Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-07 / 285. szám

1993. december 7., kedd 7 Jászsági körkép A nagy siker folytatásaként ■■■■■■■■■■WKKKKKKHKH Jubiláló nyugdíjasok találkozója Jászladányon ismét szerve­ződőben van egy nagy ese­mény. Hogy mi is az, azt Gavaldik Mihálytól, a helyi művelődési ház nyugdíjasklub­jának vezetőjétől, annak egyik alapító tagjától tudhatjuk meg. Hogy mindjárt az elején kezdjük, az esemény nem más, mint a 10 éves jubileumukat ünneplő nyugdíjasklubok orszá­gos találkozója. Két ok is van arra, hogy ezt megrendezzék. Az egyik, hogy idén nyáron a klub megszervezete a jászsági nyugdíjasok kulturális találkozó­ját. Ennek óriási sikere volt, elég, ha csak azt nézzük, négyszázan vettek rajta részt. Az esemény nagyszerű alkalom volt barátsá­gok szövésére, azóta sem győz­nek eleget tenni a vendéglátók a meghívásoknak. A találkozót tá­mogatta a helyi önkormányzat, a Lakitelek Alapítvány, a nyug­díjaskamara, a Takarékszövet­kezet, a helyi vegyesipari szövetkezet. A másik ok - és ez a legfőbb -, hogy a klub jövő februárban ün­nepli fennállásának 10 éves év­fordulóját. 1984-ben hozták létre körülbelül hatvan taggal, ma már százan-száztízen vannak. Az idei évi sikeren felbuzdulva úgy gon­dolták, nem szabad csak úgy el­menni az évforduló mellett, arra méltóképpen meg kell emlékezni. Gavaldik Mihály Ezért jövőre megrendezik a fenn­állásuk 10. évfordulóját ünneplő nyugdíjasklubok országos talál­kozóját. Eleinte úgy volt, a 20. és a 30. évfordulójukat ünneplőket is meghívják, de erre már nem futja erejükből. Pontosabban a helyből. Ugyanis a kamarától megtudták, hogy a megalakulását jövőre ün­neplő klubok száma elég népes: huszonöt 10 éves, továbbá tizen­kettő 20 és kettő 30 éves található szerte az országban. Ez pedig sok embert jelent. Már csak a 10 éve­sek, ha mondjuk 20 taggal érkez­nek, az ötszáz látogatót jelent! Ennyit még el tudnak helyezni, de többet már aligha. A 300 sze­mélyes művelődési ház így is ki­csinek bizonyulhat, és akkor la­kodalmas sátrakat kell majd felál­lítani. A vendég klubok 4-8 perc­nyi időt kapnának, hogy bemu­tatkozhassanak. Az ünnepség nemzetközivé tételéhez vagy osztrák, vagy olasz nyugdíjasokat is meghívnának, szintén klubjuk létrejöttének 10. évfordulóját ün­neplőket. A legtávolabbi klub Mosonszolnokról, Győr-Mo­­son-Sopron megyéből érkezne, de vannak nyíregyháziak is, akiknek szállást is kell biztosí­tani. Már most előzetes szervezések folynak a támogatók megnyeré­sére. Gavaldik úr járt már a me­gyei önkormányzat elnökénél, és segítséget remélnek a köztársa­sági megbízottól is. Természete­sen az idei műsor szponzoraira is számítanak. Az idei évi rendezvény 100 ezer forintba került, és azt saccol­­ják, a jövő évi is kerül legalább ennyibe. Hogy mikor lesz a talál­kozó, még nem tudni. Szeretnék júniusban megrendezni, de ez nagyban függ attól, hogy mikor lesznek a parlamenti választások, hiszen nem akarják, hogy emiatt le kelljen fújni, vagy más idő­pontra áthelyezni az eseményt. Előadások A jászkiséri katolikus temp­lomban december 11-én, szom­baton 18 órától orgonahangver­seny lesz. Közreműködik Búzás Aida művésznő és Virágh And­rás orgonaművész. Jegyek elő­vételben is kaphatók a művelő­dési házban. A két hónappal ezelőtti nagy sikerű előadás után ismét Jász­­kisérre látogat a szolnoki Kö­lyök Színpad. A művelődési házban december 8-án 10 órától a Piroska és a farkas című mese­játékot adják elő. Gyerekjátékok Az Apáról fiúra elnevezésű hagyományőrző népi gyermek­­játékok bemutatóját rendezik meg december 11-én délelőtt a jászkiséri művelődési házban. Az immár negyedik találko­zóra 9 csoportot - ebből négy helybelit - várnak. A csoporto­kat általános iskolás korú gyer­mekek alkotják, akik a lakóhe­lyük szerinti népi játékokat mu­tatják be, színpadra alkalmazva. A rendezvényt a művelődési ház, a Helytörténeti Gyűjte­mény, a Jászok Egyesülete, a szolnoki Damjanich János Mú­zeum, a megyei Honismereti Egyesület és a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Szolgálat támo­gatja. Fotóüzlet nyílt Támogatnak Nincs munka Ezerötszáz forint egyszeri támogatást utal ki Jászla­­dányban a 70 éven felüli ál­landó lakosoknak az önkor­mányzat. A karácsonyi aján­déknak is beillő pénzt tavaly és tavalyelőtt is megkapták a 70 éven felüliek, de akkor csak ezer-ezer forint volt a kiutalt összeg. Az idei év végi támogatás összesen 1.2 millió forint, és a 6149 lakosú faluból 700 em­bert érint. Nyolcvanhét állástalannak fi­zeti a munkanélküliek jövede­lempótló támogatását Jászalsó­­szentgyörgyön az önkormány­zat. A 4087 lakosú faluban 450-500 a munkanélküliek száma, ami az aktív keresőkhöz - a 2200 dolgozóhoz - képest nagyon sok. A siralmas helyzet tovább fokozódhat, mert az ön­­kormányzat arra számít, hogy az ellátásra szorulók száma jövő ilyenkorra minimum megdup­lázódhat, ami igen nagy terhet ró a falu költségvetésére. Pusztába kiállított gulyás Mindegyik borjúnak nevet adott Jászdózsa határában valami szürkéllik. Már régen „kiszúr­tuk”, de most már kifejezetten izgat minket, mi lehet az. Sáros bekötőút hepehupái után köze­lebbről is elénk tárul a nem mindennapi látvány: egy gulya kérődzik körbekerítve a puszta­ságban. A tehenek egykedvűen állnak a rettentő hidegben a mélyen feltaposott talajon, egész napi „szórakozásuk” az evés. Igaz, van egy bika is, de azt most csoda mód nemigen érdekli a „hárem”. Marad tehát az una­lom. Mihelyt kiszállunk az autó­ból, két marcona kutya fogad minket. Szerencsére gazdájuk szavára nem fogják nadrág­szaggatóra. Homonnai István itt az úr, távol mindentől: villany­tól, víztől, gáztól, telefontól. Sőt, parabolaantenna sincs bó­déján. Azon, amely egyben szállása is. Régi, kimustrált ka­tonai kocsiról való, de nagy meglepetésre jó meleg van benne. A parányi tévé akkumu­látorról működik, a rádió ele­mes, a kályha fatüzelésű, a tele­fon CB, azzal tartják a kapcso­latot, ha valami baj van. A gulyás három éve szolgál kenyéradó gazdáinál, napi fel­adata az állatok őrzése, etetése, itatása. Nyáron a legelőn talál­hatók, a zimankóban ide jönnek a téli szállásra. A gazda kifeje­zetten a borjakért tartja a tehe­neket, számuk hetvennél több. A borjak száma meghaladja a húszat. Mindegyiknek neve van, a gulyás jóvoltából. Név ide vagy oda, meg becézgetés, a három és fél mázsát elért állato­kat eladják, Olaszországból jön értük kamion. Homonnai István 43 éves, kompolti születésű. Zsadányba nősült, csak elvált. Nemigen szokott szabadságra menni, jól érzi itt magát. Vásárolni se jár el, étellel is a gazda látja el. Hamarosan istálló is épül a „placc” mellé, úgyhogy mele­gebb helyre kerül állat és őr­zője. Addig azonban marad a ridegtartás. Ahogy elnézzük, mindkét fél ki fogja bírni a hát­ralevő időt. Nem kell már igazolványképért messze menni Jászkiséren jó pár éve nin­csen fényképész. Hogy az em­lékké váló képek megörökíté­sére ne kelljen más településre átjárni, Varga Józsefnek, a mű­velődési ház igazgatójának felesége fotóüzletet nyitott a Ladányi úton. A fekete-fehér és színes iga­zolványképek azonnali elkészí­tésén túl a fotózással kapcsola­tos mindenféle dolgokat is árul­nak. Színes filmek kidolgozását is vállalják, a szolnoki Profi Fotó Kft.-vel való kapcsolatuk révén. A vállalási határidő 3 nap. Mivel férjnek és feleségnek munkahelye van, ezért az üzlet hétköznapon 16-18 óra, míg szombaton 8-12 óra között tart nyitva. KÉSZÜL A KERÉKPÁRÚT. Várhatóan december közepére elkészül Jászapátiban az újabb kerékpárút. A városköz­pontból kiinduló, Jászberény irányába tartó 860 méter hosszú, gyalogjárdával egybekötött út 5 millió 600 ezer forintba került. Ebből 2 millió 130 ezret az önkormányzat visel, a többit a központi útalapból kapták. A munkák ki­vitelezője a Magyar Aszfalt szolnoki fő-építésvezetősége, amelynek munkásai már az aszfaltréteget terítik. Egy hosszabb kerékpárút már korábbtól szolgálja a város közlekedőit, az Heves irányában húzódik. Az oldalt írta és szerkesztette Tóth András Fotók: Mészáros János Vasasban szinte verhetetlenek A jól felszerelt műhelyben zömmel egyedi darabok készülnek Hatalmas porta, azt sem tudni, hol kezdődik és végző­dik. Van rajta régi ház, már-már romos, meg több új. Bennük műhelyek, tudjuk meg Görbe László vállalkozótól. Tulajdon­képpen a lakás is egybeépített egy műhellyel. Jász­­árokszálláson járunk, a Kos­suth utcában. A Görbe és Fiai Kft. székhe­lye ez itt. A társaság két éve alakult. A korábbi kisipari tevé­kenységet alakították kft.-vé. Hajdanában csak forgácsolással foglalkozott apa és fia, majd át­váltottak radiátorhegesztésre, később rozsdamentes élelmi­szer-ipari gépek gyártására. Ma már főleg ez utóbbihoz állítanak elő különbnél különb terméke­ket. Sörfőzdéknek tartályokat, főzőüstöket, a sütőiparnak ke­mencéket, de fehérjefeldolgozó gépeket is készítettek már egyebek mellett. Leesik az állunk, amikor megtudjuk, hogy még Kam­csatkára is gyártottak komplett minivágóhidat. Minden laka­tosmunkához értenek, ráadásul olyan szinten, hogy az már egyenlő a látnoki képességgel. Hiszen olyan rajzokból dolgoz­nak, amelyeken csak az úthen­ger tudna elmenni. Skiccekből, a megrendelők vágyálmaiból még a lakatosszakmában is meglepően szép termékeket állí­tanak elő Görbéék. Tehetik. Tehetségük mellett modern gépparkkal rendelkez­nek. Esztergagépek, marógép, gyalugép, élhajlító, hengerítő, lemezolló, plazmavágó alkotják a nagyobb berendezéseket. Bát­ran mondhatjuk, komplett kis­üzem birtokosai. Megrendeléseik elég jól ala­kulnak. Bár egy időben úgy tűnt, a padlóról sose állnak fel, de a vészterhes időszakot csak túlélték. Azóta gyártottak már a világhírű Mercedes, valamint az Iveco cégeknek légtechnikai idomokat is. A győri Rábán ke­resztül pedig kúpfogaskereket készítettek Németországba. A 30 éves Görbe László szinte világéletében vállalkozó volt. Egy darabig dolgozott a hajógyárban Pesten, de aztán hazajött. Már egyébként szó volt arról, hogy váltanak, hiszen a vasasszakma piaca eléggé túl­telített. A váltásból annyi lett, hogy inkább egyedi megrende­léseket teljesítenek, olyanokat, amiket nem sok helyen mernek elvállalni. Kereskedéssel foglalkozná­nak újabban. Öccse ezt már egyébként szőrmentén kipró­bálta, de nem ment a bolt. An­nak ellenére, hogy szerszámké­szítő a végzettsége, egy pék­ségbe fogott. Most azonban újból keres­kednének, mert árokszállási vi­szonylatban nem valami fényes az ellátás vasáruból, műszaki cikkekből, gázalkatrészekből. A 30 éves vállalkozó Alakuló kapcsolatok Külföldi kapcsolatai vannak kibontakozóban Jászkisérnek. A kapcsolatok kulturális szinten kezdődtek, tudjuk meg Balogh Györgytől, a művelődési ház munkatársától. Abádszalókon, közösen az Agrya nevű szervezettel, tavaly népi gyermek- és sportjátékok bemutatóját rendezte meg a művelődési ház. A kisériek ott „összejöttek” egy francia nyíl­puskás csoporttal, akiket meg­hívtak településükre. A 17 ezer lakosú Saint Amand Les Eaux-ból érkezett vendégeknek a hely nagyon megtetszett, és felajánlották, építsenek ki kap­csolatot a két település között. Gyakori levelezés után tavaly decemberben a város elöljárói ellátogattak Jászkisérre. Egy hét ittlét után idén tavasszal a kisé­riek is kint jártak. Kötöttek egy megállapodást, hogy testvérte­lepülési kapcsolatba lépnek egymással. Ennek aláírása most decemberben várható. Érdekessége az esetnek, hogy mielőtt tavasszal kiindultak volna a magyarok Franciaor­szágba, a 2300 lakosú svájci Niederlenzből érkezett egy le­vél, hogy szeretnének kapcso­latba lépni velük. Visszafelé a franciáktól hozzájuk be is tér­tek, és rákérdeztek, miért rájuk esett a választás. A svájciak el­mondták, rendszeresen járnak Romániába segélyszállítmá­nyokkal, és átmenvén hazánkon ötlött fel bennük a gondolat, partnertelepülést kellene itt ta­lálniuk. De nem a Dunántúlon! Budapesten szerzett informá­ciók alapján választották ki Jászkisért és írtak levelet. Már voltak is látogatáson augusztus végén, majd a na­pokban levél érkezett tőlük, hogy a szorosabb kapcsolat reményében az alapító okira­tot elő is készítették, és 1994. hús vét tájékán 10 tagú dele­gációval érkeznének azt alá­írni. Balogh György

Next

/
Thumbnails
Contents