Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-18 / 295. szám

1993. december 18., szombat Hazai tükör 3 Áfész kontra önkormányzat „Gázolajbűz” nélküli benzinkút Tiszaszentimrén Az Áfész és a tiszaszentim­­rei önkormányzat között ki­robbant peres ügyben tegnap a polgármester véleményét tártuk olvasóink elé. Ezúttal a másik oldalt, az Áfészt keres­tük fel, ahol Végh Gyuláné ügyvezető igazgató nyilatko­zott lapunknak:- Nem szívesen nyilatkozom az ügyben, mert véleményem szerint itt a jogelődök szerződéskötésének hiányos­ságai, pontatlansága okozza a legnagyobb bonyodalmat. A benzinkút esetében Domonkos úr, az akkori tanácselnök, ré­szünkről pedig Rajki Imre el­nök, Fekete József általános he­lyettes egyeztek meg, úgy hogy 50-50 százalékos teherviselés­sel a telket, vízzel, villannyal, úttal együtt az önkormányzat adja és a mi általunk biztosított anyagokból felépíti az épületet - végzik el a kivitelezést. Erre az Áfész ekkor pályázat útján a megyei tanácstól 600 ezer forint támogatást kapott, amit azonnal átutaltunk a szentimrei tanács­nak, akik még 600 ezer forinttal járultak hozzá az építéshez.- Ezt nem értem. Ők azt mondják, hogy egymillió 200 ezer forinttal „szálltak” be az építkezésbe. Ezek szerint ebből 600 ezer az önöké?- Ez így is van szerintünk. De több peres eljárás is folyik kö­zöttünk, ilyen tisztázatlan kér­dések miatt. A pereket idén ta­vasszal indították el. Irreálisan magas bérleti díjat követelnek a volt gyógyszertár épületéért, amiben ma a Gyöngy presszót és egy bútorboltot üzemelte­tünk. A benzinkút esetében pe­dig egymillió 200 ezer forintot, amiből - legutóbbi tárgyaláson ezt a bírónő is említette, 600 ezer Ft a mi jogos tulajdonunk. Most patthelyzet van, mert ne­künk nincs tulajdonjogunk. Hi­ába javasolta a bírónő, hogy egyezzünk meg a bérleti díjon. Hogyan, kérdezem én, mert a vállalkozó által befizetett havi 18 ezer Ft még az amortizációs költségeinket sem fedezi. Értem én, hogy így felajánlja szá­munkra a Gyöngy presszót és a bútorboltot, valamint a benzin­kutat, de kéri érte cserébe a „Vadliba” éttermet, de azt is úgy, hogy még mi adjunk nekik egymillió 800 ezer forintot.- Van itt egyáltalán megol­dási lehetőség, vagy most már csak a peres út a járható?- Ha nullán ki tudnánk egyezni, már az elkerülhetővé tenné ezt. Én úgy látom, hogy ők meg akarják szerezni a tulaj­dont, de úgy, hogy pénzt kémek érte. Ha csak a telek árát kér­nék, már az tárgyalási alap lenne. Mi a többi követelésük fejében hosszú évekig lakossági szolgáltatást végeztünk. A leg­nagyobb baj azonban, hogy olyan korábbi jegyzőkönyvek vannak, melyek a jövőbeli lehe­tőségekkel, esetleges értékesí­téssel egyáltalán nem foglal­koznak. Csak szóbeli megálla­podások vannak, ezért válik szükségessé, amennyiben addig nem születik megállapodás, a korabeli szerződő felek meg­hallgatása: Domonkos József tanácselnök, Beleznay Sándor az akkori tanácstitkár, Rajki Imre áfész-elnök, Fekete József elnökhelyettes, és Fülöp Sán­­domé főkönyvelői voltak tudói ennek.- Kezd izgalmassá válni. Tud még valamit hozzáfűzni?