Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-04 / 283. szám
1993. december 4., szombat Hazai tükör 3 Nyugdíjfizetés napján boldogabbak a mezőtúri szociális otthon lakói is. Általában 12-15-én vehetik át, de most, az ünnepek miatt, már a hó elején megkapták a pénzüket. A 162 idős ember közül 132-en jogosultak nyugdíjra. 9000 forint az átlag, a legkevesebb 6000, a legtöbb 20 000 forint. (Fotó: K. É.) Piacvédelmi tanácskozás A várhatóan hamarosan terméktanáccsá alakuló Magyar Gyümölcs Szövetség keretein belül érdekvédelmi szekciót alakítottak pénteken a gyümölcsimportáló nagykereskedők és vállalatok. Lux Róbert, a szövetség főtitkára az alakuló ülésen elmondta: hatékony és nemcsak a rendeletekben, de a valóságban is működő piacvédelemre van szükség, ami nem a külföldi áruk kiszorítását jelenti a hazai piacokról. Az importálók szekciója a korrekt importszabályozás megalkotásához kíván segítséget nyújtani a kérdésben ma még tanácstalannak tűnő tárcáknak. (MTI) Kisújszálláson van más vélemény is ■■■■■■■■■■■■ Nem muszáj bezárni a sajtüzemet! Nemrég írtunk a Szolnoktej Rt. kisújszállási sajtüzeméről, ahol a termelés egy részét átmenetileg szüneteltetik. A tejtermelők másképp látják a helyzetet, mint a Szolnoktej Rt. vezérigazgatója, aki hivatkozott arra is, hogy a helyzetet rontja az a tény, hogy a helybeli termelők máshová adják el a tejet. Veres János, a Nagykun Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke szerint a termelők másképp értékelik a helyzetet, és a sajtüzem megmentésére is látnak megoldást:- Elgondolkodtató, hogy a Szolnoktej Rt. vezérigazgatója még most sikerről - igaz, csak a szolnoki üzeméről - nyilatkozik, amikor egy újabb vidéki üzemük „zuhanórepülésbe” került. Szerintem nem lehet sikerről beszélni akkor, ha egy vállalkozás képtelen meghódítani a nyersanyagpiacot, és csak folyamatos vagyonvesztéssel, üzemek bezárásával, dolgozók elbocsátásával tudja meghoszszabbítani a működését.- Ón szerint miért lett veszteséges a kisújszállási sajtüzem?- Nagyon egyszerű: ha öt hónapon át nincs a sajtgyártáshoz szükséges alapanyag, elégtelen a tej felvásárlása és feldolgozása, kihasználatlanok lesznek az erőforrások, és a termelés veszteségessé válik.- Miért nem adják a helyi termelők a Szolnoktejnek a tejet?- Ennek kizárólagos oka a bizalmatlanság, amelyet a Szolnoktej váltott ki az idén alkalmazott felvásárlási áraival, a bizonytalan és késedelmes fizetésével. Tehát itt nincs szó arról, hogy a termelők valamilyen más érdektől vezéreltetve adják máshová a tejet. A termelőnek az az érdeke, hogy garantálva legyen számára egy tisztességes ár és a pontos fizetés. Ezt viszont nem elég csak megígérni nekünk. A társaság igazgatója még a november 23-án tartott terméktanácsi értekezleten sem hirdetett konkrét fizetési feltételeket a szállítóknak. A Szolnoktej veszteségesnek kiáltotta ki a karcagi üzemet is, amely azóta, hogy önállóvá vált, talpon van, működik, és nincs eladósodva.- A Szolnoktej Rt. vezérigazgatója Kisújszállás esetében is az eladást tartja megoldásnak.- De milyen feltételek mellett? Több mint egy évvel ezelőtt néhány másik, tehenészetet is működtető mezőgazdasági üzemmel együtt kezdeményeztük a sajtüzem pályázat szerinti decentralizált privatizációban történő értékesítését. Kezdetben a Szolnoktej teljesen elzárkózott ettől, majd tárgyalókészséget mutatott. Az eddigi egyetlen pályázat idén augusztus 31-én jelent meg, és az áll benne, hogy vételárként kárpótlási jegyet és E-hitelt nem fogad el a kiíró, csak készpénzt!- És itt a baj?- Az AVÜ mai álláspontja szerint nem lehet kárpótlási jeggyel megvenni a sajtüzemet, mert a befolyt készpénzből a Szolnoktejet a felvett hitele törlesztésére akarják kötelezni.- Igen, a kisújszállási sajtüzembe sok milliót ruházott be az utóbbi időben a Szolnoktej.- De a piac nem ismeri el ezt a beruházást! Minden annyit ér, amennyit adnak érte! A szövetkezeteknek nincs pénze, csak kárpótlási jegye. Mi történik majd? Nem veszik meg ilyen feltételek mellett a sajtüzemet. Addig persze nincs folyamatos termelés, a dolgozóknak nincs munkájuk. Aztán múlik az idő, és végül megváltoztatják a pályázatot, mert mindenképpen el akarják adni az üzemet. De miért kell erre várni? Miért nem lehet látni ennek a végét már most? Érthetetlen számomra, hogy többeknek még mindig nem az az érdeke, hogy ez a sajtüzem gazdaságosan és folyamatosan termeljen, hanem hogy érte pénzt kapjanak, és ezeket a milliókat értelmetlenül elszórják. Az eredeti vételár feléért, harmadáért adnak el ipari üzemeket, csakhogy elkeljenek, és legyen munka. A mezőgazdaságban ezt miért nem lehet? Még két éve sincs, hogy nagy csinnadrattával avatták Kisújszálláson a korszerűnek mondott üzemet. Gyanítom, hogy a bezáráskor nem lesz jelen a patrónus államtitkár. Paulina Éva Titász-kirendeltségvezető: „Nagyon sok jogi, elszámolási, technikai gondot okozott nekünk ez az új rendelet.” Nem áramdíjemelés, hanem -korrekció Tömött sorok a Titász szolnoki fogyasztói irodája előtt: nyilatkozattételre várók. Ráadásul tegnap, péntek reggel piros felirat hirdette az érkezők számára: a nyilatkozatokat december 6-áig (hétfőig) a Verseghy u. 3. sz. alatt lehet leadni. Joggal vagyunk-e bosszúsak? Mi történik, ha bármi oknál fogva (mert nem talált otthon a Titász nyilatkozatgyűjtő munkatársa, elfelejtettünk bemenni az irodába vagy elutaztunk) nem tudunk nyilatkozni? Jár-e az áramkedvezmény? Többek között ezekre a kérdésekre kértünk választ Varga Károlytól, a Titász Rt. Szolnok Város Kirendeltségének vezetőjétől.- Bürokratikusnak tűnik ez a nyilatkozatgyüjtés, hisz mindenki áramfogyasztó. Miért van erre szükség?- Az árhatóság most nem áremelést, hanem árkorrekciót hajtott végre, illetve bevezette a háromtömbös díjszabást. Az első tömb korábbi díjtétele 50 kilowattóráig 3,70 forint volt, ez nem változott. A második díjövben 50 kilowattóra felett fizettünk 5,30-at, ez is megmaradt, viszont meghúztak egy felső fogyasztási határt, ami 300 kilowattóra. Eddig tehát régi áron kell fizetni. A most bevezetésre kerülő harmadik díjövben 300 kilowattóra felett 7,50-be kerül ezentúl az áram. (Nézzük a számítógép-monitort, példákat keresünk, többet kell-e fizetni az átlagcsaládnak. Akik havi áramdíja 1500 forint alatt volt, s ez az általános, nem esnek át ezentúl sem a harmadik díjövbe, vagyis nem fizetik a magasabb tarifát.) November 1-jei hatállyal lépett életbe az a rendelet - idézi Varga károly -, amelyben az árhatóság előírja: „Az a fogyasztó, aki több fogyasztási helyen (több házingatlana, hobbija, garázsa van) vételez villamos energiát, a háztartási célra felhasznált kedvezményes, első tömbhöz tartozó díjat csak az állandó lakóhelyül szolgáló fogyasztási helyen veheti igénybe.- Ezért kell nyilatkoztatni?- Pontosan. Nem tudnánk a rendeletet máshogy végrehajtani. Nagyon sokan vannak, akik például üdülőkben laknak. Nem vagyunk hatóság, a személyi igazolványt sem kérhetjük el, hogy megnézzük az állandó lakóhelyet. Óriási teher ez nekünk is. Minden lehetőséget megpróbáltunk a nyilatkozatok begyűjtésére. Személyes felkeresést, szórólapokat alkalmaztunk, és az irodában is nyilatkozni lehetett.- Ahol ma zárt ajtókat találtak az ügyfelek.- Ennek oka, hogy ott csak pénzbeszedés történik. Amikor a díjbeszedőink elszámolnak, szünnapok vannak.- Aki hétfőig nem nyilatkozott, annak jár-e a kedvezmény?- Az eredeti, rendelet szabta rövid határidő november 30-ig szólt, ezt hosszabbítottuk meg december 6-ig, de aki 12-ig hoz be vagy küld be akár levélben, akár levelezőlapon egy aláírt nyilatkozatot az állandó lakóhelyéről, még azt is elfogadjuk. Simon Cs. József Parlando Tanmese kezdő célkitűzőknek Valamikor matematikát tanított a hegyvidéki nagyközség középiskolájában. Amikor én kezdő tanárként odakerültem, és rögtön a mély vízbe dobtak, mert megkaptam az induló osztály főnökségét, már nyugdíjas volt, de még délutánonként bejárt. Somkóróval fűszerezett pipadohányának füstje meghitten jelezte, hogy merre jár. Leginkább a félszuterénben, mert ott, a kazánház mellett volt az a kis műhely, amely húsz-egynéhány év óta - és akkor még mindig - az ő birodalma volt. Mondták, hogy milyen különös: mindig csak négy gyerekkel dolgozik. Minden évjáratból kiválasztott egyetlen egyet, hogy négy éven át, hetenként kétszeri foglalkozáson, fokozatosan beavassa őket mesteri szinten művelt - ma úgy mondanánk - hobbijába. A kiválasztottnak végig kellett járnia a hozzáértés szigorú fokozatait. Az elsős még afféle kisinas volt: kevésbé igényes munkákat végzett, ismerkedett az anyagokkal, szerszámokkal, figyelt és takarított. A komoly, serkenő bajszú maturandus, aki időközben a tökéletesen kiszárított nemes juharral és a hangszerfenyővel alaposan összeismerkedett, már a titkok titkába - a különböző lakkok összetételébe és elegyítésébe is - beavattatott. Hegedűket készítettek, évente egyet. Pontosabban: négyévente két hegedűt, egy brácsát és egy csellót. Az ő hangszereiken játszott az iskola mindenkori vonószenekara meg az egymással versengő két vonósnégyes, az országos ifjúsági zenei versenyek obiigát dobogósai. A zenetanár és a matektanár, ifjúkoruk óta afféle szimbiózisban éltek. A zenei szertár pedig tele volt hangszerekkel. Ha az ember bepillantott a hegedűk, brácsák, csellók hasába, gyufásdoboznyi címkét látott, rajta szépen kalligrafált négy névvel. Az első név - az egykori maturandusé - cifra iniciáléval kiemelve. A tanár úr neve sehol sem szerepelt. A kazánház melletti műhely pedig a szentély volt, oda lábát illetéktelen be nem tehette. Október elején keresett meg engem. Kérte, hogy egy osztályfőnöki órámra bejöhessen. Mindössze tíz percre lesz szüksége - mondta -, hogy a gyerekekkel szóljon és kiválassza az új kisinast. A gyerekek zömmel a környező erdei falvakból kerültek az iskolába. Nem volt számukra otthonosabb anyag, mint a fa, és - a környék hagyományai szerint - ahány fiúgyermek, annyi bicska. Arrafelé ezen eszköz nélkül férfiember egy lépést sem tesz a küszöbön kívül. Láncon vagy csak amúgy, zsebre vágva, ott van az mindig, minden nadrágot viselőnél, s az unalmat is legjobban farigcsálással lehet elűzni. A tanár úr tehát bejött, és vagy tíz egyszerű, száraz és tárgyilagos mondatban vázolta, hogy miről is lenne szó. A hegedűkészítésről. Aztán azt mondta, hogy akit érdekel a dolog, az tegye ki a zsebkését a padra, kinyitva. Ezt a választékos szót használta, és észrevettem, hogy néhányan zavarba jöttek; a szomszédjuknak kellett megsúgnia, hogy hát a bicskáról van szó. A szerszámok előkerültek. A tanár úr végigment a padok között. Egy-egy bicskát kézbe vett, megforgatta, hüvelykujja hegyével finoman megérintette élüket. Volt olyan kés, amelyre csak rápillantott, és máris elkapta róla a tekintetét. Talán három percig tartott a bicskavizit. A végén visszatért az egyik gombszemű, apró termetű lurkómhoz, s csak annyit kérdezett tőle: hát téged hogy hívnak? A gyerek megmondta, a tanár úr ezt a nevet feljegyezte egy apró noteszbe, s ezzel zárta az ügyet: Akkor te pénteken négy előtt öt perccel legyél a műhely előtt! Köszönt, és elment. Október vége felé én kerestem meg a tanár urat, és engedélyt kértem, hogy megnézhesem a hegedűkészítő műhelyt. Tulajdonképpen nem a hangszer-manufaktúra érdekelt. A doktrínákkal állig fegyverzett új pedagógust irritálta bennem a kiválasztás emez érthetetlen módja. A tanár úr nyomban levitt a műhelyébe. Délelőtt volt, patikatisztaság és poroszos rend. A szerszámok, üveges szekrényekben, hűvösen csillogtak. Bámészkodtam, amennyit bámészkodtam, aztán rákérdeztem: miért, hogy olyan szürkén és szűkszavúan szólt a gyerekeknek a célról, és miért csupán a szerszámok érdekelték, nem pedig a tehetségek és készségek? Illatos füstfelhőt pöfékelt maga elé, amint pipája parazsát fölszította. Hosszan belenézett a füstbe: „Tudja, kollégám, én elég öreg vagyok. Annyi kijelölt célt láttam már. A célok mindig nagyszerűek, szinte emberfelettien szépek. Aztán jönnek az eszközök. Ezeken múlik minden, higgye el. Célt lehet hazudni is. Eszközt soha; az mindig mindent pontosan kifejez. Magát a célt is. Mocskos eszközzel csak mocskos célt lehet elérni, buta eszköztől elbutul a legfényesebb cél is. Én az eszköznek hiszek, amíg a cél nem valóság.” Valahogy így beszélt; én nem értettem, és nem osztottam a véleményét. Elköszöntem. Nem sokszor láttuk egymást azután, engem már a következő évben áthelyeztek. Pár esztendő múltán visszalátogattam abba az iskolába. Nem volt már se zenekar, se hegedűkészítő műhely. A zenetanárt rövid úton nyugdíjazták, tulajdonképpen kirúgták - mert egy központi szakértői testület megállapította, hogy a vonósok repertoárja elavult, nem mozgósító erejű, osztályidegen. Pár hónappal később az öregurat elvitte az agyvérzés. A hangszerműhelyről kiderült, hogy elitárius szempontok alapján működik, nem demokratikusan. A szerszámok sem voltak tisztességesen leltárba véve. Most már rendben volt minden: szépen, leltári számmal, ládában és raktárban volt az egész. Az öreg hegedűkészítőről senki se tudott mondani semmit. Csupán arról panaszkodtak, hogy nehezebb a fegyelmezés. Képzeljem, a maturandusok italt csempésznek a kollégiumba, még bicskázás is előfordult. A rideg és koszos előcsarnokban pedig ott állt nagy, piros betűkkel a nagy és szent nevelői cél: a sokoldalú, fejlett, boldog, új nemzedék. Éltető József A cégek nevében a tevékenységük is szerepeljen A cégjegyzési kérelmek 90 százaléka, beleértve a gazdasági társaságokét is, hiányosan vagy rosszul kitöltve kerülnek a cégbíróságok elé. Ez adta az aktualitását a pénteki országos cégjogi konferenciának. A meghívott szakemberek elsősorban az egyéni vállalkozókra vonatkozó legfontosabb tudnivalókról beszéltek. Tőkés Géza, a Fővárosi Cégbíróság elnöke elmondta: bár az egyéni vállalkozók számára nem kötelző a cégbejegyzés, mégis tanácsos megtenni ezt azoknak, akik később egyszemélyes kft.-vé vagy részvénytársasággá kívánnak átalakulni. A cég nevét mindig gondosan kell megválasztani, hiszen ma már nem a megyei, hanem az országos cégkizárólagosság elve érvényesül. Gyakori hiba, hogy a cég nevében nem utalnak annak tevékenységre. A Fővárosi Cégbíróság elnöke részletes információt adott a cégbejegyzési eljárás legfontosabb tudnivalóiról, s arra is felhívta a figyelmet: az egyéni vállalkozók is gazdasági szervezetnek számítanak, így rájuk is vonatkoznak azok a hatályos jogszabályok, amelyek a gazdálkodókra érvényesek. (MTI) A Meteor Ruházati Rt. boltjaiban felkészültek a karácsonyi rohamra: feltöltött raktárakkal és eladótérrel várják a vásárlókat. (Fotó: Barna)
