Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-30 / 304. szám
4 1993. december 30., csütörtök Nagyobb figyelmet fordítsanak a kis településekre Bánhalmáról Kis létszámú településünkön, Bánhalmán a közelmúltban jól sikerült véradást szerveztünk, hiszen összesen 26 liter vérrel segíthettük a rászoruló beteg emberekeket. A Vöröskereszt bánhalmi szervezete nevében ezúton is köszönetét mondok mindazoknak, akik hozzáállásukkal, közreműködésükkel segítettek bennünket. Elsősorban a véradóknak, majd Horváth Györgynek, a fatelep igazgatójának, aki lehetővé tette, hogy dolgozói keze munkája által egy-egy nyújtótáblával kedveskedjünk, ajándékozzuk meg a váradókat. És ehhez tartozik még, hogy a fatelep dolgozói szép számmal adtak vért, s főképp a fiatalok. A szervezésért járó kitüntetést a Vöröskereszt megyei ünnepségén ketten vehették át: Katona Károlyné, aki 40 éve fáradhatatlanul dolgozik a közös ügyért, valamint Cifra Bertalanná, aki ugyancsak több éve lelkesen munkálkodik. Gratulálunk, és a további munkájukhoz a lap nyilvánosságán keresztül is sok sikert, jó egészséget kívánunk. Az esemény kapcsán megemlítem. hogy a véradással egy időben tüdőszűrést és nőgyógyászati rákszűrést is szerveztünk, de sajnos az utóbbi elmaradt. Reméljük, nem pénzhiány miatt, s hogy a mulasztást hamarosan pótolhatják azok, akikre tartozik, hiszem köztudomású, hogy a nők nehezen szánjuk rá magukat egy ilyen vizsgálatra. Jó lenne, ha a kis településekre - egészségünk megőrzése érdekében - nagyobb figyelmet szentelnének az illetékesek. - A Vöröskereszt bánhalmi szervezete nevében: Kovács Imréné „Kinek volt szent ez az este?!’’ A szeretet ünnepén Szenteste napján, az ajándékozás után ki-ki félrevonulva, pihengetve, szundikálva örvendezett az ajándéknak, melyek értéke leginkább az adományozó szívből jövő szeretetével lett igazán becses, amikor a 7 éves unokám nagy kacarászása figyelmeztetett a tv ünnepi műsorára. „Gyere, papa, figyeld, hogy ez a bácsi miket mond” - vonszolt a képernyő elé a trágár szavakhoz nem szokott leszármazottam. Nem akartam hinni a fülemnek, mert egy idős bácsi a legocsmányabban káromkodott, s amikor kijelentette, hogy „tökön rúgtam”, nekem elegem lett az ünnepi műsorból, amit nyilván a teljes jogkörrel felruházott elnök úr irányításával szerkesztettek - gyermekeink, unokáink épülésére, a szeretet kiteljesítése jegyében. Megélt 50 évemből jó néhány karácsonyi műsorra emlékszem még az „átkosból”, s ha gúnyt csináltak mások meggyőződéséből, vallásából, szégyelltem magam, sajnálkoztam, hogy ennyire telik az ízlésből, a jó modorból. Most viszont felháborodtam. Nem azért, mert bigottan vallásos vagyok, hanem mert ez a gusztustalanság számomra azt jelzi, hogy a rendszerváltás nem az erkölcsi felemelkedést, hanem a szeretet mint örök emberi érték megcsúfolását hozta - egyebek mellett - családom számára s minden jó érzésű magyar ember számára, vallási, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Ezen az estén szégyelltem magam az unokám előtt, de hiszem, hogy a szégyen nem engem illet, hanem azokat, akik szakmai hozzáértés, józan értékítélet nélkül, az alapvető emberi normák megvetésével, nagyképűen és pökhendi módon próbálják torzult nézeteiket belénk plántálni. Hiszem, hogy nem sokáig! (Olvasónk kérésére neve, címe a szerkesztőségben.) A szerkesztőség postájából Küldjön egy képet! A gyügérpusztai népiskola udvarán Ez a felvétel 1939-ben készült a gyügérpusztai állami népiskola udvarán, melyen az elsősöktől a nyolcadik osztályos tanulókig vagyunk láthatók és szeretett, kedves tanító nénink: Tóth Margit, a harmadik sor jobb szélén pedig a gondnoknőnk, Arnóczkyné Csík Ilona. Iskolánk s a kis település közigazgatásilag Cibakházához tartozott. Arnóczky András - Cibakháza Egy nagy család albumából Mi elmondhatjuk magunkról, hogy valamikor boldog nagy család voltunk: hat lány és egyetlen fiú, aki sajnos a háború áldozata lett. Ma már csak négyen élünk. A képen jobbról balra Matild, Rozália, Piroska, Mária (menyasszony), majd Eszter (én vagyok) és Pannika. Budai Mihályné - Kötelek A rendőrök gyorsan közbeléptek A szívekben ma is visszhangot kelt A világ legismertebb „melódiája” Talán minden ember legkedvesebb ünnepe Kisjézus születése, amihez sok-sok kedves szokást kapcsol a népi áhitat. Ekkor hangzanak el a templomokban és a családokban is a szebbnél szebb énekek, köztük a világ legismertebb „melódiája”, a Stille Nacht (Csendes éj), amit milliók énekelnek a földön. Az osztrák Alpok ősi falvában, Obemdorfban 1818-ban hangzott fel először, s nagy sikert aratott. Generációk követték egymást és a Stille Nacht máig az ünnep kedves színfoltja. Szinte minden nyelven éneklik, de ritkán emlékeznek meg alkotóiról, az országról, ahol született. Most erről szólnék röviden: A Salzach folyó menti Oberndorf autóval még félórányira sincs Salzburgtól, Mozart szülővárosától, a nyarankénti salzburgi zenei ünnepi játékok helyszínétől. Súlyos építésű, kétemeletes házai ékes oromzatukkal, festett külsejükkel az egykori hajóstelepülésről tanúskodnak; lakói a sót a halleini bányákból Bécsig és tovább szállították a folyón lefelé. A tetőket és hegycsúcsokat karácsony táján befedi a hó, a salzburgi táj és a szomszédos bajor vidék csillogó. Obemdorfból különös varázs sugárzik szét, amely az utóbbi másfél száz esztendőben az egész világon elragadja az embereket. A Salzach-hajósok Szent Nikoláról elnevezett obemdorfi templomában csendült fel először a Stille Nacht. Felidézett kép a múltból: Hóeséses téli éjszakán a Szent Nikola karácsonyi éjféli miséjére készülődnek a földműves, hajós polgárok, a régi orgona viszont felmondta a szolgálatot. A fiatal segédlelkész, Joseph Mohr és barátja, a szomszédos Amsdorf kántortanítója, Franz Xaver Gruber segítettek a bajon: gitárt hoztak, és a világi hangszer akkordjaival kísérve hangzott fel először a már említett ének. A hívek feszült figyelemmel hallgatták a lelkipásztor népi ihletésű versét és a szívhez szóló melódiát, amit Gruber e szent estére komponált hozzá. Azon az estén, az átszellemült pillanatban, a résztvevők egyikének sem lehetett fogalma arról a népeket összekötő világméretű sikerről, amit ez a kedves ének majd elnyer. (Joseph Mohr (1792-1848) Salzburgban született. Apja katona volt, muskétás, püspöki szolgálatban. Anyja költőnő. Fiukat gyermekkorától papi pályára szánták, és 1815-ben szentelték pappá. Katolikus papi pályafutása Obemdorfba helyezésével bontakozott ki.) Mohr barátai közé tartozott a kántortanító, Franz Xaver Gruber (1787— 1863), aki a szomszédos Amsdorfban tevékenykedett, de Obemdorfban is ellátta az orgonista szolgálatot. Ennek a jó baráti kapcsolatnak köszönhetjük a világ máig legkedvesebb és legismertebb karácsonyi dalát, a megbékélés angyali üzenetét, amely a szívekben ma is visszhangot kelt. Domokos János Levelekből - sorokban Kánya Erzsébet, törökszentmiklósi olvasónk hálás szívvel mond köszönetét a szolnoki Tóth Jánosnénak és fiának, akik karácsony előtt megtalálták az elveszített iratait, pénztárcáját - benne 17 ezer forint - és gyorsan visszajuttatták. Hálájuk jeléül sem pénzt, sem egyéb jutalmat nem fogadtak el. * Az MSZOSZ II. szolnoki nyugdíjas-alapszervezete gyertyagyújtási ünnepséget rendezett a múlt héten, melynek kezdete előtt dr. Soós István önkormányzati képviselő tájékoztatott az állami lakások megvásárlásának lehetőségeiről; Tímár Béláné, az alapszervezet elnöke pedig az egész évben végzett munkáról, majd az egyedül élőknek élelmiszercsomagot osztottak ki. Gondoltak a nyugdíjasokra Már közel 25 éve vagyok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Néplap előfizetője, olvasója, és az újság hasábjain keresztül szeretnék most köszönetét mondani a Törökszentmiklósi Baromfi-feldolgozó Vállalat vezetőségének, szakszervezeti bizottságának, akik ebben a nehéz gazdasági helyzetben is gondoltak a volt dolgozóikra, nyugdíjasaikra, s a karácsonyi segéllyel nagy örömet szereztek nekünk. Külön kiemelem Mészáros Józsefné munkaügyi eladó tevékenységét, a nyugdíjasok ügyében kifejtett munkáját, akinek mindig akad egy-két kedves, vigasztaló szava az idős emberekhez. Sidlóckiné Hossó Erzsébet nyugdíjas Törökszentmiklós Már nem dísze az emlékműnek Nemzeti ünnepünkön, október 23-án a tiszteletünket, kegyeletünket kifejezve, a megyeszékhelyen megkoszorúztuk az ’56-os emlékművet. A koszorúk virágai rég elhervadtak, a hóié, az eső szétáztatta, nem mondhatjuk, hogy még decemberben is díszei az emlékműnek. (- Basa -) Autóverseny a lakótelepen éjfél után, kettőkor Felháborító, hogy egyes emberek mit megengednek maguknak, és senkire, semmire nincsenek tekintettel. December 20-án, éjfél után egy és két óra között éktelen fékcsikorgásra ébredtünk. Aztán az ablakból láthattuk, hogy vagy hat személygépkocsival autóversenyt rendeztek - a szolnoki Tabánból kiindulva - az Ady Endre út és a Szolnok ispán körút között. Az volt a tét: a kocsi minél nagyobb sebességgel érjen célba, majd fékezve minél többször perdüljön meg saját tengelye körül. Persze a versenynek pillanatok alatt népes szurkolóközönsége is akadt, akik biztatták, lelkesítették a fiatalokból álló „autóversenyzőket”. Számomra és a hozzánk hasonló, éjjel pihenni akaró családok számára cseppet sem volt szórakoztató a látvány, a hangzavar, nem is nézhettem, tűrhettem tétlenül, mindjárt telefonáltam a rendőrségre, akik pillanatok alatt, három percen belül a helyszínre érkeztek és intézkedtek. Köszönjük, s azt szeretnénk, ha az ilyen és ehhez hasonló csendháborítók példás büntetést kapnának. B. L. Szolnok Az egykori pékek nevében Már hagyománnyá vált, hogy a Közép-alföldi Sütödék Vállalata minden évben, a szeretet ünnepén megemlékezik nyudíjasairól. így történt most is, amikor karácsony előtt a kedves, szép szavak mellé ajándék is jutott. A vásárlási utalványért Frey Ferenc igazgató úrnak és minden munkatársának hálás szívvel mondunk köszönetét. Az egykori pékek nevében: Bíró László és Tímár Sándor Szolnok Ötórai teán a Centrumban Kellemes meglepetés volt számunkra, amikor a közelmúlt egyik délutánján barátaimmal a szolnoki Centrum Áruházba mentünk, és az emeleten finom, ízletes tevál kínáltak - miközben a Bartók Béla Zeneiskola Big Bandje szórakoztatta a betérőket, vásárlókat. A zenekar pihentető, dallamos számait örömmel hallgattuk, hiszen a diszkóban ennek híján csak ritmusos, hangos, olykor fülsiketítő zene kíséretében találkozhatnak, lehetnek együtt a fiatalok. Jó lenne, ha valaki az ilyen stílusú zenekarokat pártfogásba venné, munkájukhoz, további sikeres működésükhöz segítséget nyújtana. Tóth Árpád és három társa Benke Sándorné nyugdíjas társai nevében is köszönetét mond Hegyi István úrnak, a KSH SZÜV Szolnoki Számítóközpont igazgatójának a szeretet ünnepe előtt nyújtott segítségért, ajándékutalványért. Sikerekben gazdag új esztendőt és jó egészséget kíván a SZUV valamennyi dolgozójának. * Lapunk támogatásával mintegy kétezer gyerek vett részt a számukra rendezett karácsonyi ünnepségen, amiért Pap Gyula, a Szolnok Városi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ügyvezető igazgatója ezúton is köszönetét fejezi ki. * Bérezi Jenő nyugdíjas olvasónk többek között arról írt, hogy a szolnoki Humán Szolgáltató Központ támogatásával és elsősorban Szombathelyiné ügyintéző közreműködésével a közelmúltban kifestették az előszobáját, a mellékehelyiségeket. Egy beteg embernek ez óriási segítség volt. Köszönet érte. Örömeinkről egy pillanatkép A Margaréta együttes karácsony előtt bábmüsorral, zenével kedveskedett a szolnoki Jósika úti óvodásoknak. A jó hangulatot fokozta, hogy a képen látható két középiskolás fiú ebben az óvodában nőtt fel, és az esemény napján velük együtt énekelt mintegy kétszáz kisgyerek. (Beküldött kép) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