- Csak azt, hogy a három év­vel ezelőtti dolgokra, az igaz­ságra derüljön fény. Az akkori árakon, nem úgy, ahogy az ön­­kormányzat gondolkodik - az inflációval megnövelt módon. Többet nem kívánok mondani. * Ha nem, hát nem! De vajon milyen érdekek, milyen vélt vagy valós sérelmek mérgesítet­ték el így a helyzetet. Kik a tit­kok tudói? Van-e még remény, hogy egyezség szülessen. Meg­kérdezve a lakosságot is. Mert a peres ügyek összes tárgya va­lamikor az ő érdekükben is épít­tetett fel. Hogy tankolni tudja­nak, ebédelni a község egyetlen éttermében, bútort vásárolni vagy netán egy fröccsöt meginni a Gyöngy presszóban. Úgy ér­zem, hogy akkor a „remélt ha­szon” mintha nem lett volna ilyen „bíróságigmenően" fon­tos! Percze Miklós Pihenőidő vagy több munkabér? Egy munkaügyi akció tapasztalatai (Folytatás az 1. oldalról) A túlmunka két egymást kö­vető napon a négy órát nem ha­ladhatja meg. Találkoztak olyan ipari üzemmel, ahol a nemzet­közi vásáron dolgozó kereske­dők anyagi elismerésére nem ta­láltak más megoldást, mint a túlóráztatást. A túlmunkának és az éjszakai munkavégzésnek vannak tilal­mai is, mely szerint a fiatalkorút és a terhes nőt éjszakára és az előbbit túlmunkára igénybe venni nem szabad. Ezzel szem­ben egy baromfifeldolgozó üzemben a 18 éven aluliakat - mivel legtöbbször csak őket le­hetett erre rávenni - rendszere­sen túlóráztattak. A munkaidő tartamára vo­natkozó általános szabály a napi 8 óra, amelyet a készenléti jel­legű munkakörökben, illetve a munkaidő keretjellegű megha­tározásával lehet utóbbi esetben max. 12 óráig növelni. Ami biz­tos, hogy nem megengedett egy baromfifeldolgozó üzem cso­magoló munkásainak (nők) 24 órás folyamatos „dolgoztatása”. Egy mezőgazdasági szövetke­zet traktorosa az igazolások sze­rint májusban 28 munkanap alatt 369 órát dolgozott, s ha­sonló „teljesítményt” nyújtott a következő 3 hónapban is. A szabadságról - mint a pi­henőidő regenerálódásra lehe­tőséget biztosító részéről - ne­hezen veszi tudomásul a két(!) fél, hogy azt a munkáltató a munkavállaló részére kiadja. Ezt a munkavállaló csak kivéte­les esetben válthatja meg pénz­ben. Az ellenőrök tapasztalatai szerint a munkáltatók nehezen értik meg, hogy a szabadságot nekik kell kiadni az esedékes­ség évében. Az egyik vállal­kozó megegyezett munkaválla­lóival, hogy szabadságot nem ad ki, azt megváltja pénzben. Az esetek többségében a munkáltatók és a munkaválla­lók érdekei egybeestek. Napja­inkban a legtöbb munkavállaló célja a minél több pénz megke­resése szinte bármi áron is. Az állam feladata lenne ennek a szemléletnek és gyakorlatnak a megszüntetése, mivel társa­dalmi méretekben ide is vissza­vezethető az emberek várható alacsony élettartama, a szét­hulló családok. Ez azonban csak hatósági eszközökkel nem oldható meg. -ez-A karácsonyi ajándéknál ezzel is számoljunk Videojátékok: Hatvan percnél ne tovább! Nem kétséges, a karácsonyi vásár kelendő portékája, az ajándékkínálat egyik sztárja immár nálunk is a videojáték. Biztos, hogy sikere lesz kicsik­­nagyok körében - ám a képer­nyőre varázsolt labirintusok, csatamezők és sportpályák nem teljesen ártalmatlanok. Tapasztalatok szerint akik gyakran, rendszeresen az úgy­nevezett agresszív típusú tévéjá­tékokkal szórakoznak, előbb utóbb maguk is érzékelhetően agresszívabbakká válnak. Sőt, a képernyős lövöldözés, bombá­zás, halálos sebek osztogatása (vagy elszenvedése) a gyön­gébb idegzetűeknél akár epilep­sziás rohamhoz hasonló tünete­ket is kiválthat. Arra is figyelmeztetnek a szakemberek, hogy a játékbeli siker erős koncentrációt, idegi erőkifejtést követel. Ezért az egy óránál hosszabb időtartamú videózás - elsősorban a gyere­keknek - különféle egészségi ártalmakat is okozhat. Játék közben tartsuk be a 3 méter