Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-13 / 290. szám
1993. december 13., hétfő Húszon innen tízen túl 5 Havasi Zsolt: A végítélet napja Számolunk hát vissza, Eljött a végítélet napja. Kérdőre vonjuk a mát, Szemünkből fájdalmas Könnycseppet ejtünk a múltra. Hiába, ez a végítélet napja. Kezdődik a tánc, A rituális halál: Pogo és keringő. És szól egy hang: Mi van, mi lesz már? Te vagy az erősebb, Az ellenfeledet ne kíméld hát. És elindult Orfeusz Euridiké felé Fenyegető arccal, Éjszaka, sötét lepelben, Hátsó gondolatokkal, Vérezni vágyó késsel, Elfelejtett érzésekkel. Orfeusz arca sápadt, De nincs kegyelem, se mosoly. A végítélet eljött, ez a vég. Euridiké szeme csukva, Fáradt vér folyik sebéből, A végítélet napja befejeződött. A moziban láthatjuk Sliver ''■*x lillii11 'ü A 100 Folk Celsius együttesről Gyerekek és nem csak gyerekek Amikor kisebb voltál, bizosan te is szeretted a Paff, a bűvös sárkányt vagy a nagy Ho-ho-ho-horgászt. Te talán már kinőttél ebből a korból, de a kistestvéred még biztosan nem. Néhány dolgot elmondunk az együttesről, s ha tetszik, már meg is van az egyik karácsonyi ajándék a huginak, öcsinek. A zenekar: Idén júliusban lettünk 17 évesek, ami azt jelenti, hogy még egy év, és nagykorúnak számítunk. Ezt a születésnapot egy zártkörű koncerttel ünnepeltük, melyre azokat az embereket hívtuk meg, akik pályafutásunk alatt sokat segítettek a zenekarnak. Itt emlékeztünk meg arról a néhány emberről is, akik a zenekarban játszottak - különös tekintettel Drosztmér Istvánra, aki sajnos már nincs közöttünk. Drosztomér Pistán kívül még három ember fordult meg az együttesben a 17 év alatt, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy sűrűn cserélődtek a tagok. Az elmúlt 13 évben Drosztmér Pista halálán és Heilig Gábor zenekarba kerülésén kívül változás nem történt. Lassan már mi vagyunk a legöregebb, „működő” zenekar (sajnos!). A lemez: Mint mindig, most is nagy izgalommal láttunk neki az új lemez előkészületeinek. Ez már nyáron elkezdődött, mikor „jól megérdemelt” szabadságunk előtt úgy búcsúztunk egymástól, hogy: nem elfelejteni, hogy új lemezt csinálunk, a nyaralás közben is mozgassa meg mindenki az agytekervényeit”. Végül is így történt, mert a szabadságról mindenki rengeteg ötlettel tért haza. Utána nagy segítség volt egy háromhetes holland turné, ahol - mivel össze voltunk zárva - az új ötletek egy részét rögtön dalba is öntöttük. Ezek után következett egy háromhetes próbaidőszak, amit Heilig Gabiék pincéjében töltöttünk. Ekkor formáztuk készre, hangszereltük meg a félig kész dalokat, hogy a stúdióban - mint mindig - most is kész koncepcióval mehessünk. Talán ennél a lemeznél veszekedtünk a legkevesebbet, ami jó jel, hiszen akkor mindnyájunknak tetszik. Ezek a „veszekedések” hasznosak is, mert a daloknak szigorú zenekari rostán kell átmenniük ahhoz, hogy közönség elé kerülhessenek. A zenekar egyébként arról híres, hogy a lemezfelvételein való résztvétel felér több rádió- és TV-kabaréval. Kocsándi Mikivel az élen most sem volt hiány humorban és vidámságban. Ez a hngulat fontos számunkra, hiszen a munka is gyorsabban, könnyedén megy ilyenkor. Azt hiszem, nem szabad elfeledkezni a hatalmas főzésekről a stúdióban, aminek főszakácsa a Kovács volt. Mondtuk is neki, hogy ha jobb alakja lenne, elvennénk feleségül. Néha azért sikerült valamit jól eljátszani, mert aki játszott, az tudta, hogy nemsokára ebéd lesz, ami komoly szertartás volt. Közel három kellemes hetet töltöttünk ilyen hangulatban, míg megszületett sokadik gyereklemezünk, a Miki Manó és a dinoszauruszok. 14 dal van a lemezen, és a gyerekek Miki Manón kívül találkozhatnak régi ismerősükkel, Gyurikával, a beszélő papagájjal, aki immár hagyományos narrátora is a lemeznek. A lemezen a zenekar összes tagja megtalálható mint zeneszerző vagy szövegíró, tehát egy igazi közös munkáról van szó. Szőke nő lép ki az erkélyre. Fekete csuklyás alak jelenik meg mögötte - az arcát nem látni. Hirtelen mozdulattal letaszítja a nőt a sokemeletnyi mélységbe - kezdődik a vérfagyasztó thriller. Sliver: Amerikában így nevezik az emeletes, csupa üveg apartmanházakat. Ilyenbe költözik be Carly, a frissen elvált, szőke bombázó. Egy idős férfi szomszédja elmeséli neki, milyen feltűnően hasonlít az előző bérlőnőre, aki sajnálatos módon öngyilkos lett: levetette magát az emeletről. Másnap az öregurat is holtan találják a zuhanyzójában. Carly kutatni kezd, és rájön: számtalan haláleset történt már az épületben. Lassan megismerkedik a ház többi lakójával, többek között Jackkel, a bestselleríróval • és Zeke-kel, a titokzatos fiatalemberrel. A két férfi egyaránt szeretne közelebbi ismeretséget kötni Carlyval, de ez csak Zeke-nek sikerül. Hosszú órákat töltenek együtt, s a fétfi elárulja, hogy ő a ház tulajdonosa, csak ezt nem akarta a többi bérlővel tudatni; úgy viselkedik, mintha egy lakó volna a sok közül. A hősnő megpróbál a dolgok végére járni, de arról mit sem sejt, hogy valaki rejtett kamerákkal figyeli a lakások belső életét. A lány is a gyilkos célpontjává válik. Szemmel láthatóan az alkotók szerettek volna az Elemi ösztönhöz hasonlót létrehozni, de ez sehogy sem jött össze. A történet nagyon klassz, jó a befejezés, de túl hosszú a film. Két történés között nyúlik-mállik, mint a rétes. Valahol a vágószoba táján elakadt a film, s szerintem ez lett a veszte. Carly szerepében a szexbálvány Sharon Stone-t láthatjuk, Zeke-et pedig William Baldwin alakítja. A film elkészítésében néhány magyar származású filmes is részt vett: Zsigmond Vilmos operatőr és Joe Esterhas forgatókönyvíró. A rendezőt, Phillip Noyce-t a nemrégen vetített Férfias játékok című filmből ismerhetjük. De bármilyen híres, jó nevű gárda készítette el a filmet, az sajnos nem éri el az Elemi ösztön színvonalát, -stro-Fordítás németről Három héttel ezelőtti ifjúsági oldalunkon bemutattunk egy fényképet, melyen egy különleges kerékpár szerepelt. A feladat az volt, hogy a német szöveget fordítsátok le magyarra. A helyes ffipdítgsß.fövßtfegQ^ A német piacokon a külföldi kerékpárok nem számítanak ritkaságnak. Az a darab azonban - amely a képen látható - Németországban készült, s egyes darabjai környezetkímélő anyagból vannak. A váza forradalmian új, s sorozatgyártásra ajánlják. Helyes megfejtést hatan juttatak el hozzánk, s - valami csoda folytán - mindannyian Fegyvernemről. Tehát a jó fordítást beküldők: Kovács Andrea, Farkas Tibor, Iványi Réka, Csiga Anna, Dajka Tibor és S. Tóth Erzsébet. A megfejtéseket köszönöm, nagyon jól dolgoztatok. Ha van kedvetek, küldjétek nekünk az Új Néplap címére idegen nyelvű (angol, német, orosz stb.) humoros, érdekes írásokat, amelyeket meg lehetne jelentetni, hogy mások is játszhassanak, fordíthassanak. Az írásokat előre is köszönöm, s további jó munkát, tanulást kívánok mindannyiótoknak! Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka íJíTt-í.§||g§§&8&VJ:4 Idézhető idézetek A világűr nincs is messze. Egyenesen felfelé másfél óra alatt odaérnénk autóval. Fred Hoyle, angol csillagász * * * Végtelen számú kísérlet sem bizonyíthatja, hogy igazam van; egyetlen kísérlet is bizonyíthatja, hogy nincs igazam. Albert Einstein, német-amerikai fizikus * * * Ha az embereknek választaniuk kell a szabadság és a szendvics között, a szendvicset fogják választani. Lord Boyd-Orr, brit politikus * * * Nem vagyok egy bajnok. Rosszak a reflexeim. Egyszer elütött egy autó, amit két pasas tolt. Woody Allen * * * Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, hogy az ő helyében hazudnánk. Mencken, amerikai újságíró * * * Valahányszor megpróbálok elképzelni egy tökéletesen kiegyensúlyozott személyiséget, mindig visszariaszt a szürkesége. Griffin, kanadai pszichiáter Oldjuk meg együtt! Érettebben, felelősséggel Múltkori oldalunkon Vera problémáját mutattuk be (férjhez menjen-e ahhoz a fiúhoz, akit szeret ugyan, de nem szerelmes már bele), s kértem, hogy aki tud tanácsot adni, az juttassa el hozzánk. „Egy édesanya” küldte el hozzánk tanácsát, amely - remélem - segít Vera gondjain. „Ez a kapcsolat a 8 éves „mindenben összeszokás" ideje alatt tökéletesen kiégett, a lány nem vonzódik a fiúhoz, nincs is már miért, nincs mit nyújtani egymásrtak. Vera szerintem őszintén mondja el azt a fiúnak és a szülőknek, hogy egyelőre nem tudja a házasságot elképzelni, hiányzik kettőjük között a kölcsönös szeretet. Ez a házasság vitával, magyarázkodással kezdődne, Vera kerülné a fiút, ha tehetné, és a házasság leple alatt új, ettől eltérő kapcsolatot keresne, amire a válóperes tárgyalás lenne rövid időn belül a megoldás. Tegyék próbára egymást. Függesszék fel a házasságkötés gondolatát pár hónapra. Mindketten forgolódjanak más körökben, próbálják ki, jól érzik-e magukat a másik nélkül. Ha igen, akkor tévedés lett volna ez házasság. Ha több hónapos „távolság” bizonyítja, hogy fontos Verának is a fiú, akkor talán újból lehet házasságról beszélgetni, de már sokkal érettebben, felelősséggel. ” Tollpróbálgatások Az iskola az életre tanít Az igazgatóhelyettes vasvillatekintete szinte felöklelt bennünket.- Rendben van. Kap az osztály egy utolsó esélyt. Még megnézzük annál a társaságnál, amelyik második órán volt az öltözőben, de ha ott sem lesz, visszajövünk, és átkutatjuk a holmikat. Bár komoly volt a helyzet, még sem érdekelt minket igazán. Elképzelhetelennek tartottuk, hogy bármi közünk lehetne a lopáshoz. Az igazgatóhelyettes indulatokat tükröző arcán azonban látszott, nem osztja véleményünket. Intett a mellette álló fiúnak, és kivonultak a teremből. Az óra folytatódott. Ám kisvártatva megint félbeszakadt, s ahogy sejtettük, az iménti kis társaság érkezett, kiegészítve a másik igazgatóhelyettessel, aki komor pillantással mérte végig a padsorokat. Kollégája rögtön beszélni kezdett:- Nincs meg, úgyhogy mindenki pakoljon ki a táskájából, s felkérjük a tanárnőt, segítsen átnézni a holmikat. Értetlenül meredtünk egymásra. Micsoda? Képtelenek voltunk elhinni, de mivel az első padokban már folyt a vizsgálat, kelletlenül engedelmeskedtünk. Baljós csend vett körül bennünket. Az ellenőrzés mindössze néhány, a személyes tárgyaink között történő szakszerű, gyors mozdulatból állt; valamint egy-egy kérdésből, amit a hanyag tulajdonoshoz intéztek: milyen is volt a ruha? Mire hozzánk értek, társammal már mindenünket kipakoltuk. A tanárnő villámgyorsan közéjük kotort, azután halkan, de a nyomasztó némaságban szinte kiáltásnak ható szavakkal közölte: elrakodhatunk. Épp hozzákezdtünk, amikor a mellettünk ülő fiú padjából előrántotta a fekete pulóvert. Mindannyian odakaptuk a fejünket. A tanárnő magasra emelve mutatta tulajdonosának:- Ez az? - kérdezte. Az rábólintott. Meglepett osztálytársunk szólni sem tudott. Falfehér arccal meredt a pulóverre. Az igazgatónő arcán átfutó érzelmek is megérdemeltek volna egy tanulmányt.- Biztosíthatom az osztályt, ennek lesznek még következményei - ezzel sarkon fordult, és egész kíséretével távozott. A megtorlás tényleg nem maradt el: az igazgató látni akart bennünket. Lassan bandukoltunk az irodája felé, ahol aztán akarva-akaratlanul megvárakoztattak bennünket. Aztán az igazgató magához rendelt. Gyűlöletes percek voltak. Olyan volt, mint egy kihallgatás. El kellet mondanunk, hogyan kerültünk kapcsolatba azzal a ruhadarabbal, láttuk-e az öltözőben, mit tudunk róla. Mindenki előadta, amit tudott, Ez azonban kevésnek bizonyult. Bíránk hidegen végigmérte a társaságot, s burkoltan közölte: nem hisz nekünk. Amikor aztán megkísérelte társunkat tolvajnak kikiáltani, elvesztettem a fejem. Hát nem látja, milyen képtelen helyzet? Hogy olyasminek kelt lába, aminél a „tettesnek” sokkal különb van? Ráadásul a szemem láttára nyitotta ki óra előtt a táskáját, s abban nem volt pulóver. Mondanom sem kell, eredménytelenül próbálkoztam, sőt a végén nekem kellett bocsánatot kémem. A „beszélgetés” végén megszületett a döntés: a tolvaj igazgatói megrovásban, a többiek figyelmeztetésben részesülnek. A következő napokban szülői értekezletet tartottak. Általános volt a felháborodás. Egy felbőszült apuka okos hasonlattal világított az eset fonákságára: a tisztelt osztályfőnök mit szólna, ha az ő asztalában lelnék meg a lopott pulóvert? Semmit sem tehetnék, hangzott a felelet. Nyilván az igazgató fülébe jutott a tiltakozás, mivel mérséklődtek a büntetések. Valami azonban tüskét hagyott bennem. Milyen logika szerint osztották a büntetéseket? Hiszen meglehet, akiknek a legszigorúbb jutott, semmiről sem tudtak. Vagy azért alakultak így a dolgok, hogy némelyeknek megnyugodjon a lelkiismeretük: íme, ismét példát statuáltunk? Vajon ki tudná megmondani? Molnár G. Attila \
