vittek ki Mikulásra ajándékokat. Úgy döntöttek, hogy együtt ünnepük a karácsonyt is. Ezért a hét végén két napig vendégül látta Kunhegyes a feke­­ticsieket. Az óvodások műsort adtak a vendégeknek, este hang­verseny volt, és közös karácsony a főtéren felállított fa mellett. Igaz, mára a rokoni szálak halványodtak, de a kunhegyesiek természetesnek veszik ezt a vérségi vonzódást. A kapcsolat nem is protokolláris jellegű, nem a vezetők egymás közti tárgyalásai tartják fenn, hanem a lakosok szeretete. A feketicsi vendégeket este a kunhegyeseiek szállásolták el, látták vendégül. Nehéz napokat, heteket, hónapokat élünk itthon is. Mégis, ha segíteni kell - a kunhegyesi-feketicsi példa is mutatja -, vannak még tartalékaink. Tudunk még adni. Szeretetből is, ajándékból is. P. É. A szandai réten több gödörben bomlik a szemét Néhány héttel ezelőtt be­számoltunk olvasóinknak ar­ról, hogy Szolnok város von­záskörzetében talán legna­gyobb zöld területen, a szan­dai réten a Zöld Front nevű if­júsági környezetvédő egyesü­let, melynek tagjai gimnazis­ták, felfedezést tettek. Neveze­tesen, gyanús volt nekik né­hány frissen betemetett gö­dör. Kiásták, és lám, háztar­tási hulladékot találtak. Eredete egy bizonyos pontig nem kétséges, hiszen valakik el­fogyasztották a műanyagba csomagolt ennivalót, tehát tő­lünk, emberektől származik. De hogy pontosan kitől, arra elő­ször Csapó Zsolt, a Zöld Front tagja keresett választ és nyomo­zott. Nyomozási eredményeivel lapunkhoz fordult, s elmondta, valószínűsíthető, hogy az ejtő­ernyős-sátortábor, melynek la­kói tavasszal és ősszel, az időjá­rástól függően néhány hétig ott tartózkodnak, a földön és az ég­ben, így akarnak megválni a maradéktól, amely a legnehe­zebben bomló műanyag háztar­tási hulladék. A gödrök egyen­ként úgy 2x3 méteresek, róluk felvétel is készült, melyet la­punkban már közöltünk. Munkatársunk Nagy István­hoz, a Rékasi úti laktanya alez­redeséhez, a felderítő zászlóalj parancsnokához fordult, aki a kérdésre válaszolva elmondta, tud a dologról, azonban nem le­het tisztázni, ki is a ludas. A környékbeliek biztosan nem, hiszen lakóhelyüktől miért is hordanák el több száz méterre a szemetet (Nagy István, a Víz­ügyi Igazgatóság igazgatója először erre gondolt, hiszen, mint mondta, évek óta prob­léma ez, s ők sem tudják a pon­tos választ, csak sejtéseik van­nak). Ejtőemyőstáborokat is évek óta szervez itt a laktanya, s az alezredes úr nyilatkozata sze­rint ők mindig a laktanyai kon­ténerbe behordják a szemetet, ezt Kemény Lajos honvédségi közlalkalmazott állásfoglalása is megerősíteni látszik, mely szerint a honvédségnek van több olyan kétszáz literes sze­metese, melyet a tábor idejére kitelepítenek. Nagy István alez­redes azonban azt mondta, föl fogja bontatni ezeket a gödrö­ket, és kiásatja, elhordatja a szemetet. Lapunk kérdésére, hogy mégis, honnan tudja, hol van elásva a háztartási hulladék, elmondta, egy ember, hogy ki, azt nem tudja, már megmuttatta neki. Lapunk újabb kérdésére, hogy ha nem ő a felelős, miért érzi kötelezettségének a szemét eltávolítását, azt felelte, még az elkövetkezendő több tíz évben szeretne ott táborokat szervezni, tehát neki is fontos, hogy a rét környezeti állpota megfelelő le­gyen. BG Vártemplomi kalendárium Jogászasszisztens­képzés Jogászasszisztens-képzés kez­dődik Győrött, a Széchenyi Ist­ván Főiskolán, a következő okta­tási évben. Az új szak meghono­sításában a kanadai Ontario ál­lambeli Kingstonban működő St. Lawrence College szakemberei nyújtanak segítséget. A kezde­ményezést a kanadai külügymi­nisztérium, hazánk kanadai nagykövetsége, továbbá több jo­gászszervezet és az ELTE Jogi Továbbképző Intézet támogatja. Bevezetésével bővül a szak­mák köre, hiszen nálunk ilyen végzettséggel egyelőre nem tevé­kenykednek. A jogászasszisztens gyakorla­tilag a végzett jogász és a titkárnő közötti helyet tölti be: közremű­ködik az ügyiratok elkészítésé­ben, illetve intézi a jogi alapkép­zettséget igénylő egyszerűbb fel­adatokat. A szeptemberben in­duló szakon 25-30 fiatal kezdi meg tanulmányait. A felvételhez középiskolai végzettség és angolnyelv-tudás szükséges. A hallgatók a végzés­kor bizonyítványt kapnak. A főiskola néhány éven belül tervezi jogi kar indítását is. Ha ez megvalósul, akkor lehetőség nyí­lik a kétéves képzést még egy esztendővel megtoldani. (MTI) Értékes és szép ajándék kará­csonyra napokban megjelent Vár­templomi Kalendárium, Gacsári Kiss Sándor kanonok gondozásá­ban. Ha a tartalomjegyzékbe kuk­kantunk, meglelhetjük az Apostoli levelet a magyarországi püspö­köknek, Szerelemesek figyelmébe: Isten a szerelem égő csipkebokrá­ban (dr. Holik Sámuel írását), Ga­csári Kiss Sándortól A bátor és pa­zarló szerétéről írt, a szolnoki Vár-Az Országos Találmányi Hi­vatal szabadalmi védelmét él­vező személyazonosító jelrend­szer pécsi feltalálói nem értik, miért írnak ki új pályázatot a személyi számot 1995-től fel­váltó azonosító rendszer kiala­kítására. A feltalálók utalnak arra, hogy e témában 1991-ben egyszer már kiírt pályázaton az általuk kidolgozott megoldás a legmagasabb díjat nyerte el. Módszerük teljes összhangban áll mind az Alkotmánybíróság határozatával - amely a szemé­lyi számot alkotmánysértő volta miatt a jövő év végéig csak kor­látozottan engedélyezi hasz­nálni, és 1995-től megszüntetni rendeli -, mind pedig az Európa Tanács ajánlásaival. A pécsi templomban 1992 karácsonyán megtartott szentbeszédét és az év többi napjaira is szóló olvasniva­lót. A kötetet Sebők Tünde fotói teszik élvezetesebbé. Mindannyian tudjuk, hogy Szolnok városa mű­emlékekben igen szegény. A Vár­templomi Kalendárium megvétele és egyéb adomány hozzájárulás a műemlék-felújításhoz. A kalendá­riumot a Vártemplom plébániahi­vatalában lehet megvásárolni. számítástudományi szakembe­rek által kifejlesztett eljárásról Gyimesi László rendszerszer­vező elmondta: kizárták az ugyanazon személyre vonat­kozó különböző információk összekapcsolhatóságát, az al­kotmánybírósági határozatban is kifogásolt úgynevezett transzparenciát. Módszerük összhangban áll az egy éve el­fogadott adatvédelmi törvény­nyel, és messzemenően védi a polgárok személyiségi jogait. A feltalálók szerint a hivatalos becsléseknél nagyságrenddel kisebb összegből megvalósít­hatnák a személyi számot fel­váltó új személyazonosító jel­rendszert Magyarországon. (MTI) Értetlenkedő feltalálók

Next

/
Thumbnails
Contents