Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-08 / 260. szám

1993. november 8., hétfő Körkép 7 Art a házasság a szexnek? Az angol "Top Sante" egész­ségügyi magazin 9 ezer 18 és 30 év közötti angol férfti és nőt kérdezett meg szexuális szoká­saikról. Negyedük azt állította, hogy az utóbbi 4 hét során csak egy­szer élt szexuális életet. 20-nál több alkalmat pedig csupán a férfiak 9,6, a nők 8 százaléka áldozott a szerelemnek. Egy 12 évvel ezelőtti vizsgálatkor vi­szont ugyanerre a kérdésre a megkérdezett férfiak és nők 35 százaléka válaszolta azt, hogy csaknem minden éjjel szeretke­zik. A vizsgálat szerint a minden­napi élet, a rohanó élet stressz- szituációi és az AIDS-től való félelem együttesen, közösen felelősek a szex elhanyagolásá­ért. Ennek tulajdonítható, hogy az együtt élő párok szexuális kedve az idő múltával vissza­esik. Bebizonyosodott az is, hogy azok a párok aktívabbak a szett­ben, akiket nem köt össze há­zasságlevél. Rendhagyó karrier Svájci nő - norvég hajóskapitány Az elegáns oslói villában elő­ször furcsán néztek rá és közöl­ték vele, hogy ide nem szoktak hölgyek járni. Valóban nem: a villa a nor­vég hajóskapitányok klubja. Amikor viszont a hölgy megmutatta papírjait, nevét dí­szes betűkkel beírták az Arany­naplóba. Beültették az új bajtársnak járó trónszerűen aranyozott ka­rosszékbe. "meghitt tapssal és baráti beszéddel" köszöntötték, végül pedig, ahogy tengeri medvéknél dukál, pertut ittak az új kollégával. Mindezt egy zürichi kiadónál megjelent 377 oldalas siker­könyvből tudjuk. Szerzője Marietta Kuntz, a nem éppen tengeri nagyhata­lom, Svájc szülötte, aki ráadásul 1979-ben irodalomtudomány­ból doktorált. A fura fordulat ekkor kezdő­dött. "Miután nem kaptam ked­vemre való állást, úgy döntöt­tem, megvalósítom gyermek­kori álmomat és hajóskapitány leszek." Nő létére? Barátai kö­rülkacagták, rokonai legyintet­tek. De Mariettát kemény fából faragták. Eljutott a Csendes-óceánt járó, 35 ezer bruttó-regiszter- tonnás norvég hajóra, amin a 21 tagú személyzetből négy nő volt. De kapitány csak Marietta lett közülük. Nem zaklatták szexuálisan a hajón? - kérdezték tőle.- Egyetlen egyszer kopogott be egy szép szál fiú a kapitányi kabinba, de csak gyógyszert kért. Megvallom, kicsit csalódott voltam... Divat lett a „Habsburg-fazon” Nyugati sógorainknál, Auszt­riában mostanában egyre több Ferenc József vagy éppen Ru­dolf trónörökös kinézetű úriem­ber jön szembe a gyanútlan tu­ristával. Ausztriában arat a "Habs- burg-divatvonal" és még min­dig érvényes a régi fizikai tör­vény: az anyag - mármint ami­ből a ruhákat csinálják - nem vész el, csak átalakul a hölgyek nagy örömére. Hála a modem feldolgozási technikának, a bársony még pu­hább, a bőr kevésbé érdes és követi a test vonalait, a gyapjú nem olyan nehéz és a lódén is csak külsejében idézi Ferencz Józsefet, anyagában kevésbé. Mint mondják, az agg császár is szívesebben viselné, mint a régit, mert sokkal kellemesebb viselet. Plátói partner kerestetik Az illinoisi Northbrook váro­sának egyik partnerkereső szol­gálata olyan embereket hoz ösz- sze egymással, akik plátói kap­csolatra vágynak. Mert egyre többen vannak, akinek az elmúlt évek folyamán kínos, megalázó kapcsolatai voltak a nőkkel, s éppen ezért most egy olyan nő "igazi sze­relmét és barátságát" keresik, aki beéri egyszerű testvéri csókkal és meghitt, visszafogott öleléssel. A partnerkereső szolgálat 500 dollárért hajlandó felkutatni a plátói partnert. loyd Oehlke. az igazgató így vélekedik: "Úgy hisszük, jócs­kán akadnak olyan egészséges, normális emberek, akik plátói szerelemre vágynak. Végtére senkit sem lehet betegnek tekin­teni azért, mert nem szereti a szardellapasztát." Bár a szardellapaszta és a szex valahogy nem azonos faj­súlyú dolgok. Élvezetükben különösen nagy a különbség... A bosszú egészséges... ha megcsalták "Ezt megkeserüli!" Majd visszakapja!" A nő bosszúja művészien kidolgozott, kivált­képpen, ha megcsalták. Úgy érzi, ha nem áll bosszút, hanem ehelyett nyilvánosan kiborul, akkor hisztérikának vagy ideg­betegnek könyvelik el őt. Megaláztatás, csalódottság, tehetetlenség - ezek a hatások gyorsan válnak gyűlöletté. A gyűlölet a bosszú gonosz test­vére. Aki viszont bosszút áll, az utána felszabadultnak érzi ma­gát. Ezért hirdeti sok nő, hogy a bosszú jót tesz az egészségnek, mert „gyógyír" az álmatlan­ságra és megelőzi a neurózist. Szerelmes polgármester „Szerelmes vagyok, a neve Julia." Elámulva, vigyorogva vagy fejcsóválva olvasták a francia kisváros, Maubeuge lakói azt a röplapot, amelyet Alain Carpen- tier szocialista polgármester küldött szét. A tízezer példány­ban kinyomtatott röplapon Monsieur Carpentier feketén- fehéren leírta, hogy ő nem zül­lött nőcsábász, hanem csak egy szerelmes férfi. Maubeuge főembere a múlt évben vált el, ám nem sokáig maradt egyedül. Néhány hónapja együtt él egy nála 15 évvel fiatalabb angol új­ságírónővel egy olyan kisváros­ban, mint a 30 000 fős Maube­uge. A pletyka szerint a polgár- mester „forró nyúl", aki nők után szaladgál, több törvényte­len gyermek apja, és számtalan barátnője van. A híresztelések egyre vadab­bak lettek, s nemsokára politi­kai nyomásként nehezedtek az 57 éves politikusra.- „A polgároknak joguk van rá, hogy pontosan tájékozódja­nak - írja a polgármester. Most megismerték az igazságot. Aki ezek után pletykákat terjeszt ró­lam, beperelem." A nőknél biztos helyen van a pénz? Azok a férfiak, akik biztos he­lyen akarják kamatoztatni pén­züket, most nyugodtak lehetnek: működik már a Női Befektetési Alap. Listáján tíz, minden szem­pontból beruházásra érdemes, megbízható cég szerepel. Az Advanced Tissues Science 25 felső vezetője között például 7 nő Van, az Avonnál 8, a Coresta- tes Financial irányítóinak pedig 11 százaléka nő. Közülük is kie­melkedik az Edmark nevű vál­lalkozás, ahol a főnök is nő, s a további lo vezető közül 7 képvi­seli a „gyengébb nemet". Máris kiderült azonban, hogy e tekintetben sem minden arany, ami fénylik. E cégektől jelent­keztek már olyan nők, akik hát­rányos megkülönböztetésnek ér­zik, hogy megfosztják őket a fér­fikollégák ösztönző társaságától. Ferenczy Europress A nyilvánosságot álügyek felnagyítására is használják Nő a politikában Beszélgetés Lengyel Györgyi alpolgármesterasszonnyal- Amikor belekezdett a politi­zálásba, azért tette, mert nem akarta pusztán szemlélni a dol­gok folyását?- Léteznek olyan emberek, akik nem tudnak úgy élni, hogy egyszerűen elmennek a dolgok mellett, muszáj nekik bele­szólni. Ez a lehetőség hirtelen adott lett számomra. Es akkor, 1989-90-ben a magamfajta kis­emberek úgy érezték, hogy el­jött a történelmi pillanat, ami­kor bele tudok avatkozni - a magam egyszerű módján - a történelembe.- Nosztalgiát érez ez idők iránt?- Igen, nosztalgiát érzek. Bár akkor sem hittem a csodában, hogy az örökölt helyzetből egy-két év alatt ki lehet mászni. Pontosabban fogalmazva: erős érzelmi kötődésem van azokhoz az évekhez.- Szellemi izgágaság van-e Önben?- Van, van. Sokszor elgon­dolkodom azon: nem szeren­csés, hogy ilyen vagyok. Sok­szor előtör bennem a vágy, hogy otthon üldögéljek és kötö- gessek egy kicsit, ne kelljen már egy pár napig sehová menni . . ., de nem tudnék ott­hon maradni sokáig. Érzem, hogy muszáj jönnöm-mennem, muszáj dolgoznom. Másrészt nagy feladatorientáltság van bennem. Szeretem magamat próbára tenni, eleget tenni a ki­hívásoknak. A középiskolában a matematika volt a kedvenc tantárgyam, a feladatoknál az érdekelt, hogy kaptam újra egy kihívást, képes vagyok-e ennek megfelelni.- Ha az ember politizál, a cselekvése alapvetően két irá­nyú lehet: valami bekövetkezzék vagy ne következzék be. Mosta­nában ez milyen arányú az ön ténykedésében?- Talán ott kezdeném, hogy amikor ’91. decemberében al­polgármester lettem, egyrészt arra voltam büszke, hogy a képviselő-testület ismert egy éve, tehát nem egy biankó, is­meretlen embert választott, ha­nem az addig ismert munkám alapján megbízott bennem. Soha nem dolgoztam vezető­ként, beosztott orvos voltam az­előtt, belecsöppentem, de hiába minden jó tanács, tudományos ismeret, az ember a saját kárán tanul legjobban. Sok hibát is el­követtem amiatt, hogy nem volt vezetői gyakorlatom. Voltak olyan periódusaim, amikor úgy éreztem, hogy megy ez nekem, és megengedhetek magamnak olyan allűröket, amikről ma már tudom, hogy nem lett volna szabad. Aztán voltak olyan idő­szakok is, amikor éjszakánként felriadtam, hogy Úristen, hogy kerültem én ebbe a székbe, és hogy jövök én ahhoz, hogy egy városnak ikszedik embere le­gyek. Ezen aztán túltettem ma­gam, ahogy megismertem a te­rületemet, ahogy kialakítottam az intézményekkel a normális munkakapcsolatot. Sokan felke­resnek, mindenkihez a legna­gyobb készséggel, empátiával fordulok. Nem szakemberként, hanem politikusként dolgozom, és ezt soha nem szabad elfelej­teni. Azóta jóval higgadtabb vagyok.- A higgadtság segít a lojali­tás visszaszorításában?- Pártpolitikai lojalitás nyil­ván van bennem, de igyekszem reális lenni. Én a politikusban is az embert nézem. Nem vagyok vad feminista, soha nem merült fel bennem az, hogy én nő va­gyok és muszáj a férfi politikus­sal szemben győznöm. Azt gondolom, hogy az ember szü­letik bizonyos képességekkel, van orientáltsága, érdeklődési köre, személyisége és annak megfelelően kell cselekednie a közügyekért.- Politikusokkal való találko­záskor kézcsókot vagy kézfogást kap?- Általában kézfogást. Illetve van egy korosztály, a hatvanon felettiek, akiknél a kézcsók természetes.- Tegyük fel, van egy komoly tárgyalás. A férfi politikusok mit szólnak ahhoz, hogy Ón nő?- Nem látok meglepődést, ál­talában előre egyeztetett idő­pontban találkozunk, úgyhogy a nevemből következtethet. Nem hiszem, hogy ez manapság ku­riózum lenne. Nemrégiben szervezett a MONA a magyar- országi önkormányzatok női vezetői részére egy konferen­ciát, polgármesteri székben mindent összevetve tíz száza­lékban ülnek nők - leginkább a kistelepüléseken -, ami tulaj­donképpen kevés.- Sokan úgy gondolják, ezt én is érzem, hogy a női gondolko­dás folyamata más, mint egy férfié. Több benne az érzékeny­ség, beleérzőképesség. Észre­vehető ez egy féifipolitikussal való tárgyaláskor? Esetleg előnyhöz lehet ezáltal jutni?- Persze, más egy nő, több benne az empátia, a gyakorlati érzék szerintem, ebben teljesen egyetértünk. Én, mint orvos, amikor ezen a területen dolgoz­tam, úgy érzem megszereztem, s rendelkezem ezzel a képes­séggel. Nem mindig jó egyéb­ként a fokozott női érzékeny­ség, régebben nekem is voltak hisztériás kirohanásaim, hogy tárgyalásról kimentem. Az SZDSZ frakció ülésén elisme­rem, türelmetlen voltam, volt úgy, hogy kirohantam és be­csaptam magam után az ajtót. Természetesen megpróbáltam ezen uralkodni, az utóbbi egy évben nem is fordult velem elő ilyesmi. Én inkább azt a taná­csot tudnám adni bármely nő­nek, aki politizálni kezd, hogy csak akkor tegye, ha biztos hát­tér van mögötte. Az én érzé­kenységem talán abból adódik, hogy két gyermeket egyedül nevelek. Egy politikusnak talán nem kellene azzal törődni, hogy ki megy el a gyerekért az oviba vagy az iskolába..., jó, hogyha valaki vár otthon és az ember megoszthatja a gondjait. Tudatosan készítettem a gye­rekeimet az önállóságra, leg­jobban az emberi kiszolgálta­tottságot utálom, az én gyere­kem ne legyen kiszolgáltatott egy daduskának azért, mert nem tudja bekötni a cipőjét vagy be­gombolni az ingét. Borzalmas érzés, ha az ember rá van szo­rulva a másikra. Ha felszállók a buszra és látom, hogy a sofőr valaki orra előtt becsukja az aj­tót, az egész napom odavan.- A következő választások után szeretne továbbra is politi­kus lenni?- Konkrétan még nem dön­töttem el. Mióta augusztusban visszajöttem szabadságról már látom, hogy a politikai választás rosszhangú szellői kezdenek fújdogálni, ez elveszi a kedve­met. Én szeretek békében, nyu­godtan dolgozni, nem szeretem, ha egymást megalázzák, oda­vágnak egymásnak, csak azért, mert ez politikai játszma, és ne­künk ki kell játszani egymást. A nyilvánosságot gyakran fel­használják arra, hogy álpolitikai ügyeket kreáljanak. Remélem, hogy tisztességes választások lesznek. Felmerült bennem a parlamenti képviselőség is, az SZDSZ szolnoki szervezete biz­tatott erre, de ezt már nem mer­tem felvállalni. Ennek nem te­szem ki sem magamat, sem a családomat. Másrészt nekem hiányozna az, hogy a munkám­ról személyes kontroll legyen. Nekem itt kell élnem, a válasz­tóim között. Gondolkodom azon, hogy valami más pályát kellene választanom. A tavasz- szal erről kőkeményen kell dön­tenem. Politikai kompromisz- szumok esetlegességére nem bízhatom a családom. Blahó Gabriella ÚJ FILM KÉSZÜL. Brooke Shields legújabb filmje Dél-Afrikában készül. Címe: Running wild. Témája: hogyan nevel fel két árva leopárdkölyköt a környezetvédő John Varty. Varty önmagát játssza, míg Shields egy Now York-i TV producert, aki John Vanity életét filmezi. FEB Foto irlolqyyiláq

Next

/
Thumbnails
Contents