Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-12 / 289. (290.) szám

1993. december 12., vasárnap Innen—onnan 3 Meghalt a spanyol rocker dédi Feketébe öltöztek csütörtö­kön a spanyol rockerek: Angela Rodriguezt, Spanyolország leg­ismertebb rocker dédijét gyá­szolják, aki 93 éves korában végelgyengülésben halt meg. Az idős hölgy az elmúlt húsz évben éppúgy hozzátartozott a spanyol „heavy metal”-hoz, mint a bőrdzsekik, a fémláncok és a vadul száguldó motorok. Rodriguez asszony - 52 éve öz­vegyen öt gyermek anyjaként - egyidős volt a századdal: 1900-ban született Rio del Pla­­tában. Rockkarrierje csak nagymama korában, húsz évvel ezelőtt kezdődött. Rocker bará­tai 40-50 évvel fiatalabbak vol­tak nála - meséli egyik lánya. 80 évesen még nem érezte öregnek magát ahhoz, hogy fel­pattanjon egy Harley David­­sonra. Egyetlen koncertet sem hagyott ki, gyakorta szerepelt tv- és rádióműsorokban. - Meg­fogta a mikrofont, és kivirult, mint egy rózsa - emlékszik vissza az egykori műsorvezető. 'A rocker dédi 14 nappal halála előtt, betegágyából még szere­pelt egy rockműsorban. (MTI) KATONADIVAT OROSZORSZÁGBAN. A demilitarizációval az orosz piac tele van katonai felszerelésekkel es fegyve­rekkel. Ezzel egy időben igen népszerű lett a katonai egyen­ruha is. Fiatal lányok között verseny van, kinek van maga­sabb rendfokozatu egyenruhája. (FEB Fotó) Szimatok Mikor legszebbek a nők? Tagadja vagy bevallja: a szebbik nem sok tagja küzd személyiségzavarral, kisebbségi érzéssel, mert - csúnyának tartja magát. S mint a hipo­­chonderekkel gyakran megesik, addig győzködik magukat ön­nön rútságukról, míg küllemük valóban megsínyli kishitűségü­ket. Pedig az önbizalomvesztés többnyire megelőzhető volna, ha a külsejükkel elégedetlen lá­nyok, asszonyok belegondolná­nak: a szépségtörténelemben majdnem annyi fordulat volt, mint az „igazi” történelemben - mondja dr. Kovács Elvira orvos pszichológus. Elég felidézni a Rubens-festmények tes­tes-gömbölyded szépségeit vagy ellenpárként Twiggyt, a férfibolondító piszkafa sztár­­modellt... A két világháború között egyébként általában a baba­szépségek, a 40-es évek máso­dik felétől a slampos, idomaikat lebemyegek, lódenkabátok mögé‘ rejtő hölgyek, majd az erotikus nőiességet megteste­sítő szexbombák, utóbb az uni­szex viselettel „férfiasított” nők voltak az ideálok. Az orvosnő szerint az ezredfordulóhoz kö­zeledve ismét sajátos szépség­históriai fordulat következik: nem a „domborulatok”, a testi adottságok, hanem a jellembeli tulajdonságok értékelődnek föl a másik nem szemében. A talp­raesett, szellemi partnerként is helytálló, ugyanakkor kiegyen­súlyozott, harmonikus (szemé­lyiségű hölgyek uralják majd szépségpiacot. Nem a külső, hanem a belső kozmetikumok az igazán időál­­lóak. Merem állítani, hogy hol­nap is, 2000 után is a boldog­ságtól viruló szerelmes nő lesz a legvonzóbb, s a szülés után ki­csinyét szoptató, fürdető asz­­szony a legszebb. Az ő - eszté­tikailag talán nem hibátlan - alakjukon, vonásaikon olyan harmónia tükröződik, amelynek szépítő hatásával a legrafinál­tabb szerek, ruhák sem verse­nyezhetnek., ,IX A kisebbségi érzet, a csúnya­ságkomplexus ellen azonban életük minden szakaszában so­kat tehetnek a nők. A „belső” plasztikai műtét része, hogy ve­gyék tudomásul testi adottsága­ikat, s ne próbáljanak erőszakot tenni külsejükön. FEB Mirr-murr mint alkalmazott A kunszentmártoni Tisza ci­pőboltban négy dolgozó közül három bolti eladó és egy „gyermeknyugtató” cirmos. Se­gítségével a kisgyermekek tü­relmesebben viselik a cipőpró­bálás tortúráját. A cica simoga­tása eltereli a figyelmüket az idő múlásáról, amíg szüleik vá­logatnak. A nagy testű egérfogó munkája ellenértékeként ellá­tást és sok-sok cirógatást kap, amivel őkelme maximálisan elégedett. Sz. I. Öröm nélkül rövidebb az élet! Amióta tartós itthoniétre kényszerültem, szinte állan­dóan szól a rádió. Többnyire már megszokott háttérzaj­ként, vagy semmi mással nem pótolható információ­­forrásként is. S amikor va­lami érdekesség vagy hír megüti a fülemet, felhangosí­­tom, és megpróbálom feldol­gozni a hallottakat. Legutóbb a szerdai „Napközben” adása során ragadott meg dr. Ceizel Endre okfejtése az amerikaiak - első hallásra rém egyszerűnek tűnő - élet­meghosszabbító programjá­ról. Arról volt szó, hogy a je­lenlegi 74 év körüli amerikai átlagéletkort húsz év alatt 90 évre akarják emelni. És nem az életszínvonal növelésével vagy bonyolult orvosi be­avatkozásokkal, hanem a lelki kondíciók jobbításával, például az örömet okozó egyéni élményekre, a jó han­gulatra, a belülről őszintén feltörő nevetés pozitív hatá­sainak jobb kihasználására való építéssel. Hát ilyen egyszerű lenne másfél évtizeddel meghosz­­szabbítani e világi létünket? Vagy ez egy újabb divatos „természetgyógyászati” fo­gás, amelyből csupán az élelmes és ötletgazdag tenge­rentúli pszichiátereknek lesz hasznuk? A példák és az ér­vek felsorakoztatása azonban mégis azt súgta: talán nem lenne haszontalan nekünk sem alaposabban elgondol­kodnunk azokon a következ­tetéseken, melyekre az ame­rikaiak alapozzák feltevései­ket. Különösen akkor, ha megnézzük az évtizedek óta riasztó hazai halálozási, ön­gyilkossági, szenvedélybe­tegségi statisztikákat! Mert ha semmi másban nem is, de ezekben változatlanul a vi­lágelsők között vagyunk. És azt már a nálunk fejlettebb országokban rég tudják, hogy a népességfogyáson és a tár­sadalmi méretű ' önpusztítá­son nem lehet pusztán politi­kai programokkal, jóléttel vagy „ráolvasással” javítani. Meggyőződésem, hogy a tömeges „hazai depresszió”, amely egy csomó más szervi megbetegedés egyik fő for­rása is, nem lehet csakis sajá­tosan magyar „nemzeti be­tegség”! Sokkal inkáb abból ered, hogy hagyjuk magun­kat hajszolttá tenni, mindig rágódunk valamin, és szinte teljesen elfelejtkeztünk arról, hogy mennyire fontos lenne pihenni, kikapcsolódni, örö­met és sikerélményt szerezni önmagunknak és egymásnak a házaséletben, a társas kap­csolatokban, a szexben és a munkában, az alkotásban egyaránt. Ehelyett mechani­kus cselekvések, kötelesség­szerű aktusok és kényszere­dett összejövetelek sorával birkózunk nap mint nap, s közben elfelejtünk örülni, jó­ízűen nevetni, humorizálni, felszabadulni. Pótcselekvésül pedig ott az alkohol, az inge­rült agresszió, az állandó le­terheltség ösztönös keresése és az ezekből eredő elégedet­lenségek és panaszok ára­data! Miért nem tudunk mi télen is és nyáron is legalább két-két hétre otthagyni csa­­pot-papot, és eltűnni pihenni, miért nem tudunk szorongá­soktól és gátlásoktól mente­sen szeretni és szeretkezni; miért hordozzuk magunkban megbeszéletlenül és feldol­gozatlanul kapott, vélt vagy önmagunk által okozott lelki sérüléseinket; miért nem dí­jazzuk a jókedvet, a humort, az őszintén feltörő nevetést? Nem igaz, hogy olyan termé­szetfeletti csapással sújtott nép vagyunk, amelynek ez nem jár ki. Az okokat csakis önmagunkban kereshetjük, nem másokban, nem a kedve­zőtlen külső körülmények­ben. (Igaz, a másra hivatko­zás sokkal könnyebb, mint az önvizsgálat vagy a kelleme­sen laza, ám ettől még fe­lelősségteljes életvitel kia­lakítása!) Talán érdemes lenne ebben is eltanulnunk egyet