Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-02 / 281. szám

1993. december 2., csütörtök Szolnoki Extra 7 Bekopogtatott a világhír Előfordult már a város éle­tében az, hogy egy-két nem­zetközi hírű művész ide­szerződött, de egy egész csapat. .. ? Az eseményt nyugodtan elkönyvelhetjük szenzációnak, hiszen az a tény, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar szerződést kötött Szolnok város önkor­mányzatával, több egy nem mindennapi eseménynél. „Bekopogtatott a világhír a városba.” A megye és a megyeszék­hely zeneszerető közönsége az I. Szolnoki Zenei Feszti­vál idején vastapssal ünne­pelte az együttest. Akkor már érezhető volt - itt elkezdődött valami. Rolla János, a zene­kar vezetője, aki szűkebb ha­zánkhoz is kötődik, elismerő szavakkal szólt a rendez­vényről, ahol is színvonala­sabbnál színvonalasabb pro­dukciók peregtek egymás után. Az Állami Hangver­senyzenekar, Kobayashi, Ránki Dezső, Klukon Edit, no és a Liszt Ferenc Kamara­­zenekar előadásaiban gyö­nyörködhetett a nagyérdemű. Elkezdődött valami, amitől a város jobb lehet, amitől a vá­ros és a megye polgárai job­ban érezhetik magukat. És most ez a szerződés . . . Mit lehet tudni az együt­tesről? Bemutatni nem kell, hiszen ha egy csapat kétszáz lemezt csinál - márpedig ennyi áll mögöttük -, ott a muzsika minőségéről be­szélni felesleges. Az együt­tesnek támogatóra volt szük­sége. Nyilván állhatna most mögötte egy kólagyártó ma­mutvállalat, egy cipőt vagy mezőgépeket gyártó cég - ma már ez nem szégyen, sőt az adott cégre nézve, erény. Mégis van ebben a megálla­podásban némi elhivatottság, nem csekély küldetés is. Szögezzük le rögtön, a szerződéssel - ahogyan ezt a keddi sajtótájékoztatón nyi­latkozták - nem rövidülnek meg anyagi értelemben a vá­ros kulturális együttesei. Ahogyan eddig is, ezután is gondoskodnak róluk. Újszerű ez a megállapodás, ugyanis a maga módján mindkét fél vállalkozik, még azt is meg­kockáztathatjuk, hogy koc­káztat. A neves együttes megannyi segítő lehetőségé­vel és ténykedésével ígéri a kockázat mérséklését. Köz­reműködnek nemcsak pro­dukcióikkal Szolnok zenei életének felvirágoztatásában, hanem abban is, hogy segíte­nek egy kamarazenekar lét­rehozásában, s együttmű­ködnek oktatási intézmé­nyekkel. A város pedig előte­remti a világhírű együttes működtetéséhez szükséges 8 milliót, nem egészen úgy, hogy pénztárcájába nyúl, ha­nem részt vesz támogatók felkutatásában. A zenekar szolnoki kon­certjei kétségkívül garantál­ják azt, hogy a város művé­szeti élete gazdagabb lesz. Az pedig már tiszta nyereség, hogy az együttes megannyi országban megjelenő leme­zein, bemutató prospektu­sain, plakátjain, hirdetmé­nyein ott szerepel a támogató város neve: Szolnok. -H­Szegények karácsonya A karácsony egyrészt a leg­boldogabb ünnep, másrészt a legszomorúbb. Aki magányos vagy szegény, ilyenkor éleseb­ben érzi a nyomorúságát. A Keror Bt. jótékonysági cél­lal karácsonyi ruhagyűjtési ak­ciót szervezett. Ezt most azzal bővíti, hogy nemcsak ruhákat, de a háztartáshoz szükséges fel­szereléseket is megvásárolják. A ruha kilóját 5 forintért, a ház­tartási felszerelést szintén ala­csony áron, de megveszik, s azt karitatív céllal ingyen tovább adják, eljuttatják a rászorulók­nak. Akik az otthonukban feles­leges, de még jó állapotban levő háztartási felszereléssel rendel­keznek, kérik, vigyék el a Cso­konai út 40. szám alatt levő vasudvarba 7-15 óráig. Bármi­lyen, még használható állapot­ban levő háztartási cikket elfo­gadnak (edények, kanalak, vil­lák, kések, lábasok, ágy, dunna, paplan, párna, takaró, hajszá­rító, televízió, pelenkaszárító, villanyvasaló, stb). A ruhák és háztartási felszerelések akcióját cipő, csizma és egyéb lábbeli akcióval bővítve várják az adományokat - hogy a szegé­nyeken segítsenek. „TOLOGATÓ" AUTOMATA. Nyitástól zárásig óriási ér­deklődéssel veszik körül a Centrum Áruházban felállí­tott automatát. A 20 forintossal működő készülék sze­rencsés esetben akár egy „kalap” aprópénzt is kiadhat. Gyermekként a hadak útján Nagyapám üzletháza Nézzék meg ezt az 1920-as évek elején, a szolnoki Abonyi út és a Páva utca sarkán készí­tett fotót. Nagyapám (anyai ágon) méteres pipaszárát fogva békésen pöfékel vegyeskeres­kedése és hentesüzlete előtt. Gyermekfejjel azt hittem, nekem is ilyen békés lesz az éle­tem - de már a kamaszkorom is rettegéssel telt el. Akkoriban, 1944-ben kezdték bombázni Szolnokot. Amikor légiriadó volt, kirohantunk a téglagyár környékére. Egyszer egy nagy kötelék húzott át a város felett, de nem bombázott. Megnyu­godva tértem haza. Alig nyitot­tam ki a kaput, újból megszólal­tak a szirénák. Azt hittem, ha az első kötelék nem bombázott, a második sem fog. Tévedtem. A közeli vasútállomáson elszaba­dult a pokol. Egy-egy nagy erejű bombarobbanás után va­gonok repültek a levegőbe. A házunk előtti útszakaszon a légiriadó lehívását várta egy zsidó munkaszolgálatos század. Azokkal együtt bújtam az árokba. Mindenki ordítva kérte a maga istenének segítségét. Később kimenekültünk Csák nénihez, az abonyi szőlőbe. Jó termés volt akkor, több hordó megtelt. Sejtettük, mi vár rájuk, ha bejönnek az oroszok, ezért a tanya mögött gödröt ástunk, a hordók dugójába pedig a felszí­nig érő nádszálat tettünk. Min­denféle szeméttel rejtettük a he­lyet. Nem sokkal később beállí­Az MTV Gyermek-és Ifjú­sági Stúdió öt szerkesztősége - Az égből pottyant mesék, a Most, a Cimbora, a Meselánc és a Kölyökidő - közös Miku­lás-napi műsort készített a minap az újpesti Ady Endre Művelődési Házban. A forga­tásra az ország különböző csücskeiből - Szolnokról is - érkeztek meghívott gyerekek, fiatalok. 10 óra 10 perc: indul a gye­rekekkel tömött kék busz a Sza­badság térről (a tévétől) a forga­tás helyszínére, Újpestre. 13 óra: a művelődési ház egyik melegedő-várakozó ter­mében töltött órák után irány a színházterem, a nézőtéri zsöly­­lyék. A felvevő stáb a helyén. Bécsi Imre operatőr, Takács Vera rendező és sokan mások. Tapspróba, hangpróba. Nagy a zsivaj, vaklárma .. . Kórusban: Hull a pelyhes . . .- Csönd legyen odakint! Dugd be a fejed! Kamera forog! Felvétel! - intézkedik a ren­dező. Megjönnek Leventéét. - A mai nap éppen megfelelő . . ., majd az angyalka (Karsai Erika) libeg, táncol izgatottan körbe-körbe: tottak az oroszok. Valaki súgha­tott nekik, mert egyből a hor­dókhoz mentek. Csák néni hi­ába könyörgött, hogy ne vigyék el .. . Voltam én fürdőmester is. Amikor hazaköltöztünk, mun­kára fogtak az oroszok. A Veder utca 2-ben alakítottak ki egy tiszti fürdőt. Szereztek két bá­dogkádat meg három fateknőt. Nekünk egy szilvalekvárfőzésre használt rézüstben kellett mele­gítenünk a vizet, no meg a már koszosat kiborítani a szoba pa­dozatára. Nem volt valami jó öt­let, mert bokáig jártunk a víz­ben. Az oroszok megtalálták a megoldást: a padló magasságá­ban lyukakat fúrtak a falba. így a víz kifolyt Fábiánék udvarára. Akkoriban azt ettünk, amihez hozzájutottunk. A Felhő utca végén elpusztult egy ló. Vittem belőle egy vajdlinggal. Pörkölt meg fasírt lett. Sokáig éltünk belőle. Később szereztem két birkát. Az úgy volt, hogy az Abonyi út és a Felhő utca sar­kán lévő portánkra az egyik este egy juhnyájjal állítottak be az oroszok. Mivel nagykapu nem volt, egyik helyen benyomták a kerítést, és az udvarra terelték a birkákat. Hátul volt egy nyári­konyha. Nyitott ajtaján betévedt egy jószág. Elé toltam a szek­rényt, s behúztam az ajtót. Reg­gel a nyájjal továbbálló őröknek addig rimánkodtam, míg a ke­zembe nyomtak egy bárányt. Bezzeg, ha tudták volna, hogy- Na de hol a Mikulás? Gye­rekek: - Ott jön, ott jön! A Mi­kulás (Kovács Róbert) kram­pusszal (Wallot Dan Yannick) érkezik. A rendező szigorú: - Újra tapsolunk, a bejövés is kell. Mi a bánat van? Erika bejön. Ón­én már kivettem a vámot a nyájból! Ha erre gondolok, el­mondhatom: elkobzott javain­kért én már negyvennégyben megkezdtem a kárpótlást. Elmondta: Varga Tibor Lejegyezte: Simon Béla Keresztapám, Straub Lajos asztalos Farkas utcai háza bombatámadás után Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka nan folytatjuk. 14 óra: felvétel másodszor. Most más baj akad. Drámai beszólás: - Leesik a szakálla Mikinek! Közben Gryllusék: - Vacog a város, a házak is fáznak . . . Újabb baj. Diszkó szól a szomszédban! Az operatőr: -Önkormányzati lakások Szolnok városa 1993. de­cember 13-án, 16 órakor közmeghallgatást tart a vá­rosháza dísztermében. Napirenden az önkor­mányzati tulajdonú lakások és nem lakás céljára szol­gáló helyiségek eladhatósá­gáról szóló rendeletterve­zettel kapcsolatos kérdések. Iskolahét „Szondán” December 3-án az iskola­történeti kiállítás megnyitó­jával kezdődik a Szandasző­­lősi Általános Iskola de­cember 17-ig tartó rendez­vénysorozata. 4-én alapít­ványi bált szerveznek (meghívott vendég: Nagy Bandó András), ahol fellép a Szandaszőlősi Ifjúsági Néptáncegyüttes is. De­cember 6-án Télapó-ünnep­ségen vehetnek részt a ki­csik és nagyok, 7-8-án pe­dig nyílt tanítási napokat tartanak. 10-én Kossuth-ve­­télkedő lesz, 11-én pedig bárki megnézheti, hogyan folyik az iskolában az angol nyelv tanítása. 12-én a Gó­liát Kupáért folyik majd mérkőzés, 13-án a karácso­nyi népszokásokkal ismer­kednek a gyermekek. 14-én nyílt hittanfoglalkozást tar­tanak, 15-én mesemondó verseny lesz. 16-án bemu­tatkozik a Vadvirág gyer­mek néptáncegyüttes, 17-én vetélkedőn vesznek részt a gyerekek, ahol a karácsonyi népszokásokról kell majd minél többet tudni. A hét zárásaként fenyőünnepet tartanak az iskolában. Los Andinos-koncert A fiatal muzsikusokból ala­kult együttes az Andok hegy­ségben élő népek változatos és gazdag népzenei anyagát gyűjti és adja elő. Innen ered válasz­tott nevük: Los Andinos (ando­­kiak). A dalokat származásuk­nak megfelelően spanyol, ay­­mara vagy kechua nyelven éneklik. Fellépéseik során rend­szeresen használnak indián és mesztic eredetű húros, valamint fúvós hangszereket. Dalaik szé­les skálán mutatják be az Andok hegyvidék lakóinak mindennap­jait: a munka, szerelem, ünnep és temetés, a mámör és emléke­zés alkalmait. Az angyalka „előhozta” a Mikulást Csináljuk meg előbb a végét! Húzd össze a függönyt! Oda se neki. Ismétlődő felvé­telekkel, egyre rutinosabban pe­reg a műsor. A Most ajándéka, Kecskés Karina és Gyárfás Dorka a színpadon: „Fél kilenc, kilenc, hét” - szavalnak. Korom Attila gitározik, énekel. 15 óra: a közönség kifáradt. A rendező Vera néni ajándékosztást ren­del el és fél óra szünetet. A ka­maszodé kamaszADÓsokat, a kölyökidős gyerekeket szünet után visszarendeli. Még két óra forgatás hátravan. Igazi kölyökidő, Miku­lás-turmix ez a nap. Élményei, fáradalmai egybemosódnak. A gyereksztárok pedig legköze­lebb már a televízió csatornáján mosolyognak. Fotó és szöveg: S. Cs. J. Levente Péter és Gryllus Vilmos a házigazda kisfiúval Tévéfelvételen: Krampusz! Hol az angyal? A kamera forog, a Mikulás morog

Next

/
Thumbnails
Contents