távolságot - ellenkező esetben a viliózó kis figurák út­jának követése vagy irányítása nemcsak kifárasztja, hanem ká­rosíthatja is a szemet. Ferenczy Europress Vámvisszaélések novemberben Fogyasztótabletták mázsaszámra Csaknem 600 millió forint ér­tékű vámjogsértést derítettek fel novemberben a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancs­nokságának (VPOP) munkatár­sai novemberben. A VPOP-szervek 1.287 esetben kezdeményeztek eljárást pénz­ügyi bűncselekmény és sza­bálysértés miatt a múlt hónap­ban. E jogsértő cselekmények el­követőinek több mint fele kül­földi állampolgár volt. A ma­gyar elkövetők aránya az októ­beri 50 százalékról 40 száza­lékra csökkent. A novemberben felderített visszaélések között néhány kü­lönösen nagyértékű is akadt. A hegyeshalmi vámhivatal pél­dául 24.472 német márka érték­ben foglalt le egy magyar ál­lampolgártól több mint három mázsa fogyasztótablettát. A vám- és pénzügyőrök csempé­szet bűntettének alapos gyanúja miatt eljárást indítottak. November 4-én Rédicsnél egy albán állampolgár 48 darab könnygáz-sprayt, 5000 USA— dollárt és 10,700 német márkát kísérelt meg devizahatósági en­gedély nélkül az országból ki­juttatni. Egy török állampolgár a ru­házatában elrejtve szeretett volna az országba becsem­pészni november 14-én 195 da­rab aranytárgyat. A másfél kiló össz-súlyú, mintegy másfél millió forint ér­tékű aranytárgyakat a 2. számú Repülőtéri Vámhivatal lefog­lalta. (MTI) Mostanság Reményteli várakozással Az adventi koszorú gyertyáinak pislákoló fé­nyében béke és türelem költözik a telkekbe. A korán jött tél a hajnali fagyok szomorúságát a fenyőillat szolid derűvé oldja. Várakozunk a ka­rácsonyi ünnepekre. A remény s optimizmus, hogy az ünnepeket követő hónapokban szelídül körülöttünk az acsarkodás, talán illúzió. Né­hány hónap múlva megkezdődik a nemzeti vi­rágkarnevál. Szimbólumok, ígéretek hosszú kavalkádja. Minden erőfeszítés a vélt húsosfazék körüli helycserék előkészítésére összpontosul. Az ígé­rők egymásra licitálva küzdenek voksainkért. Közben a visszavonulók végkielégítésük össze­gét igyekszenek felsrófolni, mintegy váltságdíj­ként, örüljünk, hogy olcsón szabadultunk tőlük. Egyik fél azt igyekszik megmagyarázni, hogy már túl vagyunk a nehezén és kiérdemeltük a felkapaszkodás lehetőségét. Mások szerint utat tévesztettünk, ha másik irányba indulunk, el­érünk az ígéret földjére. Az ígéret földje sokak­nak már valóság, hiszen kárpótlási jegyeiken már megváltották. Emlegettek sokkterápiát és nagykörű közvé­leményt, no meg teljesítménycentrikus világot. Az indulatok, melyeket vélt vagy valóságos sé­relmek okoztak a feszültséggel telített közegben , lassan látványos dühkitörésekké transzformá­lódtak. A harag szembeállított egykori baráto­kat', küzdőtársakat. Gyanakodva néz egymásra munkavállaló és érdekképviselet, vállalkozó és politikus, megkopott 1990 nyíltszívűsége. Több­féle, tán sosem volt eszmeiség törésvonalai szaggatták a lelke mélyén optimista magyar közvéleményt zajló jégtáblákká. Az advent őszinte megtisztulásra való. Az önámítás helyett a józan számvetés ideje. Az in­dulatok helyére a gertyák közelségébe szeretet és türelem költözik. A panelházi gyerek mézes­kalácsházról álmodik. A késődélutáni szürkü­letben eszünkbe jut a gyermekkorunk, a rút kis­kacsából lett hattyú boldogsága és megpróbál­juk a mindennapok nehézségeit a villanyszám­lával és a fűtési díjjal együtt agyunk tudatalatti mély bugyraiba visszagyűrni. Örülünk annak, hogy képesek vagyuk örömet szerezni és együtt örülni szeretteinkkel. Az éjféli istentisztelet és a pásztorjáték csodája ebben az évben is jobb emberré teszi Mária országának polgárait. Félénken gondolok a tavaszra, amikor feldü­börögnek a tömegkommunikáció szellemi lóerői és működni kezdenek a biocsippek. Zümmögve megindul a kampány és néhány hét alatt dü­börgő égzengéssé gyorsul. Mindent elborít a nagy színielőadás reklámja. Minden jelölt meg­próbálja elhitetni velem, hogy fontos vagyok a számára és majd engem fog képviselni, olyan érdekeimet is, amiknek még nem vagyok tuda­tában. Sajátkezű aláírásokkal te le rótt képesla­pokkal és kérdőívekkel tömik tele a postaládá­mat. Házam furcsa világranyíló elektronikus ab­lakán beszivárognak a vacsorám mellé a kam­pány arctalan koboldjai. Több lovat megült hu­szárok tevén próbálnak átfutni a közismert tű fokán. Kezdő és deresedő hajú szónokok csap­nak össze. Ki kell választanom az igazit és az igazat, el kell különítenem az ocsút a búzától. Jön a próbatétel, mint a mesében. Ha rosszul választunk, jónéhány mezőt visszalépünk az életszínvonalunkért és jövőnkért játszott össz­népi társasjátékban. Nem vihetjük magunkkal sajátkezűleg barká­csolt lucaszékünket, hogy lássuk, ki a boszor­kány, ki nem. A hivatásos hazugságvizsgálók sem igazán elfogulatlanok ebben a szituáció­ban. Talán egyetlen dolog nyújt biztos támaszt majd, ha visszaemlékszem adventi fogadalma­imra, amelyeket az ünnepközeli, fenyőillatú em­berszeretet hatására gondoltam ki, nevezetesen nem Gambrinus részére találták ki a közéleti pályát és a választási tülekedést. Lehetséges, hogy míg a vélt húsosfazék körüli helycserékért zajlik a küzdelem, kevesebb figye­lem terelődik a szemlélődve élő asztaltársasági emberre, aki azért egy kevés megbecsülést meg­érdemel a köztől, mivel távolmaradása a tüle­kedéstől csak csökkenti a nemzeti jövőkép sötét tónusait. Ha adventi hangulattal és őszinteségtől át­hatva több önjelölt és jelölt jól átgondolná áhí­tott közéleti szerepének felelősségét, talán még a következő néhány hónap is könnyebben telne. Gambrinus Mint képünkön is látható, nagy érdeklődés kísérte a „Szerencsekosár” nyereményak­ció sorsolását az Élker Kft. Aranykanna ABC-jében, ahol tizenkét élelmiszeripari cég termékeiből összeállított ajándékcsomagok találtak gazdára. (Fotó: N.Zs.) Telefondoktor a fűtésről A december 20-tól 26-ig ter­jedő héten a Telefondoktor a legcélszerűbb szobai hőmérsék­letről és a levegő egészséges nedvességtartalmáról tájékoz­tatja az érdekelteket. Különösen nágy jelentőséget tulajdonít a megfelelő páratartalomnak, mert a száraz levegő kiszárítja a légutak'nyálkahártyáját. A sza­badból beáramló téli levegő pá­ratartalma a szobában felmele­gedve mindössze 10-20 száza­lékos, holott az egészséges és optimális 50-60 százalék lenne. Az ideális páratartalom csök­kenti a kellemetlen köhögési ingert és megakadályozza a szá­jon át lélegző náthás beteg tor­kának kiszáradását is. A Telefondoktort a 117-2111 számon hívhatják fel az érdekel­tek. (MTI) Békés, boldog karácsonyt, sikerekben gazdag, áldásos új esztendőt kíván valamennyi tisztelt vásárlójának a Szolnok, Thököly úti CSAPÁGYAK ÉS TARTOZÉKOK SZAKÜZLETE ...hogy gördülékenyen menjenek a dolgok. SKF viszonteladó 5KF *.*»* PRÍMA CSAPÁGY Kft. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents