Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-11 / 289. szám
1993. december 11., szombat Szabadidőben — családi körben íi Beszéljük meg együtt! Ismerd meg önmagad Tűvel, cérnával hi^ A fiúnak mellényt A keleti filozófiák szerint a társadalomba való beilleszkedésnek van egy bizonyos „kódja”. Ez azt jelenti, hogy vannak bizonyos jellemzők, amelyeknek jelenlététől függ az alkalmazkodás mértéke, az együttélés milyensége. Ezek a jellemzők az agresszivitás, a szeretet, az ÉN fejlettségi foka, a birtoklási ösztön. Ezekről az emberi jellemzőkről én már írtam, és éppen azért, mert véleményem szerint is ezek a meghatározó feltételei a közösségbe való beilleszkedésnek. Gondoljuk csak el: ha nem támadnánk senkit, ha szeretnénk egymást és képesek lennénk mindig segíteni egymáson, ha szükség van rá, ha ismernénk jó és rossz tulajdonságaikat és ezeket mindig ellenőrzés alatt tartanánk, ha nem mindig az elismerést vadásznánk, ha elismernénk, hogy mindenkinek egyformán jár, akkor senki sem lenne az ellenségünk, mindenki szívesen együttműködne velünk. Gondolom, elméletileg önök is elfogadják ezt a filozófiát. Most lássuk, a valóságban miért olyan nehéz így élni (majdnem lehetetlen), amikor mindenki kívánja, hogy szeressék, hogy segítsenek, ha gondjai vannak. Már több száz évvel ezelőtt az utazók meséltek vagy írtak olyan privitív törzsekről, akik barátságosan vagy ellenségesen fogadták az idegent. Mások bátrak voltak vagy gyávák, megint mások tisztességesek vagy csapdába csalták őket. Vajon miért voltak olyan különbözőek? Azért, mert fennmaradásukhoz ilyen vagy olyan magatartásra volt szükségük, ezekre tanították meg fiaikat, és ilyenek maradtak még akkor is, ha már nem volt rá szükség. Ha ismerőseinkre gondolunk, ott is felfedezünk rendes, becsületes családokat, de olyant is ismerünk, akiről bizony rossz a véleményünk. Tehát mi is hangsúlyozottabban fogadtunk el valamilyen társadalmi magatartást, így neveltek minket, és így neveljük gyerekeinket is. Vagyis akkor ezek nem ösztönök, nem születtek velünk, hanem megtanították nekünk, mi elfogadtuk, és kialakult egy lelki alkat, ez létrehozta a beállítottságunkat, ami szerint élünk, ítélünk, elfogadunk vagy visszautasítunk dolgokat. Ez a beállítottság lehet túlnyomóan pozitív, negatív vagy fele-fele. Természetesen ezek a fogalmak relatívak. Sokszor mondjuk, hogy mindenki maga tudja, mi jó vagy rossz neki. Ez így van, amikor a beállítottság túlnyomóan pozitív, amikor az, ami nekem jó, nem rossz másnak. De mit mondunk a lusta, egoista, alkoholista, drogfogyasztó, pesszimista, fölényes stb. emberekre, akik azt állítják, hogy nekik így a jó. Úgy gondolom, hogy függetlenül a vélemények sokaságától, filozófiáktól, elméletektől a világról, létezik egy objektív, konkrét valóság, amely akkor is jelen van, ha mi nem vesszük észre, vagy nem él még a köztudatban. Ez a valóság pedig az, hogy aki a társadalmi együttélés „kódját” nem veszi figyelembe, nagyon nehezen boldogul. Annyit beszéltünk már az öntudatról, köztudatról, lássuk, hogyan hatnak egymásra, hogyan formálják egymást. A köztudat a közösségnek a tudata, szűkebb környezetünktől egészen a társadalomig. Az a vélemény, életmód, felfogás, amely meghatározza környezetünk életét, a mi tetteinket is befolyásolja. A köztudatnak a rólunk alkotott véleménye alapján kezdjük megismerni magunkat, amilyennek ők látnak, olyannak képzeljük el mi is magunkat. Tehát beleszületünk egy köztudatba, és ennek normái szerint élünk. Ahogy telik az idő, és mind többet tudunk meg önmgunkról, rájövünk, hogy nem minden úgy van, ahogyan azt mások látják. Ekkor kezd komolyan érdekelni, milyenek is vagyunk valójában. Ez az önkeresés jellemzi a serdülőkort. Minden, mit megtudunk magunkról, az öntudatunkat formálja, amíg végül kialakul a teljes kép. Már tudom, milyen vagyok, még csak azt kell megtalálnom, hol a helyem. Keresem a hozzám hasonló felfogású embereket, mert csak ezekkel érzem jól magam, itt tudok alkotni, élni. Ha már több hasonló felfogású ember van egy csoportban, a köztudat is más. így alakulnak ki kisebb-nagyobb csoportok különböző köztudattal, ha a hasonlóak megint találkoznak, bővül a kör. Hajói körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy országok között is milyen nagy lehet a különbség, ami a köztudatot illeti. Mennyire másak a társadalmi együttélés normái a nyugati világban és a keleti országokban. Dr. Cherechianu Aurel pszichiáter A hiedelmekkel ellentétben a család férfi tagjainak sem könynyű eltalálni az ízlését. Ezért most olyan ajándékötlettel szolgálunk, amely nagy valószínűséggel megnyeri az ifjabb vagy idősebb férfiak tetszését is. Fiúknak - műszőrmével öszszeházasított mellény, (1. sz. rajz és szabásminta) amely most nagy divat: kívül farmervászon, belül műszőrme. A csukása úgynevezett vitézkötés, sodrott zsinórból készül. A kis szabásminta jó kiindulás a szabáshoz. Egyenes vonalú, oldalvarrás nélküli, elöl középen csak összeér. Hátul középvarrásos, ami sliccben végződik. Bő, lezser fazon, télen jól alá lehet öltözni. Méretek: testmagasság - 175 cm, mellbőség 90 cm, csípőbőség 94 cm. Anyagszükséglet: duplaszéles farmervászonból és műszőrméből is egyszer a mellény hossza. A csukáshoz 1 m Bejgli - másképpen Fele-fele Hozzávalók: 35 dkg liszt, 35 dkg zsír, híg kelt tészta ismét 35 dkg lisztből. A lisztet a zsírral eldörzsöljük és hidegre tesszük, majd kelt tésztát készítünk. Mikor jól megkelt, óvatosan összedolgozzuk a zsíros tésztával, és tetszés szerint feldolgozzuk, lehet bejgli, kis kifli, bukta stb. Kikent, lisztezett tepsiben megsütjük. Burgonyás bejgli Hozzávalók: 30 dkg áttört burgonya, 30 dkg liszt, 1 dkg élesztő, 8 dkg zsír, 1 egész tojás, kis só. Töltelék: 15 dkg áttört burgonya, 8 dkg vaj, 1 egész tojás, 8 dkg porcukor, 8 dkg darált dió, reszelt citromhéj, kis mazsola. Először az élesztőt langyos, cukrozott tejben felfuttatjuk. Összegyúrjuk az áttört burgonyával, a zsírral, az 1 egész tojással és a felfuttatott élesztővel. Fél órát pihentetjük, két cipóba vesszük és 2-3 órát letakarva ismét pihentetjük, ezalatt elkészítjük a tölteléket. Ha megtöltöttük, ismét kelesztjük, megkenjük tojással, mielőtt a sütőbe tesszük, még egyszer megkenjük, és villával megszurkáljuk. Ne szívjuk mellre mmm ^ i g&gggg|$f§$|' Miből készül a szmog? Az idei tél már igazolta a környezetvédők aggodalmait: nagyvárosainkat több alkalommal is beburkolta a szmog veszedelmes takarójába. Ennek a főleg az ipari településeket fenyegető „füstködmönnek” - ahogy a tévé képernyőjén időnként láthatjuk a levegő állapotát bemutató kis tabellán - három mérges gáz, a kén-dioxid, a szén-monoxid és a nitrogén-dioxid a legveszélyesebb alkotó eleme. A kén-dioxid (S02) főként szilárd fűtőanyagok eltüzelése nyomán kerül a levegőbe. A hazai szenek kéntartalma meglehetősen magas, ezért különösen a fűtési idényben gyakori, hogy sűrűn lakott városrészekben, gyámegyedekben telítődik vele a levegő. Mérgező hatású, elsősorban légzési ártalmakat okoz. A szén-monoxid (CO) ugyancsak nagyrészt a lakóházak, ipari üzemek kéményeiből jut a levegőbe, de bőven termelődik a gépjárművek rosszul elégetett üzemanyagából is. Főként azért veszélyes, mert szagtalan, és akkor is nehezen vehető észre, ha nagyobb koncentrációban van jelen. Belélegzéskor valósággal száműzi az oxigént a vérből, s ha nagyobb töménységben jut a tüdőbe, fulladást okozhat. Égéstermék a harmadik mérgesgáz, a fűtőberendezésekből és az autók kipufogóiból származó nitrogén-dioxid (N02) is. Kellemetlen szagú, ártalmas vegyület, amely ugyancsak elsősorban légzőszervi panaszokat, megbetegedéseket okoz. A mérési eredmények, illetve a levegő tényleges állapotának értékeléséhez tudni kell, hogy melyek az egészségügyi határértékek, vagyis mennyi az a légköbméterenként milligrammban mért mennyiség, amely alatt e mérges gázok kimutatható ártalmakat nem okoznak. Nos, a kritikus küszöbök: kén-dioxidnál 0,150, szén-monoxidnál 5,0, nátrium-dioxidnál 0,085 mg. A füstköd kialakulásában a három vegyületen kívül voltaképp az úgynevezett szálló pornak van döntő szerepe. Ennek jellegzetessége, hogy összetételét pontosan szinte lehetetlen megállapítani, oly sokféle, zömmel káros kémiai anyagot tartalmaz. A szálló por ugyanis - a közönséges portól eltérően - az ipari üzemek és egyéb levegőt szennyező gócok légnemű hulladékát lebegő itatóspapírként magába szívja. Később piszkos-kormos takaróként terül rá a vegyi üzemek vagy akár egész városok környékére, s ha hosszabb ideig szélcsendes az idő, napokra százezreket elzárhat a tiszta, friss levegőtől.-borgó(Ferenczy) vastag gyapjúzsinór, a zsebekhez 2 db 16 cm-es cipzár, 8 db golyógomb - fából vagy műanyagból. Elkészítése: A szabásmintát 10x10 cm-es négyzethálóval csomaglópapírra felnagyítjuk. Egyformára szabjuk a mellény külsejét és belső felét. Először elkészítjük a farmerra a cipzáras zsebeket, azután gépeljük ősze a vállvarrásokat. A két különböző anyagú darabot úgy varrjuk össze, hogy kifordítható legyen. Célszerű a szélét megtűzni, miután kifordítottuk. A zsinórból 10 cm-es nyolcasokat csinálunk az ábra szerint, végül fölvarrjuk a gombokat. Záhonyi Lujza (Ferenczy Europress) Gömöri töltött káposzta Hozzávalók: 1 kg szálas hordós káposzta, 8 szép nagy hordóskáposzta-levél, 30 dkg félzsíros darált sertéshús, 20 dkg rizs, 5 dkg szárított gomba, 1 tojás, 1 evőkanál zsír, 1 fej vöröshagyma, 30 dkg füstölt kolbász vagy sonka, csontié, 2 dl tejföl, só, törött bors, 1 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál pirospaprika, késhegynyi majoránna, a rántáshoz 1 evőkanál zsír, 1 púpos evőkanál liszt. Egy jókora lábas aljára terítjük a szálas káposzta egyharmad részét. Összegyúrjuk a darált húst a félig főtt rizzsel, a kanálnyi zsíron megfonnyasztott, apróra vágott vöröshagymával, a tört fokhagymával, a tojással és sóval, pirospaprikával, majoránnával ízesítve, a káposztalevelekbe göngyöljük, szélüket jól benyomkodva. A káposzta-„ágyra” egymás mellé fektetjük a töltelékeket, és befedjük a szálas káposzta második harmadával. Erre karikákra vágott házikolbász vagy felszeletelt füstölt sonka kerül, és az egészet beborítjuk a maradék káposztával, leöntjük csontlével. Fedő alatt, lassú tűzön kb. 40 percig főzzük, majd a töltelékeket tűzálló tálba szedjük, a kolbásszal vagy sonkával körülrakva. A visszamaradt szálas káposztát a szokott módon berántjuk, és a töltelékekre öntve a sütőben kissé megpirítjuk a tetejét. Tálaláskor tejfölözzük. Karácsonyi díszcsokor Hangulatos téli színfoltok alakíthatók ki néhány fenyőágból, színes termésekkel megrakott gallyakból, esetenként egy-két szál élő virággal élénkítve. Ha gyertyával is díszítjük, karácsonyi csokor lesz. A különböző anyagok mind megannyi lehetőséget kínálnak, amelyek ízléssel és néhány ügyes mozdulattal megvalósíthatók. Mindenekelőtt alap kell, amire az anyagokat rögzíthetjük. Alapnak legtermészetesebb egy érdekes alakú faágdarab vagy egy szép kérgű félbevágott fahasáb, amire vékony huzallal erősítjük fel a tűpárnát. Nagyobb tűpárnán összeállított csokor régi rézedénybe, fatányérba állítva mutatós lehet. Ha nincs tűpárnánk, apró fenyőhajtásokból fogjunk össze tenyérnyi csomót, és rézhuzzallal tekerjük szorosan körül kemény gombóccá. Ezt erősítsük az alapra, ebbe nyomjuk bele a vesszők végét. A fenyőtobozok felerősítése úgy történik, hogy huzalt szorítunk néhány menetben a pikkelyek közé, s a huzalok szabadon maradó részét rátekerjük a faalapra vagy a fenyőágak tőrészére, illetve a kisebb tobozoknál az ágak csúcsára. A nem szimmetrikusan elrendezett fenyőágak között jól hat egy-egy kiemelkedő girbegurba gallydarab. Kevéságú, lapos csokorba vaskos, terjedelmes csokorba vékony, hosszú gyertyák illenek. Érdekesebbé tehető a csokor, ha egy-két örökzöld borostyán-, magyal- vagy valamilyen élő virágszálat helyezünk a fenyőágak közé. A szárukra kössünk vízzel feltöltött apró műanyag tasakokat (amiket ügyesen eltakarhatunk kis fenyőhajtásokkal), hogy tovább viruljanak.
