Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-06 / 284. szám

1993. december 6., hétfő Sport Extra 13 Egy bajnoki cím háttere A filléres gondok ellenére... Szükebb hazánk, Jász-Nagykun-Szolnok megye nem bővel­kedik országos bajnoki címekben. Éppen ezért azt lehetne hinni, hogy azt a néhány sportolót, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt, azt a sportágat, amelyben sikerül ilyen eredményt elérni, tejben-vajban fürösztik. Ha mégsem, akkor legalább értékének megfelelően bánnak vele. De hogy napi problémái legyenek? Beteglátógatóban Fenyő Kálmánnál Hat hónap kényszerpihenőn az átlövő Győrben nagy hagyományai vannak a kézilabdának, éppen ezért keltett szakmai berkekben ál­talános meglepetést, mikor a nyáron a Kisalföld nemzetközi hírű csapatától, a Győri KC-tól Szol­nokra igazolt egy tehetséges, válogatott játékos. Igaz, Fenyő Kálmán - mert hát róla van szó - csupán kölcsönbe érkezett a Tisza-partjára, de így is gyorsan vezéregyénisége lett a jelentős „vér­­veszteséget” szenvedett Olajbányásznak. Meccsről-meccsre jobb teljesítményt nyújtott, góljaival fontos pontokhoz segítette együttesét. Dunaújvárosba is nyerni utazott a piros-feketékkel, de ehe­lyett mindössze egyetlen percet töltött a pályán, majd súlyosan megsérült. Térdszalag-szakadást szenvedett, melynek következtében számára már novemberben befejeződött a bajnokság. Kiesé­sével nem csupán egy gólerős játékosát vesztette el Nagy Károly edző, hanem együttese szellemi vezérét is, aki a legnehezebb percekben is megőrizte higgadtságát. A győri katonai kórházban lá­togattuk meg az átlövőt, akire már ifjúsági játékosként is is rájárt a rúd. Hat hónap múlva térhet csak vissza Fenyő Kálmán A sportlövészet sohasem tar­tozott az igazán népszerű sport­ágak közé, bár Szolnokon év­tizedes hagyományai vannak. Ritkán hallani a MÁV MTE színeiben edző és versenyző lö­vőkről, pedig szép eredménye­ket érnek el. Legutóbb Tóth Ist­vánná nyert országos bajnoksá­got harminclövéses fekvőkis­­puska-számban. Először a kez­detekről beszélgettünk.- Tízéves koromban fogtam puskát a kezembe, addig az atlé­tikával foglalkoztam. Attól kezdve azonban a lőtéren ra­gadtam. Akkoriban még Debre­cenben laktunk, néhány éve köl­töztünk Szolnokra.- Azóta a MÁV MTE-nél versenyez?- Nem, eleinte a TITÁSZ-nál voltam, csupán egy esztendeje igazoltam a vasutas egyesület­hez.- A család hogyan fogadja, hogy az ön idejének nagy részét leköti a lövészet?- A fiam és a nagyobb lá­nyom szintén versenyez, de már a kicsi - aki még csak négyéves - is szorgalmasan gyakorolja a célbalövést. Szerencsére a fér­jemnek is megtetszett ez a sport és lejár velünk a lőtérre.- Mi lehet az oka annak, hogy a lövészet nem tartozik a népszerű sportágak közé?- Mostanában a csapatspor­tok hódítanak, ráadásul a lövé­szet nem is elég látványos. Igaz, talán meg lehetne találni a mód­ját, hogy érdekesebbé tegyük, de ahhoz sokkal több pénzre lenne szükségünk.- Ez egyfajta ördögi kör: a látványossá tételhez pénz kel­lene, ahhoz pedig, hogy támo­gatókra találjanak a sportlövők, Tóth Istvánné magyar bajnok valami látványosat, érdekeset kell nyújtaniuk.- Ez a mi nagy problémánk. Hiába vagyunk eredményesek, ez nem elég, pedig mint valószí­nűleg minden sportágnak, ne­künk is nagy szükségünk lenne a pénzre. Egy-egy lövőruha har­mincezer forintba kerül, de még arra sincs pénzünk, hogy lőszert vegyünk. Versenyeken is a gya­korlót használjuk, mert a másik nagyon drága. Ez pedig óriási hátrányt jelent számunkra. Rá­adásul az sem lehetetlen, hogy „elviszik a fejünk felől" a lőte­­ret, mivel a rendőrségnek ideá­lis gyakorlótér lenne. Talán si­kerül megegyeznünk velük, és közösen tudjuk használni a Véső utcai főteret. A gondok ellenére létezünk, sorban érjük el a jónál jobb eredményeket, fiatalok is szép számmal vannak közöt­tünk. Talán ők már jobb körül­mények között készülhetnek majd egyszer. Hogyan emlékszel vissza du­­naújváris „búcsúmérkőzé­sedre”- Közvetlenül a kezdés után, első támadásunkat én fejeztem be lövéssel, majd rosszul érkez­tem vissza a talajra. Megcsava­rodott a térdem, egy iszonyú reccsenést hallottam, s márcsak arra emlékszem, hogy ölben vit­tek le a pályáról. Csak az öltö­zőbe tudtam meg, hogy átlövé­­semmel megszereztük a veze­tést. Azt hiszem a srácok sem tudták függetleníteni magukat korai balesetemől, ezért úszott el számunkra az a két pont. Ez az első ilyen súlyosabb sé­rülésed?- Sajnos nem, ifjúsági ko­romban alaposan rám járt a rúd. Hasonló térdműtétem volt a jobb lábamon és a bokaszalag­jaim is rakoncátlankodtak. Az utóbbi időben azonban nem kel­lett hosszabb időt kihagynom. Mint azonban Horváth főorvos úrtól megtudtam, előbb-utóbb gondjaim lettek volna a bal tér­demmel. Az elülső keresztsza­lag annyira el volt vékonyodva, hogy csak egy-két hétig, esetleg hónapig tudtam volna játszani. Kezelőorvosom szerint nem lett volna értelme szimplán össze­varrni az elszakadt szalagot, ezért egy innal pótolta a hi­ányzó részt. Nemcsak társaid, a közönség is nagyon hiányol. Mennyi idgig , tart a lábadozásod?- Miután elhagyhatom a kór­házat, három hétre begipszelik a lábamat, majd egy speciális „já­rógéppel” tehetem meg az első lépéseket. Közel hetvenezer fo­rintba kerül a „csodamasina”, mely nem engedi a combizmo­kat ellanyhulni. Három-négy hónap után már úszhatok. il­letve nyűhetem a szobakerék­párt. Legjobb esetben hat hónap múlva lesz terhelhető a lábam, így sajnos úgy tűnik, számomra befejeződött az idei bajnokság. A srácok gyorsan befogadtak és a közönség is úgy érzem meg­kedvelt. Mivel a legtöbb figura rám épült, meg kell találni he­lyettesemet. Nagyon szorítok a fiúknak. A szolnoki sportbarátok ne­vében is mihamarabbi gyógyu­lást kívánunk. (Geíei) 91-45-ös gólkülönbséggel az OB II. élmezőnyében Az Old Boysra érdemes figyelni Azok a hűséges szurkolók, akik még emlékeznek az 1986-os ezüstérmes szolnoki vízilabdacsapat tagjaira, illetve a pár évvel ezelőtti játékosokra, az idei bajnokság kezdetén örömmel vették, hogy korábbi kedvenceik egy része ismét vízbe szállt. Az eddigi hét mér­kőzés - amelyből 91-45-ös gól­­különbséggel valamennyit megnyertek - bizonyította, hogy a 30-35 éves átlagéletkorral is lehet önmaguk és a közönség örömére, élményt adó játékot nyújtani. A csapat tagjaiban több éve érlelődött a gondolat, hogy is­mét meg kellene mérettetniük önmagukat, összehozva a régi társaság Szolnokon élő és moz­gósítható tagjait, pusztán az együttlét, a játék öröméért. Az ötlet „motorja” Varga József, ill. Rekita Albert volt, utóbbi az „Öreg Fiúk” csapatának edzője is, nem kevés akadályt, ellenér­zést, nehézséget kellett leküz-Ismét együtt a régi-új sikercsapat deniük ahhoz, hogy végül is minden összeálljon. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornaművek Rt. a heti három edzés és a szolnoki meccsek helyszínét biztosítja számukra a Damjanich-uszodá­­ban; a szolnoki MÁV MTE a nevét adta az önzetlen sportvál­lalkozáshoz, a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata anyagilag is támogatja a sikeres csapatot; a Magyar Aszfalt Kft. pedig mikrobusszal segíti az utazási kötelezettségeket. Mivel teljesen amatőr csapatról lévén szó, minden egyéb kiadásukat saját zsebből fedezik. A társaság heterogén, mert a munkanélküli fiataltól a menő orvosig szinte minden foglal­kozási és érdeklődési ág meg­található közöttük, mégis jól érzik magukat együtt, mert összetartja őket az egészséges testmozgás és azzal a 30-40 lelkes szurkolóval szembeni etikai elkötelezettség, akik minden hazai meccsükön jelen vannak. A szolnoki Old Boys OB II-es vízilabdacsapat tagjai (Takó Gyula, Pintér Ferenc, Túrái László, Welter Dániel ka­pusok; Hegyvári György, He­gedűs István, Varga József, dr. Vezsenyi Péter, Hegmann György, Lengyel József, dr. Bo­ros Zoltán, dr. Krasznai Géza, Hasznos István, Kanizsa Gábor, Varga Zsolt, Biki Szabolcs, Biki Zoltán, ifj. Szekeres Sándor, Vörösváry Zsolt, Várkonyi Géza, dr. Zámbó Lajos, Cseh Sándor, Kádár György, Rekita Albert) most az ÖB II-es baj­noki címért hajtanak. Szeretné­nek egy osztállyal feljebb ke­rülni, de azzal tisztában vannak, hogy az OB I/B-be munkahelyi elfoglaltságaik miatt és a tech­nikai, valamint kellő anyagi fel­tételek híján nemigen juthatnak be. Ennek ellenére, csak így to­vább, fiúk! L. Gy. Gail Deversé az Owens-díj A sokáig súlyos betegséggel küszködő, majd az atlétikai ver­senypályára sikeresen, nagy­szerű győzelmekkel visszatérő olimpiai és világbajnok Gail Devers vehette át az év legjobb amerikai atlétájának járó Jesse Owens-díjat. Az idei volt a 13. ilyen eredményhirdetés, díjáta­dás, amelynek során az 1936-os berlini olimpia csillaga, Jesse Owens özvegye, Ruth Owens adta át a trófeát az akadályfu­tónő klasszis Deversnek. A 27 esztendős kaliforniai atlétanő 2396 pontot gyűjtött a szavazáson, megelőzve a 400 m-es síkfutásban világbajnok Michael Johnson (2263 pont), továbbá a tízpróbázás világ­bajnokát, Dán O.Brient. Ko­rábban egy másik eredmény­­hirdetés alkalmával Devers a C.C. Jackson-díjat érdemelte ki. Ez az elismerés évente an­nak az amerikai atlétanőnek jár, aki a futószámokban je­leskedik. A nagyszerű gátfu­tónő az atlétika szakírók sza­vazásán szintén élen végzett, 1993 legjobb sportolója az USA-ban - mondani sem kell, ezért egy harmadik trófea is Gail Devers gyűjteményébe került az újságírók jóvoltából, mivel ők szavaztak. Télapóval túráztak Szombaton reggel Nagyba­kancsos Mikulás várta a túrázni vágyókat a szolnoki vasútállo­máson. Mátraverebélyig vonat­tal utazott a vidám társaság, utána pedig gyalogszerrel foly­tatták a túrát Csapás-tető - Szent László-hasadék - Nagy­­bátony irányába. Felnőttek és gyerekek egy­aránt igen jókedvűen vágtak neki az útnak. A részvételnek egyetlen feltétele volt: Mikulás­csomaggal kellett érkeznie mindenkinek. Mátraszentimrén, az önkormányzat üdülőjében várta őket a hosszú kirándulás utáni jól megérdemelt pihenés, vasárnap pedig szintén vonattal utaztak haza a túrázók. A túrázók egy csoportja az állomáson PEPITA Zalaegerszeg: Új főszpon­zora, a Royal Sped Kft. révén a zalai megyeszékhely atlétikai klubja ezentúl a Royal Sped- Zalaegerszeg Atlétikai Club ne­vet viseli - jelentették be az at­léták tisztújító közgyűlésén. A betegség miatt lemondott André Béla helyére Tóth Zoltánt, a West Hungary Consulting ügy­vezető igazgatóját választották, az új társelnök a „királyi” szponzorcég igazgatója, Né­meth Ferenc lett. Jó évet zár a 238 sportoló alkotta Royal Sped-ZAC: tíz válogatottal di­csekedhetnek. a női csapat 8. helyet szerzett a BEK-ben, és összesen 23 magyar bajnoki címet gyűjtöttek be. Gelsenkirchen. A legfel­sőbb bíróság ítélete szerint a Der Spiegel című magazin­nak helyesbítést kell közzé­tennie a Schalke 04 labda­rúgó csapatát érintő cikkével kapcsolatban, ismert, a hamburgi lap október 25-iki számában részletesen tag­lalta a labdarúgócsapat re­ménytelen pénzügyi helyze­tét, illetve eladósodását. A Schalke ezért beperelte az újságot, amelynek most az ominózus cikkhez hasonló terjedelemben kell közzé­tennie a javítást. Las Vegas. December 19-én Las Vegasban kerül sor az Aranylabda ünnepélyes átadá­sára. Az év legjobb labdarúgója várhatóan a holland Dennis Bergkamp, az olasz Roberto Baggio, illetve a brazil Rai és Romario négyesből kerül ki. Az Aranylabdát az elmúlt öt évben csak két játékos kapta meg, Lothar Matthäus (1990 és 1991) és Marco van Basten (1988, 1989 és 1992). Calgary. A Nakiska nevű síparadicsomban tartott edzésen súlyosan bukott egy 14 esztendős japán alpesi sí­elő leány. Yoko Kominami a kanadai gyakorlás során el­veszítette ellenőrzését lécei fölött, és a lesiklópályát övező fáknak rohant. Egy kanadai rendőrségi szóvivő azt mondta, a japán alpesi válogatott azonnal meghalt. A baleseti helyszínelők sze­rint viszonylag meleg volt az idő a tragikus száguldás so­rán, enyhe szél fújt, ami nem játszhatott szerepet a fiatal leány halálában. New York. Az Egyesült Ál­lamok autósport versenyeiről rendszeresen tudósító újságírók, rádiós és televíziós tudósítók idén is szavaztak. A voksolás eredményeként a legjobb ame­rikai pilóta az angolok volt Forma 1-es gyorsasági világ­bajnoka, Nigel Mansell. Az eu­rópai versenyző az Indy-car so­rozatban jeleskedik. Nemrégi­ben hosszabbította meg szerző­dését újabb két évvel a Neew­­man-Haas istállóval. Mansell mögött Rusty Wallace és Dale Earnhardt kapta a legtöbb sza­vazatot, így ők végeztek a má­sodik és a harmadik helyen. Southampton. Ismert, a Whitbread földkörüli vitor­lás viadal mezőnyéből eltűnt az olasz Brooksfield nevű yacht. A szervezők az ang­liai „főhadiszállásról” rá­dión valamennyi indulót ér­tesítették, tegyenek meg mindent az olaszok felkuta­tására. A versenytársak sportszerűek voltak, 13 le­génység ajánlotta, félbesza­kítja a versenyt. A szervezők a francia La Poste és az ame­rikai Winston hajósait kér­ték meg. kutassanak az ola­szok után. Ez a két hajó volt a legközelebb ahhoz a szín­helyhez. ahol utoljára adott életjelet magáról az olasz yacht. A La Poste Ausztráli­ától kétezer mérföldnyire dél-nyugatra, megtalálta a Brooksfieldet. Szerencsére senkinek nem esett baja.

Next

/
Thumbnails
Contents