Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-18 / 295. szám

2 1993. december 18., szombat Körkép Melescanu az emberi jogokról Warren Christopher ame­rikai külügyminiszter csü­törtökön Washingtonban felhívta román kollégája, Teodor Melescanu figyel­mét, hogy kormánya fon­tosnak tartja az emberi jogi normák szigorú betartását, amint az Románia EBEÉ-, illetve Európa Tanács-beli tagságából is fakad. A há­romnapos washingtoni lá­togatáson tartózkodó Me­lescanu azt válaszolta, hogy Románia szintén nagy je­lentőséget tulajdonít az EBEÉ- és ET-tagsággal járó emberi jogi kötelezettségek teljesítésének. Szerbia választás előtt Csütörtökön éjfélkor Szerbiában befejeződött a választási kampány, a va­sárnapi parlamenti szavazás előtt elvben már nem foly­tathatnak propagandát a pártok, amelyek egyébként meglehetősen halványan szerepeltek a két hónapos választási felkészülés ide­jén. Nyomozás a levélbombák után Az osztrák rendőrség meg­rohamozta a tíz évi börtön­­büntetését töltő újfasiszta vezér, Gottfried Küssel bé­csi lakását. Elkéstek: Küssel helyettese, Gerhard Endres, akinek letartóztatása volt a cél, időben eltűnt. A szom­szédok vallomása szerint Endres nem sokkal előbb még ott járt a lakásban, amelyet Küssel letartózta­tása után az általa alapított újfasiszta szervezet, a VAPO, minden jel szerint, továbbra is központként használt. Az osztrák sajtó, mindenekelőtt a levél­bomba-merényletek nyo­mozása ügyében különösen jól és általában megbízha­tóan értesült Kurier feltéte­lezi, hogy Endres Magyar­­országra menekült. Horvát-muzulmán tűzszünet A boszniai horvát és mu­zulmán erők parancsnokai - az ENSZ közvetítésével fo­lyó tárgyalásukon - megál­lapodtak, hogy karácsonyi tűzszünetet tartanak. Lengyelország EK-tagságáról Lengyelország teljes jogú EK-tagságáról a tárgyalá­sok 1996-ban kezdődnek meg - jelentette ki Alexan­der Dijckmeester, az EK Varsóban tárgyaló küldött­ségének a vezetője. A PAP lengyel hírügynökség be­számolója szerint Dijck­meester elmondta: az EK azután indítja meg a tárgya­lásokat a lengyel tagságról, miután felvételt nyertek a jelentkezett EFTA államok (azaz Ausztria, Svédország, Finnország és Norvégia). Erre 1995 végén kerülhet sor. Végső búcsú Antall Józseftől (Folytatás az I. oldalról) miniszterelnöktől. Főt hajtott a kormányfő koporsója előtt Varga Béla, az 1945-ös Nem­zetgyűlés elnöke, aki politikai harcostársa és személyes barátja volt Antall József édesapjának. A ravatalhoz járult Szűrös Mátyás alelnök vezetésével a Magyar Országgyűlés hivatali apparátusa. Családjuk kíséreté­ben megjelentek a köztársasági megbízottak. Tisztelgett az el­hunyt kormányfő emléke előtt Demszky Gábor főpolgármester és Budapest vezetése. A rava­talhoz járult Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, valamint a határon túli magyarság képviselői. Az Alkotmánybíróság, a honvédelem tisztikara, a bel­ügyi tábornoki kar és a fegyve­res testületek vezetői szintén el­búcsúztak Antall Józseftől. A ravatalhoz járultak a magyar egyházi vezetők, köztük Paskai László bíboros, esztergomi ér­sek. A magyar szellemi élet jeles képviselői után a Köztársasági Őrezred tagjai, valamint Antall József személyi testőrei búcsúz­tak a miniszterelnöktől. Eljöttek az egykori, Toldy Gimnáziumi tanítványok és elbúcsúztak azok a volt munkatársak, akikkel a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban dolgozott együtt Antall József. Ezt követően a Magyarorszá­gon működő mintegy nyolcvan nagykövetség és misszió veze­tője, illetve képviselője tisztel­gett Antall József ravatalánál. A déli órákra szinte teljesen ellepte a Kossuth teret a rész­vétnyilvánításra egybegyűlt polgárok tömege. Röviddel 12 óra után megnyílt a Parlament kapuja az ország lakossága előtt, hogy a ravatalnál végső búcsút vehessen az első szaba­don választott Országgyűlés kormányának miniszterelnöké­től. A gyászolók, mielőtt felha­ladtak a Kupolacsarnokba ve­zető, piros szőnyeggel borított főlépcsőn, bejegyezhették ne­vüket a tiszteletadók könyvébe. Majd Antall József végakaratát követve koszorú helyett egy­­egy szál virágot helyeztek el a ravatal mellett. Távozáskor a gyászolók em­léklapot vehettek át, amelyen Antall József arcképe alatt egy idézet áll az 1990. őszi taxis­blokád idején, első kórházi ke­zelése alatt adott emlékezetes nyilatkozatából: „Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.” (MTI) Ma temetik a miniszterelnököt A pénteki parlamenti búcsúz­tatást követően ma helyezik végső nyughelyére Antall Jó­zsef kormányfőt a Kerepesi te­metőben, a Deák-mauzóleum közelében. Ezt megelőzően reggel gyászmisét tartanak a Duna-parti Piarista Kápolnában az elhunyt miniszterelnök csa­ládja és szűkebb baráti köre je­lenlétében. Tíz órától a Magyar Demokrata Fórum tisztségvise­lői és a párt parlamenti képvise­lőcsoportjának tagjai tiszteleg­nek Antall József ravatalánál, az Országgyűlés Kupolacsar­nokában. A külföldi delegációk kondoleálását 11 órától fogadja a koporsó mellett a kormányfő családja, valamint Boross Péter ügyvezető miniszterelnök és Lezsák Sándor, az MDF ügyve­zető elnöke. A gyászszertartás déli 12 órakor veszi kezdetét, amikor a harangszóra elhelyezik Antall József koporsóját a Kossuth té­ren, a Parlament homlokzatánál felállított ravatalon. A Himnusz elhangzása után Szabad György, az Országgyűlés el­nöke, majd a világ magyarsága nevében Sütő András író búcsú­zik a miniszterelnöktől. Az egyházi szertartást követően megindul a gyászmenet a Kos­suth térről a Kerepesi temetőbe, ahol a Nemzeti Panteonban ke­rül sor a gyászszertartásra. A sír beszentelése után helyezik végső nyugalomra Antall József földi maradványait. (MTI) Közgyűlést tartott a mezőtúri polgárőrség Az állampolgárok biztonságáért A mezőtúri polgárőrség a hé­ten közgyűlést tartott a bérmen­tesen rendelkezésükre bocsátott Bella Itália étteremben. A közgyűlésre meghívást ka­pott és azon részt vett Berényi István az OPSZ megyei össze­kötője, Kolozsi József a megyei bizottság elnöke, Molnár Gábor a megyei bizottság titkára, Szegő János, Törökszentmiklós polgármestere - ahol a polgá­rőrség megalakulását 500 ezer forinttal támogatták - s Horváth András a törökszentmiklósi egyesület elnöke, Kurucz Jó­­zsefné a mezőtúri rendőrkapi­tányság és Lévay Albert képvi­selő, az önkormányzat részéről. Balázs Jánosné, az egyesület titkára röviden ismertette az alapszabályzatot, a különböző szervekkel és szervezetekkel való együttműködés formáit. Kiemelt feladatként említette az ifjúságvédelmet, és hangsú­lyozta, hogy az egyesület egyet­len hivatalos szervnek sincs alá­rendelve. Azokkal együttmű­ködve, a bűnmegelőzés érdeké­ben, a jobb közbiztonság meg­teremtéséért közösen munkál­kodva kívánnak dolgozni. En­nek érdekében speciális csopor­tok - lakóhelyi, ifjúságvédelmi, cigány, piaci, időszakos ren­dezvények felügyelői, stb. - megteremtése és hatékony mű­ködtetése 1994-től a céljuk. A jelelévő tagoknak - közöt­tük négy hölgynek is - átadták azokat az OPSZ által hivatalos sorszámmal nyilvántartásba vett igazolványokat, melyekkel járőrözés közben intézkedhet­nek. -ca-Az APEH Jász-Nagykun-Szolnok megyei Igazgatósága 1994. január 1-i belépéssel jogtudományi egyetemi, továbbá államigazgatási főiskolai végzettségű munkatársakat keres a jogi és adóeljárási osztályára. Jelentkezés 1993. december 31-ig a személyügyi vezetőnél (Szolnok, József A. u. 22-24.). mosss/ih-Magyar-német segélyprogram A jövőre kezdődő ma­gyar-német segélyprogram elő­készítéséről tárgyalt Budapes­ten Bogár László külgazdasági államtitkár és Walter Kittel, a bonni szövetségi gazdasági mi­nisztérium államtitkára. Meg­beszéléseik végeztével elmond­ták: az 50 millió márkás pénz­segéllyel együtt az elmúlt évben Magyarország 120-130 millió márka összegű vissza nem térí­tendő támogatást kapott a német kormánytól. (MTI) Advent „És én azt gondoltam, hogy az életünk nem más, mint nyugta­lan, örök várakozás, és mikor az ember többé semmit se vár, az mindennek a vége már” - énekli Koncz Zsuzsa egyik régi lemezén. Ez az ádvent. A keresztény eredetű advent az „adventus Domini” kifeje­zésből származik (jelentése: „az Úr eljövetele”). így hívjuk ma a karácsony előtti négyhe­tes időszakot. Az ádvent szó tehát érkezést, eljövetelt je­lent. Tartalma pedig a várako­zás, az előkészület. De nem­csak a karácsonyra. Az ádvent sokkal egyetemesebb értelmű. Sőt a karácsonyra felkészítő ádventet is csak azért ünne­pelhetjük, mert maga az egész emberi élet adventi jellegű. Időben él az ember. Ponto­sabban a múlt és a jövő hatá­rán, a jelenben. De a jelen - a múlt és jövő hajszálnál is vé­konyabb érintkezési felülete - megragadhatatlan, csak egy pillanat, amely folytonosan ki­siklik a kezünk közül. Mégis ez a megállíthatatlanul előre­haladó pillanat, amelyben múlttá lesz a jövő, egyetlen le­hetőségünk. Ebbe, tudatunk és emlékezésünk szintjén a múlt, ami tulajdonképpen már nincs, és a jövő, ami még nincs, való­sággá válik. S így - furcsa mód - ez a két „nincs” határoz meg minket a jelenben, de nem egyformán. Az emlékei­ből nemigen élhet az ember, legfeljebb egy-két memoáríró, tehetsége és élményei szerint jól vagy rosszul. A többieket a jövő élteti. Az ember arccal a jövő felé él. Bár a múlt való­ságosabb, hiszen ha elmúlt is, egyszer .jelen” volt, mégis sokkal inkább a jövőből él az ember, a jövő határozza meg, amely nincs és ezért kiszámít­hatatlan. Ennek a jele a vára­kozás. Amire várunk, arra ké­szülünk, ez mozgat minket, fe­szít és ösztönöz. Ha várunk arra, akit szeretünk, készülő­dünk és készülünk az érkezé­sére, hogy méltó módon fo­gadhassuk. Ha nem valakire, hát valamire várunk. Akinek problémája van, a megoldásra; a beteg a gyógyulásra (s ha nem várja, nem akarja a gyó­gyulást, valószínűleg nem is fog meggyógyulni); a tanuló a vizsgára, a jó bizonyítványra s aztán a szünidőre vár. De a puszta várakozás nem elég, tenni is kell érte, s így is törté­nik. Mindig új és új célokat tű­zünk magunk elé, s megvalósí­tásukon fáradozunk. A ház, ami még nincs, de szeretnénk, ha lenne, szinte „építteti ma­gát” velünk, s nincs megállá­sunk, amíg el nem készül. Az­tán megint valami új kell, mert amit elértünk, az sohasem elég, mert minden csak addig öröm, amíg meg nem szerez­tük, s ha elértük, megint va­lami más kell. Az „ádvent a várakozás megszentelése” - mondja Pi­­liszky János. Nem pusztán azért, mert a szent karácsonyra vonatkozik, hanem mert min­den várakozásunkat megszen­teli az, hogy végül is az abszo­lút jövőre várunk. A zsidó hit és a belőle kinövő keresztény­ség úgy tekintik az embert, mint az abszolút jövőre nyitott lényt, aki nincs bezárva múltja és belátható jövője négy fala közé. A jövő kiszámíthatatlansága teszi várakozásunkat (és éle­tünket) érdekessé. Ha minden pontosan „bejönne”, ahogy várjuk, valószínűleg nem is várnánk semmire, s belepusz­tulnánk