Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-03 / 282. szám

1993. december 3., péntek Hazai tükör 3 Tiszafüredi „versengés” 1993. december 1-jén döntő­jéhez érkezett az a szavalóver­seny, melyet a tiszafüredi mű­velődési központ hirdetett meg a város és városkörnyéki isko­lák számára. Az előselejtezők után, melyeken közel 200 diák vett részt, a legkisebbektől a gimnazistákig, 24-en jutottak a döntőbe. Manapság ritka a telt házas rendezvény a füredi kul­­túrházban, éppen ezért öröm le­írni, hogy szerda este alig ma­radt üres szék a nagyteremben. Még akkor is igaz ez, ha a pub­likum nagy részét szülők, roko­nok és a felkészítő tanárok ad­ták. Ám aki eljött, jól érezte magát, amiről a 8 és 15 év kö­zötti, jól felkészült előadók gondoskodtak. A kicsik igen kedvesek, ennélfogva tapserő­ben mérve is népszerűek voltak. A nemes rímpárbajban, mely valóban gyermekien bájos és kedves volt, a 8 éves Nagy Sza­bolcs győzött, megelőzve Budai Áchimot és az igazán színpadra termett Takács Helgát. A „kö­zépkorúak” között - 14 év volt a felső korhatár - a zsűri Szanyi Ildikó teljesítményét értékelte a legtöbbre, aki ezzel Csengeri Nagy Szabolcs, aki megtaní­tott bennünket madarat fes­teni, átveszi a jól megérdemelt jutalmát (Fotó: N. I.) Gábornál és Kubai Kingánál bi­zonyult jobbnak ezen az estén. A „nagygimnazisták” kategóri­ájában a szigorú bírálóbizottság nem adta ki idén az első díjat, így Percze Izabella a második, Réz Enikő pedig a harmadik he­lyért járó oklevelet és jutalmat vehette át. Ezen a versenyen nemcsak a győzelem, hanem a részvétel is nagyon fontos volt. Nemcsak azért, mert a szponzo­rok jóvoltából - Contur Kft., áfész, Diszkont Kft. - a döntő minden résztvevője jutalmat kapott, hanem azért is, mert - erről is szólt Gaál Sándor zsűri­elnök zárszavában - napjaink pénzfetisizmusában ezen az es­tén helyet keresett magának egy általános emberi érték, a vers, a költészet és az irodalom szere­­tete, mely ennyi tehetséges gye­rek láttán biztató lehet a jövőre nézve. Egy járható út, melyről szerelvény még soha nem futott vakvágányra. Az Európa felé vezető pályán sem. Játszhatok ezért egy kicsit a gyerekek által előadott versek címeivel: így lehet, hogy „Lóci óriás lesz” és az „Adjon az Is­ten” szerencséjével megtudhat­juk azt is, „Hogyan fessünk madarat”. Szükségünk van erre, mert a „Ha én felnőtt volnék” állapotát most nekünk kell megélni, ezért is remélem, hogy gyeremekeink kellemesebben élik majd át ezt az időszakot. Az osztály nevezte - Miss Vargának választották Cserhalmi Ágnes 2. c osztályos diák lett az idén a Miss Varga. „Mellesleg” kitűnő, bár ezt csak utólag, az eredményhirdetést követően derítette ki a szigorú zsűri. A különböző szépségverse­nyek győztesei, helyezettjei sokszor elmondják magukról: tulajdonképpen indulni sem akartak, de a barátnő, anyuka biztatta őket arra, hogy próbál­kozzanak. Cserhalmi Ági, a szolnoki Varga Katalin Gimná­zium 2. cés diákja esetében nem ez a helyzet, mert őt egyértel­műen az osztály nevezte. Még­pedig titkos szavazással. Ennyi unszolásnak nehéz ellenállni, mit tehetett az 1978. március 29-én született diák: ha már in­dult, nemes egyszerűséggel megnyerte a versenyt, és az idén az ő fejére került a Miss Varga koronája. Egészen jövő ilyen­korig. Hogy a kinézetéről is es­sék szó: nem nőtt az égig, bár lehet, hogy észak-déli irányban még néhány centire futja: eddig 162 gyűlt össze. Ehhez 48 kiló, barna szem, barna haj társul, no meg 55 centis derék. Két tan­nyelvű (a második az angol) osztályba jár, és nem tudom, mit szólnak a szülei a bizonyít­ványához, mivel az végtelenül unalmas. Rendszerint, mit rend­szerint? Állandóan ötössel kez­dődik, így folytatódik, és a vé­gére sem szokott más kerülni. Evekig balettozott, nyáron bi­ciklizik meg fut, télen úszik, és talán ennyi mocorgásnak is kö­szönhető, hogy még egy díjat hazavihetett. 0 lett a legszebb vagy legformásabb lábú ver­senyző is. Ami a mindennapjait illeti, szeret olvasni, zenét hall­gatni. Olykor kiegyensúlyozott, máskor szétszórt, mint a tizen­évesek általában. A felsorolta­kon kívül hobbija a történelem, a politika, az irodalom meg a sütisütés. Ami a díjait illeti, a Controll Bt. Fitness Centertől 1 éves klubtagsági igazolványt kapott, hogy ott mozogjon, így fel ne szedjen néhány pluszkilót. A Solami ajándékcsomaggal ked­veskedett neki, az Aszpik salá­tabár ezer forint értékű étkezési jeggyel díjazta. Mindezeken kí­vül a tavaszi szünetben 3 napos, 2 személyes, idegenvezetővel ellátott ausztriai utat kapott. Hogy kivel utazik, azt még nem tudja, de az esetleges jelentke­zők ebbéli szándékának a meg­könnyítése érdekében halkan megsúgom: az idei Miss Vargá­nak már van barátja. Sőt lassan másfél éve jóban-rosszban ki­tartanak egymás mellett... D. Sz. M. Ági a koronán és az elsőségen kívül még a legszebb lábú ver­senyző díját is megkapta. A jutalom ezer forintig féktelen dőzsölést jelent az Aszpik sa­látabárban. ttiáron ******** SSÄ*»-"*’**" A áriuk vásárlóin«3'1 ^ \ léssel vaflU | Csökkent a népesség Az év eddig eltelt időszaká­ban tovább fogyott az ország lakossága - tájékoztatta a Köz­ponti Statisztikai Hivatal az MTI-t. Az adatok szerint a nyolc hó­nap alatt 77 ezer 520 csecsemő született, 5100-zal kevesebb, mint a múlt év azonos idősza­kában. Ugyanakkor 99 ezer 502-en haltak meg. A rendkívül magas halálozási arányszám egy év alatt nem változott. Csökkent viszont a csecsemőha­landóság, az egy évvel ezelőtti 14-ről 12 ezrelékre. Összessé­gében a lakosság létszáma 8 hónap alatt 22 ezerrel fogyott, s úgy tűnik, hogy ez a folyamat nem áll meg. Nyolc hónap alatt 36 ezer 752 házasságot kötöttek, 8 szá­zalékkal kevesebbet a tavaly ilyenkorinál. Csökkent a terhes­ségmegszakítások száma is, az egy évvel korábbihoz képest 17 százalékkal. Az ország közútjain összesen 11 ezer 832 személyi sérüléssel járó baleset történt, 26 száza­lékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ezren haltak meg, 20 százalékkal kevesebben, mint tavaly. Bár a személyi sérülés­sel járó közúti balesetek száma lényegében nem változott, ke­vesebb volt a balesetek halálos, illetve súlyos sérülést szenve­dett áldozata. Kedvező változás, hogy a ko­rábbi években tapasztalt mere­dek emelkedés után kevesebb bűncselekmény történt az or­szágban. Kilenc hónap alatt 291 ezer bűncselekmény vált is­mertté, csaknem 40 ezerrel ke­vesebb, mint tavaly. (MTI) Látlelet WSKKM A kérdések üresen futnak végig Viszolygással is szemlélhetjük a körülöttünk zajló politikai eseményeket (melyekben ki ilyen, ki olyan mértékben vesz részt), s ugyanígy aggodalommal is. Mert minden kérdésessé vált, nincs bizonyosság, csak a kételyek halmozódnak egyre. Van-e szellemi baloldal és jobboldal? Hányféleképp lehet ma­gyarnak lenni? Ha a rendi szellem önmagával azonosítja a nem­zeti karaktert, ha a társadalmi csalódottság egyre szembetű­nőbb, miben lehet még bízni? Pártokban vagy a pártok nevében fellépő engeszelhetetlen politikusokban? Tetszetős ígéretekben vagy önbecsapó jóslatokban? Ha bárki biztos pontot keres, az iménti kérdéseken már tűnődnie sem kell. Hanem sokkal inkább annak felismeréséhez kell eljutnia, hogy az emberi méltóság és szabadság semmi másra nem váltható át. Nem helyettesíthető politikai hitvallással és elkötelezettséggel, még kevésbé olyan érzületekkel, melyek a nemzeti létállapot torz felfogásából erednek. A túlbuzgóság példáival amúgy is nap mint nap talál­kozhatunk. S a politikai ideológiák, a hatalmi gyakorlat és a gazdasági süllyedés szorításában vergődő állampolgárok vég nélkül kérdezhetnek; megfontoltan és esetlegesen, pillanatnyi érdekfelismerés és távlatos szemlélet alapján egyaránt. Ám míg a politikai felszínen, az ideologikus látszatok vilá­gában nagy változásokat látunk, addig mélyebbre tekintve mintha minden mozdulatlan lenne. Az állampolgárok alapbeál­lítottsága lényegileg változatlan maradt. Az eszme és valóság megint kettészakadt, s az, aki nem politikai értelemben viszo­nyul a nyomorúságos hétköznapok világához, valóságos kérdé­seire sem kap választ. Akár megvalósultnak hazudja a rend­szerváltáshoz ilyen-olyan formában fűződő eszméket, akár ki­békül velük, akár elutasítja, csak a bizonytalanság erősödhet benne. Holott az eszméknek bizonyságot kellene adniuk, ön­ismeretet kellene erősíteniük, nem pedig olyan képzelgéseket, melyek ideig-óráig jelentenek megnyugvást. Habár - költői képpel élve - a rendszerváltás felszabadította a megdermedt lel­keket, de a jövőkép realitása helyett a múlt nosztalgia illúziója maradt meg. Ráadásul azé a múlté, mely történetileg visszahoz­­hatatlan. Bármennyire irányadóvá is váltak bizonyos személyes meggyőződések és hajlamok, a reménybeli megújulást nem a történelmi példák örökös felemlegetése alapján lehet várni. Ép­pen ellenkezőleg; az állampolgárok félelme akkor csökken, ha megteremtődik az akarattal és tudatosan létrehozott kötődés egy közös jövőhöz. S míg az állampolgárok többsége úgy érzi, hogy az igazi gondokat még csak nem is látják a pártok, nemhogy megoldanák őket, a kérdések valóban üresen futnak végig. Kerékgyártó T. István Hasznos információk a Munkaügyi Értesítőben A közelgő ünnepeket meg­előző vagy követő napokban sokan kérik szabadságuk kiadá­sát. A Munkaügyi Értesítő no­vemberi száma hasznos infor­mációkkal szolgál a szabadság­gal összefüggő munkajogi kér­désekről is - tájékoztatta Pál Lajos, a Munkaügyi Miniszté­rium főosztályvezetője, a folyó­irat főszerkesztője az MTI-t. A folyóiratból megtudható, hogy a szabadság kivétele nem kizáró­lag a dolgozóktól függ, kiadásá­­sának időpontját általában a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedének felhasználásáról döntenek a dolgozók. A folyóirat olvasói megtudhatják, hogy 1993. de­cember 31 -éig érdemes-e nyug­díjba menni, vagy célszerű megvárni az új év első napjait. A lapszám foglalkozik az ebéd­idővel, az étkezésre szolgáló munkaközi szünet díjazásával, a munkáltatók adójogi kötelezett­ségeivel, az átlagkereset számí­tásával. Többször kérdéses, ki­adható-e a végkielégítés ter­mékben, terményben. E meg­lepő kérdésre is magyarázattal szolgál a folyóirat. (MTI) Kelemen Kata regénye Fuvolaóra a zöldségboltban Balra Kelemen Katalin, középen Dévay Gabriella tanárnő Nemcsak Amerika, Magyar­­ország (is) a korlátlan lehetősé­gek hazája. Kelemen Katalin története legalábbis ezt bizo­nyítja. Íme regényes esetének eleje: Élt egyszer egy nagyon szép kislány Szolnokon, aki világéle­tében zenét szeretett volna ta­nulni, ám szülei anyagi helyzete nem tette ezt lehetővé. Felcse­peredvén ismét csak tanulni szeretett volna, de, mint tudjuk, jelenlegi helyzetünk ezt sok csa­ládban még inkább nem teszi lehetővé. Kelemen Kata viszont tudta, megáldja őt az Úr: tanulni is fog, és pénzt keresni is. így történt, hogy a Pozsonyi és Moha út sarkán levő zöldség­boltban munkát talált. A többit mondja el ő maga:- A fuvola az egyik legszeb­ben szóló hangszer szerintem, ezért mindig vágytam rá, hogy zenét tanulhassak. Úgy egy-két évvel ezelőtt egy istentisztele­ten láttam egy lányt, amint fu­volán játszott, s a dicséret olyan, de olyan szépen szólt, hogy ott nyomban kértem az Urat, adjon nekem is lehetősé­get arra, hogy ezen a hangsze­ren játszhassak. Közben egy­szerre történt meg, hogy jó munkám is lett, és egyik isme­rősömtől kölcsön kaptam egy fuvolát. Elvittem ahhoz a lány­hoz, aki oly szépen fuvolázott az istentiszteleten. Ő szólaltatta meg először. Az volt a vélemé­nye, hogy a hangszer kiváló ál­lapotban van. Ezután már gyor­san pörögtek az események. Szalóczyné Dévay Gabriella személyében - aki a jászberényi zeneiskolából jár át Szolnokra - nagyon jó fuvolatanárra talál­tam. Ekkor már csak egy bök­kenő volt: amikor ő ráért, én itt dolgoztam a zöldségboltban, tehát úgy látszott egy pillanatra, hiába állt össze minden arra, hogy tanulhassak, nem tudok órákra eljárni. A tanárnő, mi­után meghallgatott, volt olyan kedves, felajánlotta, hogy eljön ő a zöldségboltba, és itt tartjuk meg az órát.- A vásárlók meglepődnek azon, hogy éppen itt fuvolázik?- Nem. Érdekes módon in­kább örülnek, sőt olyan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a zöldségbolt el­adója fuvolazenével várja a ve­vőket. Egyébként csak minden második héten tartjuk itt az órát. Nagyon köszönöm a tanárnő­nek, hogy eljön ide. Az első hé­ten olyan a munkabeosztásom, hogy be tudok menni a zeneis­kolába, akkor ott tartjuk az órát.- Mik a jövő tervei?- Most már úgy látom, lehe­tőségem nyílt rá, hogy hangver­senyekre is járhassak. Ha már nagyon jól megy a fuvolázás, az a célom, hogy zenekarban játsz­­szam - és természetesen szeret­nék nagyon sok dicséretet fújni. K. Sz.

Next

/
Thumbnails
Contents