Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-29 / 278. szám
4 Kiesett a munkából, türelmetlenül várja a pénzét Kálvária egy kártérítés körül Elkeseredésében, s mert úgy érzte, hogy fogytán a türelme, fordult hozzánk Pál Szabó László, szolnoki olvasónk, akit november 13-án (szombaton) délelőtt sajnálatos szerencsétlenség ért a Nyíl utca 21-es számú ház előtt. Az esettel kapcsolatban többek között elmondta, hogy az 1500-as Lada személykocsijával várakozott, miközben egy hátrafelé tolató 1200-as bordó Lada tulajdonosa a baloldali sárvédőjének ütközött. Kocsija annyira megsérült, hogy 28 ezer forintba kerül a javítás. A károkozó a helyszínen azonnal elismerte a felelősségét, készségesen átadta a betétlapját, majd a személyi adatait is közölte. Olvasónk a biztosítóhoz ennek alapján nyújtotta be kárigényét, amit a hivatal egyik szakembere el is fogadott. Miután elkészültek a kocsi javításával, a napokban vitte az Alfa Autójavító Kft. számláját, ám a biztosító embere elutasította, mondván, a dolognak, mármint a kártérítésnek az a szépséghibája, hogy a betétlapot nem a vétkes, hanem a károsult saját maga töltötte ki. Ugyanis ez a károkozó feladata lett volna. Most nincs más hátra, minthogy értesítést küldenek az illetőnek, melyben kérik, személyesen jelenjen meg a biztosító irodájában, és ott hitelesen ismerje el a kárt. Hogy felgyorsítsa az ügyintézést, Pál Szabó László személyesen kereste fel a gépkocsitulajdonost és arra kérte, fáradjon be a biztosítóhoz, de - legnagyobb meglepetésére - ettől előbb elzárkózott, majd viszonzásképpen betétlapot kért, mivel az ő kocsijában is kb. 5000-6000 forint kár keletkezett. E feltételt természetesen nem teljesítette, hanem ismét a kárszakértőhöz fordult, aki ezt követően arra kérte, hogy keresse fel a rendőrséget, tartsanak egy póthelyszíni szemlét, s a jegyzőkönyvvel menjen vissza. A megyei rendőrkapitányságon viszont arról tájékoztatták, hogy az utólagos helyszíni szemlére semmi szükség, hiszen nem szabálysértésről van szó; a kártérítés szempontjából az a lényeg, a vétkes gépkocsivezető betétlapot adott, azt aláírta, tehát elismerte, hogy kárt okozott. Mindezek után talán érthető, hogy olvasónk türelmetlenül várja, mikor lesz vége a kártérítési kálváriának, meddig kell várnia a pénzére. Mint mondta, annál is inkább, mert ezzel a kocsival keresi a kenyerét, és a javítási költséget képtelen kifizetni.- cs Az Üj Néplapban eddig közölt képeket nézegetve, a hajdani időről szóló visszaemlékezéseket olvasgatva, kedvet, biztatást éreztem ahhoz, hogy én is küldjék egy kis elsárgult fényképet, ami főként a jászkiséri, ún. Hajnal-tanyai leventéket ábrázolja. Leventeoktatónk Szüle János volt. Egykori bajtársaimnak ezzel a felvétellel szeretnék örömet szerezni - emlékeztetve az együtt töltött időkre -, többek között a képen látható Szentpéteri Károlynak, Urbán Istvánnak, Tóth Sándornak, valamint Kalmár Istvánnak. Fazekas Lajos - Jászkisér Nagy boldogság, ha együtt a család Húsz éve hagyott magamra a férjem négy gyerekkel, azóta egyedül próbálom összetartani a családot. Mindeddig sikerült, és bízom Istenben, hogy ha már nem leszek, ugyanilyen szere- tetben, békességben együtt maradnak - menyeimmel, vejeim- mel, unokáimmal. Számomra kimondhatatlan boldogság, amikor karácsonykor, jelesebb ünnepnapokon körbe üljük a megterített asztalt. Egyébként 69 éves vagyok, s hét gyerek nagymamája. A képen: Dancza István, -Mária, jómagam, Dancza Évike, -Piroska, -János és a felesége Bede Éva. Dancza Jánosné (Sándor Mária) - Tiszatenyö A szerkesztőség postájából 1993. november 29., hétfő Esnek-kelnek az emberek az utcán?! Kedves idős asszony, Járos Károlyné hívta fel szerkesztőségünk figyelmét arra a beszakadt, balesetveszélyes fedlapra, ami a szolnoki Petőfi Sándor és Baross út sarkánál „leselkedik” a gyanútlan járókelőkre. * Olvasónknak igaza van, amikor azt mondja, hogy csupán a szerencsén múlhatott, hogy eddig senki sem törte ki ott a lábát, hiszen a nagy hóesésben is már estek-keltek rajta az emberek. Mindez néhány méterre a buszmegállótól. Mint látjuk, egy tégladarabot dobtak a lyukas tetőre! (Fotó: Novák) Kihívás vagy követelmény? A közelmúltban a sajtóban olvastam, hogy a a megyei közgyűlés többek között foglalkozott főiskoláink helyzetével, fejlesztési koncepciójával; s hogy „megyénk főiskolái megfelelnek a kor kihívásának, a tárgyi adottságok azonban kívánnivalót hagynak maguk után”. Nos, mindegyik főiskola profiljában és jellegében más és más, ezért szerencsésebb lett volna azt mondani, hogy pl. főiskoláink megfelelnek a kor követelményének. Ugyanis minden kor követelménye az, hogy a főiskoláról kikerült szakemberek rendelkezzenek olyan ismerettel, jártassággal és készséggel, amely birtokában képesek a mit, hol és hogyan keresésére, az új ismeretek befogadására, a kérdések újra értelmezésére, az összefüggések felismerésére, az elsajátított ismeretek alkalmazására, a napi élet helyzeteihez való rugalmas viszonyulásra, a mindennapi munkafeladatok, illetve a társadalmi-közéleti szerep magas színvonalú teljesítésére. Mint köztudott, hazánkban most folyik a társadalmi rendszer, s vele együtt az oktatási rendszer átalakítása. Ezért oktatási-képzési intézményeinknél ez ideig csak részleges változások következhettek be mind az egyes elemek, mind az intézmények és a társadalom viszonylatában. Ez a tény tovább növelte a közöttük lévő diszharmóniát. A korszerűsítésre törekvés hevében rendszerint megfeledkeznek a fejlesztési koncepció tudományos módszereiről, követelményeiről. Ugyanis attól nem lesz korszerű, a kor követelményének megfelelő a főiskolai képzés, ha megváltoztatják annak célját, de nem változtatják meg a tartalmát, eszközét és szervezetét; csak attól nem lesznek korszerűbbek főiskoláink, ha megnő az intézményi önállóság, a felvehető elsőéves hallgatók száma, új szakok indulnak, vagy netán változnak a tárgyi feltételek. A kor követelményének megfelelő képzés megvalósításához alapvető és átfogó változtatásra van szükség, melynek többek között elengedhetetlen feltétele, hogy az erkölcsileg, technikailag is elavult módszereket, eszközöket korszerűre cseréljék. Tehát a főiskola képzése nem attól lesz korszerű, hogy egy új polgári szakot indítanak, hanem attól, hogy alapvetően megváltoztatják az egész képzés rendszerét (cél, tartalom, eszköz, szervezeti struktúra). S a jövő dönti el, hogy csakis ez felel meg a kor követelményének, az integrálódó Európának és nem utolsósorban a főiskoláink által kibocsátott szakemberek konvertálhatóságának. Staub István, a Megyei Pedagógus Kamara elnöke Levelekből - sorokban A jászberényi Nemoda Bálint ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik a sikeres szívműtétjéhez szükséges vérellátásban segítségére siettek. Köztük: a vérellátó központ dolgozóinak, a Hűtőgépgyár vöröskeresztes titkárának, s az áldozatkész, önkéntes véradóknak. * A kenderesi 12 éves Bíró Róbertét októberben Karcagon, ebben a hónapban Szolnokon műtötték - írja édesanyja. S boldogan szól arról, hogy a napokban gyógyultan hagyhatta el a Hetényi Kórházat, ahol őszinte szeretetben, gondoskodásban volt része. A lelkiismeretes gyógyításért hálás szívvel mond köszönetét dr. Kövesdy György és dr. Szűcs Sándor főovosoknak, Bohács Józsefné asz- szisztensnőnek, s mindazoknak, akik bármiben is gyermekük teljes felépüléséhez segítséget nyújtottak. * Száraz és hámhiányos szem gyógyítására német gyógyszert adna át - originált csomagolásban - Budapestről Kispesti Horváth Tibor, (telefonszáma: 141-5496). Expressz - ajánlva Egy elzártnak Tudomásom szerint a sorsukra hagyott, rászoruló emberek védelmére, segítésére alakultak Magyar- országon a legálisan működő emberjogi szervezetek, társaságok. Az Új Néplap szerkesztőségétől kérdezem, ha jogaimat 1993-ban, egy demokratikus gondolkodó államban szeretném megvédeni, miért nem juthatok hozzá az említett jogvédi szervezetek, irodák címéhez, telefonszámához? Számomra érthetetlen, hogy ezt miért kezelik titkosan; úgy érzem, mint minden rászoruló embernek, nekem is jogom van megtudni - kezdte levelét K. I. olvasónk, aki jelenleg előzetes letartóztatásban van a Szolnoki Büntetésvégrehajtási Intézetben. Levélírónk végső elkeseredésében fordult hozzánk, és kéri, segítsünk megtalálni például a Raoul Wallenberg Egyesületet. Címükhöz, telefonszámukhoz közvetlen úton valóban nem lehet hozzájutni, csak informális csatornákon. Az egyesület Budapesten található, a Baross utca 61. szám alatt, elnöke Csalog Zsolt író, (telefonszáma: 134-1509/152), aki eddigi munkáiban kivételes toleranciával, megértéssel és védelemmel forult a cigányság felé. Az egyesület komoly tiltakozó akciót folytatott például Miskolcon, ahol a cigányságot el akarták „szeparálni” a város többi lakóitól. Szerintük ez egyenlő lett volna a gettósí- tással. A szervezet egyébként egyéni, emberi jogi problémákkal is foglalkozik, s mint megtudtuk, szolnoki tagja is van. Kedves K. I.! Ügyét tudomásom szerint rövidesen Jászberényben tárgyalják, s minden bizonnyal vádolják valamivel, amit Ön méltánytalannak érez, s ezért rajtunk keresztül kíván emberijog-védő szervezethez fordulni. Ezek szerint úgy gondolja, az eljárás önnel szemben nem igazságos. Kérésére íme a Jogvédő Liga címe: XVIII. kerület, ir.szám: 1181 - Vikár Béla út 8. (telefonszám: 148-8362; telefon és fax: 128-8286. E Jogvédő Liga elnöke Bányai Péter Mihály, s az alapítói szerint a mai, inflációtól és munkanélküliségtől sújtott helyzetünkben maga a puszta lét is védelemre szorul. Tehát forduljon hozzájuk bizalommal. K. I. a továbbiakban többek között ezt írta: „Amennyiben érdekli önöket a sztorim, úgy ígérem, hogy az elsőfokú ítéletem után egy kimerítő, nem mindennapi interjút adok. Addig türe- müket kérem, mert az ügyemben folytatandó esetleges cikkel a tárgyalás menetetét, eredményét semmilyen irányban nem akarom befolyásolni. E levelem közléséhez azonban név nélkül, vagy a nevem rövidített kezdőbetűivel hozzájárulok”. Végigjárva majd a hivatalokat, hogy találkozhassak önnel, s telve kíváncsisággal, ami a „sztorit” illeti, üdvözli: Ha az elkeseredés helyett végre mosoly ülne az arcokra ... A jobbítás szándékával Vajon kik lesznek azok, akik a rendszerváltás három éve alatt elkövetett hibákért bárkit is felelősségre vonnak? Magam részéről nem óhajtom a felelős- ségrevonást, s éppen azért, hogy erre ne legyen szükség, a közelmúltban kiáltottam ezerszer, és több mint háromszáz írásom jelent meg a különböző lapokban. Közülük néhány címét említem: Mire vágyik a falu népe?, Vigyázzunk a sertésállományra, Ne vágjuk le a teheneket!, Sok búzánk termett, Most tároljunk a szűkebb esztendőkre!, Etessük fel a cukorrépát, A földbe fagyott cukorrépa, s még sorolhatnám, de minek. Ugyanis valamennyi pusztába kiáltó szó volt. A következőkben a kifogásaim közül sorolok fel néhányat: Betegágyamhoz eljutott a hír, hogy paradicsomot, uborkát, feldolgozott szarvasmarhát, sertést, baromfihúst, tejet, tejterméket, konzervet, almát és a jó ég tudja, hogy még mit hozunk be külföldről! Ezenkívül sok-sok ezer tonna árpát. Nem akarok jós lenni, csupán az aggályaimat közlöm: Félő, hogy az árpának jó része a sörgyárakba kerül, rontja az egészséges (ha mértékkel fogyasztjuk) bor hazai piacát. Nagy bűn, hogy nem tudjuk a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemeket korszerűsíteni, ezért képtelenek vagyunk betörni a külpiacokra. De még nagyobb, megbocsáthatatlan bűn, hogy a verejtékkel, vérrel áztatott, hőn szeretett magyar földből ebben az esztendőben kb. fél millió hektár maradt műveletlenül akkor, amikor az országban már közel hatszázezer körül van a munkanélküliek száma! Szomorú, hogy nincsenek olyan felelős embereink, de a több mint tízmillió honpolgár között sem, akik úgy mozgósítanák ezt az igazán munkaszerető népet, hogy az elkeseredés helyett boldogságot sugárzó mosoly ülne ki az arcukra?! Id.Kanta Gyula, Berekfürdő „Nekem sikerült!’’ Köszönet a gyógyítóknak Éveken keresztül nőgyógyászati rendellenességgel küszködtem, s miután három gyermeket szültem, az egészségi állapotom egyre rosszabbodott. Gyakran úgy éreztem magam, mint aki teljesen kimerült. Idegileg, fizikailag egyaránt nagyon gyenge voltam. Sokan tanácstalanul álltak az állapotom előtt, majd a szakorvos hormonális gyógyszert írt fel, melynek hatására átmeneti javulás mutatkozott, de később minden kezdődött elölről: a rendellenesség, a rosszullét, a gyengeség. A közelmúltban kerestem fel a bioklinikát, ahol azzal kezdték a gyógyításomat, a kúrát, hogy helyre rakták a terhesség során szétcsúszott csontjaimat, majd bioenergiát kaptam. Hat kezelés után úgy érzem magam, mintha újjá születtem volna. Sikerült meggyógyulnom! Azóta nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok, a fizikai erőnlétem is helyreállt. Köszönet a szolnoki csontkovácsnak, s a természetgyógyásznak. B. S.-né - Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Leventék a mozi udvarán Jászkiséren Küldjön egy képet!
