Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
1993. november 6., szombat ./cisz.-Kun Keikets 13 Ai Mágus- Mester, először is szeretném megköszönni, hogy többszöri fogadkozása ellenére mégicsak nyilatkozik lapunknak. Talán megváltozott a véleménye ?- Nem. Hiába mondtam el már százszor, hogy maguknak segíteniük kellene a munkánkat, a tetű sajtó továbbra is csak árt a magyar futballnak. De hát mit tehetek, maguk már csak ilyenek. A szurkoló meg kíváncsi. A kíváncsiságot pedig ki kell elégítenem. Mert - hiszik, nem hiszik - én szeretem a szurkolókat. Legalábbis, amikor nem köpködnek a fejemre a lelátóról. Sőt néha még ennél is többet engednek meg maguknak. A múltkor például egy vödör sz . . ,-t öntöttek a nyakunkba, a kis- pad mögül. Ezért mentem fel legutóbb a klubházba. Onnan, az emeleti ablakból irányítottam a csapatot.- No és mi lett a többiekkel? A kollégáival, meg a tartalékjátékosokkal, akik önnel szoktak a kispadon ülni.- Mi lett volna?! Megkapták, amit máskor is szoktak. De ők már egyébként is hozzá vannak szokva. Ezen kívül még edzéseken is felkészítek mindenkit az ilyesmire. A múltkor például saját kezűleg öntöttem le őket. Nekem viszont mindez nincs benne a fizetésemben.- Kérem, mondja el nekünk, miképp lehet a csapatot mérkőzés közben irányítani a klubház emeleti ablakából?- Hol így, hol úgy. Eléggé gyakori, hogy telepátikus úton továbbítom az utasításokat a fiúknak, ha jó szögben áll az ablak a pályához viszonyítva. Ilyenkor az is előfordul, hogy szemmelveréssel fejezem ki rosszallásomat a bíróknak egy-egy hülye ítélet után. Megérdemlik, mert nemcsak kutyaütők, hanem még rosszindula- túak is. Legalábbis velünk szemben mindig.- No és mit tesz, ha nem megfelelő az ablak szöge?- Az változó. Most áttértem a tam-tam dobra, mert a pályagondnok ebben a hónapban háromszor is kihívta a tűzoltóságot, amikor füstjelekkel közöltem az utasításaimat a csapattal. És a dobhang egyébként is gyorsabb, mint a pályaedző.- Hogyhogy?- Korábban az is előfordult, hogy a pályaedzőt a kispadról magamhoz intettem, aki a pálya mellől felfutott hozzám az emeletre, közöltem vele az utasítást, ő visszaszaladt, majd szólt a játékosoknak.- Miért?- Túl lassú volt a pályaedző. Mire odaért, már teljesen új játékhelyzet alakult ki, így az utasítás érvényét vesztette. Kezdhette a vágtát élőiről. De a meccs végére teljesen kimerült szerencsétlen, mert sokkal többet futott, mint a játékosok.- Nem tett valamit ez ellen?- Dehogynem. Egy darabig külön erőnléti edzéseket tartottam a pályaedzőnek. De így se ért oda időben az utasításaimmal. Meg aztán, az sincs benne a fizetésemben. Akkor már jobb a tam-tam dob.- Végezetül egy befejező kérdés: mit gondol ön, kedves Mester, miképp érheti el ismét a magyar labdarúgás az európai futball élvonalát?- Nézetem szerint a csapatok ablakból történő irányításának még hatékonyabb módszereit kell kidolgoznunk! Sz.P. Túl sok rumot tettek a teába? (Fotó: B.S.) „Szálljak, szálljak, szálljak fel magasba..(A képen Kuncze Gábor „rapülőzik”)- Ez semmi! Az anyád pénzt kért levélben. A fiad bevágott matekból, és a gázt, meg a villanyt kiakpesolták a lakásból... „Ellenőrzik a munkanélkülieket.” - Engem ne maceráljon, én alkalmazásban vagyok, csak most lógok ... Tamás Gáspár Miklós POLITIKUSPORTRÉK Kádár Béla Balsai István Szabó Iván Kezdő betörők.
