Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-05 / 258. szám

1993. november 5., péntek Azt beszélik a faluban 7 Tiszaszentimre nem akar belefelejtkezni gondjaiba A Hortobágy és a Tisza-tó között tervezik a jövőt Brons legjobb barátjával, Danyi Jóskával Az új politechnikai tanműhelyt a jövő héten már használhatják a tanulók Tiszaszentimre csendes, nyugodt község arculatát mu­tatta, már autóm ablakából kite­kintve is. Olyan faluét, mely meglévő gondjai: - mily’ gyak­ran kell ezt mostanában kistele­pülésen járva leírnom - munka- nélküliség, infrastrukturális gondok, szerény önkormányzati költségvetés stb. ellenére igyek­szik orvosolni a bajait, Belez- nay Sándor, a község polgár- mestere is erről beszélt, amikor felkerestem hivatali szobájában. „Keresni kell a lehetőségeket, még a szűkösebb időszakban is. Szentimre, még ha 8-10 évvel előre is gondolkodik, csak olyan feladatot vállal magára, amit biztosan meg is tud oldani. Éppen ezért terveinket lehető­ségeinkhez igazítjuk.” Ennek néztem utána. No nem azért, hogy ellenőrizzem a pol­gármester úr szavait, de mert mindenképpen, hogy ebben a takaros, rendezett kisközség­ben, ahol nem jellemző az ér­telmiség elvándorlása, ahol a pedagógusok, agrár- és ipari szakemberek, orvosok stb. je­lentős része a szülőföld szerete- tével kötődik a községhez, ahol igyekeznek kiküszöbölni a Hor­tobágy és Tisza-tó közötti lét problémáit, ahol ma ugyan sze­rényebben és szegényebben él a község polgára, de minden fel­tétel adott, illetve igyekeznek biztosítani helyben maradásá­hoz, hogyan is néz ez ki? Nem titkolom el, hogy nagy hatással volt rám a községért felelősséggel gondolkodó em­berek mentalitása, ezért a „fájó sebek nyalogatása” helyett most inkább pozitív tapasztalataimról szeretnék számot adni ebben az írásban. Lerövidül az ügyintézés Európai színvonalú térinformatikai rendszer Nem jellemző ma Magyar- szágon (sajnos), hogy egy ki­csiny község önkormányzatá­nak munkatársa számítógép előtt ülve törje a fejét. Ottjár- tamkor azonban Tóth József éppen ezt cselekedte. Körülötte - szerény számítástechnikai is­mereteim ellenére biztonsággal állíthatom ezt - a legmodernebb kiegészítő berendezésekkel. A fiatal szakember szívesen állt rendelkezésemre, amikor a rendszer lényegéről faggattam: „Ez egy vizuálisan is megje­leníthető térinformatikai rend­szer, mely jelenleg a népesség- és ingatlan-nyilvántartáson se­gít bennünket. Később ezt az adatbankot az ivóvízhálózattal, villamosvezeték-rendszerrel és a telefonhálózattal kapcsolatos összes információval szeret­nénk kibővíteni.”- Önálló kivitelezésen lett ilyen „európai színvonalú” az adatszolgáltatás Szentimrén?- A szolnoki Alföld Rt. kivi­telezésében készült el Tisza­szentimre digitális térképe. Ez teszi lehetővé, hogy egy lokális, önkormányzati számítógépen megjelenjen számunkra az ösz- szes információ, mely jelentő­sen lerövidíti a korábban már említett területeken az ügyinté­zés idejét.- Nem túl modem rendszer ez egy ily kis falunak?- Feltétlenül ez a jövő! Egy hosszú távú tervezéshez kell ez az európai színvonalú, informa­tika rendszer. Nem titkoljuk, hogy szeretnénk felajánlati ezt a szolgáltatást a környező ön- kormányzatoknak is. Szívesen vállalkozunk a betanításukra. * Hogy a gép él és működik, arról hamar meggyőződhettem. Miután megtudtam, hogy a hol­land „Bronszhos Kastély Kft.” amennyiben az illetékes hatósá­gok jóváhagyják a terveket, 6 lakóház és egy kemping építé­sébe kezd - az önkormányzati építőbrigád kivitelezésével - már ’94 tavaszán. (Az önkor­mányzat már előzetesen hozzá­járult a belterületi szántóföld ér­tékesítéséhez.) De hogy is ellenőriztem a számítógépet? Megkérdeztem, hogy hol lakik a kft. tulajdonosa. Tóth József kis „varázskeresőjével” rábö­kött a számítógép képernyőjén, lévő Szentimre térképre, amin egy telek helyére kiíródott: „Tu­lajdonos: Brons Evert, Belső- kertsor u. 3.” Odamentünk, és megkérdeztük terveiről. A „Bolygó hollandi” megszerette a falut, a falu pedig őt Művésziélek fapapucsban Brons Evert, a 2 méteres hol­land fiatalember 2 és fél évvel ezelőtt jött Tiszaszentimrére a hollandiai Voorthousen faluból. A község legkülső részén vásá­rolt 400 ezer forintért egy „le­robbant” házat. Ma az épület íz­lésesen berendezett, belül a Brons által épített kemence me­legít, a falat a világjáró holland saját festménye díszíti, az udva­ron, a tájba jól illeszkedő mel­léképületek előtt rackajuhok le­gelésznek. A 31 éves Brons egyedül él itt. Maga főz, mos, vasal, de még a befőtteket is maga rakja be. Gyakran keresik fel a szomszédok. Sót, paprikát kémek kölcsön tőle, de ő is szí­vesen látott vendég a szom­szédos házakban. Szeretik. Igazi községi polgár lett az el­múlt 2,5 évben. Kiválóan beszél már magyarul, de világkörüli bolyongásai során Afrika kivé­telével a többi földrész csaknem 50 országában élt és dolgozott - az angolon kívül - amit tanít a helyi iskolában és kezdő, vala­mint haladó nyelvkurzusokat tart a derzsi és szentimrei fel­nőtteknek - megtanult spanyo­lul és németül is. Hollandiában ismerkedett meg a Szentimréről elszármazott üvegszobrászmú- vésszel, Mészáros Máriával, aki ezt a hazát ajánlotta neki. Brons, aki modellként is dolgo­zott a művésznőnél, 7 évig egy Party Service menedzsere volt a tulipános országban, de volt pincér Sidney-ben, és Quitóban tanult spanyolul, eredeti szak­mája szerint építész. Nem bánta meg döntését. Már kft.-t is ala­pított, melynek - a kiváló hu­morú, szimpatikus fiatalember nevetve tiltakozott ez ellen - ő az ügyvezető igazgatója. Most a bevezetőben említett idegen- forgalmi beruházáson töri a fe­jét. Remélhetőleg a község hasznára. Legjobb barátjaként Danyi Jóskát, a szomszédban lakó özvegy cigányasszony 18 éves fiát említi, de ha arra jár, fizet egy kávét az ABC előtt pi­pázó, rosszul látó Nagy József­nek is. Előítéletek nélkül, jó szívvel teszi, amit tesz, művész­lelkületű „bolygó hollandi”, aki praktikusan élve itt szeretné ki­pihenni világ körüli bolyongá­sának fáradalmait. * Persze ezt mind tőle tudtam' meg, amikor a Tiszaszentimrei Mezőgazdasági Kft.-ben tett lá­togatásom után benéztem hozzá. Ez a kft. sokat tehet azért, hogy enyhüljön a feszítő munkanélküliség „szorítása” a faluban. 125 ember munkája hosszú távon biztosítva lehet Kft. alakult a volt állami gazdaság területén Szentimre polgárainak - la­punk erről nemrég számolt be - a napi megélhetés gondjai is sú­lyosak. Ennek jelentős oka a munkanélküliség. Az 1993. jú­nius 30-án megalakult „Tisza­szentimrei Mezőgazdasági Kft.” azonban 125 embernek ad munkát hagyományos mező- gazdasági tevékenységgel. A többit már a kft. ügyvezető igazgatója, Imre Péter mondja el:- Ez a terület a Közép-tiszai Állami Gazdaság H-es telepe volt. 1991-től egyszemélyes ál­lami kft.-ként működött, egé­szen 1993. július 30-ig. Ékkor, miután az ÄVÜ pályázat útján meghirdette az egész egység ér­tékesítését, mi a területre eső tartozásokat is átvállalva - pá­lyázat útján - megvásároltuk a Il-es telepet.- Kik alapították a kft.-t?- 45 volt állami gazdasági dolgozó és az önkormányzat, de azzal a kikötéssel, hogy a tagok 20 %-nál nagyobb vagyont nem szerezhetnek.- Mivel foglalkoznak?- A hagyományos növény- termesztésen kívül - kalászo­sok, kukorica, takarmánynövé­nyek - állattenyésztéssel is. A sertések mellett az ország talán „legvértisztább” jersey tehénál­lománya a miénk.- Mennyi földterületük van? Ezt azért kérdezem, mert való­színűleg önöktől is vesznek el majd földet, hiszen most kerül­nek be az állami tulajdonú föl­dek a kárpótlásra kijelölt föld­alapba.- Ez így is van, de a jelenlegi 1700 hektárból ez csupán 350 hektár lesz. Ezt már ki is jelöl­tük. A „maradék” 1350 hektá­ron, az ÁVÜ-vel megkötendő 10 éves bérleti szerződés garan­ciájával tudunk gazdálkodni.- Mik az eddigi tapasztalatai?- Fél év nem elég egy mérleg készítéséhez. Még jelenleg is folyik az átalakulással kapcsola­tos ügyintézés. Ám dolgozunk: készülünk a ’94-es évre, most végezzük az őszi szántást, las­san befejezzük a kukorica beta­karítását. Annak ellenére, hogy most csak szerényen tudunk fizetni, van munkája a 125 embernek. Ha terveink valóra válnak, ak­kor lesz is, mert ekkora gazda­ság üzemeltetéséhez kell ez a létszám. Nem célunk, hogy va­lakitől is megváljunk. * Visszatérve a községházához gyalogosan nézelődtem tovább. A központban szépen rendben tartott szolgáltatóegységek, bol­tok, üzletek vannak. Azonban egy, a községházától pár száz méterre lévő üres telken érdekes kép fogadott: egy „önkormány­zati beruházással” vásárolt vá­lyogvető gép - három fiatalem­ber segítségével - dolgozott. A miértre is hamar választ kap­tam: a község iskolája udvarán, a gép termékéből, a vályogtég­lákból épült fel az a két poli­technikai tanműhely - irodák­kal, szertárakkal, raktárakkal együtt -, melyet már a jövő hé­ten használhatnak azok az isko­lások, akiknek az önkormány­zat, immár három éve 2-2000 Ft-tal segíti a beiskoláztatását. De nemcsak az övékét, hanem az óvodásokét is. Emellett a Szentimréről elkerülő középis­kolások teljes kollégiumi költ­ségeit is tervezi a községi kasz- sza. 1991-ben jegyezte be a cégbíróság a „Tiszaszentimrei Gyerekekért” Alapítványt, melynek egyszámlájára azóta 563 ezer forint folyt be. Ennek az összegnek a hozadékaiból a „kiművelt gyermekfők” legte­hetségesebbjeit kívánják gon­dozni, és támogatni az érdekük­ben munkálkodó pedagógusok munkáját is. A jövő érdekében. * Sajnálom, hogy ezen az olda­lon most nem jutott mindennek hely, ám az, hogy Szentimrén biztató kezdeményezésekről ír­hattam, mindenképpen remény­keltő kell hogy legyen - nem­csak számomra -, alap a falu előrelépéséhez. Tudom persze azt is, hogy ez a „gyógyír” sok, mindennapi gondokkal küszködő családnak elég sovány vigaszt nyújt, ám mégis azt kell mondanom, hogy munkám végeztével, hazain­dulva, jóleső érzéssel fordítom el autóm slusszkulcsát. Megfogadva azt, hogy hama­rosan sort kerítek a kimaradt témákra is.-Percze­Az európai színvonalú térinformatikai rendszer megalkotója, Tóth József Nagy Józsi bácsi, akinek a „fapapucsos müvészlélek” kávét szokott fizetni Az ország talán legvértisztább jersey üszői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents