Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-27 / 301. szám
4 1993. december 27., hétfő Köszönet a segítségért A mozgássérültek jászsági csoportja a közelmúltban ajándékozással egybekötött ünnepséget tartott. Az eseményt jelenlétével megtisztelte dr.Magyar Levente, Jászberény polgármestere és dr.Boros Dezső alpolgármester. A műsorban a Barkóca gyermektáncegyüttes, a jászfényszarui általános iskolások léptek fel, valamint Száva Sándor „bűvész”. A zenéről Sós Imre és a Helikon zenekar gondoskodott. Ebben a mai, olykor érzéketlen világunkban öröm volt látni, ahogy a vendégek egy kicsit elfeledték gondjaikat. Említésre méltó Aszódi Ferencné (Gabika) neve, aki önzetlen, fáradhatatlan munkájával egész évben összetartja a mozgássérültek jászsági csoportját, és a jászapátiak nevében köszönjük, hogy csatlakozhattunk a csoporthoz; köszönet a jászberényi önkormányzatnak az egész évben nyújtott támogatásért és mindazoknak, akik ajándékaikkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Köztük: a Jászapáti Áfész, Mengyi Lászlóné (Tópart ABC), az ínyenc cukrászda, a Jászberényi Áfész Áruház, a Monizs Kft. (Jászsági ÁG), a Vöröskereszt jászberényi szervezete, a jászberényi Apostol kávéház, valamint a Kossuth Termelőszövetkezetnek, akik térítésmentesen rendelkezésünkre bocsátották a helyiséget. Egyben kérjük Jászság önkormányzatait, vállalatait, hogy lehetőségeikhez képest a továbbiakban is segítsék csoportunkat, hiszen csak a tagdíjból, az adományokból tartjuk fenn magunkat. Segítségüket előre is köszönjük. Geröcs József Jászapáti A vonzó élettér megteremtéséért Reménykedünk Nem tudok szabadulni a gondolattól: mi lehet az oka az iszonyatos életszínvonalbeli ingadozásnak, amit ma Magyarországon tapasztalhatunk. Jó látni az északnyugati régiók fejlődését, ugyankkor ijesztő belegondolni, mi vár például Mezőtúron gyermekeinkre, ha ez így megy tovább. Elhiszem, hogy ott jobb az infrastruktúra, könynyebben átképezhető a munkaerő és ütőképes a „szellemi készenlét”, amire a külföldi és a hazai magántőke számíthat, de két dolgot nem értek: 1. A hatalom miért nem foglal már állást a végkimerüléstől vergődő régiók ügyében? Sajnos a különféle ösztönző eszközök igénybevételének lehetőségeit is elzárják! Az biztos, hogy a válságövezetbe kihelyezett kormányülések és jelszavak már nem tudnak segíteni a miskolci nagyiparon, vagy a mi térségünk agrárválságán. 2. Úgy látom azonban, hogy a vidék megmentésében az ott élő lakosságnak, önkormányzatoknak, politikai pártoknak és nevesebb személyiségeknek is nagyobb szerepet kell vállalniuk. Mi sem engedhetjük azt meg, hogy előbb-utóbb egy gettóba találjuk magunkat, és idegen érdekek elvigyék még azt a keveset is, ami van. Mindenesetre biztató jelenség, hogy a környékbeli városok (Szarvas, Gyomaendrőd, Kisújszállás, Túrkeve, Törökszentmiklós, Tiszaföldvár) és a helyi vállalkozók, kereskedők részére kiállítás és vásámapot hirdettünk december 11-én - a mezőtúri szabadidőközpontban. Álmomban sem gondoltam, hogy egy hét alatt minden négyzetméter gazdára talál. A nagy kereslet alapvető oka, hogy ezt „a vásárt az expohoz való csatlakozás jegyében hirdettük, és már a következő „tavaszi vásárra” is kb. harminc jelentkező van az említett régiókból! Rövid idő után azt tudom mondani, hogy a vállalkozók, a kereskedők látják a gondot, és áldozatkészséggel segítenek is az életképes vásárlóerő megteremtése érdekében! Etúton is tisztelettel kérem a képviselők, a térség lakossága, az önkormányzatok, a politikai pártok, valamint a nevesebb személyiségek segítségét. Az biztos, hogy a térségnek - az 1966. évi világkiállításhoz való csatlakozásán túl - sok-sok lehetősége van még a vonzó élettér kialakításában, de ezt most már türelemmel és közösen kell kimunkálnunk. ígérem, hogy ezzel kapcsolatban, s az elért eredményekről folyamatosan tájékoztatom majd az érdeklődőket. Tímár Miklós Mezőtúr Küldjön egy képet! Ausztriai testvérkapcsolatunkról Kedves emlékeim között őrzöm ezt a képet, ami nem oly rég készült abból az alkalomból, hogy Johann Weit (középen), az ausztriai Aigen kisváros polgármestere fogadott bennünket. Bemutatta településüket, majd életükről, fejlődésükről, s a további teendőikről tájékoztatott. Előttünk a város zászlaja - a fenyőerdőket és bányászatot ábrázoló motívumokkal, háttérben a textilipart és faipart jelképező díszítéssel. A két település, Aigen és Jászjákóhalma a továbbiakban is a legjobb testvéri-baráti kapcsolatra törekszik. (Fotó: dr. Pethő László) Fodor István - Jászjákóhalma A szerkesztőség postájából A nevelés nehéz feladatában segítsünk a szülőknek Gondolatok az iskolaszék — megalakításához ■■■ Az iskolaszék gyakorlata az elmúlt évtizedek során elfelejtődött, az újrakezdés bizony nem lesz mindenütt zökkenőmentes. A jó kapcsolat megteremtésében és fenntartásában a pedagógusokra vár a kezdeményező feladat. A gyermeki jogok elfogadása nagyobb teret ad a szülői ház érdekeinek érvényesítésére, ezért a szülők és az iskola kapcsolatát új alapokra kell helyezni. A szülőkben társat, ne ellenfelet lássunk, szakmai ismereteinkkel segítsük őket a nevelés nehéz feladatában. A közös ügy érdekében - az iskola oldaláról - célszerű olyan pedagógusokat választani, akik könnyen szót értenek a szülőkkel. Javasoljuk, hogy amennyiben az iskolában már dolgozik képzett családpedagógus, kerüljön be az iskolaszékbe. Nem tartanánk szerencsésnek, ha például az iskola részéről az igazgatót, igazgatóhelyettest választanák meg képviselőnek. Ugyanis egy esetleges leszavazás komoly tekintélyvesztéssel járna; az iskolaszék ebben az esetben nem működhetne feljebbviteli fórumként; minden vitás kérdéssel a jegyzőhöz kellene fordulni. Ezenkívül célszerű, hogy ne a szülői munkaközösség választmánya delegálja a tagokat az iskolaszékbe, hanem a szülők minél nagyobb tömege. Ez esetben ugyanis - az iskola érdekében - nagyobb erkölcsi támogatottsággal tudnak érvelni a fenntartóval szemben. Minden iskola megkapta a „Hogyan?” című módszertani anyagot, amely bizonyos mértékig segít eligazodni az iskolaszék megalakításának útvesztőjében. E feladatát azonban csak akkor tudja teljesíteni, ha az igazgatói irodából mielőbb a tanáriba kerül. Ha minél több döntési jogkört ruház rá a tantestület (pl. a tanulók fegyelmi ügyeiben való döntés, anyagi haszonszerzésre irányuló tevékenység indítása stb.), annál jobban működik majd az iskolaszék. A működési szabályzat elkészítésekor erre ügyelni kell, és feladatai közé érdemes felvenni a tankönyvválasztást, a táborozással kapcsolatos teendőket, a szünetek rendjét, a szülői értekezletek témáját, a tantárgyi fórumokat, a tantestületi bemutatkozást, a tanárok-szülők közös programjainak szervezését, a szakosodást stb.(Készítette: a Családpedagógiai Egyesület és a Szülői Kamara - BPK.) Közreadja: a Megyei Pedagógus Kamara Elképesztő vandalizmus Expressz - ajánlva Áremelések monopolizálva? Immáron többszörösen napirendre kerül a Kábelkom Kft. január 1-jétől érvényes áremelése, hiszen több olvasói levél, telefon szólt ennek nem feltétlenül jó oldaláról. Válaszunkban egyik olvasónk leveléből, mely név és cím nélkül érkezett, idézünk. Kedves „egy" az „átvert 8000 balekból"! Levelében arról szól, hogy az úgynevezett csillagpontos hálózat semmivel sem jobb a réginél, „csak arra jó, hogy Petró úr ellenőrzés nélkül emelhessen árakat.” Még azt is kérdezi, hogy mit tehetnek a tömeglakásban élők az olyan monopóliumokkal, mint éppen a Kábelkom, továbbá az „IKV, villany, gáz, víz” szolgáltatók ellen. Mit tehet? Egy biztos, nem sokat. Vagy fizet, vagy sem, s ekkor vállalja annak minden következményét. S hogy ki engedélyezi az áremeléseket? Milyen szerv? Nos az elektromos energia, a gáz és a víz lakossági fogyasztói ára egyelőre úgymond nem liberalizált, magyarul hatósági áras. Ezzel szemben a kábeltévé-szolgáltatás esetében a szolgáltató - esetünkben a Kábelkom - dönt a „tévézés” áráról. A fogyasztó, a tévénéző pedig eldöntheti: kéri avagy sem, az ilyen „drága” szolgáltatást. Az idézőjelet pedig az alábbiakban megmagyarázom. Alapvetően tudomásul kell vennünk, hogy vagy már megszűnt, vagy a közeljövőben megszűnik mindenféle állami támogatási rendszer, s ki-ki pénztárcája szerint vásárolhat. Az eladó - legyen az szolgáltató vagy ténylegesen árut értékesítő - maga határozza meg a termék árát. Ezt hívják ugyanis piacgazdaságnak, ahol az árak és bérek döntik el azt, ki mihez jut hozzá. S mielőtt még nagyon védeni kívánnám a Kábelkom döntését, nézzünk meg néhány tényezőt az ügyben. Ha jók az információk, akkor a kábeltévé-szolgáltatás ára 1988-ban 70 forint volt, s ugyanennyit fizettek 1993 februárjáig, a Kábelkom Kft. megalakulásáig. Ekkor volt az első áremelés. Csak közben eltelt 5 év, évenként 22-25 százalékos inflációval. (Ez nem 110-125 százalékos áremelkedést jelent, hanem annál jóval többet, hiszen az inflációt mindig az előző évi árszínvonalhoz képest határozzák meg.) Közben bevezették erre a szolgáltatásra is az áfá-t, igaz „csak” 10 százalékosat, ám ezt is mi, fogyasztók fizetjük ki a Kábelkom helyett az államnak. Ráadásul időközi forintárfolyam-változások, leértékelések drágították a csillagpontos hálózat építésének anyagait. Tudomásul kell vennünk, hogy végül mindent a fogyasztónak, magyarul nekünk kell kifizetni. Ameddig tudjuk. Ám ha nem, akkor nem vagyunk kötelesek az árut sem megvenni! S alapvetően - számomra - ezen van a hangsúly. Ä régi soros hálózaton akkor is kellett fizetnünk az égi csatornáért, ha mi nem néztünk műholdas adást, hiszen a leválasztásra nem volt lehetőség. S akkor is ki kellett fizetni a tömbháznak a díjat, ha jónéhányan nem fizettek. Ezzel szemben a csillagpontos hálózaton mindenki a pénztárcája szerint válogathat a műsorokban. A már korábban megkötött szerződést felbonthatja, módosíthatja. Ezt a régi rendszeren nem tehette meg. Kedves Egy! Nem lenne jobb ha ugyanígy működne a távfűtés is? S akkor nem az önkormányzatnak kellene kiegészíteni a Hőszolgáltató árbevételét évente több tíz millióval? Visszatérve a kábeltévéhez, a monopóliumokhoz és az áremelésekhez. Sajnálatos módon az utóbbi negyven évben nyomott áron vásároltunk a nyomott béreinkből, hiszen az állam mindent dotált. Ezzel szemben most rá kell jöjjünk arra a nagy tévedésre, hogy a „közösségi szellem nem működik, nem tudunk felnőni a bőség kosarához", hanem az érdekek - akár egyéni(!), akár közösségi - mozgatják a világot. S ettől kezdve mindennek nyereségesen kell működnie. Legyen az Kábelkom, Titász, Tigáz vagy VCSM. Vagy az a jó állapot, ha drágábban állítunk elő valamit, mint ahogy adjuk? Tudom, a válasz erre az, hogy a bérek nem felelnek meg a már nálunk is létező nyugati árszintnek. Remélhetőleg rövidesen hazánkban is annyit kereshetünk, mint amennyit keresnek mondjuk Németország nyugati felében. Bízzunk ebben. Nem foghatom fel ép ésszel, hogy bizonyos emberek, ha azoknak lehet még nevezni őket, milyen szórakozást találnak ki maguknak. A szolnoki Tisza-parti sétány „látogatói” - valószínűleg erőfitogtatásból - ismét ledobálták a hulladékgyűjtő kosarakat, és több kandeláber üvegét törték össze. Ez már igazán szemét dolog!- Barna -Legközelebb elég lesz, ha csak a szélvédőn hagy jelet Utólagos elnézést... Kedves Ismeretlen Hölgy! Ezúton szeretném önnel tudatni, hogy meleg üzenetét - amit december 20-án délután rúzzsal pingált mit sem sejtő, bevallom, kissé bamba ábrázatú, zöld Trabantom ablakára - megkaptam. Nem titok, megdobbant a szívem arra gondolva, hogy még ha nem is Estéé Laudert, hanem valami gyengébb márkát használ, a mai szépítészeti árak mellett komoly vonzalomról tesz bizonyságot, midőn ajakpirosító rudacskáját szerény járművem díszítésére pazarolja. A rövid, ámde velős üzenetet (Útban van) annyiban pontosítanám, hogy a kocsi nem útban, hanem úton volt, ami az ő helyzetében rendjén való, sőt kívánatos. Ha kissé közel állt az előtte lévőhöz, és ez által akadályozta a gyalogosok nyugodt áramlását, mindazok utólagos elnézését kérem, akik emiatt három méteres kerülőútra kényszerültek. Mentségemre talán annyit, hogy a szolnoki Kossuth tér nem éppen a parkolni vágyók Mekkája. Talán az oly rég várt rendezkedés majd erre is gyógyírral szolgál... Önnek pedig, kedves rúzsos ismeretlen, azt üzenem, hogy érdemtelen személyemért igazán fölösleges az egész neszeszerjét a kocsimra kennie. Legközelebb elég, ha berúzsozott ajakát összecsücsörítve a szélvédőre nyomja. Tudni fogom, hogy mit jelent. - Hódolattal: Imre Lajos Ki fizeti a villanyszámlát? Az alábbi kép ábrázolhatna nyári éjszakán közelítő úfoflottát, vagy szürrealista álom fekete egén röpködő negatív varjúcsapatot is. Ä valóságban: egy lakónegyed éjszakai díszkivilágításban. A szolnoki Széchenyi városrész és a Zagyva-gát ölelésében nyújtózó „Nyúrózsadomb”. A szépséghiba ott van, hogy ezeket a telkeket késő ősszel osztották ki, s itt még nem lakik senki. Akad ugyan egy-két kerítés, de ezek csak a tulajdonjog demonstrálását hivatottak szolgálni; a telkeken még semmi olyan, amit érdemes lenne ellopni. Ezért érthetetlen: miért kell a jópár hektáros területet fényárban füröszteni - alkonyaitól napkeltéig -, ahelyett, hogy a télen hagyták volna utoljára nyugodtan álmodni a hullámzó búzamezőről, amit valaha ringatott. Mert tavasszal, ha beindul az építkezés, valóban elkel majd a fény éjjel is. De addig ki fizeti a rengeteg villanyszámlát? Kép és szöveg: Imre Lajos Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
