Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-15 / 292. szám

1993. december 15., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Gyásza van az országnak, gyásza van a nemzetnek - el­hunyt miniszterelnöke. E tra­gikus esemény nyomta rá bé­lyegét az elmúlt napok televí­ziós műsorára is, hozzá iga­zodtak hangulatban program­jai. Ami nemcsak természe­tes, de kötelessége is a nem­zeti médiának, hogy méltó­képp gyászolja ő is a kormány első emberét. Épp ezért kissé érthetetlen, hogy a döbbenet órájában, a halál hírének vétele után, amikor az országon a fájda­lom lett úrrá, hogyan tudta vasárnap este folytatni prog­ramját a belpolitika maga­zinja, majdnem úgy, mintha mi sem történt volna, mintha menne, mehetne minden za­vartalanul tovább. Ráadásul az egységes nemzeti gyász pillanataiban az ellentétes in­dulatokat kavaró, megosztó értelmiségi nyilatkozatháború szellemét idézte fel a kép­ernyőn. Persze más is elgon­dolkodtathatta a figyelmes nézőt, aki nemcsak a képer­nyőre, de hallgat a rádióra is. Az tudniillik, hogy miért csak tíz perccel hat után adta hírül Antall József elhunytának hí­rét a Magyar Televízió, holott az éter hullámhosszán már jó elébb a nagyvilágba is elju­tott. Lehet magyarázat, a rá­dió általában gyorsabb, fris­sebb a hírek továbbításában, ez esetben azonban a televízió „lassúsága” igen sajnálatos, sőt némiképp kegyeletsértő. Hisz amikor már a gyász kö­szöntött az országra, a képer­nyőn még mindig, a nemzet televíziójának képernyőjén a Csipet-csapat rajzfigurái ug­­rabugrándoztak vidáman. Va­jon hol rekedhetett el a halál hírének útja, hisz a Távirati Iroda már fél 6 körül közre­adta? Kár, hogy az említettek némi „árnyékot vetnek” a te­levízió igyekezetére, amellyel azután, a továbbiakban min­dent megtett a kiváló állam­férfi erényeinek, közéleti sze­repének és emberi nagyságá­nak méltó megidézésére. A józan politikus érdemeinek felsorakoztatására, aki bár 15 millió magyarért érzett fe­lelősséget, töretlenül volt híve mindvégig a jószom­szédi kapcsolatoknak is. Kapcsolatok E kapcsolatok, a jószom­szédság megértését, fontossá­gának elismerését egyébként a televízió maga is szorgal­mazza, sorozata van rá, s most újabb 13 részes akadémiát in­dított, hogy a Kárpát-meden­cében együtt élő népek histó­riáját áttekintse, hogyan is alakult sorsuk az évszázadok során - együtt. Benda Kálmán történész bevezető előadásá­ban világosan, a rá jellemző szigorú logikával vezette vé­gig hallgatóit, bennünket né­zőket a magyarság múltján, a honfoglalástól napjainkig, felmutatván, hogy ez a tér­sége Európának különböző népek gyűjtőhelye. Kezdve a honfoglalással, hisz Árpád sem lakatlan területre érkezett törzseivel, szlávok ősei, török eredetű avarok s más szláv apró települések léteztek a hazának elfoglalt területen. S nem véletlen - idézte Benda Kálmán -, István király in­telmeiben sem az idegenek megbecsülésére szólító gon­dolat. Befogadó ország va­gyunk, hallhattuk, az idők so­rán keletről érkeztek úzok, kunok, nyugatról szászok, vallonok, aztán ruténok, ro­mánok, szerb-horvátok más-más irányból. De a fő do­log, s az áttekintés summája is ez, soha nem vagy csak na­gyon ritkán származott etni­kai okokból ellentét az itt élő népek között, sokkal inkább társadalmi különbségek oká­ból. Történelmi példákat so­rakoztatott fel az akadémikus, amikor a különböző népek egyazon zászló alatt harcoltak jogaikért, lásd Dózsa paraszt­­háborúját is. De vallási türe­lemből is példát mutatott Eu­rópában először Erdély, ami­kor Tordán megszavazzák négy vallás egyenjogúságát. Az előadó egyértelműen ju­tott arra a következtetésre, s juttatott el bennünket ahhoz a gondolathoz, hogy itt, e Kár­pát-medencében nincsenek történelmi gyökerei a népek közötti acsarkodásnak, hábo­rúságnak, sokkal inkább a bé­­kességes együttélésnek. Ez a következtetés nyilván eszmei alapnak is számít a majd kü­lönböző részletkérdéseket taglaló, tudatot formáló elő­adássorozathoz. „Ez a házad” Kapcsolatok, jó kapcsola­tok, nemcsak szomszédos né­pekkel, nemzetekkel, egymás között is: emberek között. Ami feltételezi egymás elis­merését, még akkor is, ha az a másik tőlünk különbözik. Erre az alapvető emberi igényre figyelmeztetett Mezei András költő, aki épp oly természetesnek veszi, hogy zsidó, mint amilyennek azt tartja, hogy magyar. És szá­mára az lenne természetelle­nes, ha mások is nem így gondolnák. Származás és ho­vatartozás miért is zárhatná ki egymást? „Ez a házad” és a hazád - fogalmazódott meg szerdán este a portrészerű be­szélgetésben, amely érezhe­tően kapcsolódott a holocaust évfordulójához is, melyre az elmúlt héten emlékeztek szerte a világon. A költő Me­zei András is elsősorban eze­ket a tragikus időket idézte fel, s kevésbé szólott poétái munkásságáról; inkább em­beri nyugtalanságairól be­szélt, semmint művészi gond­jairól, problémáiról. A zsidó­nak lenni mintha kényes kér­dés lenne, egyeseknél, mosta­nában; mint az is, ha valakit annak tekintenek. Mezei ezzel az oktalan szemlélettel szállt szembe a képernyőn, amikor nyíltan vallotta meg azt, ami oly természetes, mint maga az élet. Házad, hazád, benne szülő­földed, a felnevelő, az útra in­dító; ahová ha el is hagyod, mindig visszatérhetsz, mert visszavár, visszafogad, erőt ad újabb küzdelmekre. így érzi ezt a zeneszerző, Szoko­­lay Sándor is, aki csütörtök este mutatta be szülőfaluját, Kunágotát, majd mindazon helyeket és személyeket, akiknek része volt, része van művészemberré válásában. Orosháza, Békéstarhos - isko­lái -, Gulyás György és Far­kas Ferenc példamutató mes­terei, mind-mind megjelentek a szerelmes szavú vallomás­ban, amelyet mindvégig jó szívvel hallgathattunk meg, érdekes és színes volt. Ugyanez nem egészen mondható el a Csukás István­ról készített arcképről, vasár­nap délután a 2-esen láthat­tuk, a XX. századi költőport­rék sorozatában. A poézis ol­daláról nézve kissé sovány­nak tűnt, azaz több szó esett Csukás köznapi tevékenysé­geiről, mint költészetének rej­telmes szépségeiről. Hogy érzi magát most, napjainkban a népszerű költő, ebben a sze­­kértáboros irodalmi világban, ezt firtatta a kérdező, s amit megtudhattunk: jól. Mert egyetlen dolog foglalkoztatja, a munkája, írói tervei, gondo­latai. Nem evezett ki, mint kortársai közül sokan a közé­let vizeire, biztonságosabban érzi magát, saját birodalmá­ban, ahol a költészet az úr. A gyérülő barátságokat persze ő is sajnálja, mert anélkül nehe­zebb az élet. Egyébként a kis­újszállási születésű poétával nem is oly rég találkozhattunk a képernyőn, akkor is, most is azért jó volt őt hallgatni, s látni bizalmat keltő mosollyal teli arcát. Valkó Mihály A meseváros csodái A Jézuska vására Bécsben Karácsony előtt, aki Bécsbe látogat, az különösen szép arcát ismerheti meg a császárváros­nak. Talán kevesebb manapság a fény, a csillogás a bevásárló­utcákban, de a Rathaus előtti tér tradicionális jelleggel fényárba öltözik. A bécsi városháza fé­nyei az év többi időszakában is hívják, csalogatják a turistákat, de amikor az egyébként is tet­szetős építészeti remekmű előtt felállítják a hatalmas kará­csonyfát, megsokszorozódik itt a tömeg. Hétvégeken különö­sen. November közepe óta - ekkor nyitotta meg kapuit a Christkindlmarkt - talán nincs is olyan bécsi, aki ne látogatott volna el ide. Talán nincs is olyan család, amely ne hozta volna ki gyerekét ebbe a csil­logó, villogó, gyermekálomvi­­lágba, ahol a Mutti, a Fáti, az Ómi és az Ópi is jól szórakoz­hat. Különös, mégis megszokott világ ez, még nagyobb vonz­erővel. A jégpálya mellett hó­ember osztogat cukrot az apró­ságoknak, akik megsimogathat­ják az egyenesen Disneylandből érkezett varázsló fejét. Mese­vonat robog velük körbe a té­ren, melynek ablakából „tátott szájúvá” bűvöli őket a látvány: piros, kék, zöld lampionlég­gömbök lógnak a fákon, mese­paloták ablakai tárulnak ki, s belül ott él Hófehérke a hét tör­pével, s a vasorrú bába kolbász­ból fonja a kerítést, de a három­­királyok szigorúan őrzik a Kis­jézust, akinek a vásárában van­nak. Persze nem hiányoznak a mutatványosbódék és a bevásár­lópavilonok sem. melyek előtt sosem fogy el a vattacukorra, marcipánra, mézeskalács szívre, forralt borra, lángosra, főtt kolbászra áhítozók sora. Hozzáteszem rögtön azt, hogy bár itt is Magaméri Bagaméri, de nem a magyar pénztárcákhoz szokott árakon. Míg a Burgthea­­ter felőli kapunál „Stille nach­tot” játssza a wurlitzer, addig a városháza gyermekzsivajtól hangos. Ilyenkor valóban min­den gyereknek „szabad a gazda”: festenek, gyurmáznak, szőnek, fonnak, babáznak, pa­pírmadarakat hajtogatnak. Fel­szabadultan, gondtalanul, játszva élvezik az életet. A szü­lők pedig mindent fotóznak, vi­deóra vesznek, ami „csimotá­­jukkal”, schatzukkal történik. Én is ott jártam, és fényké­peztem. Nem vagyok gyakorlott „képrögzítő”, de remélem, sike'­­rül valamit visszaadnom abból a hangulatból, melyet azon a hét végén éltem át a Christkindl­marktban, amikor a bécsiek a második gyertyát gyújtották meg az adventi koszorún. Még két gyertyagyújtás„és valóban jönni fog a Christkind, a Jé­zuska. Egyenesen Bethlehem­­ből, s talán ő is fog vásárolni va­lamit a Rathhausplatzon, hogy aztán odaajándékozza a gyere­keknek, azoknak is, akik soha nem látták még ezt a csodavá­sárt.-Percze-A Komlós Aladár-díj átadásakor Babar, Asterix és Pif bolondozásai Lengyel Balázs kapta a kitüntetést Rajzfilmek a Francia Intézetben A Komlós Aladár Baráti Tár­saság első alkalommal Lengyel Balázs írónak, kritikusnak ítélte oda a társaság névadójáról el­nevezett díjat. A 75 ezer forint­tal járó kitüntetést és Szabó Gá­bor szobrászművész plakettjét kedden adták át a díjazottnak. (A baráti társaság azzal a szán­dékkal alapította a díjat, hogy megörökítse és méltóképpen ápolja a kiemelkedő író, iroda­lomtörténész és kritikus, Kom­lós Aladár emlékét.) Lengyel Balázs elsősorban az Újhold című folyóirat alapításáért és szerkesztéséért, valamint jelen­tős kritikai életművéért vehette át a díjat. A második világháború után Megújított formában kerül sor jövő évben a Középiskolás Helikon Ünnepségekre, Keszt­helyen. A rendezőbizottság ezekben a napokban hat dunán­túli megye 200 középfokú tan­intézetének postázta a látványos művészeti diákfesztivál meghí-1948-ban az Újhold című lapot betiltották; Lengyel Balázs a Rákosi-korszakban a hallgatást választja, csak ifjúsági könyve­ket ír. 1957-ben letartóztatják, majd 1963-ban a Corvina Kiadó szerkesztője lesz. 1963 és 1981 között a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó felelős szerkesz­tője. 1986-ban ismét az Újhold társszerkesztője, 1981-ben Jó­zsef Attila-díjat kapott. Főbb művei: A mai magyar líra, A szebeni fiúk, Ezüstgaras, A sár­kány-vitorlás dzsunka, A török Magyarországon, Magyaror­szág a XVI-XVII. században, Közelképek, Zöld és arany. vóit. Külön egyeztetés után meghívót kapnak a Helikonra a környező országok magyar nyelvű középiskolái is. Az ő küldöttségeikkel együtt 3 ezer fiatalt várnak a május elején, 18 kategóriában sorra kerülő Bala­­ton-parti fesztiválra. (MTI) Az utóbbi évek legsikeresebb rajzfilmjeiből láthatnak váloga­tást gyermekek és felnőttek a budapesti Francia Intézetben szerdától. A vetítések délután 5-kor, illetőleg este 7 órakor kezdődnek, francia nyelven. Az első előadáson Alain Bruce Babar diadala című ani­mációs filmjét tűzik műsorra december 15-én. A híres képre­gényhős, Asterix kalandjait Trisutji Kamal indonéz zene­szerző estjét rendezik meg de­cember 16-án a Fészek Mű­vészklubban a Magyar Zene­szerzők Egyesületének és az In­donéz Köztársaság budapesti nagykövetének szervezésében. Az Iszlám szent hónap élmé­nyei és a Szundra-szoros tengeri tájkép című ciklus mellett indo­néz népzenei melódiák is fel­csendülnek a koncerten. A műsorban Eckhardt Gábor dolgozta fel Philippe Grimond. Az Asterix és a menhir csapása címmel készült alkotást decem­ber 16-án, csütörtökön vetítik. A táncoló asztal a címe Paul Grimault filmjének, amelyet e hónap 20-án, hétfőn tekinthet­nek meg az érdeklődők, másnap pedig Bruno Desroisses rajz­filmjét, Pif és Herkules ezeregy bolondozását vetítik a Fő utcá­ban. (MTI) zongoraművész működik közre. Trisutji Kamal az Amsterdami és a Római Konzervatórium­ban, valamint a párizsi Ecole Normale de Musique Intézetben végezte tanulmányait. Szerze­ményei között vannak szimfo­nikus zenekarra, kórusra írt művek, operák és balettek. Koncertezett már Rómában, Bécsben, Moszkvában, Taipei­­ben, Manilában, Szöulban és Tokóban is. (MTI) (MTI) Helikoni meghívó középiskoláknak Indonéz zeneszerző Magyarországon Alapítványi koncert A Magyar Kórusok és Zene­karok Szövetsége és a Magyar Zenei Kamara a magyar kóru­sok napja alkalmából december 16-án, Kodály Zoltán 111. szü­letésnapja tiszteletére hangver­senyt rendez a Zéneakadémián. A fellépő együttesek - a Hon­véd Együttes Férfikara, a Sze­gedi Pedagógus Női Kar, a Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem Női Énekegyüttese és Ve­gyes Kara, a Baár-Madas Re­formátus Gimnázium Énekkara, a Budapesti Kórus és a Váci If­júsági Kórus - Kodály Zo.ltán művei mellett Bartók, Kocsár, Brahms és Bizet műveit is elő­adják. A bevétel a Magyar Kó­rusok és Zenekarok Szövetsége által létrehozott amatőr előadó­kat támogató Ének- és Zenekari Alapítványt gyarapítja. (MTI) Az ideál „Fázis" műszaki szaküzletében és a DOMUS-ban VIDEOTON SZÍNES TV-k rendkívül KEDVEZŐ ÁRON vásárolhatók: TS 4352 TXT-OSD 56 cm-es 42.900 Ft-ért TS 3341 OSD 56 cm-es 34.900 Ft-ért amíg a készlet tart! A „FÁZIS"-ban: minden HÁZTARTÁSI KISGÉPET ENGEDMÉNNYEL kínálnak. : HAJSZÁRÍTÓ 1.900 Ft helyett 1.350 Ft ROBOTGÉP 19.650 Ft helyett 15.700 Ft TURMIXGÉP 3.700 Ft helyett 2.700 Ft 6.200 Ft helyett 4.990 Ft KENYÉRPIRÍTÓ 4.990 Ft helyett 3.990 Ft VASALÓ 3.700 Ft helyett 2.960 Ft 6.800 Ft helyett 5.400 Ft RODEO"-ban: üléshuzat: 3.600 Ft helyett 2.400 Ft Személygépkocsiba PERION AKKUMULÁTORT 500 Ft ENGEDMÉNNYEL vásárolhat, amíg a készlet tart! *40441/1H*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents