Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-23 / 299. szám
4 1993. december 23., csütörtök A karácsonyfa alá Mint az Új Néplap régi előfizetője, naponta olvasom soraikat. így karácsony előtt, 50 évesen, gyakran betegen, és miközben sokan várunk az orvosi rendelőben, néhány gondolatom támad, amit szeretnék a nyilvánosság elé tárni. A mi „doktor nénink” mosolyog, lénye megnyugtat; türelmesen meghallgat, mindig megvizsgál, és néhány jó szóval biztat, figyelmeztet, ha kell, szakvizsgálatra küld, gyógyszert vagy injekciót ad; nem feltételezi, hogy lógok a munkahelyemről. Mire kijövök tőle a receptjeimmel, úgy érzem, már majdnem meg is gyógyultam. Rádiója mindig a közelében, és ha sürgős esethez hívják, még ő kér elnézést, hogy rohannia kell... Alig ismerve is nagyon becsülöm, tisztelem, szeretem, s azon gondolkozom, vajon kap-e fizetésén kívül néha jutalmat? Mert a legkisebb ajándék ellen is szabadkozik. Mit is adhatnék én neki a karácsonyfa alá? A sima köszönöm kevésnek tűnik, de úgy érzem, ha az önzetlen szeretetteljes, türelmes gyógyítómunkájáért a nyilvánosság előtt mondok köszönetét, valamivel többet jelenthet. Örömteli, boldog, békés karácsonyt, jó egészséget kívánok dr.Balla Rózának és családjának Kisújszálláson. Az Új Néplap valamennyi dolgozójának pedig az egyik 13 éves tanítványom készítette képeslapon (fent) kívánok kellemes ünnepeket és a következő évekre sok sikert, minden jót. Tisztelettel és szeretettel: Kovácsné Bulkay Julianna - Kisújszállás Örömteli percekkel gazdagodva Emberség, segítség, m I megértés ... ■■ A „Tiszazugi Karitatív Csoport” és a szervezésében alakult „Mindennapi Kenyerünk Klub” (MiKe-Klub ’93) tagjai nevében köszönetét mondunk az Új Néplap munkatársainak azért a segítségért, hogy térítésmentesen juttatták el hozzánk az újságot, kiadványaikat! Ezzel számunkra megfizethetetlen, egyben nélkülözhetetlen információkhoz segítették a munkanélküliekből verbuválódott kis csoportunkat. A pénzben kifejezhető értéken túl kaptunk még valamit, amit nagyon nehéz megfogalmazni: emberség, segíteni akarás, megértés, amelyeknek mostanság gyakran érezzük hiányát. És ha megkapjuk, átsegítenek a nehézségeken; elérhetőbbé teszik a hirtelen megváltozott, többségünk számára nehezen megélhető és éppen ezért nehezen elfogadható világot! S ha másokon segítünk, magunk is örömteli pillanatokkal leszünk gazdagabbak. Szeretnénk, ha köszönő sorainkat olvasva, jobban éreznék magukat, hiszen Önök megtették, amit megtehettek! Kellemes ünnepeket, további munkájukhoz jó egészséget kívánunk, és bízunk abban, hogy jövőre - már a támogatóink által előfizetve - folyamatosan hasznosíthatjuk az Önöktől szerzett újabb információkat. A „Mindennapi Kenyerünk Klub” húsz tagja nevében: Glantné Kiss Erika Kunszentmárton Ajándékkal kedveskedtek A szeretet jegyében December első felében a Jászkiséri Agroszöv dolgozói személyesen keresték fel a tsz-tagok iskolás korú gyermekeit és nyugdíjasait (összesen százharminc személyt), hogy karácsony előtt ajándékcsomaggal kedveskedjenek - mindannyiunk nem kis meglepetésére. Figyelmességük nagyon jólesett, hiszen nehéz anyagi helyzetükben is találtak rá fedezetet, és elfoglaltságuk mellett időt szakítottak az ajándék átadására. A nyugdíjasok közül sokan elérzékenyülve vették át a szerény ajándékot, s a nemes gesztusnak nagyon örültek. Jólesett a személyes látogatás, hisz a törődés, a kapcsolattartás egyik formája. A megajándékozottak nevében köszönetünket, elismerésünket fejezzüki ki az Agroszövetkezet vezetőinek és aktív dolgozóinak. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk. Ficzek Béla az Agroszöv nyugdíjasa Jászkisér A szerkesztőség postájából „Segítség volt a fogyasztó elleni praktikák visszaszorításában ” A vásárlók mellett Az Új Néplap a közelmúltban kitűnően szervezett fórumot tartott, amiért a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Felügyelősége nevében ezúton is köszönetemet fejezem ki. A vásárlókkal folytatott párbeszéd jelentős mértékben segítette és visszhangjával segíti a fogyasztóvédelem elsődleges feladatának teljesítését; a szakembereknek lehetőséget adott arra, hogy tájékoztatásukkal a vásárlók ismereteit bővítsék. A vezető újságíró kedves és közvetlen viselkedésével példa értékű légkört teremtett, így a panaszosok és az érdeklődők úgy távoztak - megítélésem szerint -, hogy valós vagy vélt sérelmeiktől függetlenül érdemes volt eljönniük. A média kiemelt fontosságát jelzi, hogy a december 6-i „fogyasztói fórum”-ban panasz kapcsán megnevezett egyik cég kereskedelmi vezetője már december 7-én levélben tájékoztatott arról, hogy a „vásárlótól a történtekért szeretnének elnézést kérni, a bolt hibáját mielőbb jóvátenni”. Természetesen tudom, hogy nem ez az újság elsődleges feladata, de hatékony segítség volt a fogyasztó elleni praktikák visszaszorításában. Dr. Takó Éva felügyelőségvezető Ha a hátsó ajtón szállnak a buszra... Farkas László tiszaburai olvasónk levelében szóvá tette, hogy a Tiszabura-Karcag-Tiszabura közötti járaton, november 23-án (pénteken), ami 18.30 órakor ért - mintegy félórás késéssel - a tiszaroffi templom megállójába, a hátsó ajtón felszálló, iskolából hazafelé tartó két diákot a busz vezetője szigorú hangon leszállította; mire az első ajtóhoz értek volna, elindult a busz - rajta a táskájuk. Két óra gyaloglás után, összefagyva értek haza. Ólvasónk befejező soraiból: „Akkor, amikor a szolgáltatások minősége egy cég egész arculatára kihatással van, a mai munkanélküliség mellett nem tudnak olyan buszvezetőket beállítani, akik az utasokat is emberszámba veszik?” Miután a Jászkun Volán Közlekedési Rt. - a buszvezetőt is meghallgatva - kivizsgálta a panaszt, az alábbiakról tájékoztat: A gépkocsivezető elmondta, hogy pénteken általában zsúfoltak a járatok, azon a napon is késésben volt, amikor az említett megállóban - a hátsó ajtón leszálló utasokat meg sem várva - fellépett két fiatalember a buszra. (Valamennyi járaton egy éve az első ajtón kell felszállni!) A gépkocsivezető többször felszólította a diákokat, hogy váltsanak jegyet, de miután nem reagáltak rá, kérte, szánjanak le. A leszállás után nem mentek mindjárt az első ajtóhoz, ezért rövid várakozás után becsukta az ajtót, és elindult. Egyébként ezt a buszt néhány perc múlva követte a kunhegyes-tiszaburai járat, amivel utazhattak volna a diákok. Tekintve, hogy a levélben említett tanulók hetenként egyszer járnak az iskolából haza, bérlet helyett esetenként 75 százalékos, kedvezményes menetjegyet válthatnak. Sajnos előfordul, hogy valaki jegy nélkül próbál utazni. Ilyenkor a gépkocsivezető feladata, hogy felszólítsa a jegyváltási kötelezettségére. S ha a diákoknál esetleg nincs pénz, nem az a megoldás, hogy a gépkocsivezetőt megtévesztve „fellógjanak” a hátsó ajtón, hanem az első ajtónál forduljanak hozzá, aki így tud mérlegelni, emberségesen eljárni, és a rendszeres utast akár pénzzel is kisegíti. A szóban forgó járat buszvezetője hét éve dolgozik a részvénytársaságnál, illetve a jogelődjénél, munkájával szemben eddig nem volt kifogás. Mindettől függetlenül - meghallgatásakor - felhívtuk a figyelmét a körültekintő, szabályos munkavégzésre, az udvarias magatartásra. Szabó István vezérigazgató A magányos ember több tapintatot vár a szolgálattól Társkeresés - pénzkeresés Nehéz bevallani, hogy a magányos ember olykor a társkereső irodához kénytelen fordulni, és a nevét - érthető módon - szeretné titokban tartani. Ami miatt tollat fogtam, annak oka a lap november 18-ai számában megjelent cikk volt. Pontosabban szólva nem is az írással kapcsolatban vannak kifogásaim, hanem az ott megnevezett társkereső iroda módszerével. Azóta több személlyel is találkoztam, aki elégedetlen volt a szervezéssel. A klubtagok ugyanis nem azt kapták, amit megígértek nekik. A szolgáltatásért fizetni kellett, az ellenszolgáltatás színvonala azonban jócskán elmaradt az összeghez illőtől. Például november 27-én Erzsébet- és Katalin-bálra invitálták az embereket, amire nyolcszáz forint részvételi díjat kellett befizetni. Azon a szombat este a rendező klub vezetője a megrendelt vacsorát annak rendje-módja szerint elkészíttette. Aztán úgy tűnt, a szervező nem is tud arról, hogy nem minden vendég kért vacsorát. Egyébként az eseményen nem is vettek részt annyian, amennyi a vacsoramegrendelés volt. Ebből tetemes kár származott, s ami a legsajnálatosabb: a vendégek fizettek rá. Előfordult az is, hogy olyan hölgy nem kapott meghívást a Mikulás-ünnepségre, aki tagja a klubnak, és szívesen el is ment volna a találkozóra. Lehet, hogy csak azokról tudok, akik elégedetlenek, mindenesetre az a véleményem, hogy a magányos emberekkel tapintatosabban kellene foglalkozni. (Olvasónk neve, címe a szerkesztőségben) Köszönet a tisztaságért A szolnoki Rózsa Úti Óvodában a Hygiénia Szolgáltató Bt. az ünnepek előtt speciális gépeivel vegyszermentes tisztítást végzett. A szőnyegekből és kárpitokból a gépek teljes mértékben eltávolították a port, a szennyeződést és a sokféle allergiás megbetegedést okozó poratkát. Ezúton is hálásan köszönöm, hogy - a gyermekek légúti és allergiás megbetegedéseinek megelőzése érdekében - ezt a munkát díjmentesen végezték el. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok. Kocsi Mária óvodavezető Küldjön egy képet! Egy pillanat, utána jöhet a torta Először a fényképész bácsira nézünk, és csak azután ehetünk a finom, habos tortából - mondják beszélő szép szemeikkel a kicsinyek, a jászalsószentgyörgyi hármas ikrek: Bajzáth István, Krisztián és Gábor. A felvétel november 19-én, egyéves születésnapi ünnepségükön készült. (Fotó: Kerekes Jenő) Boldog, békés karácsonyt! Az Új Néplapon keresztül szeretnénk köszönetét mondani a Humán Szolgáltató Központ „Fogjuk egymás kezét” nyugdíjasklub vezetőjének, Liborné Etelkának, akinek fáradhatatlan, őszinte odaadással végzett munkáját tapasztalhattuk egész éven át. Klubunk december 16-án tartotta karácsonyi ünnepségét, ahol színvonalas műsorral és ajándékkal kedveskedtek tagjainknak. A csillogó karácsonyfa alatt a Fiumei Általános Iskola 2. osztályos tanulói karácsonyi betlehemes játékot adtak elő, majd Vörös Lászlóné, Dobos Ferencné kellemes énekével, Torma Mihály tárogatójával teremtett igazi karácsonyi hangulatot. Köszönet érte. Nekik és az Új Néplap dolgozóinak klubtagságunk nevében boldog, békés karácsonyt, az új évben sok sikert, jó egészséget kívánunk. Poór Jánosné Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez n hpi m .I??? ni m i n* A tájékoztatás korlátái „Vállalkozom, tehát vizsgálható vagyok” címmel jelent meg lapunkban (december 17-én) az Sz. Károly vállalkozó ellenőrzésével foglalkozó írás, melyhez az APEH megyei igazgatóhelyettese többek között az alábbi kiegészítést fűzte: A cikk megírása kapcsán az újságíró - helyesen érzékelve az egyoldalú tájékoztatás korlátáit - az érintett adózó ügyében, az információk pontosítása végett megkereste igazgatóságunkat. Erre a cikk legvégén utalt is, de nem közölte az adóhivatal reagálását. A hivatal illetékese ugyanis felhívta a figyelmét arra, hogy az írás egy konkrét vállalkozó jelenleg is folyamatban lévő ügyével kapcsolatos, amellyel összefüggésben az adóhivatalt a törvényi előírások titoktartásra kötelezik; ez alól csak az adózó írásbeli nyilatkozata mentesíthetné. Ha ez a nyilatkozat az adóhatóság rendelkezésére áll, az olvasók - az ellenőrzést végző szerv véleményét is megismerve - a vizsgálat menetéről s a feltárt hiányosságokról reális képet kaphattak volna. Vagyis: amögött, hogy az adóhivatal álláspontja hiányzott az írásból, nem a felsorakoztatott vádak jogosságának elismerése húzódik meg - ahogy a cikk legvége sugallja hanem abban a fent említett törvényi korlátok játszanak szerepet. Gáli Eszter igazgatóhelyettes „Kioktatás helyett jobb szolgáltatást várunk” Duplájára nőtt a menetidő Az Új Néplap december 15-i számában, a rákóczifalvai falunapról szóló oldalon olvastam Szabó Istvánnak, a Jászkun Volán Rt. vezérigazgatójának egy hozzászólásra adott válaszát. Én is egy utas vagyok a sok közül, és a kioktató válasza felháborított. Ugyanis nekem még nem fordult meg a fejemben, hogy ha a cég járatain utazom, az szociális juttatás lenne. Már csak azért sem, mert MEGFIZETEM! Sőt! Eretnekül azt gondolom, hogy ha a Jászkun Volán Közlekedési Részvénytársaság abból tud és akar gazdálkodni, amit az utasok fizetnek, akkor kioktatás helyett jobb szolgáltatást kellene nyújtania. Úgymint: a menetidő betartását; lehetővé tenni, hogy egy-egy utasnak 15-20 négyzetcentimétemél kicsit nagyobb hely jusson a buszon; télen, a nagy hidegben némi meleget kapjunk. Ennyivel elégedett is lennék. Azt meg egyszerűen nem hiszem, hogy a rákóczifalvai járatok veszteségesen közlekednének, hiszen zömmel túlzsúfoltak. Bevallom, én egy csöppet - a kísérletek bevezetéséig büszke voltam a rákóczifalvai utazási körülményekre, hiszen a buszok pontosan közlekedtek, udvariasak, figyelmesek voltak a jegykezelők, a gépkocsivezetők. Mostanában viszont utazásaim során szinte nap mint nap bosszankodom. Annak azért örülök, hogy nem a vezérigazgató vezeti a buszokat is. Cs. P. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