s mást az amerikaiaktól, mert égy biz­tos: ők már bizonyították, hogy lehet nemcsak jól, ha­nem értelmesen, örömet adó és örömet szerző módon is élni. Méghozzá elég hosszan! László Gyula Tudják, kik ők? Akik egy szűk körről, munkahelyről töb­bet tudnak mindenkiről, vagy azt gondolják. Akik a főnök emberei, vagy azok szeretnének lenni, ezért úgynevezett jól ér­tesültek. Akik valakinél be akarnak vágódni, mert vaj van a fejükön, ha meg nincs, abban érdekeltek: a vezérrel jóban le­gyenek. Vagy ... Eh, nem soro­lom tovább, számtalan a válto­zat, és ha nem untatom olvasó­imat, kérem, maradjanak velem a röpke cikk végéig. A szolnoki cég sok minden­től, sok mindenkitől félő veze­tője két embert azért is alkalma­zott, mert azok meghosszabbí­tott füleinek számítottak. Ők hozták a susmust: ki pályázik a helyére, ki mit mondott róla. A telep mellett kocsma virított, ami csellókban gazdag vilá­gunkban nem számít szenzáció­nak. Oda jártak fröccsözni, sö­rözni, pálinkát gurgulázni mű­szak után a melósok, közéjük húzódott a két szimat is. Be­osztva: hol egyik, hol másik. Nem is lett volna baj, de a nemes feladat teljesítése közben úgy rászoktak az öblögetésre, hogy a maligánfokok egyre többször kiütötték őket. Oly­annyira, hogy az idősebbik ki­fecsegte a titkot, eldicsekedett nemes küldetésükkel. Ebből ki­folyólag másnap, majd az ezt követő este, záróra után egy sö­tét szakaszon - orvosi szaknyel­ven fogalmazva - nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szen­vedtek. Főleg az orruk lett olyan, mint a nyírségi krumpli, de az arcuk is tavaszi színekben pompázott. Ráadásul a neveket is összecserélték, de hát mit te­het az ember a nyolcadik há­romcentes után, ha annyi Kiss, Szabó, Nagy, Tóth dolgozik egy helyen. Mondanunk sem kell, a sajnálatos balesetek után távoz­niuk kellett, bár az ügynek ma­radt egy megszívlelendő tanul­sága: aki nem bírja a piálást, i----------'1 --------------------1 ' _i_ __ Köztudomású, mi, magyarok nemcsak a csehókban, de a le­pedőkön is szívesen dicsek­szünk. Ezt teszik a kunok, meg a jászok is. Tudta ezt a vezér is, és ebből kifolyólag tette dolgát a környezetében egy olyan domborzati viszonyokkal meg­áldott amazon, akin akadt hegy, völgy, csúcs, halom, mélyedés és a jó ég tudná felsorolni hány­féle topográfiai fogalom. Ta­nulmányozták is egész közelről ezen földi csodát a kulcsra zárt szobákban az ifjú titánok, oly­kor nem éppen hízelgő szavak­kal ecsetelve a nagyfőnök adottságait, vezetési stílusát. A hölgy szívesen engedett a nem létező erőszaknak, amely után vitte a hírt munkaadójának. Lett is néminemű eredmény: a két legjobban kritizálót rövid úton-módon úgy kirúgták, meg sem álltak a szerencsétlenek Budapestig, illetve Békéscsa­báig. Azóta is örök hálával tar­toznak a mutatós leányzónak, hiszen az egyik ügyvezető igaz­gató, a másik tehetős üzletem­ber. Talán sose lettek volna azok, ha ki nem vágják őket langyos állásukból. Hogy mi lett a vízszintes szakma művelő­jével, a csinos hölggyel? Hazát cserélt, a távoli Amerikában angolul tanul. Férjhez ment egy vállalkozóhoz, és tájszóval élve: azóta lebabázott. így is mondhatnánk: picike orra elle­nére igen-igen jó szimattal nem lefelé, felfelé bukott. Harmadik esetünk megint a megyeszékhelyhez fűződik. A tanáriban vitatkozott két peda­gógus, előfordul az ilyesmi máshol is. Hallgatták őket a fia­talok, akik fenekén még ott a to­jáshéj, így nem mertek bele­szólni a nézetkülönbségbe. Be­jött viszont az igazgatónő, má­sodpercek alatt felmérte a tere­pet, és eldöntötte a vitát. Még pedig sajátos módon: rólad ezt meg ezt hallottam a fodrásznál. A címzettben benn szorult a le­------^ „ .xuuli, tak, nem bírtak mit felelni, a vita a figaró emlegetése révén eldöntetett. Szerintem a főnöknőnek tel­jesen igaza volt, mivel a peda­gógiában, az emberek minősíté­sében mérföldkő az utalása. El­végre a tanárok munkájának megítélésébe végre-valahára bevonta a fodrászműhelyt, -sza­lont - nevezzem bárminek - is. Hiszen az efféle szépftészeti he­lyen állítólag mindent tudnak. Hogy jól vagy rosszul, az az ügy szempontjából teljesen mel­lékes. Végre elérkeztünk oda, van valaki, aki ezt meghallgatja, sőt erre épít. Nem kell tovább vesződni a sok energiát fel­emésztő szakmai elemzéssel, óralátogatással, arra sincs szük­ség, szeretik-e vagy nem a gye­rekek a pedagógust, elvégre mindez kiküszöbölhető, leegy­szerűsíthető azzal, ha az ember felkeres egy figarót. Vagy töb­bet. Szerintem még nem ez a csúcs, hiszen tovább lehetne bővíteni a listát. Mondjuk: mit közöltek a vitázó kedvű, sőt vi­tázni merő pedagógusról az ál­lomás érkezési és indulási olda­lán, a buszváróban vagy a pia­con. Különös tekintettel a len­gyel piacra. Ezek a helyek a szakirodalommal ellentétben minden bizonnyal arra is alkal­masak, hogy kimutassák egy pedagógus órai munkáját. El­végre olykor egy fodrászat is lehet szimat. Nemde? Jó, jó, de adott a kérdés: a toliforgatónak vajon ki segített? Honnan hallotta az egészet? Ké­rem szépen, egy hangulatos megyei rendezvényen, fehér asztalok mellett. Mert régi igazság: amit nem tudhat meg a hírnök egy se eleje, se vége, dögunalmas termelési tanácskozáson, gyűlé­sen, esetleg hozzájuthat a terí­tett asztal mellett. Különösen akkor, ha figyelmes hallgató. Semmi nem kellett hozzá, csak türelem. Meglehet, olykor ez is AMÍG CASTRO ALSZIK, KUBA FELÉBRED. így szól egy elterjedt illegá­lis dal. A Karib-tenger gyöngye hosszú évtize­des csendes álom után kezd ébredezni. Főleg a fiatalok követelik ma­guknak a jogokat és szabadabb életet. (FEB Fotó) Patkányinvázió fenyegeti a világot A hatalmas költségeket fel-, emésztő nemzetközi irtás elle­nére patkányinvázió fenyegeti a világot. A számok riasztóak. Egy emberre ma glóbuszunkon legalább egy négylábú túlélő­bajnok jut, és az arány gyorsan romlik. A legutóbbi adatok szerint New Yorkban 7 millió, Párizs tágabb térségében 8 millió, Kai­róban legalább 50 millió pat­kány él. Ezek az állatok az em­beriség élelmiszerkészletének mintegy húsz százalékát falják fel, és ráadásul tízszer annyit pusztítanak el, mint amennyit megenni képesek. Túlélési képességük elké­pesztő. Szinte minden méregre villámgyorsan kifejlődik náluk az ellenálló képesség: minden­evők, víz nélkül tovább bírják, mint az erről híres teve, hegyes fogaik átrágják.a műanyagot és a betont. Az átlagérdeklődőnek ugyan meglepetés, de a tudósok már régen tudják, hogy a patkány fantasztikusan intelligens lény: egyszerre érdeklődő és óvatos, hihetetlenül gyorsan tanul, azonnal alkalmazkodik a meg­változott körülményekhez, és tor» ocvtolotait a&n&tW a át-2 évesek lettünk. Szeretnénk, ha Ön is velünk ünnepelne VISSZANYERHETI GÉPKOCSIJA ÁRÁT, ha 1993. december 1. és 1994. január 31. között Sunny Micra vagy Primera személygépkocsit vásárol. További nyeremények: 2. díj: 10 napos nyaralás Cipruson egyiptomi és izraeli hajókirándulással (2 fő részére) 3. díj: 1 hetes nyaralás Cipruson 4-5. díj: 1 db autórádió 6-10. díj: lábszőnyeg garnitúra a vásárolt NISSAN gépkocsihoz Sorsolás: 1994. február 19. Hivatalos márkaképviselet: 0MTEC KFT. Szolnok, Abonyi út 63. Telefon: 56/423-530

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents