Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24 / 300. szám
1993. december 24., péntek Kultúra 7 Bibliaterjesztés, börtönmisszió Gedeoniták Szolnokon is Sokan teszik fel a kérdést: mi a Gedeon Társaság? 1898 őszén az Egyesült Államok Wisconsin államában összetalálkozott két utas egy szállodában. Nem ismerték egymást, de hamarosan felfedezték, hogy mindketten keresztények, s attól kezdve esténként együtt imádkoztak. így sugalinazódott az az ötletük, hogy megalakítják a keresztény utazók egyesületét. Együttes ima után választották maguknak a Gedeon elnevezést. A Bírák Könyve hatodik és hetedik része mondja el Gedeon történetét. Gedeon egy kis csoport vezetője volt, amely olyan férfiakból állt, akik Isten elhívására odaszánták magukat, s akiken keresztül Isten sokat tett népéért. A Gedeon Társaság tagjai ma is olyan keresztények, akik készek a tanúságtételre az Úr mellett. Legfőbb célja, hogy terjessze Isten igéjét, a Bibliát. Az utóbbi időben már a világ 145 országában vannak helyi Gedeon Társaságok. Balról jobbra: Orbázi Sándor alelnök, dr. Szabó Károly elnök, mellette felesége, majd Kukri Sándorné férjével, Kukri Sándorral és Kurdi István (Fotó: Imre Lajos) Amikor ez év tavaszán az Egyesült Államokban jártam. Amerika-szerte bármilyen szállodában aludtam, kicsiben, kemping jeliegűben vagy elegáns luxushotelben, minden szállodában ott volt a soknyelvű Biblia, rajta: terjeszti a Gedeon Társaság. A szép kötésű bibliákat forgatva magam is sokat gondolkodtam: mi ez a Gedeon Társaság? Amerikából hazatérve ismét kezembe került egy olyan Biblia, amin a Gedeon Társaság bélyegzője volt, Szolnok felirattal. így tudtam meg, hogy Szolnokon is van Gedeon Társaság. Az elmúlt héten tartották Kukri Sándorék Hild Viktor úti lakásán soron következő gyűlésüket, amelyen fotós kollégámmal mi is jelen voltunk. A szeretetteljes fogadtatás után dr. Szabó Károly gyermekorvos, a szolnoki Gedeon Társaság elnöke mondta el, hogyan kerültek a református egyház tagjai kapcsolatba a gedeonitákkal.- Két évvel ezelőtt dr. Pethő Mária főiskolai tanár hozta el hozzánk azt az amerikai társunkat, akivel a beszélgetés, barátság és testvéri szeretet kapcsán megismerkedve, úgy döntöttünk, e nemes célt mi is magunkra vállaljuk: terjesztjük környezetünkben a Bibliát kórházakban, börtönökben, gyermekintézményekben. Célunk csak csendesen, a háttérben munkálkodni. Hogy most mégis nyilvánosság elé állunk, annak az az oka, hogy szeretnénk, ha a városból mások is csatlakoznának hozzánk. Olyan keresztény férfiakat várunk, akik Istennek elkötelezték életüket, és szívesen vállalnák a Gedeon Társaságban a bibliateriesztés szolgálatát. Börtönökben, kórházakban járunk leggyakrabban. A vallásos és nem vallásos emberek eddig mindig szívesen fogadtak, az elmúlt két évben mindenütt nyitott szívekre találtunk. Igaz, hogy a szabályok szerint a társaság tagjai csak férfiak lehetnek, de a feleségeink sokat segítenek a vendéglátásban, a csomagok elkészítésében vagy Kukri Sándor szülei, mint pártoló tagok, akiknek a lakásában több ezer Bibliát raktározunk. A munkára sajnos még mindig kevesen vagyunk. A csatlakozni kívánó keresztények a 421-373 vagy a 340- 935-ös szolnoki telefonszámon érdeklődhetnek. K. Sz. Érdekes, tanulságos, olvasmányos / A régió tükre: Jászsági Évkönyv Régi műfajt frissít fel a most napvilágot látott Pethő László szerkesztette Jászsági Évkönyv - címoldalán a szabad jászok címerével jelezvén a múlthoz való kapcsolódás igényét is; jóllehet az annalesek korántsem a múltról szólnak a jelenhez, sokkal inkább a jelent kívánják megörökíteni, átadni a jövőnek. Az évkönyv tartalmában igyekszik is követni e műfaj hagyományos elveit, s legizgalmasabb írásaiban azt tárja oda olvasóinak, s rögzíti egyben a jövendőnek, ami napjainkban a változások folyamatában történik e vidék, a Jászság anyagi és szellemi világában. Ezt szolgálják a különböző dokumentumok, statisztikák is, melyekben mint tükörben jelennek meg a jászsági változások irányai, formái. Külön fejezetben adja közre a kiadvány a rendszerváltás dokumentumait számokban, százalékokban kifejezvén. Múlt, jelen és jövő kapcsolódik egybe a szemle jellegű évkönyv rovatokba sorakoztatott írásaiban. A História című fejezetben például Jászberény díszpolgárait mutatja be Muhoray György, köztük Kossuth Lajos díszpolgárrá avatását (megjegyzendő, Kossuth-év lesz az 1994-es!), közli változatlanul az avatáskor elhangzott beszédet is; a jelen problémáit köti csokorba a Környezetünk rovat, s ami a jövőt illeti, megszólalnak a térség országgyűlési képviselői és polgármesterei. Szerzők tekintetében is rangosnak mondható a Jászsági Évkönyv Alapítvány kiadásában megjelenő modern jászannál is; szerepel közöttük a világhírű atomtudós Teller Ede, a kiváló építész Makovecz Imre és a színházkutató Czenner Mihály, aki talán a legtöbbet tudja Jászberény „színésznő lányáról”, Déryné Széppataki Rózáról. Témaköreit tekintve széles horizontú összeállítás ez, a jó értelemben vett lokálpatriotizmus is munkálkodik benne, s fajsúlyos írásaival talán egy jászsági periodika lehetőségeit is felvillantja. Aki ezt az 1993-as évkönyvet fellapozza, a régió, a Jászság világába érkezik, olyan ismeretekre lel, amelyek egy nagy múltú vidék színes valóságáról vallanak. Egy tündéri kisfiú gonoszságai December végén kerül a mozikba az esztendő talán legszórakoztatóbb filmje, a Dennis, a komisz, amely egy tündéri kisfiú „gonoszságairól” szól, rendkívüli humorral, de bájosan, úgy, hogy szíven találja a nézőt. Mert ez a kis komisz rosszat senkinek sem akar, bár temérdek bosszúságot okoz - környezetének. Mérhetetlen kíváncsisága hozza. rendszerint bajba meg az, hogy szórakoztatni akarja barátait. Főleg a szomszédokkal gyűlik meg a baja, szerencsére az idős szomszéd úrnak meleg szíve van, s így a dolgok elrendeződnek valahogy. A filmből csillogó gyermekarc néz ránk, Mason Gamble arca, aki játékfilmben először áll kamerák elé, s akit több ezer fiú közül választott ki Nick Castle rendező. Dennis képregény formájában született meg, onnan költözött át a mozgókép világába, Ketcam találta ki hajdanán. Képünkön jelenet a filmből, Mason Gamble a címszerepben. Mesteriskola a Tisza-parton? Sokféle kapcsolat fűz e városhoz A szolnoki Kossuth-szobor alkotójáról, Kő Pálról Mint arról már korábban hírt adtunk, 1994. március 18-án Kossuth-szobrot avatnak Szolnokon. A város közgyűlése Kö Pál Munkácsy-díjas, Érdemes Művész címmel kitüntetett szobrászművészt és Novák István Ybl-díjas szegedi építészt bízta meg a szobor elkészítésével. Az avatóünnepség egyben a Göncz Árpád védnökségével zajló Kossuth-év országos zárórendezvénye lesz. Az előkészületek jegyében kerestük fel Budapesten Kö,Pál szobrászművészt, a Képzőművészeti Főiskola rektorhelyettesét azzal a céllal, hogy a művészt és alkotását megismertessük olvasóinkkal.- Tanár úr, nagy vonalakban hogyan lehetne vázolni eddigi életútjának állomásait?- Közel huszonöt éve dolgozom a szakmában. A Jászság peremén, Heves-Perespusztán születtem. Iskoláimat sokfelé végeztem. Végül is kikötöttem Somogyi Józsefnél, a Képzőművészeti Főiskolán. Amíg katona voltam, összejárta a világot. Amikor ’63-ban hazakerült, meghívták tanárnak a főiskolára. Indított egy osztályt, ahová én is bekerültem. Mondhatom, hogy töretlenül együtt dolgoztam mesteremmel. Nagyon szerettem, tiszteltem és becsültem őt. A főiskola után megpróbáltam a saját lábamra állni. Egészen kicsi, apró szobrokat állítottam ki az országban; ahogy telt az idő, portrékra is kaptam megbízásokat. Arra sosem gondoltam, hogy valaha is tanítani fogok. Hatvannyolcban végeztem a főiskolán. Tíz évre rá itt, a Munkácsy utcában összefutottam Somogyi Józseffel. Mondta, hogy beszélni szeretne velem. Néhány nap múlva felkerestem a műtermében. Akkor ajánlotta fel a tanársegédi állást. Először ódzkodtam, de aztán elfogadtam a mester hívását. 1992 januárjáig együtt tanítottunk. Gyakran benézett a műtermembe. Néha nagy vidáman azt mondta: „Toljuk el ezt a délelőttöt!” S-akkor elkezdtünk beszélgetni. Azok a beszélgetések olyan jóízűek voltak, olyan jó hatást tettek rám! Soha nem bántam meg, hogy abbamaradt a munkám.- Hogyan fogadta a szolnokiak felkérését?- Nem szívesen adok interjút, mert nem akarom kitenni magam annak, hogy esetleg félreértsék vagy félremagyarázzák azt, amit mondok. Ez esetben azért teszek kivételt, mert a Kossuth-szobor Szolnokon való felállítása számomra csodás felkérésnek számít. Ezzel a témával már nagyon régóta foglalkozom. Azt tartom különben, hogy sosem lehet tudni, mikor válik valamilyen elképzelés valósággá.- Fűzik-e valamilyen kötelékek szűkebb hazánkhoz?- Azt hiszem, a következő történetből megérti, hogy milyen mély a vonzódásom Szolnok megye iránt. Tizennégy éves forma gyermek voltam, alig fejeztem be az általános iskolát, amikor azt a megbízatást kaptam Kontár Faragó Jóska bácsitól, a jászszentandrási kurátortól, hogy stációt fessek az ottani neogótikus templomba. Akkor ért az a fantasztikus, egész életemet meghatározó élmény, amikor ott megláttam Aba-Novák és Chiovini Ferenc freskóit. Az indított, lökött - bár ez csak később épült bele a tudatomba - erre a pályára. Festőként indultam, az akartam lenni, azok templomi stációim is Részletek Kő Pál műterméből gyón szép ünnepségen avatta fel Somogyi Jóska. Hát.ezek jutnak eszembe a szolnoki megbízásról. Meg az. hogy él ott egy fiatal művész házaspár (mindketten szobrászok): Mikó Diána és Pogány Gábor Benő, akiket nagyon szeretek. Diána egyébként még főiskolai hallgató, az én tanítványom. Sokféle tehát a Szolnokhoz fűződő kapcsolatom. Maga az Alföld is nagyon fontos nekem, hiszen ott születtem, ott töltődtem fel. Hódmezővásárhelyre is sokat jártam. Most is kiállító vagyok ott.- Úgy tudom, a Szolnokon felállítandó Kossuth-szobor első példánya az Ukrajnához tartozó Nagypaládon található...- Igen. Az ottaniak kezdeményezésére, a magyar kormány támogatásával született meg a nagypaládi szobor. A főtéren, egy szép régi református templom előtti parkban avattuk fel. Lemondtam a tiszteletdíjamról, hogy elősegítsem szobor felállítását. A szolnokiak tehát nem zsákbamacskát vettek, hanem, zetősége. Ez a mesterkurzus behálózná az egész országot. A Szolnokhoz fűződő régi kapcsolatunk korábban sem csak abban merült ki, hogy tanáraink lettek a nagy múltú város lakói közül, hanem abban is, hogy végzett hallgatóink Szolnokra mentek dolgozni. Simon Ferencet említhetném közülük, akit barátként is szeretek vagy Szabó Lászlót, Bokrosékat és így tovább. Még valamit: ennek az országnak egyetlen képzőművészeti főiskolája van, s arra igen nagy nyomás nehezedik. Az a célunk, hogy egy új főiskolát alakítsunk ki valahol. És ha ez a főiskola olyan méltóságos, képzőművészeti hagyományokban gazdag nagyvárosban nyílhatna... Szándékosan nem említek városnevet. Nos, ez az új főiskola az egész országot érintené, a meglévő válláról pedig nagy terhet venne le. * A labdát tehát feldobták, csak... Simon Béla (Fotók: Nagy Zsolt) festmények, de a sors úgy hozta, hogy összekerültem Somogyi Józseffel, aki egyébként szintén festőként indult. Aba-Novák tanítványa volt. Jóska biztatott engem a szobrászatra. O késztetett arra a tevékenységre, ami még ma is tart. Mégsem felejtem azt, hogy először Aba-Novák művészete ihletett meg. Hatalmas lobbanású tehetség volt. Nagyon rövid ideig élt, mégis a siker részese volt szerte a világon. Olyan nagy formátumú freskófestső azóta sem mutatkozott nálunk. Két évig főiskolánkon is tanított. Megismertem a lányát, Juditot. Neki hozakodtam elő először azzal, hogy apja emlékére szeretnék egy táblát készíteni, de erre sem pénz, sem megbízás nincs, csak az én tisztességem, mert ő indított utamra engem. Végül minisztériumi segítséggel elkészítettem a táblát. Azóta is ott van a jászszentandrási templom falán. Naha úgy tetszik, kész szobrot. Lényegében az öntése van hátra, a gipszminta megvan. Munkatársamul Novák István szegedi építészt hívtam. Vele egyébként most Baján dolgozom a magyar-német intézetben. Ő az óriási épületegyüttes építésze.- Milyen témák foglalkoztatják manapság?- Szobrászati működésem mostanában csak köztéri szobrokra szorítkozik. Ezek Drégelypalánktól Vésztőig, Levelektől Sopronig jelen vannak az országban. Budapesten is sok munkám áll. Finta József építésszel klülönböző szállodáknak is dolgoztam. Igen jó passzban vagyok. Sokat kell dolgoznom - de hát ez öröm. Egyik munka hozza a másikat.-A szobor felállításán túl vár-e még valamit Szolnoktól?- Vannak még fehér foltok az országban, ahol nem szerepelnek szobraim. Ezért örülök ennek a szolnoki megbízatásnak. Köszönöm a város bizalmát. Ezt aláhúzva mégis szeretnék néhány mondatot címezni Várhegyi Attila polgármester úrhoz: a szolnoki művésztelepen vannak düledező műtermek, melyeket rendbe kellene hozni. Erről a főiskola rektorhelyetteseként már szót váltottam vele. Feltett szándékunk, hogy a város támogatásával mesteriskolát létesítünk Szolnokon. Ha alkalmanként két-két festőművész - mindig mások - lemehetne a Tisza partjára dolgozni, hogy megérezzék Szolnok szellemiségét, atmoszféráját, az mindenképpen jó lenne. Villányban már megvalósult a főiskola mesteriskolája. Kecskemétre hív bennünket a város ve