az unalomba. A jövő titokszerűsége a nyitja életünk értelmének. Az abszolút jövő mindig megmarad titoknak (és ezért sohasem veszít érdekes­ségéből), de minden időbeli várakozásunk tőle nyeri fényét és erejét. Nélküle értelmetlen is lenne bármire is várnunk, mert létezése nélkül minden a végső pusztulásé lenne, s vá­rakozásunk, amely mindig túl­lép azon, amit már elért, végül semmibe torkollna, nem a be­teljesedésbe. „A sivatagban az a szép, hogy valahol egy kutat rejt” - mondja Saint-Exupery Kis Hercege. Ez a kút - amely táplálja ki­apadhatatlan várakozásunkat, reményeinket, nem üres, nem kiszáradt, hanem a mítoszok nyelvén: az „élet vizével” van tele, a Biblia nyelvén az „élő vizek forrása” - ez az abszolút és teljes jövő, amely felé jele­nünk tart és amely végső moz­gatónk. De míg a kút mozdu­latlanul várja a szomjas ván­dort, ez a jövő maga is tart fe­lénk, közeledik hozzánk, ád­venti jellegű, amint a Bibliá­ban a Jelenések Könyve mondja róla, hogy ez az, „aki volt, aki van és aki eljövendő” (Jel 1,8). S ha a mi ádventünk és az ő adventje - várakozá­sunk és eljövetele - találkozik, akkor beteljesedik és örök je­lenné válik az, ami minden ember jövője és végső remé­nye. Kárpáti Sándor rk. lelkész Veterán motorok Százhetven motorkerékpár­ból álló magángyűjteményéből száztízet mutat be motormúze­umában a gyomaendrődi Sóczó Elek, aki a nem mindennapi gyűjtőszenvedélyhez bognár­mesterként keresi meg a ráva­­lót. Tíz éve gyűjti a gyomai mester a régi motorkerékpáro­kat, s gyűjteményében az 1920-as években gyártottaktól az újabbakig szép számmal akad német, amerikai és szovjet gyártmányú is. A régi motoro­kat helybéli szakemberek segít­ségével reparálja. A magán mo­tormúzeumban kiállított 110 gép 78 márkát képvisel. (MTI) Kulturális fesztivál Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) Matúz János dramaturg, az alapítvány kuratóriumának társelnöke kiemelte, hogy a Szemafor a város kulturális éle­tét próbálja szervezni, ezért a te­lepülés vezető kulturális intéz­ményeit, sajtóorgánumait tömö­rítették a fesztivál megrendezé­sére. Az esemény célja az is, hogy összegyűjtse azokat a mű­vészeket, akik jelenleg Szolno­kon dolgoznak, illetve a múlt­ban dolgoztak. Az egy hónap alatt a szerve­zők megpróbálják Szolnok szel­lemiségének átfogó képét be­mutatni. A választások évében tartandó fesztivál arra is keresi a választ, hogy létre lehet-e hozni egyfajta egységet a kultúra je­gyében az egyébként (politikai­lag) másképpengondolkodó emberek körében. Az esemé­nyek öt hete alatt nem kívánnak kulturális dömpinget előidézni, hanem a lakosság minél széle­sebb rétegét szeretnék megszó­lítani, ezért a kulturális rendez­vényeket kiegészítik egyéb tí­pusú eseményekkel. A fesztivál ötletét máskülön­történeti kiállítás, a múlt és a je­len képeit felvillantó tárlat, számos pályázat, irodalmi és tudós est, portréfilm-bemutató, komolyzenei gálaest lesz. A bemutatók tapasztalatát szociológiai vizsgálat alapjává teszik, eredményeit a széles nyilvánossággal megosztják. A fesztiváli sajtótájékoztató résztvevői (fotó: nzs) ben elküldték minden megyei jogú városhoz, hogy csatlakoz­zanak. A nagyszabásúnak ígér­kező fesztivál fővédnökének Göncz Árpád köztársasági el­nököt kérték fel, aki e tisztséget el is vállalta. A Hol élünk? rendezvényso­rozatában egyébként több hely­gyűjteménye A Tiszaparti Gimnázium leánykara tegnap reggel, a Volán Rt. autóbuszával elindult a szlovákiai Galántára, ahol dr. Bartáné Góhér Edit vezetésével részt vesz a Kodály kórusok találkozóján. -nzs-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents