Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
1993. november 6., szombat 5 Nézőpontok — rejtvény Szombati jegyzet Formázni vagy mázolni Betyárbújtató dombos-erdős felvidéki falu szélén lakott a járásszerte ismert szobrász. Több mint tíz évvel ezelőtt nyitottam be hozzá. Falujáráson voltunk, akkor ezt találóan téli népművelési terepgyakorlatnak nevezték. A mester természet adta élő-holt alapanyagból, fából faragott csodálatos dolgokat. A kifinomult, tökéletes munkamozzanatok, mint az övéi is, kellemesen megborzongatták az embert. Közben újabb életet adott a formálódó anyagnak. Művei olyannyira hatottak az érzékekre, hogy azokat is megfogták, akik sosem tanultak képzőművészetet. Az szorult szótlanul beléjük, ami közéletünkben is több lehetne: az állhatatosság, az állandóság. A szobrok nem változtak sokat, mert sebek nélkül át nem formálhatók, s minthogy már nem hajtanak ki, visszarendeződésük elképzelhetetlen, a csendes átalakítás pedig a szú dolga. Jó volt vendégeskedni a fafaragónál. A tiszta gondolatok kitúrták az áporodottakat, jó bora pedig helyet teremtett az újabbaknak. Talán a hajdani járási előadó kérdezett rá, hogy miként él Sára néni, akit mint művészt ismertek a környéken. Ott lakott ő is a faluban. Elismert volt környezetében. Sőt, festményeiből távolabb élők is rendeltek. Számon tartották a járásiak és a művészetekben kevésbé jártas vásárlók. Az egyik titka az volt, hogy szinte a kerethez festette a képet. Vendéglátómnak pont az ellentéte volt. Alkalmazkodott az új szokásokhoz. Olykor maga alakította őket. Ma úgy mondanánk, „már akkor” felismerte a helyes irányzatot. Megfordult az egész megyében. Olyat tudott, ami népszerűvé tette a megrendelők körében. Úgy „megfestette” például a falugyűlést, hogy azon mindenki felismerhette magát, szomszédját vagy a barátját. Nyilván, ha valaki véletlenül nem kerülhetett be a terembe vagy a tanácstestületbe, az lemaradt a vászonról is. Ha új tanácselnököt választottak, akkor az új arc megjelent a kétdimenziós panoptikumban. A festőnő maga volt a megtestesült aktualitás. Ő egyáltalán nem volt állhatatos. Csak az általa követhető stílus volt naiv, ő nem. Annak festett, aki többet fizetett, és azt, ami tetszett annak. A pénz nagyságától függően lelkesedett. Megrendelő mindig akadt, ha nem, megkereste őket. A már-már aiszóposzi ívelésű események következő fordulata - beismerem - cseppet sem rendhagyó. Nehéz bevallani azt is, hogy ha véletlenül elindítottak egy gondolatsort, az csak a véletlen műve lehet, ugyanis e történet és a többi hasonló eleme annyira vérünkben vannak, hogy már nem is gondolkodtatnak el. Szereplők azonban valóságosak. A példák itt az Alföldön is élnek. A megszemélyesített két pólus között rengeteg típus van. Tehetik dolgaikat így is, úgy is. Nem a nevük a fontos. Jobb híján a falba rúgna az ember, amikor ébredéstől alvásig azt hí- resztelik sokat bizonyított felebarátjáról, milyen példamutatóan elkötelezett - jelenleg is - szakmája, korábbi nézetei, barátai vagy az igazság iránt, jóllehet, azok egyáltalán nem nevezhetők rendíthetetlen jellemeknek. Az egyik legdemokratikusabb helyen, az asztal mellett, kicsit lazítva a nyakkendőn szoktak eldiskurálni azon, hogy kiről, mi volt valamikor a vélemény és mit mondanak róla most, az ma- radt-e, aki volt, vagy egészen megváltozott. Jól ment a képírónak, szép házat épített. A megrendelők özönlöttek hozzá, mert nem holmi összevisszaságokat firkált és rajzolt. „Azt festette, ami az élet.” Nem politizált, nem ivott, nem nőzött. Úgy használta az ecsetet, hogy jó legyen neki és munkássága élvezőinek is. A szobrász is ember, nem csoda, hogy amikor szóba került Sára néni, akkor színültig telt a pohár. Szakmailag nem irigykedett falubelijére; az anyagiak szempontjából is közömbös volt a másik. Mégsem találta rendjén valónak azt, amit az idős asszony tesz. Elvei akkor még keményebbek voltak a fánál. Sára néni szerintem most továbbra is élethűen, színesen formálja az arcokat. Következetes. Újabb portrék készülnek, a megrendelők elégedettek saját, festett másukkal. A régi modellek pedig a falakon, szögre rögzítve őrzik hajdani énjüket. Lényegében mindenki jól jár. Ráadásul ő nem bizonygatja, hogy valamikor képzőművészetet tanult. A fafaragó pedig ott ül a falu szélén. Bekecsében vájja, csiszolja a fát, gondolatai talán elkalandoznak néha, s röstelkedve bevallja magának: jó lenne logikai játékokat, sakkfigurákat és lakkos mesebábokat faragni. Csak úgy... Már úgyis alkotott értékeset. A festőnő pedig csak mindenkinek tetsző dolgokat - Sára néni jobban él. Egészséges életmód totó Kedves Gyerekek! November az egészség hónapja. Fejtsétek meg ezt a totót. Ha szerencsétek van, a Vöröskereszt és a Napsugár Gyermekház szervezésében részt vehettek Levente Péter 1993. december 4-i műsorán, a Napsugár Gyermekházban. Beküldési határidő: november 20. A megfejtéseket a következő címre kérjük: Napsugár Gyermekház, 5000 Szolnok, Réz út 1. 1. Kb. hány liter vére van egy felnőtt embernek? 1. 4-5 liter 2. 7-8 liter X. 10-12 liter 2. Mennyi az egészséges ember pulzusszáma percenként? 1. 60-70 2. 70-80 X. 90-100 3. Hány fő vércsoport van? 1.5 2.4 X. 4 4. A napfény milyen vitamin képzését segíti elő? 1. D 2. A X.E 5. Melyik növény tartalmaz több C-vitamint? 1. Paprika 2. Csipkebogyó X. Citrom 6. Melyik alapanyagra van nagyobb szüksége a fejlődő szervezetnek? 1. Zsírra 2. Fehérjére X. Szénhidrátra 7. Mikor a leghelytelenebb a bőséges étkezés? 1. Reggel • 2. Délben X. Este 8. Milyen időközönként kell ellenőriztetni a fogakat? 1. Havonta 2. Félévente panasz nélkül is X. Ha fáj a fogunk 9. Milyen a jó fogkefe? 1. Kicsi fejű, ritka csomó- zású 2. Nagy fejű, ritka csomó- zású X. Kicsi fejű, sűrű csomózásé 10. Az erős rágást igénylő ételek fogyasztása milyen hatással van a fogakra? 1. Ártalmas, mert koptatja a fogakat 2. Egészséges, mert tisztítja a fogakat X. Közömbös 11. Miért kell szárazra törölni bőrünket? 1. Előbb piszkolódik a nedves bőr 2. Megfázást okozhat X. Elősegíti a gombásodást 12. Melyik az egészségesebb fehérneműviselet? 1. Pamut 2. Műszál X. Kevert szálú 13. Milyen távolságra hajoljunk a füzettől, könyvtől? 1. 30 cm 2. 20 cm X.50 cm +1 Milyen időközönként jelenik meg a Magyar Vörös- kereszt újságja, a Családi Lap? 1. Naponta 2. Havonta X. Negyedévenként Tehetségek elfojtása és kibontakoztatása Szárnyalni is engedd ... Azon gondolkodom sokszor: mi a baj a magyar közoktatással, és ennek következtében mi a baj a magyar társadalommal? A sok-sok lehetséges megoldást keresve nekiiramodtam egy úton, hogy valamiféle választ találjak. Mert: az oktatás, ha szétnézek a világban, nálunk nincs sokkal alacsonyabb színvonalon, mint bárhol a világon. Sőt: vannak olyan szuperiskolák, ahol annyi tananyagot préselnek a diák agyába, hogy attól tán még ott rögtön professzor is lehetne. Valami baj mégis kell, hogy legyen, mert társadalmunk szegény, iparunk, gazdaságunk fejletlen. Újabban minden valamirevaló ország gazdagságát az alapokra, az iskolai oktatásra vezetik vissza. Ezen az úton indultam el, hátha találok egy olyan kezdeményezést, amire azt mondhatjuk: ez tiszta Amerika. Még az ősz elején kiállításra szóló meghívót kaptam a Tisza- parti Gimnáziumba. Hídvégi Tamás végzős diák Amerikában készült képeit mutatták be. Amerikai vendégek is voltak, s az ifjú maga köszöntötte tökéletes angolsággal a vendégeket. Sok idő telt el azóta, s nem hagyott nyugodni a gondolat, mi teszi ezt a negyedikes gimnazistát mássá, s mi az, amitől olyan független, felnőtt és kreatív. Az osztályfőnök válaszol Dr. Gyuricza Béláné matematika-fizika szakos tanár, a IV. F osztályfőnöke. Az igazgatói irodában várok rá.- Tanárnő, arról szeretném kérdezni, lehet-e egyáltalán ma egy magyar iskolában megtűrni a másságot, van-e még energia rá, hogy egy kiugróan tehetséges diákot, aki kissé elüt az iskola megszokott normáitól, egyéniségének megfelelő módon oktassanak, neveljenek?- Most konkrétan Hídvégi Tamás esetén tudom elmondani azt, mit tudott megtenni az iskola azért, hogy ez a diák kibontakozhasson. Másodikos korában azt láttuk, mélyponton van Tamás. Általános iskolából hozott jó jegyeit alulmúlta, láttuk, hogy valami nincs rendben. Ugyanakkor egy jó tanárnak látnia kell, hogy nem a gyermek belső tulajdonságaiból fakadt ez a mélypont, hanem egyszerűen abból, hogy nem volt a helyén. Nem azt csinálta, amit szeret, valahogy úgy mondhatnám, az volt az érzése önmagáról, hogy elszürkült, vagy valamit elveszített, vagy talán meg se talált. Ebben a helyzetben jött az édesapja által felfedezett lehetőség a féléves amerikai tanulásra. És talán itt jön az iskola rugalmassága, amikor Tamást elengedtük úgy, hogy visszajöhet, nem kell évet ismételnie, ha év végi vizsgát tesz.- Egyetért ön azzal a véleményemmel, hogy nagyon sok hazai iskolában elfojtják a tehetségeket, belekényszerítik a gyermeket egy lesarkított és uniformizált viselkedésformába, hogy azután mint egyformára csiszolt téglák hagyják el az iskolát?- Az utóbbi időben vannak szabadabb kezdeményezések is, de azt hiszem, a nagy általánosra vonatkoztatva igaz ez az állítás, aminek azonban szerintem anyagi okai vannak.- Én nem hinném, hogy ez anyagi kérdés. Sokkal inkább szemléletbeli. Ezt éppen Hídvégi Tamás esetével látom igazoltnak. Ha nem áll mögötte a tanári kar ilyen szabad szemlélettel, Tamás valóban csak szenvedő alanya lehetett volna az iskolának, és nem egy tehetségét kibontakoztató, alkotó diák.- Az én véleményem is az, hogy a tehetséges embereket hagyni kell szárnyalni. A Tamással történtek is ezt igazolják. Amióta Amerikából hazajött, ismét az, aki a benne rejlő tehetség révén lenni képes. Az osztályozóvizsgáin olyan jó eredményt ért el, amilyet az előző két tanévben még sohasem, pedig hatalmas volt a feladat, ő mégis, vagy talán éppen ezért kiválóan szerepelt. Ahogyan az iskola igazgatója látja Dr. Pataki Mihály, a Tisza- parti Gimnázium igazgatója szintén az iskolai tehetséggondozás mellett teszi le a voksát:- Én úgy gondolom mondja, miközben egy csésze teára invitál-, hogy az, amit mi tehettünk Tamással, nagyon szép pedagógiai feladat. Megbeszéltük a tantestülettel, s egyetértés alakult ki közöttünk abban, hogy Tamást hagyni kell elmenni. Ez egyébként iskolánk hitvallása is, ha úgy tetszik. Egyelőre nemhogy nem csalódtunk ilyen irányú elveinkben, hanem éppen Hídvégi Tamás esete mutatja, hogy ez, és csakis ez a jövő járható útja. Ez persze óriási munkát jelent a tanári kar számára, de a pedagóguspályának éppen ez a szépsége: minél több energiát fektetsz be, annál jobban látod a jövő generációjának szabad kibontakozását az egyéni alkotó út felé. Az iskola a diákokért van, és nem fordítva. Talán ma még csak az útnak az elején vagyunk a jó példával, de az eredményeink már biztatók. Az országos statisztikában gimnáziumunk tizennyolc hely- lyel lépett feljebb, mint korábban volt. Nemcsak segítjük, de várjuk is a tehetséges diákokat. Mi is történt valójában? Idáig több szó esett Hídvégi Tamás IV. F osztályos tanulóról. Most mondja el ő maga, hogyan jutott el odáig, hogy ott, ahol jeles festőművészek állították ki képeiket, ő is tárlatot nyitott. Tanítás után éhesen érkezik a szerkesztőségbe. Még nem ebédelt. Elmegyünk a büfébe. A kiírtak közül választ, de egyetlen olyan étel nincs, amit Tamás enni szeretne. Aggódom: mi lesz, ha ez kedvét szegi, és nem tudunk olyan fesztelenül beszélgetni, mint reméltem. Végül kér két melegszendvicset. Csak egy van. „Nem baj - mondja könnyedén -, akkor kezdjük elölről: Jó napot kívánok, kérek egy melegszendvicset jís semmi mást.” Felsóhajtok. O Tamás. Könnyed, vidám, alkalmazkodó.- Mit jelentett számodra az amerikai iskolai élet?- Ó, nagyon sokat. Azt hiszem, megtaláltam önmagam. Hagyták, hogy azt csináljam, amihez értek, amihez igazán kedvem és talán némi tehetségem is van. Elsősorban a művészetek iránt vonzódom, ezért kezdtem el Amerikában rajzolni. Valami fantasztikus volt, hogy hagyták, hogy felnőtt legyek, nem éreztem, hogy kilógok a sorból, ha más vagyok, hiszen valamennyien mások vagyunk, és ez így természetes. Rájöttem, vállani kell a másságunkat. Mindaz persze, hogy én Amerikában olyan jól rátaláltam saját utamra, csak egy biztos hazai háttérrel történhetett. Tudtam, hogy ha visszajövök, tanáraimra ugyanúgy számíthatok, mint Amerikában. Már nem féltem attól, hogy nem vagyok pont olyan, mint amilyet esetleg elvárnak tőlem.- Ez mit jelent?- Szeretek szervezni, szeretem, ha mindig alkothatok valamit, és azt is szeretem, ha amit csinálok, az minőségi munka. Néhány napja sikerült a felsőfokú nyelvvizsgát letennem angolból, aminek nagyon örülök. Azóta már volt egy szép feladatom is. Három nap, három éjjel tolmácsoltam az ifjúsági röplabda-világbajnoki selejtezőn.- Tanáraid mondták, hogy a szabadság nálad nem szabadosság, hanem tökéletességre való törekvés. Emiatt aztán ezer iri- gyed van, gondolom.- Én nem veszem észre az irigységet, vagy legalábbis jól titkolják. Mindenesetre én szeretnék mindenkivel jó barátságban lenni. Egyébként pedig, amit kinn láttam, tanultam, másnak is elérhető. Az AYUSA Magyarországon az idén is szervez amerikai tanulási formát magyar diákok részére. Azt szeretném, ha nem mindig fővárosi gyerekek jutnának ehhez a lehetőséghez, hanem szolnokiak is. Éppen ezért vállaltam el a közvetítő szerepet az AYUSA felé. Az idén a legtehetségesebbek ösztöndíjat kapnak az AYUSA-tól. Öten, sikeres pályázat után, ingyen mehetnek Ámerikába egy évre. Tőlük kiváló angol nyelvtudást várnak. Örülök, ha valamiben segíthetek, ezért megadom a címet, ahol érdeklődni lehet: AYUSA Office, Szolnok, Dózsa György út 2.1. em. 2. Tel: 56/423-442. Ha ezt az eredményt hallgatom, valóban úgy látom, ez a jövő útja. Engedjük szárnyalni a tehetségeket. Kátai Szilvia — ...............................................m............■..............................bb „N em éreztem, hogy kilógok a sorból”
