Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-17 / 294. szám

1993. december 17., péntek 13 Az ÍJj Néplap a szolnoki Pletykafaluban Kispénzű nyugdíjasok városrésze a Pletykafalu. Nem csoda, ha életük jeles eseménye a pénzt hozó postás érkezése. Néhányan már az utcán várják. Képünk egy ilyen pillanatot ábrázol. Farmosi Sándor postás özvegy Varjú Sándorné, Mihályi Györgyné és Bertalan Béláné gyűrűjében Gödrök a csatorna miatt Szó, mi szó, a Gólya utca lakói is elénekelhetik, hogy „a szolnoki utca jajj, de sáros, vé­gigmenni rajta nem tanácsos”. Autósok számára a belterüle­ten engedélyezett ötven kilo­méteres sebesség is csak vá­gyálom.- Pedig olyan fain út volt itt - panaszolja Papp Ferenc. - Saját pénzünkön, társadalmi mun­kában építettük. Egy éve csa­tornázták az utcát. Akkor tet­ték tönkre az úttestet. ígérték, hogy rendbe hozzák, de azóta nem történt semmi. Már arra gondoltam, hogy megrázom emiatt valakinek a gallérját. .. Azt hiszem, a környék lakói jobban örülnének, ha valaki­nek a kezét kellene rázni a gyors intézkedésért. Városszéle - világvége Iskola és faluház Fekete István tanár a kézilabda-diákolimpia városi döntőjének (III. korcsoport) I. helyezést elért csapatával Sűrű vágányhálózattal borí­tott pályatest öleli félkörbe a szolnoki Pletykafalu nevű vá­rosrészt. Városrészt? Falu ez valójában, egyetlen nevezetes­sége a szürkeség, a semmi. De ez csak a. látszat, a felszín, mert ahol emberek laknak, ott pa­rázslik az ezerarcú élet. Kijutni innen csak Jászbe­rény felé, illetve a két felüljá­rón, a Pestre vagy a városköz­pontba vivőn lehet. Meg a síne­ken át, ha valaki kísérti az Is­tent. Bár a Pletykafalut övező vasútvonal üstalakú kanyarján a Pestre vivő forgalmas út jelenti a fedőt, ez a városrész mégis csendes, visszahúzódó, nem hi­valkodó. Igaz, az itt lakóknak nincs is mivel dicsekedniök - legfeljebb az iskolával, az or­vosi rendelővel és a benzinkút­­tal. Dehát ezek nem jelentenek Természetesen túlzás az, hogy szálloda van a tápboltban, egyszerű fizetővendég-szolgá­lat ez. Most is három lengyel kocsi áll az udvarban.- A szomszédos lengyel piac­nak köszönhetően nagyon sok környékbeli kisember egészíti ki a nyugdíját azzal, hogy ki­adja szobáját - mondja Papp Lászlóné, a tápbolt vezetője. - Nekünk is jól jön ez, hiszen a férjem is, a fiam is munkanél­küli. Előnyünk van abból is, hogy a lengyel piacon mindent olcsóbban tudunk megvásá-Pletykafalu három kapuja közül a Kolozsvári hídhoz fű­ződik a legtöbb történelmi em­lék - pedig viszonylag nem régi múltra tekint vissza. 1939 őszén kezdték építeni. Félmillió pen­gőt emésztett fel. A költség ti­­zedrészét a város állta. Az épít­kezés 1940. augusztus 23-án fe­jeződött be. Néhány nap múlva a felüljáró alatt haladt át a bécsi tárgyalásra utazó román diplo­maták különvonata. Mint isme­retes, a második bécsi döntés alapján került vissza Eszak-Er­­dély Magyarországhoz. A felül­járó elnevezése tehát nem a vé­letlen műve. különleges látnivalót. A MÁV fűtőház mellett, a Kolozs­­vári-híd felépítéséig volt egy vasúti sorompó. Emiatt adták a városközpont felé eső első ut­cának a Sorompó nevet. Megle­het azonban az is, hogy jelkép­nek szánták az elnevezést, azt fejezve ki általa, hogy ott lezá­rul sok olyan előny, amely a vá­rosra jellemző. Megelégedtek ezért a környékhez illő olyan utcanevekkel, mint a Kacsa, a Galamb, a Gyík vagy a Veder. S, ha már helyileg nincs mi­vel dicsekedni, elő a nemzeti büszkeséggel. így lett Perczel Mór, Hajnóczy József, Bem tá­bornok, Martinovics Ignác, Dembinszky tábornok néhány újabban épült pletykafalui utca névadója. így legalább a múlt dicsősége vet némi ragyogást a Pletykafalu szürkeségére. rolni. Alig megyünk a boltba. Hozzánk mindig ugyanazok a vendégek járnak. Szeretjük őket, rendes emberek. Kölcsö­nös családlátogatás is kialakult már közöttünk. A néhány évvel ezelőttihez viszonyítva nagyon visszaesett az állatállomány a Pletykafalu­ban is. Pappné azt mondja erről:- Nemigen van már olyan porta, ahol 10-20 hízót nevel­nének. Az olyan hízótápra, amelyben húsliszt is van, nincs igény, csak arra, amely növényi anyagokat tartalmaz. A II. világháború időszaká­ban súlyos bombatámadásokat szenvedett el ez a környék. 1944. június 2-án a Kolozsvári híd délnyugati részén lévő fer­tőtlenítőbarakkokban és a kato­navonatokon tartózkodó néme­tek közül több mint ezeregyszá­­zan haltak meg. Az akkori és a következő légitámadások száz­harminchét szolnoki lakos halá­lát is okozták. A légitámadások következtében a háború végéig ki nem javítható sérülést szen­vedett a Kolozsvári híd is. Rendbehozatalához csak azután kezdtek. A mostani hídszerke­zet 1975 óta áll. Az Abonyi Úti Általános Is­kolát nyugodtan tekinthetjük fa­luháznak is, hiszen a városrészt érintő minden megbeszélésnek az a színtere. Fő tevékenysége természetesen az oktató-nevelő munka. Sajnos, a tanulók lét­száma itt is csökkenő tendenci­ájú. Most a kétszázhetven gyer­meket harmincnégy pedagógus oktatja. Ideális osztálylétszámok kialakítását teszi ez lehetővé. Egy ilyen körzetben szükség is van erre. Az igazi családpótló szerep így természetes.- Á tantestület fontos elve - mert különben nem tudnánk a rendkívül nehéz körülmények között élő gyermekekkel bánni - az, hogy szeretettel, megértéssel, igazi gondoskodással vegyük őket körbe - mondja Kissné Be­nedek Eszter, az iskola igazga­tónője. Korábban a barakkok, később a viszonylag alacsony lakbérek miatt a leghátrányo­sabb helyzetű családok idetele­­pülése volt a jellemző. Most örömmel észlelünk bizonyos fordulatot a panelházakból ide­­költözők révén. Különféle specialitások jel­lemzők erre az iskolára. Az alsó tagozatra például a Nefag műve­lődési házának segítségével lét­rehozott erdei iskola. Az igazga­tónő így mutatja azt be:- Alsó tagozatosaink ősszel és tavasszal - egy-egy hetet az erdei iskolában töltenek. Három éve gyakorlat már az is, hogy Kő­szegre is járnak az alsó tagozato­sak. Ebben a tanévben már két felső tagozatos osztályunk is csatlakozik hozzájuk. A kőszegi program az erdei iskolának szer­ves része. Nem jelent szünetet, hanem kemény munkát - de olyan élményekkel, melyeket a gyermekek sosem felejtenek el. Túlhajszolt életünk ártalmai kihatnak az iskolára. Az igazga­tónő így summázza ezeket:- Az a tapasztalatunk, hogy a gyermekek szeretetből, nevelt­­ségből és az egészséges élet­módból keveset kapnak oda­haza. Ezért fordítunk nagy gon­dot a testnevelésre is. A sportban olyan sikerélmények megszerzé­sét igyekszünk biztosítani szá­mukra, amik más területen „nem jönnek be”. Szerencsére nagyon jó testnevelőket fogtunk ki. Je­lenleg Fekete Istvánnak köszön­het sok mindent az iskolánk. Hi­hetetlen megszállottsággal és gyermekszeretettel neveli a tanu­lókat. Csak így érhettük el, hogy az idén a testnevelés szakos is­kolákat is megelőzve, városi első helyzett lett kézilabdacsapatunk. Áz Abonyi úti iskola tartalmi munkájának egyik részét jelenti az, hogy első körben vannak a diagnosztikus vizsgarendszer bevezetésében. Felső tagozatos tantestületük végigcsinálta ezt a gyermekbetegségtől a mostani kiforrott változatig. Az igazga­tónő szerint:- Sok múlik azon, hogyan van előkészítve a gyermek is, meg a szülő is. Nem a vizsgáztatás a fő vezérfonal, hanem az, amit ez a vizsgáztatás ad. Először is egy külső megmérettetést. Nagyon jó visszacsatolás annak a tanár­nak, aki élhet ugyan a szabadsá­gával, de mégis egy kötött tan­tervnek kell eleget tennie. Pletykafalu lakói körében erő­teljes az igény a gyermekek hat­hatósabb idegen nyelvi oktatá­sára. Sajnos, az iskolának nincs nyelvi laboratóriuma. A számí­tástechnikai képzésben előbbre tartanak. Tizenkét IBM típusú számítógépük van. A jövő évben már a harmadik osztálytól sze­retnék megkezdeni a Szegeden kidolgozott számítástechnikai szakosított tantervű oktatást. Tervezik a jövő tanévtől kezdve az angol és német idegen nyelvi tagozat létrehozását is. A jövő évben tervezik az is­kola tetőzetének a felújítását. Mind az intézet, mind a körzet szempontjából nagyon hasznos lenne, ha ez a felújítás tető­tér-beépítéssel párosulna. Több minden indokolja ezt. Az indíté­kok közül csupán egyet említ­sünk: az iskolai könyvtárat szük­ségmegoldásból egy erre a célra alkalmatlan szolgálti lakásból alakították ki. Miért Pletykafalu?- Miért hívják ezt a vá­rosrészt Pletykafalunak? A két megszólított asz­­szony közül így felel az egyik:- Néhány mostani utca helyén tanyai település volt. Az emberek összejár­tak beszélgetni. Talán ezért kapta ezt a nevet... Társa letorkolja:- Dehogy azért! Tudod, a Sári meg a Bora, az a két ronda vénasszony, akikkel senki nem áll szóba, akik olyan ijesztők, hogy az oroszok is miattuk mentek haza, azok köszörülik ál­landóan másokon a nyel­vüket, róluk nevezték el a települést. Mert ez két ca­fat... Helytörténeti kutatásom ezzel véget ért. A GYÓGYÍTÓ SAS. A Fekete Sas nevű gyógyszertárat alig egy éve nyitotta meg Kántor Györgyné. Addig a körzeti orvosi rendelőben egy gyógyszerszoba állt a betegek rendelkezésére. Aki ott nem kapta meg a szá­mára szükséges gyógyszert, mehetett a belvárosba. Arra, hopy milyen szükség volt erre a gyógyszertárra, bizonyíték az, hogy a betegek egymásnak adják a kilin­cset. Képünkön Kántorné egyik páciensével. Szálloda a tápboltban Papp Lászlóné birodalma: a tápraktár Az egyik főkapu A dunsztosüvegtől az üzletig Halra támad az ormányos teknős Van itt egy párját ritkító - legalábbis a Pletykafaluban pár­ját ritkító - üzlet; díszmadár- és díszhalkereskedés. Mihályi Kálmánné a tulajdonosa. Annak idején a férjének volt tücske, bogara, mindenféle jószága. Egyszer kapott egy díszhalat. Akváriuma nem volt, csak dunsztosüvege. így kezdte a haltenyésztést. A Kaposvári család - részben erre is alapozva - nyitotta meg Szolnok első díszhalüzletét. Az öreg Mihályi pék volt. Azért, hogy a feleségének is legyen va­lami hasznos elfoglaltsága, 1970 táján ők is nyitottak egy ilyen üzletet. Most hozzávető­legesen ötvenféle díszhalat meg papagájokat árusítanak. A halak között talán legszebbek a vitor­lások. Nem véletlenül hívják őket királynőnek is. Az állo­mány legérdekesebb színfoltja egy ormányos teknős. Nem áru­cikk, inkább csak „díszlet”. Több mint húszéves. Ezt onnan tudni, hogy húsz éve van az üz­let birtokában. Mostanában megerősödött a konkurencia. Sújtja a boltot a viteldíj emelése is. Nem való­színű, hogy egy negyven fo­rintba kerülő díszhalért száz­húsz forintos buszköltséggel menjen valaki a Széchenyi-la­­kótelepről a Pletykafaluba. Meg aztán a gyerekek zsebpénze is leapadt. Ilyen körülmények kö­zött csak Mihályi néni vélemé­nye szerint megy a bolt: „Sze­retni kell azt, amit az ember csi­nál.” Vagy kiadni az akváriumokra a horgászási engedélyt... Piac - pénz - bűnözés Pletykafalu számára olyan a lengyel piac, mint megyénk­nek a víz; áldás és átok egy­szerre. Áldás a fizetőven­dég-szolgálat és az olcsó árak miatt, átok a közbiztonság romlása miatt. Régebben az autótulajdono­sok nyugodtan az utcán hagy­hatták éjszakára a kocsijaikat. Napjainkban könnyen meg­esik, hogy kiszívatják a tank­ból a benzint, elviszik a kocsi­ban hagyott értékeket. Még az udvarokon álló autókkal is próbálkoznak. Az egyik lengyel kocsiból például sportcipők tűntek el. A Hajnóczy utcában leütöttek és kiraboltak egy férfit. Megtör­tént, hogy külföldiek saját hon­fitársaikkal is összetűztek. Logikus a következmény: ahol kialakul egy állandóan zsúfolt piac, ott megjelenik a zsiványokat vonzó pénz. Jól teszik tehát a pletykafa­lusiak, ha este óvatosan közle­kednek. Nem mintha tragiku­san vészes volna már ott a közbiztonság - de jobb félni, mint megijedni. Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Korényi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents