Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-08 / 286. szám

1993. december 8., szerda 7 Kunsági Extra----Kunhegyes Kapósak a bútoraik Az emeletes, összeszerelhető kiságyak Franciaországba kerülnek A Heves Kereskedőház Kft. helyi telepe a közelmúlt­ban nevet változtatott, és ezentúl a Rusztikus Bútor Kft. titulust viseli. A kunhegyesi részleg ezen kívül kivált, és önálló elszámoló egységként teszi a dolgát, tudtuk meg a jelentősebb változásokat Ko­vács Sándor ügyvezető igaz­gatótól. Ami a népszerűségü­ket illeti, köszönik, nem pa­naszkodnak. Két műszakban teszik a dolgukat, és az árukat két német és egy francia part­nernek szállítják. Még ily módon sem bírnak kellő mennyiségű, kiegészítő kis­bútorokat szállítani, pedig dolgoznak orrvérzésig. Még egy adalék az elkövetkezendő tervekhez: jövő évi kapacitá­suk 1994 végéig száz száza­lékig lekötött. Segítség a Vajdaságba Ami a jövő évi városi költ­ségvetést illeti, nem éppen szívderítő dolog, hogy előre­láthatóan húszmillió forintos hiánnyal kell számolniuk. Azért öröm az ürömben, hogy december végéig a négy házi­orvost és az egy gyermekkör­zeti háziorvost ellátják a szükséges alapműszerekkel, amelyek testvérek között is többmilliós költséget jelente­nek. Hogy a zimankóról is es­sék szó, tavaly a rászorulók fát kaptak. Jelenleg most fo­lyik az összeírásuk, hiszen az idei tél valahogyan úgy érke­zett, hogy nem is kopogtatott, csak ripsz-ropsz, már itt is volt. Ide tartozik még egy érde­kes hír. Köztudomású, hogy Kunhegyesnek Szerbiában Bácsfeketehegy, vagy aho­gyan ma nevezik: Feketics a testvérvárosa. Egykoron bő kétszáz éve a jó föld, a meg­élhetés reményében rengeteg hegyesi gyalogolt ki oda, és telepedett le. A hatezer fős la­kosság harmada ma is ma­gyar. Megsegítésükre a család­­segítő központ gyűjtést kez­deményezett. Elsősorban pénzbeli adományokra, tá­mogatásokra számítanak. Ezeket munkanapokon reggel nyolctól délután négyig lehet bevinni a művelődési köz­pontba, a családsegítőbe. Már nem sokáig, a hónap dere­káig, hiszen karácsonyra szánják. Sok diák még tegezi Nagyné Molnár Erzsébet, a gimnázium testnevelés-mate­matika szakos tanára még fel­háborítóan fiatal, hiszen életko­rát egy kettes meg egy hármas jegyzi. Egykoron a Kossuth is­kolába járt, majd ebben a kö­zépiskolában érettségizett. Jól sportolt, röpizett, és mivel hű­séges típus, diplomája megszer­zése után visszatért tanítani. Oda, ahol néhány esztendeje még ő is a padokat koptatta. A leírtakból következik, hogy egykori röplabdás csapattársai, illetve a „korosabb” diákok te­gezik. Mindezt az igazgató úr nem tudja, és remélhetőleg nem olvassa a cikket, így nem lesz lesz belőle gubanc. Egyébként is úgy van ezzel a tegezéssel, hogy pár év múlva már aligha időszerű. A helyes ifjú tanárnő egyéb­ként július 24-e óta gyakorló háziasszony, hiszen akkor volt az esküvője. A férje vállalkozó, ő pedig a terveik szerint a főis­kola után el szeretné végezni a Testnevelési Egyetemet is. Ez fizikailag lehetséges, edzésben van, és 165 centijéhez változat-Nagyné Molnár Erzsébet ta­nárnőt még sokan tegezik. Nem csoda, mert pár éve még ő is ebben a gimnáziumban tanult. lanul 55 kiló társul. Nem be­szélve arról, hogy ideje még adódik, hiszen mint fentebb em­lítettem, eddigi éveit egy kettes meg egy hármas tökéletesen ki­fejezi. Hittanos gyerekeknek A református egyház kará­csonyi vásárt szervez abból a célból, hogy a hittanra járó gye­rekeket megajándékozhassa. A lelkészi hivatalban a hónap de­rekáig szívesen fogadnak bár­mely, még használható ruha­neműt, lábbelit - legyen kiseb­bekről, nagyobbakról szó. Eze­ket a behozott, átadott ruhafélé­ket darabonként ötven-kétszáz­­ötven forintos áron értékesítik. Ezenkívül önként jelentkező vállalkozók árusíthatnak né­hány napig a parókián, amiért helyfoglalási pénzt fizetnek. Az összegyűlt forintokból a hit­tanra járó diákok, mintegy két­százan, karácsonyi ajándékot kapnak. Nyolcadikosok, figyelem! A Nagy László Gimnázi­umba és Híradás-technikai Szakközépiskolába napjainkban 312-en járnak, akik közül 175 a szakközépiskolás. Hogy honnan verbuválódik ez a közösség? A teljesség igé­nye nélkül a helyieken meg a környékbelieken kívül Hatvan­ból, Mezőtúrról, Cibakházáról, Tiszafüredről, Jászberényből stb. Általában három első osz­tály kezd. Az egyik az úgyneve­zett focigimi, amelybe 35 diá­kot vesznek fel. A bekerültek egy része focizik, naponta rend­szeresen edzésre jár. Az osztály másik fele informatikát, távköz­lést és két idegen nyelvet tanul. Lesz egy úgynevezett gimnázi­umi osztály is. Ide jelentkezhet­nek azok, akik jól sportolnak, mert speciális testnevelés tago­zat is kezd az osztályban. Az angol nyelv oktatása emelt szintű, heti hat óra. Ezenkívül francia, német vagy orosz vá­lasztható. A felsoroltakon túl alap- és középfokú számító­gép-kezelői és szoftverüzemel­tető képesítést is ad az érettségi mellé a négy év. Ide harminc­négy diák juthat be. A harmadik osztály szakkö­zepes, ez elektronikai műsze­részképzést ad a középfokú számítógép-kezelői szoftver­­üzemeltetői végzettség mellé. Ide is harmincnégy diák irat­kozhat be, de felvételit is tarta­nak matematikából meg fiziká­ból. Az angol és a francia az idegen nyelv. Aki bármiről bővebbet sze­retne tudni, keresse fel Hajnal István igazgató urat vagy a he­lyetteseit. Telefonon is lehet ér­deklődni a 06-59-326-624-en. Még egy nem elhanyagolható szempont: kollégium mind a fi­úknak, mind a lányoknak bizto­sítható. A csillagos ég a munkahely A kunhegyesi Titász Rt. irodája, ahol a szakemberek tíz telepü­lés folyamatos áramellátásáért felelnek Szűk száz éve a településen az volt a szokás, hogy aki éjnek idején tanyázni, szomszédolni, disznótorba, névestére ment, kis lámpát vitt magával. Ezzel iga­zolta, hogy jó szándékú ember, nem akar semmi törvénytelen­séget elkövetni a sötétség leple alatt. Mindez így történt egé­szen 1928-ig, amikor felizzott az első villanyégő. Mint Csö­mör Ferenctől, a helybeli kiren­deltségvezetőtől megtudtuk, napjainkban az ide tartozó tele­püléseken - Kunhegyesen, Ti­­szagyendán, Tiszaroffon, Ti­­szaburán, Pusztataskonyban, Abádszalókon, Tiszaderzsen, Tiszaszentimrén, Újszentgyör­­gyön, Tomajmonostorán - ösz­­szesen 11 ezer 300 a fogyasz­tók, vállalatok, intézmények száma. Ők túlnyomórészt, mintegy 10 ezer 600-an ma­gánszemélyek. Ezek a családok általában az országos átlagnál kevesebb villamos energiát használnak. Van, aki havonta 60-70 Ft villanyszámát fizet, a csúcs pedig havi 4-5 ezer, de ott ilyenkor, a nemszeretem hóna­pokban már villannyal fűtenek. Hogy milyen a fizetési mo­rál? Például Kunhegyesen jó, Tiszaburán pedig kiváló, és összességében elmondható: nincs baj a számlák kiegyenlíté­sével. Kunhegyesen, a Kossuth is­kola szomszédságában, ahol egykoron az intézet gyakorló­kertje volt, most egy kétszintes épület áll. Az üzemiroda és a műhely, ahol huszonötén dol­goznak. Leginkább kint a terü­leten, hiszen a csillagos ég a műhelyük. A bejelentés után 24 órával döntő többségében meg­szüntetik a hibákat. Ügyelet is van, ahová szombaton meg va­sárnap is be lehet jönni. Életük egyik legnehezebb napja talán május 28-a volt, amikor orkán söpört végig a tér­ségen. Huszonkét nagyfeszült­ségű villanyoszlopot döntött ki, és a hibákat huszonnégy órán belül megjavították. Egy az öt ügynökség közül A kunhegyesi ügynökséghez vagy körzethez összesen hu­szonhárom város, község, falu, azaz település tartozik -mondotta Gorzás Lukács Köztudomású, hogy az Új Néplap előfizetői 1994. január 1-jétől a postai kézbesítők he­lyett saját kézbesítői rendszerük tagjaitól juthatnak hozzá az új­sághoz. Megyeszerte - sőt a szomszédos településeken is - öt ügynökség teríti, viszi ki a há­zakhoz a lapot. Az 5. számú ügynökség központja Kunhe­gyes. Az ügynökség vezetője Gorzás Lukács, aki 1937-ben született. 36 éven keresztül sportvezető és labdarúgóedző volt, most pedig a Hydrogén Kft. műszaki ügyintézője. A napilap hajnali fél négyre érkezik a Kos­suth úti központba, ahonnan há­rom gépkocsi szállítja az újságot tovább. (A negyedik gépjármű tartalékként szerepel.) A terjesz­tést - a megyének ezen a részén - az AGK Kft. végzi, ami nem más, mint az Acélszerkezeti Gépgyártó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Hogy kik lesznek a kézbesí­tők? Kunhegyesen: Bordás Jó­zsef, Juhász Zoltán, Balogh Már­ton, Pólyik János, Debrődi Ár­pád és Borbély Gábor. Abádsza­lókon: Szabó József, Oláh Fe­renc, Szanyi Istvánná és Burai Károlyné. Tiszaderzsen Ács Jó­­zsefné. Pusztataskonyban: Varga Edit. Tiszaburán: Ratkai Miklósné és Németh Lászlóné. Tiszaroffon Szőke Józsefné és Szentesi Lőrinc. Tiszagyendán: Juhászné Fehér Mária. Tomaj­monostorán: Kiss József. Új­­szentgyörgyön: Elekes Zoltánná. Tiszaszentimrén: Zolnai János és Kalmár Lajos. Tiszaszőlősön: Nagy Lászlóné. Tiszafüreden: Jeczó András, Nagy Gyuláné, Andrási József, Vona Benedek, Bállá Attila, Hídvégi Lajos és Magyar Pétemé. Nagyivánon: Sári Zoltánná. Tiszaörsön: Gu­lyás Csaba. Tiszaigaron: Tóth Zoltán. Kunmadarason: Hajdú Sándorné, Gyulai Istvánná, Bánhegyesi Sándor és Mészáros János. Berekfürdőben: Győri Já­­nosné. Karcagon: Gorzás Zoltán, Szendrei László, Hényel János, Bencsik János, Szikszai Imréné, Nagy Attila, Balogh Attila, Őrsi Gabriella, Nagy János és Kapi­­tányné Purbás Ildikó. Kisújszál­láson: Lőr Istvánná, Barta László, Fórián Gábor, Magyar Imre, Vasvári Lajos, Réder Ka­talin, Daruka Andrea és Varga Sándor. Kenderesen: Lukács Jó­zsefné, Koncz Magdolna és Sí­pos Tamás. Bánhalmán: Kapi­­tányné Kovács Katalin. Á körzethez huszonhárom te­lepülés tartozik, a kézbesítők száma pedig jelenleg hatvan. Akinek bármilyen észrevétele, panasza lenne, kérjük, forduljon lakóhelye újságkihordójához vagy Gorzás Lukács kirendelt­ségvezetőhöz Kunhegyesen, a Béke út 5/a szám alatt. Telefo­non is hívható a: 06-59- 326-818-as számon. Dobogós helyen Kitettek magukért a helybeli aranylábűak, hiszen nem mosta­nában fordult elő, hogy az őszi szezont dobogós helyen, harma­dikként zárják. Ahogy hallottam, az együttes ereje a csapatban, a közösségben van. Az átlagéletkor huszonhárom év, és a két erdélyi srácon kívül sokan érkeztek Szabó András focisulijából is. Egyre többen buzdítják őket, nem ritka a négyszáz-ötszáz szurkoló sem, és például a legutolsó rá­­kóczifalvi mérkőzésükre elkí­sérte őket a polgármester, a jegyző és az esperes plébános úr is. Nem tudom, a plébános úr előzőleg mondott-e valami hála­adó fohászkodást, de tény, a csa­pat győzött, így felkapaszkodott a harmadik helyre. Az együttesből nehéz lenne bárkit kiemelni, de azért engedtessék meg egy név: a 42 éves Szabó Józsefé, aki kitesz két huszonegy esztendőssel. Az egyik legbiztosabb pont a 176 centis kapus, aki sokszor megte­szi, hogy nemes egyszerűséggel kifejeli a labdát. Ami nem mellé­kes: sportszerűen él, nem iszik, nem dohányzik, és a reflexei még igen-igen jók. Ezt igazolja, tizen­hét meccsen csak tizenkétszer zördült meg a hálója. Ami a veze­tés éves célkitűzését illeti, ez szerfölött érdekes. Az eredeti tervben az szerepelt, hogy meg kell szerezni az 1-8. hely valame­lyikét. Nem tudom, mit tenne a város vezérkara, ha ebből az a változat sikerülne, amelyik egyessel kezdődik. Addig azon­ban még sok víz befagy a Ra­katon, és egy a biztos: a srácok január vége felé kezdik a felké­szülést a tavaszi szezonra. írta: D. Szabó Miklós - Fotók: Mészáros János Kilenc­százan Kilencszáz tulajdonos úgy döntött, hogy a földjét munkálni a Kunság Népe Szövetkezetre bízza. Ezek a parcellák igen­csak változatosak, akad közöt­tük egy-két meg százhatvanöt hektáros is. Az idei év bi­zony-bizony minden emberi erőfeszítés ellenére szerényre sikeredett. Az aszály következ­tében a búza hektáronként mindössze két tonnát, az árpa tizenhárom mázsát, a cukorrépa nyolcvanöt mázsát fizetett. Egyben volt szerencséjük, nem adták el azonnal a termést, ki­vártak az árakkal, így lett bizo­nyos bevétel. A 3 ezer 600 hektár bérle­ményen gazdálkodó szövet­kezetnek így ebben az évben talán nem lesz ráfizetése. Az viszont tény, hogy a tulajdo­nosoknak az idei aranykoro­­nánkénti tíz kiló búza helyett jövőre, azaz 1994-re tizenötöt fizetnek. Városvégi havas utcarészlet. Bár egyre több a belterületi, portalanított út, akad utca, amelyet még kun aszfalt fed. Ez valami olyat jelent, hogy télen saras, nyáron poros. Felvételünk a Csokonai utca végét örökítette meg a december eleji állapotában.

Next

/
Thumbnails
Contents